Réfi Zsuzsanna
Szklenár Ferenc a kiemelt együttesek közé kerülésről, eredményekről, tervekről
A Duna Szimfonikus Zenekar vezetője azt meséli, úgy alakultak a dolgaik, ahogy legmerészebb álmukban sem képzelték volna… Az együttesük 62 esztendős történetének hatalmas eredménye, hogy sikerült kiemelt minősítésű kamara-szimfonikus zenekarrá válniuk, s mindezt az utóbbi évek kálváriáját követően még nagyobb sikernek érzik. Szklenár Ferenccel az eddig bejárt útról, új otthonukról és az elkövetkezendő időszak terveiről is beszélgettünk.
– A hatvanadik születésnapjuk előtt nemhogy a jövő, hanem a holnap sem látszódott…
– Olyannyira nem, hogy a Duna Palota Nonprofit Kft. 2020. december 31-i megszűnésével jóformán fenntartó nélkül maradt a Duna Szimfonikus Zenekar. A társulat megszűnésének réme fenyegetően lebegett felettünk, amikor is a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete segítő kezet nyújtott, és átvállalta a zenekar működtetésével kapcsolatos feladatokat. S hogy az új fenntartóhoz – az MZTSZ tulajdonában álló – Magyar Élőzene Nonprofit Kft-be kerülhessünk, átszervezési akcióterv indult. A Duna Szimfonikus Zenekar tagjai válaszút elé kerültek: új feltételekkel folytatják a munkát az új szervezetben, vagy végkielégítéssel megválnak az együttestől. A zenekar döntő többsége úgy döntött, együtt maradnak muzsikálni, még akkor is, ha abban a pillanatban rengeteg volt az ismeretlen tényező. Az EMMI ezt a megoldást örömmel fogadta, hiszen így nem kellett egy 60 éves múltra visszatekintő együttest felszámolni. Ezzel a számunkra kedvező döntéssel sok munkahelyet is sikerült megmenteni, és az évtizedek alatt felhalmozott szakmai tudást is tovább vihetjük, ami segít a kulturális küldetésünk megvalósításában.
– Mennyire volt nehéz az átmenet?
– Hála az MZTSZ munkatársainak, az új szervezetbe villámgyorsan és professzionális módon sikerült beilleszkednünk. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. és a Duna Művészegyüttes Nonprofit Kft szintén óriási segítséget nyújtott azzal, hogy a tulajdonukban lévő, teljes zenekari hangszerpark, kottatár és a napi munkához szükséges irodai bútorok, eszközök a zenekar használatában maradhattak. Ezzel az alapbázissal kezdhettük meg a felkészülést a zenekar minősítése felé vezető úton. Köszönettel tartozunk még Budapest X. kerületi polgármesterének, D. Kovács Róbert Antalnak és Radványi Gábor alpolgármesternek, akik a zenekar elhelyezésében siettek segítségünkre. Úgyhogy a zenekar ma már önálló próbateremmel büszkélkedik Kőbánya központjában, a régi Dreher sörgyár ipari műemlékekben gazdag, Halom utcai telephelyén. Mindemellett Kőbánya Önkormányzata közszolgáltatási szerződést kötött a Magyar Élőzene Művészeti Nonprofit Kft.-vel szimfonikus zenekari koncertekre, előadásokra a kerület lakói és a régió érdeklődő közönsége számára.
– Az ötödik kerület után hamar megszokták az új helyszínt?
– Magam 13 évig éltem Kőbányán, gyermekeim ott jártak óvodába, általános iskolába és zeneiskolába, így a korábbi helyismeretem, a városrészről szerzett kedvező tapasztalataim alapján nagy meggyőződéssel tudtam bizonyítani a zenekarnak, hogy nagyszerű jövő vár ránk ezen a helyen! A kétszintes próbaházban villámgyorsan berendezkedtünk, egy jól koordinált, költségtakarékos, célszerű felújítással lakhatóvá tettük, és a Duna Palotából minden olyan bútorzatot el tudtunk hozni, amit szükségesnek ítéltünk a komfortos munkához.
Zenekarvezetőként nagy öröm volt látni, hogy minden zenekari tag magáénak érezte az új otthonunkat, és igazi kalákában együtt rendeztük be, csinosítottuk új munkahelyünket, amit Duna Zeneháznak neveztünk el. A telepen működő iparosokkal is nagyszerű barátság alakult ki, ahol tudnak, segítenek nekünk, és bevallásuk szerint örömmel hallgatják a kiszűrődő zenéket.
