Lendvai György újabb öt évig igazgatja a MÁV Szimfonikus Zenekart
Albert Mária
Az együttes próbatermét körbeölelő, egyre szépülő kertben újra virágzik a japán cseresznyefa, amit Kobayashi Ken-Ichiro ültetett két évvel ezelőtt. Kizöldült Maxim Vengerov nyírfája is, amit a 2025 decemberi koncertjének próbaidőszakában ültetett az évek óta tartó kölcsönös barátságuk és közös munkáik emlékére.
– Szeretek olyan fákat választani, amelyek valamiképpen kötődnek azokhoz a művészekhez, akikkel megtiszteltetés együtt dolgozni. Márciusban Kesselyák Gergely választott és ültetett egy hársfát annak örömére, hogy az általa 2025-ben vezényelt Puccini Tosca című opera lett az „Év legjobb hangversenytermi operaelőadása” a Fidelio versenyén – mondja Lendvai György, a MÁV Szimfonikus Zenekar régi/új ügyvezető igazgatója, aki a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségének elnöke is – amelyben a MÁV zenekar is aktívan vett részt.
Mit emel ki az elmúlt időszakból?
– Régen várt együttműködés valósult meg a közelmúltban. A zenekarok szövetsége elindított egy mentorprogramot a zenei felsőoktatási intézmények hallgatói számára.
A zenekarok megadják, hogy mely koncerteken, milyen hangszeres hallgatókat tudnak fogadni. A felhívást eljuttatjuk a budapesti Zeneakadémia és az öt vidéki egyetemi művészeti kar hallgatóinak, és ez alapján választanak a lehetőségek közül. A programban részt vevő zenekarok a szövetség tagjai. Természetesen, a főtárgy tanárokkal is együttműködünk, mert ők jelentik a szakmai kontrollt. Januártól májusig minden ilyen alkalom egy-egy heti munkát, zenekari gyakorlatot, tanulást jelent a diákoknak. Az első alkalommal több mint 70-en aspiráltak a képzésre. Természetesen mi is, mármint a MÁV Zenekar fogadtunk növendékeket. Az egész évad során dolgoznak a hallgatók az adott szólamokban, a szólamvezető mentorálásával, ami azt jelenti, hogy minden délután külön foglalkoztak velük 2-3 órát. Sokszor láttam, hogy a nálunk lévő növendékek még este is gyakoroltak, lelkesedésük nem lankadt. A programhoz a karmesterek is csatlakoztak. Takács-Nagy Gábor például minden próba előtt beszélgetett a hallgatókkal 20-30 percet arról, hogy a darab mit jelent számára, mik az elképzelései, és instrukciókkal is ellátta őket. Egy egyetemistának mindenképpen érdekes, hogy egy karmester hogyan gondolkodik az adott darabról és a zenekar működéséről.
Hozzánk Debrecenből, Szegedről, Miskolcról, Győrből és Pécsről is jöttek diákok, és a vidéki városok intézményei között is van átjárás, tehát a program felpezsdítette a zenekari és az egyetemi életet, és ez szerintem nagyon inspiráló. Fontos a Zeneakadémia növendék zenekara is, de oktatási szempontból valószínűleg kevésbé hasznos, ha olyan fiatalok játszanak együtt, akik először vesznek részt zenekari munkában. Úgy vélem, sokkal előremutatóbb, ha profik között tapasztalják meg az egész próbafolyamatot és az előadást. Én ezt tartom igazi szakmai gyakorlatnak.
A programnak nyilván vannak anyagi költségei. Az együttesek büdzséje azonban véges.
– A Kulturális és Innovációs Minisztérium anyagilag támogatta az elképzelésünket, másként meg sem valósíthatnánk. A támogatás a diákok szállás- és útiköltségét, illetve a mentorok honoráriumát fedezi. Rendkívül sikeresnek tartom a programot. Csodálkozom, hogy a Zeneakadémia kommunikációjában nem nagyon látom ennek hírét, annál is inkább, mert a Zeneakadémiát állandóan azzal ostorozzák, hogy nincs zenekari zenész képzése.
Farkas Gábor rektori pályázatában szerepelt egy ilyen szak létrehozásának terve.
