Szabó Sipos Máté megváltozott műsorstruktúráról, növekvő publikumról

0
704

“Partnerként be kell vonni a publikumot”

Kivételes előadásra vállalkozott a Kodály Kórus, Orbán György rendkívül nagy kihívást jelentő négy Kóruskönyvét egy debreceni és egy budapesti hangversenyt követően albumon is megörökítette. A Kodály Kórus Debrecen az utóbbi években rendhagyó koncertekre várja az egyre növekvő számú közönségét, tematikus programjaik társművészeteket is megidéznek. A együttes irányítójával, a Csokonai Színház egyik vezetőjével, Szabó Sipos Mátéval az eddigi közös munkáról, második vezetői ciklusáról, valamint az Egri Szimfonikus Zenekarról is beszélgettünk.

– A Kodály Kórust 2016 óta irányítja vezető karnagyként, s kétéves kinevezését újabb megbízatás követte. Amikor három esztendeje a társulatot érintő terveiről beszélgettünk, elmondta, szeretné, ha nemcsak jók lennének, hanem ezt meg is tudnák mutatni, emellett a kor elvárásainak megfelelő, friss lendületű kórust kíván építeni, ahol az éneklés öröme, felszabadultsága a legfontosabb. Mire jutott?
– Amit egyértelmű sikernek tekintek, s amiből úgy érzem, a társulat is sokat profitál, az az, hogy változtattunk a műsorstruktúrán, ami leginkább az a cappella sorozatokban jelentkezik. A Kodály Kórus sokrétű feladatot lát el. Amellett, hogy a Kodály Filharmonikusokkal közösen és számos más rangos zenekar vendégeként oratóriumkórusként ad koncerteket itthon és külföldön, a cappella kórusként is jelentős rangot vívott ki a hazai koncertéletben. Ennek megfelelően a Kodály Filharmónia zenekari bérletein belül minden évadban önálló a cappella sorozattal is jelentkezik az együttes, melyeknek az utóbbi években kialakultak jól bevált helyszínei és egy erős, folyamatosan bővülő közönségbázisa. Ez azért is nagyon örvendetes, mert amikor az együttes vezető karnagya lettem, azzal fogadtak, hogy az a cappella koncertek iránt nem túl nagy az érdeklődés. Szerettem volna ezen fordítani, hiszen manapság külföldön reneszánszát éli a kórusműfaj, sőt még a könnyűzenében is az a cappella jött divatba. Persze nagyon megváltoztak az elvárások, ma már nem elég 2-3 perces művek egymásutánjával elvarázsolni, vagy ne adj isten eluntatni a közönséget. Ma már egy kóruskoncerttől is komplex művészeti élményt vár a közönség, illetve ilyennel lehet nagyszámú – és nem csak hozzáértő – hallgatósághoz hatékonyan szólni. Elkezdtem ezért olyan műsorokat összeállítani, amelyek ezen komplexitás szellemében tematikus felépítésűek, izgalmas zenékkel járják körül az adott ideát, és legtöbbször valamely más, de szervesen idomuló társművészet is erősíti a téma kifejtését, sokszor teljesen új perspektívába helyezve a jól ismert műveket is. Másrészt az ismert és ritkán hallható, vagy nehezen befogadható művek keverésével, egy szálra fűzésével belophatóak olyan művek is a programba, amelyek amúgy magukban alig „eladhatóak”. Így jöttek létre az utóbbi évek nagyon izgalmas előadásai, amelyekben énekesek és hangszeres művészek mellett, videó- és fényművészek, néptáncosok, színészek, bártenderek, kortárs és versenytáncosok, bábművészek is közreműködtek. Ez utóbbiakkal, azaz a Vojtina Bábszínház lelkes, fiatal csapatával egy egészen különleges előadást hoztunk létre, amelyben Balassi Bálint Szép magyar komédiáját ötvöztük Monteverdi madrigáljaival, melyet Guarini: Il pastor fidójának szövegeire írt. A marionettekkel, bábszínészekkel, kórussal, korabeli hangszerekkel gazdag előadást Magyar komédia olasz módra címmel több alkalommal is nagy sikerrel játszottuk. De említhetem a legutóbbi Tangó koncertünket is, vagy az Ennivaló muzsikát, amelyben csak gasztronómiai tárgyú darabokat fűztünk mézesmadzagra egy neves bártender közreműködésével, aki Selmeczi György bravúrosan megzenésített Krampampuli receptje alatt az említett italt ott helyben el is készítette, s természetesen a közönség is megkóstolhatta. De most készülünk Vadas Tamara koreográfussal egy kortárs tánccal, mozgásszínházzal ötvözött estre, az ember arcairól, melyben F. Poulenc két kóruskantátája lesz a központ.
Ezek a koncertek valódi színpadi előadások, melyben minden egy történetté áll össze. Gyakran a taps is csak a végén „engedélyezett”, hogy a közönség, amely mindig pontosan érti, hogy mi a történet, ne zökkenjen ki az elmélyülés folyamatából. Mindezek szerencsére Debrecenben is siker hoztak. Ez alatt a három év alatt eljutottunk oda, hogy a koncertjeink teltházasak. A kórus szakmai fejlődése szempontjából pedig nagyon hasznos, hogy rengeteg féle éneklési stílussal ismerkedtek meg az elmúlt években, nem beszélve arról a nem elhanyagolható tényről, hogy ők is láthatóan élvezik ezeket a koncerteket.

