Szent István Filharmonikusok – 2021. november 21. – Művészetek Palotája – Bartók Béla Hangversenyterem

0
255

Fittler Katalin

Eredetileg a 2018-as sikeres együttműködést kívánták volna folytatni a Bajor Filharmóniával, egy Verdi: Requiem előadásával, ám a cCovid megakadályozta a tervet. A müncheni együttes vezetőjének, Mark Mastnak a vezényletével zenekari estre került sor, amelynek műsora egy 1807. márciusi Beethoven-hangversenyét eleveníti fel: Coriolan-nyitány, IV. (G-dúr zongoraverseny) és IV. (B-dúr) szimfónia.

Manapság divatossá vált az a gyakorlat, hogy egykori híres hangversenyek műsorát ismételten szólaltatják meg – ezeknek a ”múltidéző” produkcióknak a sorába tartozott ez a megváltozott program is. Szólistának Kocsis Krisztiánt hívták meg. A közelmúlt Liszt-versenyének sikeres résztvevője két meglepetést tartogatott a közönségnek: a sajátos elegáns öltözeten túl a kottából való játékot. A kottából való játék: „kétélű”! Egyrészt, menetesíti a figyelmet (vagyis, a művésznek nem kell aggódnia, hogy memóriája szalagja elszakad), másrészt – kiváltképp technikailag könnyebb darabok esetén – lehetővé teszi, hogy kevéssé felkészült szólista is pódiumra állhasson. Beethoven-zongoraverseny esetében ez utóbbi aligha állhat fenn, ugyanakkor mégis a kotta – a szólam – látványa eltávolít a zenei szövet egészébe való beleilleszkedéstől.

Aligha én vagyok az egyetlen, akinek Beethoven: G-dúr zongoraversenye megkülönböztetett helyet kap zenei élményei sorában – és az ismert-népszerű mű újbóli megszólaltatóinak óhatatlanul is számolni kell ilyesfajta „előzménnyel”. Ez a G-dúr zongoraverseny – függően vagy függetlenül a kottából való játéktól – kiművelt iskolai produkciónak tűnt.

A legnagyobb élményt ezek után a IV. szimfónia jelentette. Itt maximálisan kamatozott az a jó kapcsolat, ami az első hangoktól érezhető volt a zenekar és a karmester együttes munkáját illetően: Mark Mast azok közé a karmesterek közé tartozik, akik egyszerre foglalkoznak a játékosokkal, valamint a megvalósítandó hangzással. A fafúvósoknak különlegesen nagy segítséget jelentett, hogy mozdulatainak síkjával mintegy megemelte az instrukciók jelzését. A különböző felkészültségű játékosokkal való együttmunkálkodás során gazdag tapasztalatokat szerzett, hogy milyen módon lehet a legintenzívebben eredményeket elérni. A IV. szimfónia hallatán örömtelien érezhettük azt a belefeledkezést, ami abból adódott, hogy a játékosok, szólamok feladatain túl, tudatosan vettek részt a zenei folyamatok építkezésében.

Verdi-Requeim vagy Beethoven est? Amikor a média jóvoltából szinte bármikor-bármi hallható, a műsorválasztás bizonyos szempontból háttérbe szorul. Ugyanakkor nem becsülhető le az értéke, a hangzó életre keltett kompozíciókat illetően. Az élőzene-hallgatás olyan lehetőség, ami kiválthatatlan bármely felvétellel! (Aki nem hiszi, próbálja ki!)
Mindezeken túl, ismételten fontosnak tartom megemlíteni azt a csodát, ami a Szent István Zenekar teljesítményét megalapozó jelenségekben mutatkozik meg. A zenehallgatásra szoktatott apróságok fantasztikus fegyelmezettséggel vettek részt (nem kis számban) a hangversenyen! Ilyenkor megszűnik a pesszimizmus, miszerint kinek kell a jövőben – egyáltalán – a történeti zene, felvillan a remény: az értékorientáció működik, – s működni fog!