Stafétabot átadás Miskolcon

0
100

Réfi Zsuzsanna

 

Thomas Herzog – a spanyol zenék svájci-magyar szerelmese

A 2023-24-es szezontól a Miskolci Szimfonikus Zenekar első karmestere Thomas Herzog, aki jól ismeri a társulatot, hiszen majd másfél évtizede dolgozik velük rendszeresen. A magyar gyökerekkel bíró, svájci dirigenssel, aki az utóbbi időben gyakorta megfordul Magyarországon, az együttessel kapcsolatos terveiről, valamint egyéb felkéréseiről is beszélgettünk.

– Sokfelé járja a világot, hiszen most éppen Madridban értem utol, ahol egy opera-zarzuela estre készül, de emellett gyakori vendég Drezdában is, Bázelben pedig a tánctagozat produkcióit vezényli rendszeresen. Miskolcon mikor járt először?
– Majd tizenöt esztendővel ezelőtt, a 2000-es évek végén dolgoztam először a társulattal, Kovács László meghívására. Hamar megszerettem az együttest, s az első alkalomtól kezdve a következő esztendőkben is rendszeresen muzsikálhattam velük. Minden alkalommal szívesen jöttem, élveztem a próbákat és a koncerteket is. Azóta minden vezetői érában időről-időre visszatértem a Miskolci Szimfonikusokhoz, így amikor most szóba került, hogy felkérnek első karmesternek, szívesen mondtam rá igent. Ráadásul Antal Mátyást ugyancsak régóta ismerem, 2015-ben találkoztam vele Szombathelyen, amikor Gounod Faust operájának az eredeti, teljes verzióját vezényeltem, s ebben működött közre az általa vezetett Nemzeti Énekkar is. Vezető karmesterként erre a szezonra is szép feladatokat kaptam, hiszen a szeptemberi hangversenyen Bartók II. hegedűversenyét dirigálhattam Pusker Júlia szólójával, s még egy Rachmaninov-darab szerepelt a programban. Szerencsés vagyok, hiszen Szegeden már kétszer is vezényelhettem ezt a művet. Januárban Brahms zongoraversenye vár rám és egy Haydn-szimfónia. Persze emellett még lehet, hogy más koncerteken is dolgozom majd velük.

– Mi mindent tervez még az együttessel?
– Szívesen tűznék műsorra új műveket, amelyeket Magyarországon ritkán vagy még egyáltalán nem hangzottak fel. A spanyol zenék szerelmese vagyok, a zarzuelát is nagyon kedvelem, akárcsak a XIX-XX. századi darabokat. Mindig figyelemmel követem a társulatok műsorát, s annyi kiváló svájci, német, francia kompozíció akad még, ami hiányzik az itteni repertoárról! Persze tudom, hogy a közönségnek nem olyan egyszerű eladni a kortárs műveket, az ismeretlen darabokat, de érdemes venni a fáradságot, mert igazán kiváló darabok, s külföldön azt tapasztalom, nagy sikert is aratnak. Chausson B-dúr szimfóniáját például – ami szintén nem egy könnyű darab – előadtuk a zuglói zenekarral, valamint a szegedi és a szombathelyi társulattal is, s mindenütt nagy tetszést aratott. Szívesen frissíteném hát különleges kompozíciókkal a miskolci repertoárt… De hogy mi hogyan történik majd, arról még számos egyeztetés vár ránk, hiszen most egyelőre egy esztendőre szól a megállapodásunk, a további konkrétumokról majd egy-két hónap elteltével tudok beszámolni.

– Az utóbbi években gyakori vendég lett Magyarországon, ami talán a magyar felmenőinek is köszönhető…
– A nagymamámtól tanultam meg magyarul, s gyerekként gyakorta vendégeskedtem Budapesten. Az Ybl-palotában találkoztam először számos fontos operával, ami meghatározó élményt jelentett számomra. Persze, a bázeli operát is látogattam, onnan ered a balett, a tánc szeretete, ennek is köszönhető, hogy már tíz éve dolgozom az ottani opera tánctársulatával, több előadás karmestere vagyok. Nagy örömömre a Magyar Állami Operaháztól is kaptam felkérést klasszikus balettestek dirigálására. Miskolc mellett többször vezényelhettem már a zuglói zenekart, emlékezetes közös produkciónk volt például Honegger Karácsonyi kantátája a Müpában. Korábban a Rádiózenekarral is muzsikálhattam, akárcsak a Pannonnal, s a Győriekkel, szóval tényleg nagyon szeretek visszajárni Magyarországra, jó az itteni együttesekkel dolgozni. Emellett a világban is sok izgalmas feladat vár rám, hiszen Spanyolországban az ottani Rádiózenekarral dolgozom gyakorta, nagyon élvezem a sokszínű hispán repertoárt. Az utóbbi években a drezdai operában is rendszeresen fellépek, tavaly például három produkciót vezényelhettem: a Peer Gynt és a Carmen táncos verzióját, valamint A diótörőt. Idén pedig még egy új Hattyúk tava-előadás is vár rám a kiváló ottani együttessel. Nemrég lett egy ‘harmadik lábam’ is, hiszen Dél-Amerikában kezdtem vezényelni, Uruguayban és Argentínában is koncerteztem, különleges programokat tűzhetek műsorra. Nagyon szeretem azokat az ifjúsági hangversenyeket is, amelyeket a Württembergi Kamarazenekarral adunk, s nemcsak a műsorválasztással próbáljuk megszólítani a fiatal nemzedéket, hanem olyan produkciókat rendezünk, amelybe igyekszünk minél jobban bevonni őket. Izgalmas hát ez a mostani időszak, s persze szeretnék még több zenekart megismerni, s újabb és újabb műveket vezényelni.