De ezen a hatalmas, rehabilitációra váró területen dolgozik a Kőbányai TV stábja is, és könnyűzenei együtteseknek ugyancsak van próbaterme a telepen. Kőbányán a rendkívül széles palettán mozgó ipari tevékenység és kereskedelem a fő jellemző, ezzel együtt igen gazdag a kulturális élettér is. A kiváló zeneiskola, a Kőbányai Zenei Stúdió, a Tutta Forza ifjúsági zenekar és a templomi kórus mellett is rögtön éreztük, hogy itt rengeteg közönségnevelő, ismeretterjesztő feladat vár ránk.
Az első pillanattól kezdve részt vettünk a kerület kulturális életében, második otthonunknak tekintjük a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Házat, ami remek helyszíne az ifjúsági előadásainknak is. A Kőbányai Helytörténeti Gyűjtemény udvara és a Szent László Templom szintén nagyszerű hangversenyhelyszínei a kerületnek.
– Mindez a változás hatott a céljaikra, feladataikra?
Az új szervezetben a zenekar művészeti vezetésével újra kellett fogalmaznunk a zenekar művészeti terveit. Az elmúlt másfél évben rengeteg helyszínen megfordult az együttes, míg korábban a Duna Palotában tartottuk koncertjeink 80-90%-át. Az egyik legfőbb célunk az volt, hogy az egykori kedves Duna Palotás törzsközönségünknek kínáljunk alternatív koncerthelyszíneket, lehetőség szerint a korábban megszokott, belvárosi környezetben, igazi építészeti értékeket képviselő termekben. „Vándorló koncertek” -sorozatunk az ilyen szép termeket hivatott bemutatni, mint például az Uránia Nemzeti Filmszínház, a Festetics Palota, a Magyar Tudományos Akadémia Díszterme, a Nádor terem, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium Díszterme és további szép, figyelemre méltó épületek hangversenyre alkalmas termei. Ezek a termek a nagylétszámú szimfonikus zenekaroknak bizonyára kicsik lennének, de a mi létszám- adottságainkat figyelembe véve, kamara-szimfonikus zenekari tevékenységünkhöz kiválóak.
Miként alakultak a változások közepette a felkéréseik?
Egy olyan kis létszámú és mini menedzsmenttel rendelkező zenekar szervezésének, mint a miénk, a másik legfontosabb pillére az együttműködéseken alapul. Legnagyobb köszönetemet szeretném kifejezni azoknak a partnereknek, akik az átalakulásunk első pillanatától kezdve ragaszkodtak hozzá, hogy velünk szeretnének dolgozni. Kiemelt helyszíneink között említhetem a Gödöllői Királyi Kastélyt, ahol egy teljes nyáron keresztül látogathatták az érdeklődők az egyik első új programunkat a „Zenélő napok” című kamarazenei sorozatunkat. Köszönet a II. kerületi egészségügyet támogató Törös Alapítványnak, az 50 éves Marczibányi Téri Művelődési Központnak, a Klebelsberg Kastélynak, a Belügyminisztériumnak és a Magyar Természettudományi Múzeumnak. Valamint örök hálánk Zelinka Tamás zenepedagógusnak a rengeteg ötletért, támogatásért, és nem utolsósorban a hangversenyeinken való, nagyszerű műsorvezetésért.
– Milyen terveik vannak erre az esztendőre, kiemelt kamara-szimfonikus együttesként?
A Duna Szimfonikus Zenekar jelen és jövőbeni eseményei ez előbb említett előzményekből és a folyamatosan bővülő új együttműködésekből formálódnak tovább. A zenekar művészi terveinek és megvalósítható programjainak másik legfőbb hajtóereje az elérhető pályázatok. Ezek határozzák meg terveinket, hogy milyen mértékben tudunk feladatot vállalni az ifjúság zenei nevelésében, hány kortárs művet tudunk rendelni zeneszerzőktől, és milyen széles körben tudunk vendégművészeket felkérni.
A zenekarok értékmegőrző, értékteremtő projektjei nagyban függenek a támogatásoktól, hiszen a hangversenytermek piaci bérleti díját, rezsi költségét, a hangszerszállítással és a koncertszervezéssel járó költségeket lehetetlen a jegyárakban érvényesíteni. Minden szakmai tervünket, ötletünket, elképzelésünket talán nem is szabad elárulni, bár az alap a korábban kialakított együttműködések folytatása, de ezzel párhuzamosan nagy hangsúlyt fektetünk a repertoár és a megszólítandó közönségréteg szélesítésére.
