Fittler Katalin
Óbudai Danubia Zenekar – Zeneakadémia, 2019. április. 18.
Zeneakadémia
Az Óbudai Danubia Zenekar zeneakadémia bérletsorozata (2019 TAVASZ) negyedik, befejező előadásának műsorán Bach János-passiója szerepelt. Nagycsütörtökre időzítve kétségkívül nagy érdeklődésre tarthatott számot, melynek intenzitását aligha csökkenthette, hogy más együttesek is jelentkeztek hasonló kínálattal.
A várakozásnak megfelelően megtelt a Zeneakadémia nézőtere – hasonlóképp zsúfolásig, mint az előadókkal a pódium. Legalábbis az érdeklődő a tömeg-légkört észlelte meghatározóként, amely inkább nyomasztóan hatott, egyszersmind elidegenítően, semmint a közös élményben való feloldódás lehetőségeként. Olvastuk a kivetített szöveget (amely lehetőséget általában szinte eleve elvárjuk), és eme részletekben való elmerülés mintha eltávolított volna a zenére-figyeléstől.
A János-passió a szenvedéstörténet tárgyalásmódját tekintve kivételes jelenség. Szokás ezt tudni, előadóknak és hallgatóknak egyaránt, ám a katartikus hatás – legyen szó akár hangversenytermi, templomi előadásról, vagy akár hangfelvételről – gyakran elmarad. Prekoncepcióval közelít a hallgató, tisztában van a mű értékével, s az élményszerűségben meghatározó szerepet játszik korábbi élményanyaga. Tehát, zeneileg „összehasonlít”, avagy megelégszik a történet „átismétlésével”. Az előadók számára a megszólaltatás feladata dominál, kiváltképp, ha e minőségben még csak ismerkednek a művel. Ugyanakkor, teljesítményükbe óhatatlanul is belejátszik műismeretük, akár egy felvétel sokszori meghallgatása alapján, akár különböző interpretációk segítségével. Mindkettőnek megvan a maga veszélye, ám a legrosszabb, ha meghatározó emlékképek nélkül vállalkoznak az előadásra. Mert az interpretációtörténet figyelmen kívül hagyása másképp teremt „tabula rasát”, mint amilyen szituáció a bemutatóknál jön létre – a kollektív-történeti tapasztalatok figyelmen kívül hagyása azt eredményezheti, hogy olyan energiák mennek veszendőbe, amelyek egyébként érték-teremtésre lennének alkalmasak.
Egy-egy előadás: valamennyi aktív és passzív résztvevő számára az élményforrás lehetőségét kínálja. De korántsem mindegy, hogy részletszépségeket őriz meg az emlékezet, vagy pedig a megajándékozottság sajátos élményét.
A János-passió az Óbudai Danubia Zenekar számára elsődlegesen feladat volt, amelyet az együttes igyekezett megoldani. Nem is marasztalható el ezért, kiváltképp, ha érződik a figyelem szándéka. A monumentális kompozíció azonban nem egykönnyen adja meg magát – a nagy egész érzetével adós maradt a hangverseny. Aki most hallotta először, sok impulzust szerezhetett, azonban a műre meghatározóan jellemző drámaiságot aligha élhette át. Hosszúnak, mondhatni, fárasztónak érezhette, akkor is, ha a feliratozásra, s akkor is, ha a szövegértéstől elvonatkoztatva pusztán a zenére figyelt.
A próbák – álljanak rendelkezésre bármekkora mennyiségben – elsősorban a részletek kidolgozására adnak lehetőséget. Mindenképp többszöri előadásra van szükség ahhoz, hogy az előadók tudatában összeálljon a nagyforma, mintegy kirajzolódjanak az erővonalak. Ezen a hosszú úton nélkülözhetetlen kísérő a mindenkori hallgatóság! A Kodály Kórus Debrecen repertoárdarabnak kijáró biztonsággal tudta a művet, a szólisták többsége tapasztalatszerző útjának kezdetén jár. És aligha kárhoztatható bármelyikük, ha egy-egy áriánál eluralkodik az ének-öröm, és így a szépen megmunkált ékkő kilazul a foglalatából. A recitativóknál nélkülöztük a csembalót, s a szűk dinamikai keretek között tartott zenekari dinamika nemigen engedte érvényre jutni a hangszerelés megannyi finomságát. Hámori Máté elsődlegesen összerendező funkciót töltött be, talán túlságosan is bízva abban, hogy a remekmű – önmagától is képes hatni.
Arra kellett gondolnom: vajon kinek jelent többet egy ünnepi mise, annak a hívőnek, aki kivételes élményként éli meg, vagy annak a vallásosnak, aki rendszeresen eleget tesz a templombajárás kötelezettségének. Feltehetően többen voltunk, akik – függetlenül hangversenylátogatásunk gyakoriságától – a jeles napnak kijáró zarándoklatnak tettünk eleget ennek az előadásnak a meghallgatásával.
