Kiss Eszter Veronika
Interjú Ókovács Szilveszter főigazgatóval
Először lesz öltözője a zenekarnak, de teljesen átalakul a nézőtér és a zenekari árok is az Ybl-palotában, az állami alkalmazottak pedig egészen olcsón mehetnek majd nyilvános főpróbákra az Operaházba. Ókovács Szilveszter arról is beszélt, mik a terveik az Erkel Színházzal, és hogyan oszlik majd meg a repertoár az egyes játszóhelyek között. Az újranyitással a főigazgató rendezőként is debütál, kedves operáját, a Hunyadi ősváltozatát viszi színre.
Finisbe ért az Operaház felújítása, készülnek az átadásra. Milyen változások lesznek, amelyek érintik az Opera zenekarának életét?
Nagy hírem van: az ország legelső és legnagyobb zenekarának lesz öltözője! Máshol ez természetes, de az Andrássy úton nem volt megoldva soha. 1884-ben csak férfiakból álló zenekarok léteztek, akik gyakorlatilag a fellépti ruhában érkeztek este, felakasztották a fogasra a felöltőjüket, és beültek a zenekari árokba. Egyáltalán nem létezett öltöző, és ez igaz volt 2017 nyaráig. A nézőtér alatt egy ablaktalan körfolyosón, seprűnyélen átdobott rongyokkal elválasztva öltöztek a művészeink, egyszerűen nem volt hely. Amikor még 2015-ben összeszedtük a felújítással kapcsolatos teendők prioritásait, egyik első elhatározásunk volt, hogy a zenekari öltözők kérdését megoldjuk. Szerencsére adta is magát, mivel a díszletasztalosokat a többi műhellyel együtt átköltöztettük az Eiffel Műhelyházba, ezért a régi műhely, a kétszintes – egyébként gyönyörű, eredeti 
épületszerkezeti elemekkel, zöld öntöttvas oszlopokkal és acélszegecsekkel ékes – épületrész felszabadult. Ezt az objektumot a maga kétszintességével kapta meg a zenekar öltözőnek. Lesznek új hangszeres gyakorlók és hangszerraktárak, és természetesen a nagy várakozásokkal újranyíló épületnek lesznek új hangszerei is. Vettünk zongorákat, egy vadonatúj Steinway D-modell is kerül a színpadra, csak a nagy alkalmakra tartogatva, és vadonatúj üstdobkészlettel gazdagodik az együttes. A zenekarnak a varrodánk készít új frakkot, a hölgyeknek fekete ruhát. Olyan műsorral is készülünk a nyitó gálaestre, amelyen ez a zenekar, az intézmény motorja reprezentálhat. A teljes együttest, 210 művészt gyakorlatilag lehetetlen egyszerre felléptetni, de többségük játszik, hisz dupla zenekar külön rézfúvóskarral kiegészülve szól majd pontosan úgy, ahogy Dohnányi Ünnepi nyitánya megköveteli. Igazi ritkaság lesz a pillanat és a hatása is: ez a mű a saját előírt apparátusa miatt gyakorlatilag nem tud megszólalni. Szeretnénk azt is mutatni, hogy a zenekar javuló minőségi állapotban vészelte át az „egyiptomi fogság” éveit, és megújulva foglalja vissza az Operaházat.
A terem, az árok is átalakul?
A zenekari árok geometriája és mérete is meg-, illetve visszaváltozott. Jóval szélesebb lett, két nézőtéri sort elvesztettünk emiatt, de így visszaállítottuk az Ybl Miklós-i állapotot. Kijjebb oszthatóvá is vált a zenekari süllyedő, aminek révén dobogózás nélkül lehet variálni a szólamokat, ültetési módokat, akár arrébb is lehet húzni a mellvéd mellől a játékosokat. Az árok belső oldalára a Müpa nagy ajtóihoz hasonló, de természetesen sokkal kisebb hangolható cellák kerültek, ezek segítségével rányitható egy addicionális hangzó tér a zenekarra. Maga a mellvéd is átalakult: lebontottuk a monolit betonból készült falat, amely 1980 óta választotta el a zenekari árkot a nézőtértől, és úgy épült át, hogy a léghuzatot nem engedi át, ám a zenekari rezgést képes elvezetni a nézőtéri széksorok alá, a mellvéden átvibrálva. Ettől a megoldástól azt várjuk, hogy egy hosszabb lecsengésű, kevésbé száraz terem köszön majd vissza, hisz a hanghullám az egyes zsöllyeszékek alatt elhelyezett szellőzőrácsokból konkrétan a nézők alá áramlik vissza. Egyébként ez az egész földszinti, oldalmetszetben – lejtése miatt – trapéz alakú tér visszaváltozott faszerkezetűvé, acél nem maradt benne. Hangszer lett újra!