– Egy szak indítása az akkreditáció miatt egy hosszabb folyamat, és bizonyosan a költségvetés, a fenntartás anyagi oldalának bővítését is igényli. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy a Zeneakadémia 8-10 fővárosi zenekart kiszolgált muzsikusokkal a múltban, és teszi ezt ma is.
A programban résztvevők kapnak-e valami pontszámot?
– Alapvetően nem, mert ez pillanatnyilag nem része az oktatásnak. Én szeretném, hogy kreditet kapjanak, de ott még nem tartunk, hiszen ez most az első év volt. Ugyanakkor van olyan főiskola, amelyik az idei részvétel alapján már adott kreditpontot a programban résztvevőknek.
A másik kezdeményezésünk – mondhatnám régi vágyam -, úgynevezett házi versenyek szervezése. Főiskolás koromban jeles napokra rendszeresen kitűztek ilyeneket. A verseny anyaga meg a lebonyolítása hasonlítana egy próbajátékhoz. Olyan díjakat gondoltam kitűzni, hogy a következő évadban a versenyző zenekarral játszhasson. Nyilván nem a Zeneakadémián vagy a Müpában, de például egy ifjúsági koncerten, akár egy hegedűverseny tételt előadhatna a hallgató nagyzenekarral. Egy-egy ilyen fellépéssel tapasztalatot szerezhetnének a diákok, amit a diploma után az első igazi próbajátékon is jól hasznosíthatnának. Ez lesz ősszel a mentor program folytatása.
…mi olyanok vagyunk, mint a vadvízi evezősök. Nem a kajakban ülő határozza meg, hogy merre menjen, hanem sodorja a folyó. Mégis eszeveszetten evez, minden energiát belead, mert ha nem, akkor nekicsapódik a sziklának. Nekünk is mindent bele kell adni, jó koncerteket kell csinálni, a maximumot kell nyújtani, nagy művészekkel kell játszani. De mindez semmire sem biztosíték. Hiába játszol jól, senki nem garantálja, hogy megmaradsz. De ha nem csinálod, akkor semmiképp sem maradsz meg.
Térjünk rá arra, hogy újabb 5 évre nyerte el az ügyvezető igazgatói mandátumot. Egyedül pályázott?
– Egyedül. A MÁV Szimfonikus Zenekar alapítványi formában működik. Ezért számunkra nem volt kötelező az előadóművészeti törvény szerinti pályáztatási rendszer, ugyanis nem én vagyok az intézmény vezetője, hanem a kuratórium elnöke. A kuratórium elnökét viszont mindig az alapító nevezi ki, nem pályáztatják. A kuratórium álláspontja eddig az volt, hogy az ügyvezetői posztnál szeretnék végigvinni ugyanazt a pályáztatási szisztémát, ami a többi együttesnél szokásos, mert ez erős legitimitást ad a vezetőnek. Mivel idén a minisztérium ebben nem kívánt részt venni, a kuratórium kért föl néhány tagot, hogy bírálják el a pályázatomat.
Írt egy 5 évre szóló dokumentumot. Melyek a főbb pontjai?
– Amikor új pályázatot írok, mindig megnézem az előző öt évre szóló beadványomat. Az élet az előzetes elképzeléseket általában felülírja. Alapelveket lehet lefektetni. Le tudom írni azt, hogyan működünk, mit szeretnénk fejleszteni, melyek a gyenge pontok stb. A környezetünk azonban olyan gyorsan és kiszámíthatatlanul változik, hogy lehetetlen öt évre előre tervezni.