– Hányan férnek el ezen a helyszínen?
– Egyik állandó helyszínünk lett a Pásti utcai Ortodox Zsinagóga, ami jelenleg koncertteremként is működik. Itt körülbelül kétszázötvenen férnek el, ami nem kevés, de sokszor még ennél is nagyobb az érdeklődés, úgyhogy néha mi is nehezen férünk már be.

– Miként boldogulnak az ifjúsági koncertekkel?
– Nemhogy boldogulunk, hanem boldogan osztjuk meg a zene örömét a fiatalokkal. Itt is megpróbálok olyan programokat összeállítani, ami valóban érdekli és leköti az adott korosztályt. Természetesen itt is mindig van egy központi téma, amit körüljárunk, de mindezt közvetlen hangnemben, sok spontán interakcióval tesszük. Igyekszem az ő nyelvükön, oldott stílusban, számukra is érdekes dolgokról beszélgetni velük, de ha épp arra van szükség táncolok, szavalok, éneklek vagy dobolok is közben. Nagyon szeretem ezt, mert bizony néha egy kicsit „zenebohócnak” is kell lenni, hogy komoly dolgokról is lehessen beszélni. Fontos, hogy partnernek tekintsd a közönséget, akár felnőtt, akár gyerek. Meghálálják. Sok őszinte lelkesedést és pozitív visszajelzést kapunk tanároktól, diákoktól és rendszeresen hívnak vissza bennünket. Mindez nagyon fontos, mert gyakran ez az egyetlen mód és lehetőség, hogy ők élőben találkozzanak a komolyabb zenével. És sokszor olyan szelepeket is kinyit bennük, amit más nem.

– A tervezett közönségépítés ezek szerint minden szinten sikerült?
– Igen, büszkék is vagyunk, hogy a Kodály Filharmóniának a maga műfajában két egyenrangúan kiváló együttese van, amit nagyon szeret a közönsége.