Úgy tudom, a függönyzet is átalakult az akusztika érdekében.
Zoboki Gábor, a vezető építész ragaszkodott hozzá, és ma már nem bánom, hogy igazi felső díszfüggönyzet helyett régi típusú, úgynevezett bádogfüggönyünk legyen. Különleges elnevezés, mert se bádoghoz nincs köze, se függönyhöz, hisz fából van, és a színpadról kifelé áradó hangot nem nyeli el, mint a korábbi bársony, hanem visszaveri. A nézőtéren a páholyok közti falakat több helyütt apácarács váltotta fel, hogy a hang valóban körben tudjon terjedni, ne kerüljön folyton zsákutcába. A nézőtéri székosztás is változik: egy korai, soha meg nem valósult Ybl-terv nyomán patkóhoz hasonló alakzatban ülnek a földszinti nézők, nincs sem harmadolás, sem középosztás. Nálunk korábban két harmadoló járás volt, míg a Scalában például középütt van osztva, így azt is mondhatjuk, hogy a legjobb helyek Milánóban üresek. Most az oldalfalaktól, a mellvédtől és a hátsó faltól középirányba húztuk az üléseket, így a nézők sem ülnek fal melletti klausztrofóbiában, és a hang is jobban tud majd terjedni a kemény oldalfal mentén.
Mennyire változik az újranyitással az egyes épületek funkciója, elsősorban az Erkel Színházé?
Három nagy épületegyüttesünk van, az egyik ebből az Operaház, amely a nagy operák és a klasszikus balettek játszóhelye, ez az épület a nagy kiállítású, nagy előadói létszámú műveket, vagyis a törzsrepertoárt fogja kapni. Mellé nyárra elkészül a tízszintes üzemház is, a Simándy nevet kapja majd. Rendkívül fontos, mert nemcsak az adminisztrációnak ad helyt, de ott öltözik a teljes műszak is, illetve az ötödik emelettől felfelé az Opera 160 tagú énekkarának központjává alakítjuk, sőt, a gyermekkarnak is lesz itt hídfőállása. A Jókai utcai zenekari centrumot – amelyben egy rendpróbatermet is üzemeltettünk – átadjuk a Magyar Rádió zenei együtteseinek, akik bővítik és felújítják azt, tehát ezzel 2022 áprilisától már nem számolunk. Másik nagy központunk az Opera újonnan felavatott Eiffel Műhelyháza, ennek főépületében található a Bánffy terem. Ez a 4-600 fős színházterem különlegességek helye, tehát kortárs balett, fúziós produkció – barokk opera a dzsesszel, balett az operával, prózai mű zenével, opera LED-technikával –, illetve a XX. század zenéje és a kortárs magyar opera is itt talál otthonra. A kortárs opera nincs per definitionem kizárva az Andrássy útról, de az a magyar valóság, hogy kisebb erre az érdeklődés, míg az Eiffelben nagyot mehetnek ezek a művek is. Félreértés ne essék, nekünk csak drágább ettől, de úgy érzem, ezzel tudjuk a legtöbbet tenni ezekért a művekért. Sokkal előnyösebb, ha itt teltház előtt futnak, mintha egy nagy hodályban harmad vagy félház előtt, más lesz az előadás minősége is, ha a művészeink is ihletett állapotba kerülnek. Mindezeken kívül az Eiffelben még nagy meglepetések, oktatási-képzési fejlesztések készülnek, Opera Campust építünk majd itt. Ami pedig a harmadikat, az Erkelt illeti, a mi álláspontunk teljesen világos. 2013-ban öt évre nyitottuk ki, az pedig 2018-ban lejárt. Persze, jött a vírus, minden beruházási projektünk késett, de ma 2022-őt írunk, esztétikai és műszaki állapota az ország legnagyobb színházépületét Budapest messze legrosszabb állapotú színházává teszi. Az új kabinetnek majd fontos lenne velünk az Erkel Színház komoly átépítéséről tárgyalnia. Proaktívak vagyunk, hisz már 2011-ben is tudtuk az akkori kormánydöntés nyomán, hogy később újra kell még nyitni az Erkel beruházásának fejezetét. Van négyféle elképzelésünk, van egy videó, látványterveink, becsült költségvetéseink, nagyon sokat dolgoztunk ezen is. Türelmesen fogunk várni, addig is üzemben tartjuk a Házat befogadott produkciók és próbák számára.