Meg fogja pl. rázni az egész szakmát és az egész világunkat a mesterséges intelligencia belépése. Változik a közösségi média szerepe, az élőzenéhez való viszonya. Értékrendekről írtam. Például igen károsnak tartom néhány zenekar azon törekvését, hogy az ifjúság bevonzása érdekében talmi és olcsó produkciókat hoznak létre. Olyanokat, amelyek egyáltalán nem értékesek, sőt, néha kifejezetten károsak, ízlésrombolók. A dolgozatom arról szól, amit gyakran mondok a kollégáimnak: mi olyanok vagyunk, mint a vadvízi evezősök. Nem a kajakban ülő határozza meg, hogy merre menjen, hanem sodorja a folyó. Mégis eszeveszetten evez, minden energiát belead, mert ha nem, akkor nekicsapódik a sziklának. Nekünk is mindent bele kell adni, jó koncerteket kell csinálni, a maximumot kell nyújtani, nagy művészekkel kell játszani. De mindez semmire sem biztosíték. Hiába játszol jól, senki nem garantálja, hogy megmaradsz. De ha nem csinálod, akkor semmiképp sem maradsz meg. Nálunk boldogabb társadalmakban elfogadott, hogy ha jól csinálod a dolgodat, akkor természetes, hogy javadalmazást kapsz, jövőképed lesz és nyugodtan tudsz dolgozni és tervezni. Nálunk nem így van. Nálunk a vadvízi evezés megy. Minden igazgató kollégámmal úgy tervezünk évadokat, hogy simán meg lehetne bennünket büntetni, hiszen én is 2027-re kötök szerződéseket úgy, hogy fogalmam sincs, lesz-e rá pénz? Ezekbe az ember hamar belefáradhatna, de szerencsére engem a koncertek, a sikeres produkciók feltöltenek.
Említett egy konferenciát, kérem, vázolja, hogy kikkel és miről tanácskoztak?
– Az Állami Számvevőszék tekintette át a zenekarok működését és finanszírozását, ennek keretében rendeztek egy egynapos konferenciát, az ÁSZ, KIM, a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége (AHO), néhány további zenekar, és a zenei média részvételével. Ott is elmondtam, hogy megmagyarázhatatlanok a hihetetlen támogatási aránytalanságok. Az egyik zenekar miért kap 4-5-ször annyit, mint a másik, amikor sem a koncertjeinek száma, sem a minősége ezt nem indokolja. Egyáltalán ki az, aki a minőséget megállapítja, vagy a szerint válogat? A nemzeti zenekarok a munkájuk minősége alapján nyerik el ezt a címet. De ki mérte le a minőséget? Bármelyik vidéki zenekar mellé oda mernék tenni néhány kiemelt fővárosit. Működésük, színvonaluk semmiben sem különbözik. Nem akarom azt mondani, hogy jobb, de nem is rosszabb, az biztos. Elfogadom, ha valaki úgy véli, hogy X zenekar sokkal jobb, mint Y. De mondja meg, hogy miért? A minisztérium képviselői is jelen voltak a konferencián, hallották, hogy többek véleménye szerint nem végzik el a jogszabályokban meghatározott munkájukat, de nem reagáltak rá. Nem kérdeztek vissza. Az ÁSZ elnöke után Keller András beszélt az állami fenntartású együttesekről, a nemzeti minősítésűekről Horváth Zsolt, a regionális zenekarokról Rácz Márton, a szövetség részéről pedig én. Hollerung Gábor szóba hozta, hogy a zenekari zenész képzési programban nem tud együttműködni a Zeneakadémiával. Ez bizony így van, mert a Dohnányi Zenekar kilépett a szövetségből. A kamarazenészek nehezményezték, hogy őket nem képviselte senki a konferencián. Kovács Péternek (Auer Kamarazenekar) és G. Horváth Lászlónak (Anima Musicae) többször ajánlottam, hogy szervezzenek egy kamarazenekari szövetséget vagy egyesületet és azzal lépjenek be az AHO-ba. Mindig bosszant a kérdés, mi értelme a szövetségi tagságnak, miért éri meg a tagdíjat fizetni, hol térül ez meg? Egy klubban nem azért vagy tag, mert a pénzt visszakapod, hanem azért, hogy partnereket találj céljaid eléréséhéhez és támogasd a közös ügyeket. Igenis voltak és vannak a zenekari szövetségnek hasznos kezdeményezései, és megfelelő partnerek esetén jelentős eredményeket volt képes elérni.
…megmagyarázhatatlanok a hihetetlen támogatási aránytalanságok. Az egyik zenekar miért kap 4-5-ször annyit, mint a másik, amikor sem a koncertjeinek száma, sem a minősége ezt nem indokolja. Egyáltalán ki az, aki a minőséget megállapítja, vagy a szerint válogat? A nemzeti zenekarok a munkájuk minősége alapján nyerik el ezt a címet. De ki mérte le a minőséget? Bármelyik vidéki zenekar mellé oda mernék tenni néhány kiemelt fővárosit. Működésük, színvonaluk semmiben sem különbözik. Nem akarom azt mondani, hogy jobb, de nem is rosszabb, az biztos.