– Mennyire tudta magát a kórust reflektorfénybe állítani?
– Debrecenben mindig is, sőt egyre inkább közkedvelt a Kodály Kórus, de nagyon sokfelé hívják az együttes, rendszeresen dolgozunk együtt a budapesti MÁV Zenekarral, a Dohnányi és a Danubia Zenekarral, Németh Pál és a Savaria barokk zenekar évek óta tartó Händel-oratórium sorozatát is velünk adja, mint ahogy Ennio Morricone is ragaszkodik hozzánk európai turnéin. Idén is, mint már több ízben, részt vállalunk a Müpa nemzetközi operaprodukcióiban, ami izgalmas és megtisztelő kalandozás ebben a műfajban is. Szerencsére temérdek a munkánk, ami bizonyítja, hogy reflektorfényben vagyunk. Persze örülnék, ha külföldön is többször megmutathatnánk magunkat rangos eseményeken. E téren nem könnyű előrelépni, hiszen sok a jó együttes és a zenekarok is inkább helyi kórusokkal dolgoznak, de azon munkálkodunk, hogy mint az egyik legkiválóbb magyar koncerténekkar, minél több helyszínen erősíthessük kóruskultúránk jóhírét a világban. Ezt segítené, ha a nagyobb országimázs erősítő, kulturális rendezvényekre is meghívást kapnánk. Az önálló kórusműfaj akkor izgalmas, ha tud extrát produkálni. Szerintem jó úton járunk. Reflektorfényből persze sosem elég, örülnék, ha rendszeresebben szerepelnénk a médiában, hogy még nagyobb hírverést kapjanak ezek a produkciók, amelyek tényleg különlegesek.

– Mennyiben változott vezetése alatt a társulat összetétele?
– Nem nagyon változott és nem is tud. A szakmai nyugdíj megszüntetésével minden profi együttes küzd ezzel a gonddal. Miközben azt várják a fizetett együttesektől, hogy a legjobb erőkkel, legfrissebb hangokkal, a legmagasabb minőséget produkálják, a státus quo ezt nagyon megnehezíti. Vissza kellene állítani a hivatásos kórusénekesek kedvezményes nyugdíjba vonulásának valamilyen méltányos formáját, erősítve ezzel egyrészt az életpálya presztízsét, másrészt lehetővé tenni az egészséges fiatalodást. Egyfajta rugalmasabb státus is megkönnyítené a feladat-orientáltabb munkaszervezést. Ma a világ legjobb kórusai leginkább ilyen rugalmas foglalkoztatású együttesek. A másik nehézség nálunk, hogy a Kodály Kórus jelenlegi létszáma sokszor nem elegendő a feladatokhoz, amivel megkeresnek minket. Alkalmas kisegítőket Debrecenből nem könnyű találni, hiszen az alkalmas emberek már vagy nálunk, vagy a Csokonai operakórusában énekelnek, de elegendő tenort például évek óta nem találunk. Azzal is számolnunk kell, hogy a legjobb énekeseink a jelentősen magasabb fizetések miatt előbb-utóbb Pestre mennek. Nem könnyű így megtartani a jó művészeket. Az utóbbi év emelkedő juttatásai ellenére sem versenyképesek még a béreink, a színházban pedig még rosszabb a helyzet.

– A muzsikusoknál is gondot jelentett a zenetanárok emelkedő bére.
– A Kodály Kórusnál az elmúlt év ágazati többlettámogatásával értük el nagyjából az ének-zene, vagy zeneiskolai tanárok fizetését…

– Akkor gondolom, jól jönne még néhány státusz…
– Igen, és különösen örülnék, ha lehetne külön énekmesteri státuszunk is. Úgy látom, nem könnyű erre új kereteket szerezni. Az adminisztrációban, kiszolgáló személyzetben történt kis bővülés sem igazán elegendő a rengeteg speciális tudást igénylő feladathoz.

