Fittler Katalin
Pesti Vigadó
A „karmesterverseny” szóhoz magától értetődően tartozik a nagy nyilvánosság, a széleskörű érdeklődés. Legalábbis annál a generációnál, amely végigizgulhatta anno a Magyar Televízió elképesztően nagy érdeklődést kiváltó közvetítés-sorozatát, több éven keresztül (komolyzenei műsorok népszerűségét tekintve azóta is legfeljebb a Virtuózok léphet a nyomába).
Napjaink rohanó világában korántsem jutott ennyi figyelem 2015-ben az 1. Doráti Nemzetközi Karmesterversenynek. Annál is inkább, mivel csupán az elődöntő színhelye volt Budapest (Erkel Színház), a folytatásra Pécsett, a Kodály Központban került sor, és az eseménysorozat csak a később sugárzott televízióadások révén jutott el a széles nyilvánossághoz.
A kulturális élet kínálatait figyelemmel kísérő is szinte csak véletlenül bukkanhatott rá az idei, 2. Doráti Nemzetközi Karmesterverseny tényére és eseményeire: középdöntő az Olasz Intézetben, döntő a Vigadóban.
A november 12-i döntőt teltházas érdeklődés kísérte. Sajnos, aki csak ekkor kapcsolódott be a versenybe, annak kizárólag az aktuális műsor jutott, pedig utólag sem érdektelen végigböngészni, honnan indult, milyen állomások után ért el a verseny a fináléhoz, és hogyan alakult a résztvevők „sorsa”.
A jól megszervezett döntő szinte gálakoncertnek hatott. Becze Szilvia remek háziasszonya volt az estnek, kétnyelvű konferálásával, a problematikus helyzetekben való helytállással. Sokan csak most ismerhették meg a versenyt életre hívó stábot, Davide Chiccettit, Vadász Antal producert, és a programot összeállító Andrea Vitellót. A lelkes Chiccetti a legjelentősebb karmesterversenyek egyikének minősítette e vállalkozást – a jövőben, a beígért 2021-es folytatáskor érdemes lenne szélesebbkörű nyilvánosságot aktivizálni, populárisabbá tenni a versenyt. Megérdemelné.
Három ígéretes fiatal dirigens lépett pódiumra, a japán Kawakami Ryusuke, a taiwani Cheng Henry és a singapore-i Lien Boon Hua. Mindegyikük vezényelt egy-egy zenekari tételt (Debussy: A tenger – I. tétel, Bartók Concerto – I. tétel, Liszt: Mephysto keringő No. 1), egy-egy hegedűverseny lassútételét (Csajkovszkij, Sibelius, Mendelssohn), valamint egy-egy rendelésre készült kortárs kompozíciót. A versenyművek szólistája – összefüggésben azzal, hogy Chiccettinek szívügye az olasz-magyar kulturális kapcsolatok erősítése – Christian Sebastianutto volt.
A versenyprogramok között nem tartottak szünetet (a koncertmester lélekjelenlétének köszönhetően, mielőtt a harmadik versenyző bekonferálására sor került volna, tudott hangolni a zenekar). Amíg a zsűri meghozta a döntést, addig tartott a szünet, bónuszként „örömzenével”; előre megtervezetten, versenyen kívüli produkcióként Kuti Róbert játszotta, Szenthelyi Judit zongorakíséretével Csajkovszkij népszerű tételét, a Meditációt.
Az est hőse minden bizonnyal a zenekar volt, amely elismerésre méltó koncentrációval segítette mindhárom karmesterjelöltet. A MÁV Szimfonikus Zenekarnak van gyakorlata vendégkarmesterekkel való játékban (kezdőkkel, tanulmányaikat végzőkkel is, karmesterkurzusok rendszeres résztvevőjeként), rendszeresen szerepelnek műsorán versenyművek, de a három kortárs-mű elhitető erejű megszólaltatása igazi művészi teljesítmény volt. A Kanadában élő Rit Ueda Ocean Tears című kompozíciója rendkívül igényes karmesteri munkát is követelt, hiszen a pódiumon helyet foglaló zenekarhoz a terem különböző pontjain elhelyezkedő hangszeresek társultak, és az összhatás – már a programból adódóan is – mindig folyamat-jellegű, „hullámzó” kellett hogy legyen.
Méltó volt a figyelemre Salvatre FregaMagic Horse című kompozíciója is, melyben a ritmus-faktor kapott kiemelt szerepet. Alessio Elia Distimement-ja egyszerre éreztette a kompozitórius megtervezettség (rend) jelenlétét, valamint a hallgatóra gyakorolt hatásában szinte az elveszettség érzetét. A program ismerete nélkül, pusztán a mű első hallása alapján érződött a filozofikuma.
A zenekar felkészültségét és odaadó munkáját dicséri az a hangszín-varázs, amely mindhárom kompozíció esetében létrejött. Elégedett lehetett mindhárom jelenlévő szerző, elmondhatta, hogy „megszólalt a partitúra”.
A taiwani versenyző győzelmét hozta a verseny, mindkét kollégája II. díjat kapott. Az Eötvös Alapítvány különdíját a japán versenyzőnek adta a hangverseny díszvendégeként megjelent Eötvös Péter. Cheng Henryvel ebben a koncertévadban a MÁV Szimfonikus Zenekar hangversenyén találkozhatunk újra.
