Kerülőúton

1
359

Bartók Béla neve világszerte ismert. Szándékosan írjuk, hogy a neve, mert a műveit sokkal kevesebben ismerik, mint ahányan hivatkoznak rá. Mostanában divatos azt mondani, hogy Bartók neve hungarikum, vagy még inkább, hogy az egyik legfontosabb kulturális „brand”. Sajnos úgy fest, sokak számára nem is egyéb, mint egy jól csengő márkanév, amivel bármit el lehet adni, és ezt igyekeznek is kihasználni. Máskülönben hogy történhetett volna meg, hogy fű alatt, lényegében az egész zenei életet megkerülve debütálhat egy szimfonikus zenekar Bartók Béla neve alatt, teljes titokban? Az utóbbit értjük: ha kiderült volna, hogy a járvány bénultságát kihasználva, a zavarosban halászva, kiskapukon át jutottak el a névviselési engedélyig, majd a támogatásig, akkor biztosan idejében kipukkadt volna ez a lufi.

Egyszer minden lufi kipukkad. Amikor majd elindul a valódi szervező munka, és kellenének az ígért szponzori támogatások, a Budapesti Bartók Béla Szimfonikus Zenekar vezetője is ráébred: oka van annak, hogy Magyarországon a zenekarok javarészt az állami juttatásokra kényszerülnek. Idehaza nincs meg a mecenatúra kultúrája, nincsenek is olyan gazdag cégek, amelyek a komolyzenére áldoznának, egyáltalán nagy magyar multik sincsenek. Ráadásul a járvány miatt felesleges pénz sincs a legtöbb szektorban.

„Egoizmus helyett magasrendű alázat” – fogalmazott a zenekar vezetője az ars poetica kapcsán a Papagenónak, az igazi alázat azonban többek között abban nyilvánul meg, hogy a zenekar nem jogi hézagokat kihasználva, hanem hivatalos úton, egy komolyabb szakmai munka eredményeképpen veszi fel Bartók nevét, nem pedig azért, hogy igazolja a létét. Erre azonban három nap próba után aligha lett volna lehetőség. Az alázat ott folytatódik, hogy egy zenekarvezető nem egy youtube-videó alatt támadja a Bartókot képviselő jogörököst, Vásárhelyi Gábort. Annál is inkább, mert bár a köztudatban úgy él, hogy a Bartók-jogok lejártak, A csodálatos mandarin szerzői joga csak 2044-ben jár majd le.

„Ez a zenekar anélkül használja Bartók Béla nevét, hogy e nagy név használatára a zenekar ’múltja’ bármennyire is predesztinálná… Sajnálom, hogy a magyar törvények lehetővé teszik azt, hogy a legnagyobb magyar művészeink nevének használatához egy egyszerű MTA bizottság hozzájárulást adhatott. Nagy, híres és kiváló zenekarjaink vannak, arra érdemes múlttal, amelyek joggal pályázhattak volna e név használatára” – fogalmaz a youtube-videó alatt Vásárhelyi Gábor, amely Hegyi Miklóst ellentámadásra késztette.

Persze, vannak más ellentmondások is. Nem hakni-zenekarnak készülnek, de három próbával álltak ki, a második koncertjük még csak távolról körvonalazódik, próbaterem nincs. Az utcára került zenészeken szeretnének segíteni, de a bajba jutott Duna Szimfonikusoktól csak hangszert próbáltak kölcsönözni, zenészek meghívásáról nem tudunk, noha Hegyi Miklós maga is abban az együttesben játszott hosszú ideig. Az első koncerten a színpadon látott zenészek döntő többsége nem is volt állás nélküli, a nagy hivatásos együttesek művészeit láthattuk a képernyőn, alkalmi beugrásukra is elsősorban azért volt lehetőség, mert a járvány miatt a zenei élet még most sem indult be teljes gőzerővel. Van az a pénz, persze, amiért ínséges időkben szinte bármit bevállalnak a közreműködők, de erre nem lehet hosszú távon építeni. A Hegyi Miklós által elgondolt projekt-elven való működés már ott súrolja az etika határát, hogy ez a modell csak más zenekarokon élősködve tud talpon maradni: az ő hangszereiket, a fizetett zenészeiket használja munkaidőben.

A legérthetetlenebb mégis az a történetben, hogy létezik egy zenekar, amelyik hosszú ideje valóban magas művészi színvonalon ápolja Bartók örökségét, folyamatosan repertoáron tartva a műveit. A Concerto ezért már korábban megkapta az MTA-tól a névviselési engedélyt, a jogörökös támogatásától kísérve, amit az alapító okiratukba is belefoglaltak. Érthetetlen módon azonban később egy teljesen más osztálytól, az MTA Titkárságától, mindenféle zenei bizottság szakvéleménye nélkül mégis kiadták újra Bartók Béla nevét egy még csak papíron létező, pénzügyi háttérrel nem rendelkező együttest működtető egyesületnek. Végtelenül szomorú azt látni, hogy az ország tudományos életének központja, az MTA egyik keze nem tudja, mit csinál a másik.

Az is a szomorú magyar valóság, hogy a zenekar – megkerülve a hivatalos zenekari pályázati pénzeket – külön keretből kaphatott komoly közpénz-támogatást. Ha a hivatalos keretből kért volna, arról a Zeneművészeti Bizottság mindenféleképpen tudott volna.

Persze, különösen pikáns a történetben, hogy ennek a bizottságnak az elnöke történetesen Keller András. Nem különben pikáns az is, hogy a Zeneművészeti Bizottság tagja a zenekarnak támogatói levelet író, és az első koncerten vezénylő Medveczky Ádám is. Talán ezek az összefüggések is segítenek megérteni, miért is kellett a kerülőút a miniszteri támogatáshoz.

„Én részemről egész életemben minden téren, mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és magyar haza javát.” Bartók Béla valóban a magyar nemzet javát szolgálta.

Annak megválaszolását, hogy egy ilyen zenekar kinek az érdekeit fogja, az olvasóra bízzuk.

– ZK –

Kapcsolódó: Bartókról nevezték el az új zenekart