– Somogyi-Tóth Dániel, a Csokonai Színház zeneigazgatója már nyilatkozott a témában, s most önt is kérdezem, mi lesz a teátrum rekonstrukciója alatt?
– Úgy volt, hogy idén már csak fél évadunk lesz, de a mostani ütemezés alapján ezt a szezont végigjátszhatjuk, s csak utána kerül sor a renoválásra. Még továbbra is kérdés, hogy azt követően hol tudnak színre kerülni a nagyobb létszámú, zenés darabok. Limitáltak a lehetőségek. Bízunk benne, hogy a Latinovits Színház befejezése is felgyorsul és akkor legalább a prózai résznek könnyebb lesz a helyzete. Az operára maradnak a sportcsarnokok, vagy a Lovarda, mint alternatív helyszín. Bízunk az új városi hangversenyterem megvalósulásában is. Ha nehéz átmeneti évekkel is, de végül két színháza és egy igazán jó koncertterme lesz a városnak, ami számos új perspektívát nyit majd a kultúrának. Addig meg dolgozunk, ahol csak tudunk. Erősítjük a regionális kapcsolatainkat is, több projektben együttműködve a Nagyváradi Filharmónia kórusával, valamint Ungvárral, s a nyíregyházi Cantemus ugyancsak rendszeres partnerünk lett.
– Azt láttam, idén a két operabemutató mellett operettel is várják a publikumot.
– Most, november elején mutattuk be a Csárdáskirálynőt, emellett a Szöktetés a szerájból című Mozart-operát és Puccini Toscáját láthatja a közönség. Mint ahogy ez korábban is jellemezte a debreceni teátrumot, szeretnénk kicsit bővíteni az egy évadban játszott zenés repertoárt. Ez majd igazán a két színház újranyitásakor változhat jelentősen.

– Ettől a szezontól Kollár Imre lett a zenekar vezető karmestere. Ez mennyiben hat a kórusra?
– Imrével régóta ismerjük egymást, hisz együtt végeztünk a karmesterképzőn. Együtteseink is jól ismerik őt, hisz korábban és azóta is sokszor dolgoznak vele. Kiváló zenész, biztos vagyok benne, hogy remekül fogunk együtt dolgozni továbbra is.

– Talán a kórus munkáját az is jelzi, hogy rendkívüli nehézségű lemezt készítettek tavasszal…
– Tavaly előtt, Orbán György hetvenedik születésnapja kapcsán előadtuk Requiemjét, továbbá a négy Kóruskönyvet, melyek teljes terjedelemben hangzottak el Debrecenben és a BMC-ben is. A nagy sikert arató est igazi zenetörténeti pillanat volt, hiszen ez a huszonöt kórusmű egyszerre, egy este alatt most hangzott el először. Ezért lemezre is rögzítettük mindezt a Kodály Filharmónia segítségével, s az album most tavasszal jelent meg Hegyek, fák, füvek címmel az Auris kiadó gondozásában Az albumon helyet kapott a Kóruskönyvek S.A. emlékére I. és II. része, a Második kóruskönyv I. és a Medáliák könyve. Régóta dédelgetett vágyam vált valóra azzal, hogy ezeket a nagyon komoly felkészültséget igénylő, gyönyörű darabokat felvehettük.

– Mi a helyzet az Egri Szimfonikus Zenekarnál, amelyet már 23 esztendeje irányít? A regionális együttest hogyan érintette a TAO-változás?
– Szeretnék még feljebb lépni és olyan hátteret teremteni az együttesnek, ami a professzionális zenekarokkal azonos nívót az egyesületi keretek között is biztosítani tudja. Ennyi év után is rengeteg tervem van, de most épp a közelgő 7. Egri Kamaraopera Fesztiválunk sikeréért izgulok. A TAO helyébe lépő „Forrás a zenének” programból mi is pályáztunk számos feladatra. Az EMMI által megítélt összeg jelentősen nagyobb, mint amit korábban el tudtunk érni, így számunkra ez most nagyon jó lehetőség terveink megvalósulásához. Az új támogatáshoz megjelölt célok, a feladat-központúság számunka előrelépés az eddigi bizonytalan forrásokhoz képest, bár nem tudjuk, hogy ennek az új rendszernek mi lesz a jövője, lehet-e rá építeni a következő években is…
Ez a támogatás jelenleg most több, mint amennyi az éves önkormányzati támogatásunk. Ez lehetőséget teremt koncertjeink tervezhető, biztonságosabb megvalósulásához, amihez még több jó muzsikust tudunk megnyerni. Remélem az újonnan felálló városvezetés segítségével is sikerül egy magasabb pályára állítani az együttest, ami a régió meghatározó és széles körben közkedvelt zenekarává nőtte ki magát az elmúlt években.
(R. Zs.)

 

Zenekar  2019/6