Fenntartható fejlődés

0
17

Kiss Eszter Veronika

„Hisszük azt, hogy Székesfehérvár közönségét megilleti egy legalább 64 muzsikust foglalkoztató, nagyszabású, teljes vármegyei felelősséggel dolgozó Alba Regia Szimfonikus Zenekar”

Újabb ciklusra választották meg a székesfehérvári Alba Regia Szimfonikus Zenekar vezetését. Az elmúlt időszak munkájának eredménye, hogy mostanra a zenekar anyanyelvi szinten játssza a kortárszenei szcéna számos különböző zenei nyelvezetét, és az idei évad újítása volt az opera műfajának visszaköltöztetése is Székesfehérvárra. Lapunk Ruff Tamás igazgatóval és Dobszay Péter művészeti vezetővel beszélgetett.

Újabb ciklusra megválasztották – egyhangú döntéssel – az Alba Regia Szimfonikus Zenekar élén. Az előző évek tapasztalatai alapján, a kialakított új koncertek, szokások mentén folytatják, vagy lesznek újabb tervek, újabb irányok?

Ruff Tamás:
Igen tevékeny és egyben termékeny három éven vagyunk túl. Egy hivatásos zenekar életében három év nagyon rövid időnek számít, „egy pillanat alatt” képes elrohanni, főleg, ha olyan nehezített pályán történik mindez, mint a Covid világjárvány utáni újraindulás, vagy az azt követő háborús helyzet okozta energiaválság. Az alapvető szakmai és szervezeti strukturális feltérképezés után pontosan meghatározott művészeti célok mentén tudtunk elindulni, köszönhetően a kiválóan együttműködő, és egyben országos szinten egyedülállóan izgalmas művészeti vezetésnek, amely nálunk több személy közös szakmai munkáját jelenti. Dobszay Péter karmester művészeti vezető, Dobri Dániel zeneszerző kortárs művészeti vezető és dr. Szabó Balázs zenetörténész művészeti tanácsadó közös munkája abszolút hitelt érdemlően, széles látókörű szakmaisággal és kellő megalapozottsággal segítik vezetői munkámat. Mindaz, amit közösen megálmodtunk és létrehoztunk, alapos előkészítése volt a következő öt évünknek, valamint az együttes sokkal hosszabb távú további létezésének. Fentieket figyelembe véve, valamint azt, hogy esetünkben egy fejlődő pályán lévő zenekarról beszélhetünk, korai lenne az elmúlt három év alapvetően jól működő szokásain/mechanizmusain változtatni, ugyanakkor természetesen folyamatosan napirenden van az újdonságok figyelése, kitalálása, kipróbálása, és idővel majd az esetleges bevezetése.

Dobszay Péter:
Székesfehérvár zeneszerető közönsége igényes, nyitott, érdeklődő és nagyon erős elköteleződést mutat az ARSO mellett. Az elmúlt három év műsorpolitikájára érkezett folyamatos visszajelzések alapján azt látjuk, hogy fontos és érdemes folytatnunk a megkezdett utat: 2021 óta rendkívül széles szimfonikus repertoárt játszunk, azon belül világos hangsúlyokkal a korai romantika és a bécsi klasszika világán, rendszeres oratórium-előadásokkal, esetenként barokk kitekintésekkel, kamaraprogramokkal és egy hangsúlyos, bátor kortárszenei vonallal. Különlegesen jól működnek a különböző interaktív és személyes hangulatú eseményeink, amelyek rendkívül szoros, folyamatos kapcsolatot eredményeztek a zenekar és a rendszeres hallgatóink között. Az eddigiekhez képest az idei évad újítása volt az opera műfajának visszaköltöztetése Fehérvárra, egy naptári év alatt megvalósuló három nagyszabású produkcióval – Bánk bán, Szöktetés a szerájból, majd nemsokára a Hunyadi László –, ezeknek a sikere folytatásért kiált, illetve a költségvetésünk függvényében szeretnénk a koraromantika fókuszát finoman kinyitni annyiban, hogy a 19. század második felének szerzőit az eddiginél nagyobb arányban tűzhessük műsorra.

 

Mi változott az első vezető ciklus alatt, honnan hova jutottak, és mi a következő 5 év végére a cél, ha lehet ilyet megfogalmazni?

