Kiss Eszter Veronika
Száz éve született Ligeti György, a 20. század második felének egyik legjelentősebb zenei újítója. Az erdélyi származású, 2006-ban elhunyt zeneszerző világszerte ünnepelt centenáriumának szálai a Budapest Music Centerben futottak össze május 22. és 28. között: nemzetközi világsztárok és a hazai kortárs zenei élet meghatározó előadói és szerzői világították meg a sokszínű életművet. Gőz Lászlóval, a BMC igazgatójával a „Ligeti 100” centenáriumi rendezvénysorozat kapcsán beszélgettünk a hazai kortárs zenei koncertéletről. A művek nehézségi szintje determinálja az előadásokat – mondta lapunknak Gőz László, aki elsősorban ebben látja az okát annak, hogy Ligeti modern, nagyobb művei kevésbé játszottak Magyarországon.
– Liszt és Bartók után Ligeti a következő nemzetközileg is elismert magyar zeneszerző. Itthon viszont kevésbé ismertek a művei.
Ligeti teljes életműve méltó helyet foglal el a világ nemzetközi zenei életében, ami azt jelenti, hogy Liszt és Bartók után a legtöbbet műsoron lévő magyar zeneszerző. Nyilván hármuk közül Liszt vezeti a ranglistát, bár ez nem verseny, csak a száraz tényekhez tartozik. Az idei Ligeti 100 viszont nagyon különleges év, a centenárium miatt kiemelten szerepelnek a művei a koncerteken.
– Hogyan és miként jelennek meg a Ligeti-művek a magyar zenei életben?
A korai Ligeti-művek évről-évre megfordulnak a hazai koncertéletben is. Ezek azok a művek, amelyeket Ligeti még itt Magyarországon írt, és bár sokat megőrzött a zenei hagyományból, ezek a darabok nem a Bartók utáni zeneszerzési gondolkozásmódot hordozzák magukban, hanem a szerző már akkor új utakra lép velük. Igazi gyöngyszemek. Ilyen például a Concert Romanesc, ami a legjátszottabb Ligeti-mű Magyarországon. Ennek oka az, hogy egyrészt egy elképesztően gyönyörű darab, másrészt az előadása a zenekaroknak nem okoz olyan nagy fejfájást, mint például a nagyzenekari művek, mondjuk a Requiem megszólaltatása, ami már nagyon komoly zenekari és karmesteri feladat. Ez is szempont. A zongoradarabok általában technikailag is kihívást jelentenek, ilyen a Zongoraverseny is. A művek nehézségi szintje determinálja az előadásokat. Ez egyrészt igaz az előadókra, másrészt a közönségre is, és ez a másik ok, amiért inkább a korai műveit találjuk meg a magyar koncertéletben. Ligeti úgynevezett modern művei, amelyeket az ország elhagyása után írt – ide tartoznak a nagyobb zenekari művei – a hallgatóság számára is nehezebben emészthetőek. A koncertek szervezésénél pedig ezt is figyelembe kell venni, hiába gondoljuk mi zenészek úgy, hogy Ligeti klasszikus szerző, tekintettel kell lenni a közönségre is.
– A BMC viszont kiemelten foglalkozik a Ligeti-életművel.
Igen, de mindjárt egy BMC-n kívüli példát is szeretnék mondani. A Művészetek Palotájának azóta már elhunyt igazgatója, Kiss Imre fogadott be egy sorozatot, Rácz Zoltán elképzelését, amelynek keretében közel tíz éven keresztül minden egyes évben egy másik nagy Ligeti-mű elhangzott májusban, a születésnapja környékén. Összességében azt gondolom tehát, hogy Magyarországon az ország és a hangversenylátogatók arányaihoz képest azért nem mondhatjuk, hogy vészesen keveset játszanának Ligetit. Összehasonlítva más 20. századi jelentős magyar szerzőkkel, például Szervánszky Endrével vagy Szőllősy Andrással azt kell mondjam, hogy az ő műveik hasonló arányban játszottak vagy éppen nem játszottak. A Ligeti 100 a centenáriumi év miatt nyilván kiemelkedő ebből a szempontból, összeszámoltuk, összesen több mint hatvan Ligeti-koncert volt vagy lesz még ebben az évben.
– Egy interjúban úgy fogalmazott: „azért dolgozunk, hogy a 20. század kortárs zeneszerzői a huszonegyedik század klasszikusaivá váljanak. Hogyan lehet ezt elérni?