Addig is milyen repertoárt hallunk az Erkelben?
Operákat és baletteket a következő évadban nem tervezünk benne játszani. Az átépítés után egy szigorúan ellenőrzött, a központi költségvetés kebelén belül tartott intézmény kezelésében lenne jó tartani – a Magyar Állami Operaházat írtam körbe ezzel, amely továbbra sem gazdasági társaság, nem is alapítvány. Egy, a régi Erkel, a Városi Színház mintájára működő nívós befogadó színház, tehát az új Erkel még simán játszhat Háry János-sorozatot, vagy Varázsfuvolát, Turandotot, Rigolettót – de rendes körülmények között. Még mindig bennem van a szégyenérzet, hogy 2017 decemberében a mai világ legnagyobb operadívájának, Anna Nyetrebkónak sem tudtunk zuhanyzós öltözőt nyújtani. Lám, már megint az alapvető komfortigényeknél tartunk, mint a beszélgetés elején. Ez a probléma épp azt mutatja, hogy míg a külvilági irigység gyakran luxust szimatol, még mindig az is dolgunk, hogy az évszázados, takargatott fogyatékosságokat orvosoljuk.
Az Erkellel kapcsolatban sokszor felmerült, hogy a léte és az alacsonyabb jegyárai a garancia arra, hogy a kisebb jövedelműek – jellemzően a pedagógusok, a zenetanárok, az értelmiségiek is részben ide tartoznak – sincsenek elzárva az opera műfajától. Ezt a problémát hogyan, milyen egyéb kedvezményekkel oldják meg?
Egész csokor kedvezménnyel készülünk, állami alkalmazottak például egészen olcsón jöhetnek majd nyilvános főpróbákra az Operaházba – minden produkciónak lesz olyan –, és lesz több olyan egyéb horizontális és vertikális mód is, hogy ha valaki valóban érdeklődik az intézményünk iránt, figyelemmel kíséri az évadunkat, értékesítésünket, remek ajánlatokat kaphat. Az Eiffelt pedig eleve nem tervezzük drága helynek, és mivel emberek tízezrei találják meg a Fradi stadionját vagy az új, hatalmas kézilabdacsarnokot – mindegyik messzebb van a belvárostól, mint az Eiffel –, abban bízunk, hogy a járvány elmúltával beindul mindkét játszóhelyünk, és a magyar rajongók és diákok számára egyaránt elérhető marad, mialatt végre a külföldiek megfizetik azt az árat, amelyet Berlinben is kellene a produkcióért.
Rendezőként jegyzed a nyitónapok egyik legérdekesebb előadásának, a Hunyadi ősváltozatának a bemutatóját. A rendezői feladatkör új a pályád során, mi motivált, hogy ebben is kipróbáld magad?