D. P.:
Ha most a zenekarra nézünk, egy összetartó alkotó közösséget látunk és energikus, odaadó játékot hallunk. A vendégkarmestereink, meghívott szólistáink leggyakoribb visszajelzései az együttes nyitottságát, próbamorálját, érzékenységét és dinamizmusát dicsérik. Ezen túl a zenekari hangzásban és közös esztétikában egyre karakteresebbé váló értékek természetesen egy hosszú és teljesen végig soha nem járható út mérföldkövei. Intézményes és infrastrukturális szempontból nagy előrelépés volt tavaly a hangszerbeszerzés, az új épületszárny használatba vétele, a szolgálatpénzek rendezése és a státuszbővítés, de a zenekari álláshelyek elosztásának arányai is rengeteget közeledtek az ideálishoz az elmúlt három évben. A tagság ugyanakkor tovább bővítendő: hisszük azt, hogy Székesfehérvár közönségét megilleti egy legalább 64 muzsikust foglalkoztató, nagyszabású, teljes vármegyei felelősséggel dolgozó Alba Regia Szimfonikus Zenekar.

R.T.:
Az Alba Regia Szimfonikus Zenekar egy fejlődő, növekvő időszakában lévő zenekar. Ez a fejlődés, felnövekvés megmutatkozik a zenekari létünk minden szegmensében. Elmondhatjuk, hogy mind létszámbeli, mind gazdasági, mind pedig szakmai kihívások terén szintet léptünk. A következő öt év végére egyértelműen az a cél, hogy valóban egzakt módon meghatározható legyen ennek a növekedésnek a mértéke, és egyértelműen definiálható legyen, hogy Székesfehérvár Zenekara esetében mit is jelenthet valójában a más szakterületeken oly sokszor emlegetett „fenntartható fejlődés”.

Hogy viszonyul a város a zenekarhoz, mennyire kapcsolódnak szorosan a helyi élethez? Ha másképp akarom kérdezni, a városnak van egy zenekara, vagy a zenekarnak van otthona Székesfehérváron?

R.T.:
Elmondhatjuk, hogy Székesfehérvár zeneszerető közössége egyértelműen ragaszkodik a zenekarához. Ezt a zenekart nem „befogadta” a város, hanem jelenléte történelmi hagyománnyal bír. Jogelődje az 1901-ben alakult Székesfehérvári Zenekedvelők Egyesülete vidéki viszonylatban páratlan méretű és színvonalú zenekar volt, amely – többek között Fricsay Richárd, a kiváló katonakarmester, majd Hermann László hegedűművész, a ma a nevét viselő Zeneiskola első igazgatója vezetésével – sikerrel alapozta meg a szimfonikus hangversenyek gyakorlatát a Királyok Városában. Az együttest 1950-ben Székesfehérvári Szimfonikus Zenekar néven szervezték újjá: 1979-től a Vörösmarty Színház tagintézményeként működött, egészen 2015 január 1-i önállóvá válásáig. A Város büszkén tekint a zenekarára, és nem kérdés, hogy hosszú távon számol vele. Ezt a közönség lelkes támogatásán és szeretetén kívül mi sem bizonyítja jobban, mint hogy idén elindult a Zenekari Székházunk átfogó felújítása, amely egy több éven átívelő program, melynek során a teljes épületünk megújul kívül-belül egyaránt. A kulturális szféra jelenleg alapvetően nincs könnyű helyzetben, de Székesfehérvár Önkormányzata mindent megtesz annak érdekében, hogy a városban pezsgő művészeti élet legyen.

Budapest és Székesfehérvár közel van. A főváros közelsége mennyiben befolyásolja a zenekar lehetőségeit? Gondolok itt a fővárosból ide ingázó zenészekre, vagy a könnyebben Budapestre importálható programokra.

D. P.:
A két város távolsága egyszerre kicsi és nagy. Messze túl nagy ahhoz, hogy Fehérvár és vonzáskörzetének zeneszerető polgárai rutinszerűen Budapestre járjanak kultúrát fogyasztani. A Fehérváron lakó, vagy ide a környékről dolgozni bejáró összesen jóval több, mint 200.000 ember egyrészt büszke saját városának zenei teljesítményére, másrészt csak igen kivételes fellépő, vagy különleges esemény kedvéért vállalja a fáradságot, hogy egy hétköznap este, éjfél utáni hazaérésre számítva, elinduljon a Müpába, vagy a Zeneakadémiára. Ez a távolság a Budapesten élő zenészeink szempontjából is nagyobb a számukra kényelmesnél, ugyanakkor esetükben a hivatásuk gyakorlásáról van szó, így az ingázás bár igénybe veszi őket, nem jelent kezelhetetlen terhet. Azt azonban látjuk, hogy akiket az ARSO teljes állásban tud foglalkoztatni, egyre többen költöznek a városba, vagy Fejér megyébe.