Bartókot 20. századi zeneszerzőnek nevezzük. Az ő zongorára írt sorozata, a Mikrokozmosz alapvetően meghatározza a zongoraoktatást, fogalmazhatunk úgy is, hogy annak a mindennapos, elmaradhatatlan része. A Mikrokozmosz köteteiben található darabok nem nagy tudást igénylő művek, de már zenei előadásra alkalmas darabok, amelyekkel minden zongorát tanuló fiatal találkozik. Ez nem kis létszám, hiszen Magyarországon a legtöbben zongorázni tanulnak. A Mikrokozmosznak szerves folytatása Kurtág György Játékok sorozata, amely immár kilenc kötetet tesz ki. A zongoratanároknál és a zongorázni tanulóknál tehát a 20. századi és kortárs zene megismerésének folyamata szépen működik, és különösképpen nem is aggódom miatta. A kortárs zene nagyközönséggel való megszerettetése éppen folyamatban van, és ebben mi is fontos szerepet játszunk. A BMC-nek ez az arculatához is tartozik, valójában a mi koncertjeink nagy része a kortárs művészetet szolgálja. Nem tudok látványos, óriási számokat mondani, hiszen a mi nagytermünk eleve csak háromszáz fős és nem mondhatom azt sem, hogy minden alkalommal telt ház van. Ugyanakkor kialakult egy állandó közönségünk, amely ideszokott, szereti követni és meghallgatni a kísérleteket, és rajtunk kívül is számos olyan projekt van, ahol kortárs zenei koncert-sorozatokkal lehet találkozni. Budapesten több helyen is van erre lehetőség, vidéken sajnos kevésbé. A kortárs zene számunkra egy hitvallás, mi ezt felvállaltuk, alkalmasak is vagyunk erre, és természetesen büszkék arra, hogy rengeteg előadás, ősbemutató fűződik a nevünkhöz. Nyugat-Európában nagyon sok jó példa van arra, hogy a kortárs zenei koncerteken éppen az érdekesség, a különlegesség, a kísérletezgetés, az új hangzások keresése okán rendkívül népszerű a kortárs zene. A világot megváltani talán nem tudjuk, de meg akarjuk, és mindent megteszünk érte.
– A Ligeti 100 kapcsán egy részlet is elhangzott a Le grand macabre című operából, az felkerült a Facebookra is és többen megosztották. A kommentekből látszott, mennyire őszintén csodálkoztak rá olyanok, akik korábban el sem tudták képzelni, hogy valaha ilyesmibe belehallgatnak. Mit lehet tenni, hogy ezek az első találkozások a kortárs zenével egyáltalán létrejöjjenek?
Tulajdonképpen meg is mondta a választ, valahogy létre kell hozni ezt az első találkozást. Itt van egy konkrét eset, elhangzott ez a bizonyos húsz perces kis részlet magából az operából kiemelve, koncertszerűen, de látványosan, kikerült az internetre, megismerték, megszerették, megosztották, és ezek után joggal reménykedhetünk, hogy ha legközelebb előadják, akkor a most tetszésüket kifejezők közül többen élőben is kíváncsiak lesznek rá. A megoldás, hogy ezeket a darabokat játszani kell, és segíteni a zenészeket abban, hogy minél többet és minél többször előadjanak ezek közül. Azok az együttesek, amelyek kortárs zenét játszanak, általában nem ebből élnek, hiszen ez a piac nem tartaná el őket. Ha fölfedezi a kulturális kormányzat, hogy napjaink zenéje ugyanolyan fontos, mint a régebbi korok zenéje, és ennek súlyt, illetve az ezzel foglalkozó együtteseknek – mint az UMZE vagy a Ligeti Ensemble – támogatást is ad, hogy ne projekt-alapon, hanem mindennapos munkával készülhessenek a koncertjeikre, az nagyon sokat számít majd. Ugyanakkor, hogy ne csak magunkról beszéljek, megemlíthetném a Bartók Tavasz vagy a Liszt Ünnep szerkesztését, úgy gondolom, a Művészetek Palotája is nagyon sokat tesz azért, hogy a kortárs zene eljusson a közönséghez. A Magyar Zene Házát is kiemelhetném, ahol lényegében 360 fokban fedik le a teljes zenei palettát, beleértve a kortárs zenét. A Zeneakadémián is szerephez jut a kortárs zene, nemcsak a szélesebb nyilvánosságnak szóló eseményeken, de a hallgatói koncerteken, diploma hangversenyeken is. Ezzel együtt lényegében négy állandó koncerthelyszíne van a kortárs szerzőknek itt a fővárosban. A művek közönséggel való megszerettetése egy külön történet, persze, de azon mindig folyamatosan dolgozni kell.
Milyen Ligeti-programok várhatóak a továbbiakban a centenárium jegyében?
A BMC-ben ennyire sűrített program, mint a májusi fesztivál már nem lesz, és mi is visszaállunk az éves működésre, de Ligeti-művek még elhangzanak az idén. Szerencsére vidéken is lesznek koncertek, sok zenekar tűzött műsorra Ligetitől zenekari darabot. A Zenetudományi Intézetben egy különösen jelentős kiállítás nyílt a Várban, amelynek segítségével egészen más oldaláról is meg lehet ismerni a szerzőt. A Szimfonikus költeménynek, a Poème symphonique című 100 metronomra írt Ligeti-darabnak készült egy egészen különleges előadása, amihez nekünk is közünk van, hiszen itt a BMC-ben vettük fel, ezt a Magyar Zene Háza Zenedómjában lehet megnézni az év végéig, mint egy múzeumi tárgyat. A győri Széchenyi egyetemen is látható egy kiállítás, a Művészetek Palotájában pedig most 22-én a Concerto Budapest a Requiemet játssza Vajda Gergely vezényletével, ez az a koncert, ami Eötvös Péter betegsége miatt korábban elmaradt. Számunkra különleges öröm és nagy megtiszteltetés, hogy a BMC egyik utcáját, az Imre utcát átneveztük Ligeti György utcának, amely így szimbolikusan hozzánk tartozik, ráadásul Kurtág György, Ligeti legjobb barátja mondta a beszédet, amely mindenkinek megdobogtatta a szívét. Olyan beszéd volt, amit minden zenésznek hallania, olvasnia kellene.