Rég érdekel ez az opera, a Hunyadit jobban is szeretem, mint a Bánkot. A Hunyadi azt a 32 éves embert állítja elénk – hiszen 1842 a befejezés éve – aki tényleg ő maga. Már sokszáz estén át dirigálta a belcanto-irodalmat, a francia nagyoperákat, ezt dokumentálja is, ő maga fogalmazza meg, hogy szeretne olyan operát írni, amilyeneket estéről estére vezényel, belekomponálni azokat a struktúrákat, amelyek sajátjai a kornak, az akkor divatos operatípusnak. Ezeket így is tünteti fel, Preghiera, vagyis Ima, nyitó cabaletta, amely bemutatja az alaphelyzetet a műfaji szabályok szerint és még sorolhatnánk. Ez az Erkel érdekel igazából, nem az átiratok Erkele, vagy az Erkel-műhely Erkele. A Hunyadi cselekménye megérett rá, hogy a mai kor érdeklődésének homlokterébe kerüljön. Az én olvasatomban, ha meg kellene egy mondatban fogalmazni, arról szól ez az opera, hogy az áldozatnak van értelme. Az áldozat, akár személyes tragédia, akár politikai veszteség, nem egymagában áll, hisz oka és értelme van. Minden áldozatnak lehet magasabb rendű célja, habár a Jóisten útjai előre kifürkészhetetlenek. Hunyadi László halála nélkül Mátyás királysága pont úgy nem jöhetett volna létre, mint ahogyan az apjuk, Hunyadi János hőstettei és személyisége nélkül. Úgyhogy tulajdonképpen nem más lenne a dolgunk Erkel Ferenc óta és vele együtt, hogy megmutassuk: hogyan került trónra Mátyás, és ennek az előtörténete a Hunyadi cselekménye, bármennyire furán is hangzik így. Persze, ehhez vissza kell fejteni az eredeti kottát. Az egészen megdöbbentő, hogy egyébként jó tollú, jó érzékű alkotók, Nádasdy Kálmán, Oláh Gusztáv, Radnai Miklós még a legjobb szándékkal és ízléssel is torzót csináltak ebből a műből. Húzták, szabták és varrták, adták, vették, a szövegén sokat javítottak, de az is árulkodó, hogy ott is sajátot írtak, ahol nem kellett volna. Egressy Béni szövegkezelését, rímtelenségét lehet bírálni, de azon javítani kell – és csak azon. Én is megpróbálkoztam vele, így ez sem Egressy Béni-szöveg teljesen, mert úgy, ahogy eredetileg szól, annak ma néha nincs pontos értelme vagy mást jelent. Mondok példát: a zsivány mai értelmében teljesen más jelentést hordoz, egy megbocsájtó, huncut tartománya is van, a tombérozni igét pedig nem is értjük. Az ilyen pontokon kell segíteni, vagy például fontos rímet találni egy accompagnato végére, hogy az hasson is, ahogy az összes olasz operában. Például ha Hunyadi Jánost említi a szöveg, azt Hunyadi Jánosnak meg kell hagyni, és nem kicserélni valami másra. A szerelmi kettős is igen fura átalakításon ment át. Eleve hosszú maradt, tehát nem húzták le rövidre, csak akkor nem értem, miért hagyták ki belőle azt a két pillanatot, amikor Gara Mária hús-vér nőként jelenik meg a darabban? A szerelmi kettős elején kérdőre vonja jegyesét, Lászlót, hogy is volt az a Cillei-gyilkosság? Megjelenik a gondolkodó nő, aki nemcsak szép baba, és a kérdés mögé oda lehet sejteni az összes vitáját az apjával, a nádorral. Azt azért tudjuk, hogy az apja nem szereti a leendő vőjét, csak színleg. És a szerelmi kettős kulminációs folyamatában van egy nagyon nőies pillanat, amikor a heveskedésben egyszer csak azt szegezi az eredeti kotta szerint Mária Lászlónak, hogy na és akkor mikor veszel feleségül, mielőtt tovább haladnánk a dolgokkal? Ugye, érthető, hogy itt dramaturgiai hiba is történt, amit most helyre kellett állítani.
Milyen jellegű lesz a rendezés?
Egy neoreneszánsz épület korhű felújításának egyik nyitóelőadása a mi Hunyadink, protokoll közönség előtt és olyan időben, amikor – Bán Mór regényfolyama és a készülő Hunyadi -sorozat miatt is – a döbbenetesen izgalmas magyar középkor igencsak divatba jött. Adja magát a korhű előadás. Ma már nehezebb is ilyet csinálni, megrendelni, tervezni, gyártatni, megrendezni is az. Ha már most járom ki ezt az iskolát, őszülő fejjel, akkor legyen egy kicsit még nehezebb dolgom. Alkotótársam Lisztopád Krisztina, aki a teljes látványért, tehát jelmezért, díszletért, kellékért is felel. És ne felejtsük el Kocsár Balázst, a főzeneigazgatót, aki meggyőzött az eredeti Erkel-partitúra fontosságáról: ő vezényel majd, míg a balettigazgató, Solymosi Tamás személyesen koreografálja a híres Palotást. Talán érezni, szimbolikus ebben a projektben minden: az Eiffelbe költözött és ott fejlesztett műhelyeink munkája, de a produkcióba beépített rengeteg színpadtechnika, amellyel az újjávarázsolt házat is szeretnénk bemutatni. És a legjobb énekesek: ők viszik majd sikerre a Hunyadit, az biztos.
