Malina János
Március 21-én „Vallomások” című programjával vendégszerepelt a Müpában a Pannon Filharmonikusok együttese. A műsoron két gyakran játszott, népszerű darab szerepelt: Beethoven Hegedűversenye és Csajkovszkij 6., „Pathétique” szimfóniája. A zenekart a korábban Eötvös Péter által patronált, még mindig rendkívül fiatal Nicolò Umberto Foron dirigálta. A versenymű szólistája is világszerte elismert művész, Viktoria Mullova volt.
Kiváló zenekar, nagynevű közreműködők, örökzöld repertoárdarabok – van, hogy az ember titokban tart tőle, hogy ez így túlságosan is szép, és az egészből valami megbízható középszer, netán unalom jön majd ki. Nos: aki erre számított, nagyobbat nem is tévedhetett volna. Foront másodszor volt alkalmam a pécsi zenekar élén látni, és első, rendkívül kedvező benyomásomat ez a mostani hangverseny végleg megerősítette. Vezénylése tökéletesen megfelelt az Eötvös Péter által róla mondottaknak: „A hangversenyeken igen koncentrált, de nyugodt és összeszedett.” A Mahleréhez hasonló szálas termete, széles gesztusai szuggesztívek és erőt sugároznak, ám mi sem áll tőle távolabb, mint az elnagyoltság, a külsőséges monumentalitás. Ez a Beethoven-koncertben közvetlen élményként valósult meg, a művet ugyanis valósággal kamarazenei finomsággal, a karcsú-áttetsző hangzással, a nüanszok végtelenül gondos megformálásával szólaltatta meg. Ebben a törekvésében ráadásul tökéletes partnerre talált a zenekarban és a szólistában egyaránt. A művésznő finom alkata, historikus tapasztalatai egyrészt megalapozzák karcsú és mindenfajta forszírozástól és túlzott vibratótól mentes hegedűhangját, játékának sallangtalanságát, másrészt hangsúlyozzák a versenymű legjobb értelemben vett nőies vonásait. Mindez imponáló technikai magabiztossággal társult. Ebben az előadásban a heroikus hang mellett a bensőségesség, a gyengéd gesztusok, a dinamikai árnyalás finomságai gazdagították a műről alkotott képünket.
A zenekar azzal hálálta meg a karmester különlegesen figyelmes vezénylését, hogy messzemenően és teljes sikerrel alkalmazkodott ehhez a karmester és a szólista által sugallt, a pianóknak és a makulátlan hangindításoknak különös figyelmet szentelő, kamarazene-szerűen áttetsző hangzást eredményező megközelítéshez. A remek tempója révén végtelen nyugalmat árasztó lassú tételben meghatározó effektusnak bizonyultak a kürt visszatérő, puha és finom pontozott ritmusai, a szólista pedig úgyszólván eggyé olvadt az őt gyengéden körülvevő zenekarral. A zárótétel is ritkán hallható kecsességgel szólalt meg, és felfigyelhettünk a zenekari tuttik tömör és kiegyensúlyozott megszólalására is.
Jóllehet Csajkovszkij tragikus hangvételű utolsó szimfóniája egészen más világot képvisel, és a pódiumra lépő együttes is jóval nagyobb létszámú volt, mint a koncert első felében, jól érzékelhető volt a folytonosság a Beethoven-műben tapasztalt előadói megközelítéssel: a legszenvedélyesebb pillanatokban is tapasztalható mértéktartással, a részletek finom árnyalásával, a zenekari hangzás áttetszőségével. És lám, mindez meghálálta magát a hatásos eszközök olyan fölényes ismerője és alkalmazója esetében is, mint Csajkovszkij: ilyen előadásban érzékeltük igazán, hogy – más műveinek egy-egy gyengébb pillanatától eltekintve – Pjotr Iljics sokkal több, mint bombasztikus hatásokkal operáló mesterember. A valóban érzékeny interpretáció megmutatta harmóniáinak választékosságát és nemes érzelmességét, rendkívüli dallaminvencióját és főleg a tragikus hangütés őszinteségét és hitelességét – nem beszélve olyan eredeti gondolatairól, mint az 5/4-es metrumban komponált valcer. Elfojtott szenvedély testesült meg emitt a pianissimo timpani ütések szívdobogásában, és Foron már-már avantgárd színezetű, szikár csontzenét csalt elő a zenekarból a félelmetes, induló-karakterű scherzóban. A tragikus zárótételt pedig nemigen hallottam még ennél szívbe markolóbban megszólaltatni: a pécsi zenekar vonóskara egy elementáris erővel idézte elénk a fájdalom feltorlódó hullámait. Gyönyörű este volt: egy jelentős karmester és egy elhivatott zenekar egymásra figyelő, egymást inspiráló együttműködésének gyümölcse.