Antal Mátyás tiszteletbeli művészeti vezetőként segíti tovább a zenekar munkáját.

Az együtt töltött esztendők alatt nagyon megszerette az elkötelezett muzsikusokból álló társulatot, így szívesen tér vissza egy-egy koncert erejéig és segíti tanácsaival a Miskolci Szimfonikusokat. Antal Mátyással eddigi tapasztalatairól, a jubileumi szezonról, valamint arról is beszélgettünk, milyennek látja a hazai zenei életet, és mit tart a jelenlegi helyzetben az egyik legnagyobb gondnak.

– Öt éven keresztül volt a miskolciak művészeti vezetője és vezető karmestere. Miért döntött úgy, hogy lemond a posztjáról?
– Elmúltam 78 éves, életkorom miatt nem akartam vállalni a folytatást, viszont Szászné Pónuzs Krisztina ügyvezető igazgató kérésére továbbra is maradok tiszteletbeli művészeti vezető, és néhány koncerten is találkozhat velem a közönség. Különösen megtisztelőnek érzem, hogy a zenekar 60 éves jubileumi, ünnepi hangversenyének is én lehetek a karmestere. Szép műsorral készülünk, Erkel Ünnepi nyitánya mellett Orff Carmina Buranája hangzik el, melyben éppen a Nemzeti Énekkar működik közre, melynek 26 évig voltam a vezetője.

– Miként összegzi az együtt töltött időt? Mennyire sikerült megvalósítani a terveit Miskolcon?
– A Nemzeti Filharmonikusoknál töltött közel 49 esztendő után egy beugrás eredményeképpen kaptam megbízást a zenekarhoz, és szimbolikus volt számomra az is, hogy fiatalon Miskolcon kezdtem karmesteri pályámat, Mura Péternek, a zenekar alapító karmesterének asszisztenseként. Akkor is öt esztendőt töltöttem a városban, miközben a Magyar Állami Hangversenyzenekar fuvolistája voltam. Amikor igent mondtam a művészeti vezetői és vezető karmesteri posztra, rengeteg ötlettel, sok várakozással kezdtem neki a munkának, mozgalmas másfél év következett, majd jött a világjárvány és aztán a gazdasági válság. Úgy éreztem, tehetetlen vagyok. Egy szociálisan nehéz helyzetben lévő zenekarnál nagyon nehéz a fejlesztés. Nehezen kezeltem azt is, hogy bár az állami támogatás a hat nemzeti zenekar számára nagyjából azonos, mégis az egyéb forrásokból érkező összegek által rettentő nagy különbségek alakulnak ki az egyes társulatok lehetőségei között. A Miskolcon töltött időszakom alatt a próbajátékok elszomorítóak voltak, más régióból elképzelhetetlen volt tagokat szerződtetni, mert ezekből a fizetésekből nem lehet lakást fenntartani, eközben pedig ismerünk olyan társulatokat, ahol külföldi zenészeket is foglalkoztatnak. Tudok olyan esetről, amikor valaki Budapesten, a Keleti pályaudvaron tudta meg, mennyi a várható fizetés, és így már nem szállt fel a vonatra, nem jött el a próbajátékra. Nem hiszem, hogy világosabban tükrözné a zenekar stabilitását az, hogy 60 év alatt csupán négy művészeti vezetője volt, Mura Péter, Kovács László, Gál Tamás és jómagam. Egy olyan zenekarról beszélünk, amely komoly múltra tekint vissza, Kovács László vezetésével nagysikerű felvételek készültek a Hungaroton számára, Weiner Leó-összkiadást, Hubay-műveket, és rengeteg kortárs zenét játszott lemezre az együttes. Ez utóbbi hagyományt magam is nagy elkötelezettséggel igyekeztem folytatni.