***
„A nyitás után a fókusz az Operaházra helyeződik át”
Interjú Kocsár Balázs főzeneigazgatóval
Az Opera zenekarának minőségi szinten tartása szempontjából létfontosságúak a szimfonikus koncertek, kamarakoncertek. Ez a műhelymunka ugyanis nem váltható ki semmi mással – vallja Kocsár Balázs, aki nemcsak az Operaházról és az Eiffel Műhelyházban kialakított új próbatermekről, de a zenekari koncertek műsorszerkesztéséről is beszélt.
A próbák az Eiffel Műhelyházba kerültek, és végleg is ott maradnak. Milyen plusz adottságokat jelent a sokfunkciós épület?
Két és fél éve és igen intenzíven használjuk a Fricsay termet az Eiffel Műhelyházban. Ez a próbaterem egyben egy stúdió is, amely kelet-közép-európai szinten is egy nagyon komoly méret, ahol tényleg nagyzenekar, kórus, szólisták nemcsak egyszerre elférnek és próbálhatnak, hanem felvételeket is készíthetnek. Több komplett operafelvételünk bizonyítja ezt. A Jókai utcát az MR Zenei Együtteseinek továbbélése érdekében az Opera felajánlotta nekik. Az ő odaköltözésükkel párhuzamosan az Eiffel Műhelyház már kialakított tereiből újabb próbatermeket hasítottunk ki, és így létrejött öt olyan terem, amely különböző funkciókat lát el: készült kóruspróbaterem, két háziszínpad, egy balett-terem,
illetve egy kifejezetten a zenekarnak dedikált próbaterem is. A három zenekarnyi zenészt foglalkoztató, csaknem 210 fős Opera Zenekarnak az igen jelentős mennyiségű előadásszám kiszolgálása okán sokszor szüksége lesz arra, hogy párhuzamosan is tudjunk próbálni, ezért van szükség erre a második próbateremre is. Utóbbi már nem stúdióminőség, de méretében ez is jelentős, szerencsésebb, négyzetalakú kialakítása megfelel a próbák céljaira. Az újranyitást követően jellemzően az Operaházban játszunk majd, ahol már több nagyobb létszámú együttest igénylő Wagner-, Richard Strauss-mű visszatér a repertoárra. Ezek korábban is jellemzőek voltak, illetve ezzel párhuzamosan a zenekar játszóhelye is egy pulttal nagyobb lesz, mint ami az Erkelben elfér és szükséges.
Az Operaház visszatérése a játszóhelyek közé növeli az előadásszámot?
Nem feltétlenül. A bezárások, felújítások előtt az Erkel Színház és az Operaház párhuzamosan működött, a mostanihoz közeli előadásszámot produkált a ház. Az Erkellel kapcsolatban sok találgatás történt, a sorsa nem is az én döntési jogköröm. Szeretnénk, ha ez a színház az a színház maradna, ami eddig is volt, rengeteg emlék köt oda minket az operajátszás szempontjából, és ha lehetőség van rá, továbbra is szeretnénk itt operát játszani. Az Eiffel Műhelyház Bánffy terme egy egészen más funkciót lát el. Maga az Eiffel Műhelyház jellemzően egy próbacentrum, a produkciók létrehozására kialakított központ, és tényleg ideális is minden szempontból, mert olyan próbatereket biztosít, amelyek eddig nem álltak rendelkezésre. Emellett Budapest számos helyszínén külön működött a kalapos műhely, a három jelmezvarroda, az asztalosműhely, a lakatosok, a cipészek, és még sorolhatnám azokat a műhelyeket, amelyek egy-egy produkció szempontjából fontosak. Ezeknek a műhelyeknek a mesterei korábban sokszor alig találkoztak egymással, míg az Eiffel Műhelyház mindegyiknek együttesen otthont ad, és így a produkciók létrejöttének a fázisai jobban összehangolhatók. Ráadásul azok a műhelyek kikerülésével, amelyek az Andrássy úti épületben voltak, az Operaházban lehetőség van korábban nem kialakított funkciók, mint például a zenekari öltözők