Kevés zenekar alkalmaz rezidens zeneszerzőt, hogy legyen egy kortárs zenei művészeti vezetője. Dobri Dániel jelenléte miben jelent nagy változást?

R.T.:
Dobri Dániel tevékenységének köszönhetően Zenekarunk műsorpolitikájának kortárszenei vonulata intenzíven és igényesen jelenik meg. Műveket és fellépőket javasol, miközben jelen van a műhelymunka során és természetesen rendszeresen komponál is az együttesnek. A vezetésére és szakmai gondoskodására bízott „Kortárs Klub” országos figyelmet élvez, és egyre nagyobb és magabiztosabb a nemzetközi kitekintés is. Zenekari játék szempontjából mostanra elmondhatjuk, hogy zenekarunk anyanyelvi szinten játssza a kortárszenei szcéna számos különböző zenei nyelvezetét. A nálunk megfordult, vendégként meghívott számos kortárs magyar zeneszerző egyöntetű véleménye, hogy ami jelenleg Fehérváron történik, az kortárs zenei szempontból egyedülálló fontossággal bír az országban.

A kortárs zene nemcsak Dobri Dániel életében fontos, Dobszay Péter neve is erősen összekapcsolódott az ősbemutatókkal. Mennyire sikerült a kortárs műveket a székesfehérvári közönség szívébe lopni?

D. P.:
A fehérvári közönség nyitottan fogadta a kezdeményezéseinket. A kortárszenei koncertjeink látogatottsága természetesen nem mérhető egy nagyromantikus program iránti érdeklődés mértékéhez, de ezeknek az eseményeknek is kialakult egy erős, elkötelezett törzsközönsége.

Anyagi téren volt az elmúlt időszakban könnyebb és nehezebb időszak is, ráadásul a Covid is megtépázta a koncertéletet. Mik az elmúlt időszak nagy tanulságai, és hol áll most a zenekar anyagi biztonsága, mennyire tervezhetőek ebből a szempontból a távolabbi koncertek?

R.T.:
Székesfehérvár Önkormányzata komoly anyagi ráfordítással és valós fenntartói figyelemmel fordul felénk, enélkül nem tudnánk működni. Elmondhatjuk, hogy arányaiban nézve országos szinten Székesfehérvár költ a legtöbbet zenekara fenntartására, ugyanakkor a kiemelt minősítésű zenekarok között messze a legalacsonyabb normatív állami támogatásból dolgozunk, amelyhez a tavalyi évben először kaptunk egy komolyabb kiegészítő állami támogatást, ezzel valamelyest felzárkózva a többi kisebb megyeszékhely együtteseinek költségvetéséhez. Ennek a kiegészítő támogatásnak a további léte, az összege és a megítélés dátuma nagyban befolyásolja mind az évadunk véglegesítésének az időpontját, mind magát az évad programját. Rendkívül fontos lenne, hogy a jövőben normatív módon kalkulálhassunk ezekkel az összegekkel, mert az elmúlt években úgy kellett emelnünk a zenekar szakmai színvonalát, hogy közben a tervezhetőség és a lehetőségek szempontjából a fentiek miatt komoly versenyhátrányban dolgoztunk.

 

R.T.:
Áprils 25-én „Francia impressziók” címmel a nemrég elhunyt Eötvös Péterre emlékezünk. A koncertet eredetileg „Eötvös 80” címmel illesztettük az évadunk programjába, az élet azonban úgy hozta, hogy megtartani „In Memoriam Eötvös Péter” alcímmel van már csak lehetőségünk. A koncert során Eötvös Péter, Maurice Ravel művei csendülnek fel, valamint Dobri Dániel „Dialog mit Eötvös” című nagyzenekari darabjának ősbemutatójának lehetünk majd szem-és fültanúi. Június 20-án Évadzáró/Nyárindító koncertünk lesz Székesfehérváron a Bartók Béla téren, Kertesi Ingrid és Boncsér Gergely közreműködésével, „Bel Canto” címmel. Nyáron a népszerű, „Harmonia Albensis” című templomi koncertsorozatunk után augusztus 20-án a Székesfehérvári Királyi Napok rendezvénysorozat zárásaként a tavalyi, szintén augusztus 20-i Bánk bán előadásunk osztatlan sikerén felbuzdulva idén Erkel: Hunyadi László című operájának koncertszerű előadása következik. Maga a koncertszerű előadás is kellőképpen izgalmas és monumentális vállalkozás, izgatottan készülünk, és szeretettel várunk rá minden kedves érdeklődőt.