Játszik még a Somogyi Vonósnégyesben? Mire jut ideje az ügyvezetés mellett?
– A tanítást már abbahagytam, de a kvartettel változó intenzitással dolgozunk a felkérések függvényében. Amíg tanítottam, addig a vonósnégyes azért is volt fontos, hogy folyamatosan a kezemben legyen a hangszer. Ma azt mondom inkább, hogy a lelkemnek tesz jót. Ha az ember aktív a zenében, akkor egy kicsit elfeledkezik azokról a dolgokról, amik körülveszik. A kvartettezés olyan tevékenység, ahol az egyéni felelősség és a közösségi zenélés egyensúlyt alkot, és ez rendkívül inspiráló és rekreatív.
Meghirdették a 2026/27-es évadot. Milyen reményekkel, különleges programokkal készülnek?
– Egy új koncertszezon kezdete mindig különleges pillanat: egyszerre ad alkalmat a közösen átélt zenei élmények felidézésére és az előttünk álló művészi találkozások várakozással teli megélésére. Az új évadban tizenegy koncertsorozattal, tíz különböző helyszínen várjuk a közönségünket. Büszke vagyok arra, hogy minden korosztály számára – a bölcsődésektől, a szépkorúakig – kínálunk zenei programokat, és három új bérlettel bővül a kínálatunk. Kiemelkedő esemény lesz a következő szezonban Beethoven halálának 200. évfordulója, amelyről három napon át tartó sorozattal emlékezünk meg a Zeneakadémiával együttműködésben, amelyen a nagy mester mind a kilenc szimfóniája elhangzik Takács-Nagy Gábor dirigálásával. Az ünnepek sorát gazdagítja a Kurtág 100 programsorozat záróhangversenye is szintén Takács-Nagy vezényletével, és ifj. Kurtág György közreműködésével. Koncertjeinken nevesebbnél nevesebb vendégművészek lépnek föl, a nemzetközi zenei élet jelenlegi nagyságai, amire szintén büszke vagyok, hiszen nagyon sok munka és tudatos kapcsolatépítés előzi meg a meghívásokat. A közönségünk olyan tekintélyes karmesterekkel találkozhat szeptembertől, mint például az olasz Antonello Allemandi, vagy Kesselyák Gergely, aki az utóbbi években teljes operák hangversenyszerű előadásaival gazdagította a MÁV Szimfonikusok repertoárját, továbbá Maxim Rysanov ukrán származású karmester, aki brácsaművészként vált híressé, de egyre elismertebb a karmesteri munkája is. De velünk lesz Scott Yoo (USA), és Takács-Nagy Gábor is, akit nem kell bemutatni a hazai közönségnek. És olyan szólistákkal dolgozunk majd, mint Giuseppe Gibboni (I) és Kirill Troussov (D) – hegedűművészek, Martin Haselböck – orgonaművész (A), Mischa Maisky – csellóművész (IL) aki zenész gyerekeivel érkezik hozzánk, valamit Pepe Romero, a világhírű flamenco gitárművész (E). A neves vendégművészek meghívása jól tükrözi zenekarunk nemzetközi nyitottságát és művészi ambícióit annak érdekében, hogy még magasabb színvonalú előadásokkal örvendeztessük meg a közönséget.
Különlegességnek gondolom azt is, hogy az új évadra megújult a vizuális megjelenésünk is. Az arculat és logó tervezője a neves díszlet- és jelmeztervező, grafikus, festőművész, zenész, Erkel László Kentaur. Az új arculattal egyidőben a zenekar weboldala is újjászületett, így a mai kornak megfelelően letisztult látvány fogadja a látogatót informatív, könnyen kezelhető, és átlátható tartalommal. Érdemes megnézni, és főleg választani a gazdag és sokszínű koncertjeink, bérleteink közül. Bízom benne, hogy a 2026/27-es évadban ismét együtt élhetjük át a zene felemelő pillanatait, hiszen ezek az élmények adják közösségünk valódi erejét.
