Csengery Kristóf
Zeneakadémia nagyterem
A Győri Filharmonikus Zenekar menedzsmentje nemcsak abból a szempontból dolgozik elismerésre méltó hatékonysággal, hogy fontos koncertműsoraival az együttest rendre eljuttatja a megyeszékhely-anyavároson kívül Budapestre is, de hasonlóan figyelemreméltó az a törekvés, amellyel a zenekar vezetése elismert és jelentős hírnévvel rendelkező külföldi szólistákat igyekszik megnyerni az együttes koncertjeinek közreműködőiül. Szeptember végén Dmitrij Maszlejev személyében ígéretes, Csajkovszkij Verseny-győztes fiatal orosz pianistát üdvözölhettünk zeneakadémiai koncertjükön, november elején pedig Sibelius Hegedűversenyének (d-moll, op. 47 – 1904/1905) magánszólamában Sarah Changot (1980) kísérte a Győri Filharmonikus Zenekar a művészeti vezető, Berkes Kálmán (1952) vezényletével.
A dél-koreai származású, ám már Amerikában született hegedűművésznő még csak harmincnyolc éves, ám már több mint három évtizedes zenei múlt áll mögötte. Philadelphiában látta meg a napvilágot, ötévesen felvették a Juilliard School of Musicba, hatévesen Isaac Stern magántanítványa lett, és már nyolcévesen olyan zenekarokkal játszott, mint a Philadelphia Orchestra és a New York-i Filharmonikusok. A karmesterek sem csekélyebb presztízsűek: Riccardo Muti és Zubin Mehta. A zeneakadémiai koncert után otthon levettem a polcról Simply Sarah című lemezét, és a kísérőfüzet hátoldalára nyomtatva olyan korábbi felvételeinek hirdetését láttam, amelyeken Paganini és Saint-Saëns versenyműveit Wolfgans Sawallisch, Csajkovszkij koncertjét Colin Davis, Vaughan Williams zenéjét Bernard Haitink, Lalo és Vieuxtemps darabjait Charles Dutoit vezényletével szólaltatja meg. Pedig ez a lemez még 1997-ben jelent meg, vagyis a szóban forgó felvételeket a művésznő kivétel nélkül tizenhét éves kora előtt készítette! Az azóta eltelt évtizedek során tovább gyarapodott mind a diszkográfia, mint a partnerek listája: a karmesterek névsora Daniel Barenboimtól Simon Rattle-en át Mariss Jansonsig, Michael Tilson Thomastól Valerij Gergijeven át Gustavo Dudamelig ível, és a kamarapartnerek között is olyan művészeket találunk, mint Pinchas Zukerman, Yo-Yo Ma, Vladimir Ashkenazy vagy Martha Argerich.
Mindezek után sem azon nem csodálkozhatunk, hogy a zenekar örömmel meghívta Sarah Changot, sem azon, hogy a közönség élénk várakozással tekintett a hangverseny elé – annak ellenére, hogy Sarah Chang a korábbi évtizedekben is fel-felbukkant a budapesti hangversenyéletben. Maga a fellépés azonban csalódást keltett, mind zenei, mind hangszeres értelemben. Ami a zenei értelmezést illeti, azt helyesléssel fogadhattuk, hogy Sarah Chang Sibelius koncertjében felfedezi az indulatokat, a szenvedélyt. Az már kevésbé tűnt vonzónak, hogy a szenvedélyhez rámenősség is társul, s hogy a művet az előadó alapvetően nem a tartalom, hanem a hangszeres kivitelezés és a virtuozitás demonstrálása felől közelíti meg. Ugyanakkor azonban az a virtuozitás, amelyet bemutatott, nem volt vonzó. Sarah Chang számára érezhetően nagyon fontos, hogy hangszere telt, dús hangon szólaljon meg, ezt a tónust azonban nem magától értődő természetességgel, hanem préselés útján, erőszakosan állítja elő, s ez gyakran az intonáción is nyomot hagy. (Mi tagadás, a forszírozott hangképzés illett a zenélésében megmutatkozott rámenősséghez.) Az összhatás elkedvetlenítő volt, és leginkább az üresség szóval jellemezhető.
Sibelius versenyművét a szünet után Csajkovszkij 5. szimfóniája (e-moll, op. 64 – 1888) követte. Az orosz romantikus „sors-szimfóniáját” Berkes Kálmán világos olvasatban, lendületesen vezényelte, a mű értelmezésekor ügyelve arra, hogy a romantikus kifejezésmód egyensúlyba kerüljön a forma klasszikus arányaival. Erő és lendület jellemezte irányításával a Győri Filharmonikus Zenekar muzsikálását, ugyanakkor a karakterizálás és a dinamikai kidolgozás terén érezhető volt, hogy a karmester meg akarja óvni a tolmácsolást a túlzásoktól, s ez jogos törekvés, hiszen csábító lehetőség Csajkovszkij nagy szimfóniáit: a 4.-et, az 5.-et és a 6.-at a gesztusok terén túldimenzionálni, így jutva a sikeres, de hatásvadász előadás zsákutcájába. Ezt a megszólaltatást a mértéktartás megóvta ettől a veszélytől. Jó vonóshangzású, élvezetes produkciót hallottunk, melyben legfeljebb olykor-olykor figyelhettünk fel apróbb csiszolnivalókra, ugyanakkor örömmel emelhetjük ki a kürtök, a timpani, a fuvola, az oboa és a fagott szólamának teljesítményét.