befogadására. Maga a Bánffy terem bizonyos próbaperiódusok megtartására is alkalmas. Nem véltelenül lett kialakítva a jellemzően kisebb nézőterű színházhoz közel méretarányosan akkora zenekari árok és színpadtér, amilyen az Operaházban is van. Ezáltal azoknál a produkcióknál, amelyek később az Ybl palotába is bekerülnek, akár az első zenekari próbákat is meg lehet itt tartani. Az Eiffel Műhelyház olyan kamaraoperák játszására alkalmas, ahol a zenekar mérete, a hangvolumen kompatibilis tud lenni azzal az akusztikus térrel, amely az Operaházban is van. Ha ilyeneket mutatunk be itt, az általában nagyon sikeres. Ilyen például Brittentől a Szentivánéji álom, illetve olyan darabok előadására is kiválóan alkalmas, ahol kisebb közönségszám várható, illetve bizonyos átiratban bemutatott művek is jobban illeszkednek az Eiffel hangulatához. A nyitás után a fókusz az Operaházra helyeződik át, hiszen az Erkel nem adja azokat az előadáslehetőségeket, a Bánffy pedig nem tud mindent felvenni. Persze az előadásszámnak van egy természetes limitje is, hétvégén talán lehetnek délelőtti előadások, de majd az élet meghozza ezekre a választ és kialakítja az ideális előadásszámot.
Beszéljünk a zenekari koncertekről is, hiszen az egykor Erkel Ferenc által alapított együttes időről-időre szimfonikus zenekari koncerteket is ad. Milyen koncepció mentén tervezik ezeket a műsorokat?
A zenekari koncertek nagyon fontosak, és nagy öröm, hogy Ókovács Szilveszter partner ebben és pontosan érti is, hogy az Opera zenekarának minőségi szinten tartása szempontjából létfontosságúak a szimfonikus koncertek, kamarakoncertek. Ez a műhelymunka ugyanis nem váltható ki semmi mással. Ugyanakkor azt gondolom, hogy fontos leszögezni: mi egy elsősorban operákat és balettzenéket játszó zenekar vagyunk, ez a mi alaprepertoárunk. Nagyszerű és kiváló tudású muzsikusaink vannak, akik egyébként természetesen ugyanannyira alkalmasak a szimfonikus repertoár megszólaltatására, de éppen az eltérő repertoár okán nem kívánunk versenyre kelni Budapest számos, kifejezetten a szimfonikus repertoárra szakosodott együtteseivel. A zenekari műsor összeállításakor négy szempontunk is van: Először is, jellemzően operaszerzők műveit játsszuk, másodszor igyekszünk az adott tematikus évad koncepciójához is kapcsolódni. Harmadszor, mivel az 1800-as évek első felétől ez a zenekar egyedüli magyar zenekarként mutatta be a szimfonikus repertoárt is, és a zenekar elődeihez elképesztő mennyiségű sikeres magyarországi premier kapcsolódik, ezeket a műveket is örömmel vesszük elő újra. Negyedszer: a zenekarban egészen kiváló szólista képességű muzsikusaink vannak, akiknek lehetőséget szeretnénk nyújtani az ilyen koncerteken szólistaként való bemutatkozásra. Így került a Hubay- vagy a Goldmark-hegedűverseny, vagy Mozart kettősversenye az idei koncertek közé. A tavalyi évad egyik nagyon fontos hangversenye lett volna – ha a Covid az életet át nem írja – egy olyan mű, amelyet Virágh András Gábortól rendeltünk. Ez egy Kállai Ernőnek dedikált hegedűverseny, amelyet most, január végén sikerült bemutatnunk. A kortárs műveket bemutató sorozatot a jövőben is kívánjuk folytatni annyi változtatással, hogy míg az előző években az újévi koncerteken jelentkeztünk egy az Opera által rendelt magyar mű bemutatójával, a következő évadtól az ősbemutató átkerül az évadnyitó koncertek műsorába. A következő évadnyitó koncertünkre Hollós Máté írja az új művet.