– Említette a kortárs művekre fordított, kiemelt figyelmet.
– A szimfonikus zenekari repertoár főként az elmúlt háromszáz év alkotásait tartalmazza, ezt játsszák az együttesek a legjobb tudásuk szerint, ezért is lényeges, hogy minél gyakrabban új műveket is műsorra tűzzünk. Az első évemtől minden ősszel a Pesti Vigadóban kettős szerzői estet adunk, válogatva nemrég elhunyt, jelentős magyar alkotók és még élő komponisták műveiből. Mindig hihetetlen frissességet ad az együttesnek, még akkor is, ha az eszközöket újra és újra el kell sajátítani. Igyekszem ott folytatni ezt a munkát, ahol elődeim abbahagyták. Ez év októberében Huszár Lajos és Király László műveiből válogatunk.

– Milyen különleges hangversenyeket tartogat még az évad?
– Kérdésére hadd emeljek ki még néhány más koncertet is a következő szezonból, hiszen nemcsak a születésnapi est miatt ünnepi az évad! A szezonnyitó hangversenyt Thomas Herzog, az új művészeti vezető dirigálja, a szólistája Pusker Júlia. Lesz Wagner-est Helge Dorsch-sal, Beethoven-est Marco Balderivel és a Rádiókórussal. De említhetem a Yamaha-zongorabérletet is, ami a kezdetektől nagy siker, s ebben a szezonban a fellépők között lesz Balog József, a Görög Enikő-Görög Noémi testvérpár, valamint Farkas Gábor is. Szintén izgalmas az a Dvořak-Smetana est a vezényletemmel, amellyel Smetana születésének 200. évfordulója előtt tisztelgünk, s a koncert szólistája a kiváló fiatal gordonkaművész, Devich Gergely. Várnak hát rám feladatok, de a következő esztendőben a művészi arculatot már az utódom, Thomas Herzog alakítja. A magyar gyökerekkel bíró, svájci karmester már korábban is dolgozott a Miskolci Szimfonikusokkal, s bízom benne, hogy fejlődik, új utakra talál az együttes. Egyébként művészeti vezetőként mindig is azt vallottam, hogy a rendszeres ‘karmestermozgás’, azaz a minél több vendég dirigens jót tesz a zenekarnak… A miskolci felkérések mellett rám is várnak más feladatok a most induló szezonban. A Zeneakadémián továbbra is tanítok, így akad teendő a következő időszakban is.

– Majd fél évszázadon keresztül volt tagja, irányítója egy fővárosi együttesnek, de közben rendszeresen koncertezett vidéki zenekarokkal, s az utóbbi időben vezetőként is betekintést kapott életükbe. Hogyan látja a hazai zenei életben mára kialakult helyzetet?
– Az utóbbi időben – különösen a járvány időszak kényszerű bezártsága óta – azt érzem, hogy a zenekarok egyfajta furcsa vetélkedésben, szinte harcban állnak egymással, ami nagyon egészségtelen, akárcsak az ehhez társuló, túlfokozott, időről-időre kifejezetten olcsónak mondható reklámhadjárat. Emellett sajnálatosnak érzem az egyes régiók központi irányításból fakadó kulturális megítélését. A miskolci közönség ugyanúgy éhezik az értékekre, mint az ország bármely más közönsége. Amikor a pandémia miatt elindultak a streamelt koncertek, hirtelen bepillantást nyertünk egymás munkájába, azonban, úgy látom, éppen ettől alakult ki valami furcsa harc, szinte az életben maradásért is, pedig minden zenekarnak megvan a maga területe, ahol ő a legfontosabb, miközben mindenki kicsit ki is lép a saját régiójából. Ha pedig az ember összehasonlítja a műsorfüzeteket, látható, hogy ugyanolyan munka folyik mindenütt. Miskolcon is figyeltünk a közönségépítésre, s a mi ifjúsági koncertjeink ugyanolyan sikeresek, mint másutt, és mi sem tudunk mentesek lenni azoktól a „ koncertektől” amelyeken időről időre egy popegyüttes mögött, bio-díszletként funkcionál a szimfonikus zenekar. Ne akarjuk elhitetni, hogy ez sikeresebb vagy fontosabb, mint a klasszikus repertoár, amelyért annak idején megszületett maga a szimfonikus zenekar.
– Ami viszont sajnos nem egyforma szinten mozog, az az, hogy melyik város mennyire tartja fontosnak a saját együttesét. Hogy hol mennyire vannak tisztában azzal, hogy valójában milyen értéket képvisel az együttes a saját városa életében.

– Miskolc büdzsé tekintetében sohasem volt elkényeztetve. Folytonos gazdasági kötéltánc folyik a megszorítások, elérhető támogatások adta lehetőségek között.
– Az utóbbi években is állandóak voltak az elvonások, miközben a bérek nagyon alacsonyak. Tagadhatatlanul nagy vesztesége a városnak a Bartók Plusz Operafesztivál megszűnése. A hetekig tartó kulturális mozgás nagyon jót tett a városnak. A miskolci muzsikusok ugyanolyan elkötelezettjei a szakmának, mint bármely más szimfonikus zenekar tagjai. Végül pedig utódomnak, Thomas Herzognak sok sikert kívánva, bízom benne, hogy a város vezetésével is szorosabb kapcsolatot fog tudni kialakítani.