– Hogyan élték meg az elmúlt időszakot a muzsikusok?
– Az átmenet után a zenekari létszám bővült, a hiányposztok az arányosság jegyében fel lettek töltve fiatal, tehetséges muzsikusokkal. Zenekarunk szakmai művészi irányítása jó kezekben van, Kovács János tiszteletbeli vezető karmesterünk és Horváth Gábor állandó karmesterünk garancia a minőségi munkára, viszont továbbra is nyitottak vagyunk vendégkarmesterekkel, vendégművészekkel való együttműködésre, nagyszerű szakmai projektek megvalósítására.
Zenekarunk fő tevékenysége közé sorolható a zenei nevelés támogatása. Ifjúsági koncertjeink változatos műsorai népes közönséget vonzanak, de emellett hagyományosan részt veszünk a Zeneakadémia diplomakoncertjein, és éves szinten nemzetközi karmester mesterkurzust is tartunk.
A zenekarépítés fontos része a kamarazenei feladatok ellátása is. Fúvós és vonós kamaraegyütteseink különleges, egyedi programokkal készülnek a fellépésekre, és az olyan hangversenyek, mint például a karácsonyi koncertek az idősotthonokban, vagy múzeumokban, szintén hozzájárulnak a folyamatos szakmai színvonal emeléséhez és az igényes muzsikáláshoz.
Többször említettem már, hogy zenekarunk közvetlen irodai apparátusa is rendkívül kicsi, az adminisztrációs, a szervezési, tárgyalási, közönségkapcsolati és operatív munkát összesen három munkatárs, egy programmenedzser, egy koncertszervező és egy zenekari titkár végzi. A zenekari művészekre is sok-sok többletfeladat hárul, ki-ki a saját tehetsége szerint kreatív feladatokat vállal. A zenekarnak szánt, karácsonyi köszöntőmben is sok kolléga extra munkáját kiemeltem, akik többletfeladatokkal támogatják a társulat előmenetelét. Ilyen feladat például a zenekar internetes és nyomtatott megjelenésének gondozása, a reklámgrafikák készítése, koncertjeinkről videó- és hangfelvételek készítése, de említhetném a kottatár rendezést, zárcserét, vagy egy karmesteri dobogó készítését is. Ezeken kívül is számos nélkülözhetetlen, aprónak látszó kiegészítő feladatban is számíthatok a tagság és diák családtagjaik támogatására, akik a külső helyszíneken segítik munkánkat. Művészeti kérdésekben pedig a zenekari tagokból megválasztott Művészeti Tanácsra is támaszkodhatok. Egy ilyen, hozzánk hasonló költségvetésű zenekar plusz feladatvállalások nélkül nem is tudna működni.
Úgy gondolom, hogy a ránk fordított támogatással, a lehetőségekhez képest igényes, színvonalas, a közönség érdeklődését megnyerő produkciókkal álltunk elő. A közönség visszajelzéseiből, hűségükből, valamint a szűnni nem akaró tapsukból ítélve jó úton járunk, és teljesíteni tudjuk azokat a feladatokat, amik kifejezetten egy kis létszámú, de széles repertoárral rendelkező szimfonikus zenekarral megvalósíthatóak.
– Miként tekint a – most már biztosan megünnepelhető – 63. születésnap elé?
Bízom abban, hogy következetes, kitartó és igényes szakmai munkánk révén olyan régi és új helyekre is meghívást kapunk, ahol szintén jól tudnánk szolgálni a komolyzenei értékek átadását, mind szélesebb közönségnek. Jó vagy rossz, de a zenei életben is folytonos a megmérettetés, nemcsak a művészi színvonal „bűvös” mércéjével hasonlítják össze az együtteseket, hanem a ráfordított anyagi javak felhasználása terén is verseny van. Saját tapasztalatunkból biztosan tudom, hogy a rendelkezésre álló finanszírozásból költségtakarékosan a legjobbat kihozni, ebben a legjobbak közé tartozunk. Meggyőződéssel ajánlom mindenki figyelmébe, hogy azt az értékes kulturális küldetést, amiért minden magyar szimfonikus zenekar dolgozik, azt csak összetartással lehet képviselni.
Gondolataimat egy számomra kedves Kodály idézettel zárnám: „Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi (…) azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken.”
