Bartókról nevezték el az új zenekart

1
299

Nem hakni-zenekart tervez, és a mellőzött zenészek mentsvárának is tekinti az új együttest Hegyi Miklós

Nem kis meglepetést okozott a hazai zenei életben, amikor Bartók Béla nevét vette fel egy újonnan alakult zenekar, amely még csak egy hangversenyt adott május 4-én, a járványügyi rendelkezések miatt közönség nélkül. Ez később youtube-linken lett elérhető. A zenekart a koncerten Medveczky Ádám vezényelte, aki az együttes alakulását is támogatta. A részletekről a Budapesti Bartók Béla Szimfonikus Zenekar egyesületi elnökét, Hegyi Miklóst kérdeztük.

 

Közismert, hogy évtizedek óta időről-időre felmerül a hivatásos zenekarok számának csökkentése, különösen Budapesten, egyik együttes megszüntetését néhány hónapja jelentették be. A zenei élet nagyon nehéz helyzetbe került a járványügyi intézkedések hatására, most ugyan újraindul a koncertélet, de maga a vírus még okozhat újabb problémákat. Ebben a helyzetben milyen indítékból, milyen tervekkel és reményekkel vágtak bele egy új szimfonikus zenekar alapításába?

– Először is szeretném leszögezni, hogy ez egy nagyon régi történet, nagyjából húsz évvel ezelőtt merült fel a zenekar alapításának az ötlete, amely ráadásul nem is tőlem származik, hanem a bátyámtól, Hegyi Istvántól. Ő Kijevben él, illetve most már egyre többet tartózkodik Magyarországon. Az élet akkor közbeszólt, és különböző politikai, emberi okokból nem sikerült ezt az álmot megvalósítani.

Ez a zenekar Kijevben lett volna?

– Nem, Budapesten. Akkoriban a bátyám huzamosabb ideig itt tartózkodott. Eltelt sok év, 2019-ben újra próbálkoztunk, már egy kicsit másképp, de akkor is zsákutcának bizonyultak a törekvéseink, nem tudtunk kitörni ebből a körből. Aztán az élet úgy hozta, hogy egy egyesület tagja voltam már 2005 óta, ennek az egyesületnek az elnöke elhunyt, és senki nem akarta elvállalni az elnökséget. Sokáig úgy volt, hogy megszüntetjük, de akkor eszembe jutott az az ötlet, hogy most kellene megpróbálni újra a zenekar szervezését. Ugyan nem én voltam az egyesület elnöke papíron, csak az alelnöke, de végig jártam az utat. Ezúttal sikerrel, mivel mostanra már lejártak a Bartókra vonatkozó szerzői jogok, így most sem a névadásba, sem másba az örökösök nem tudnak beleszólni.

Ha már itt tartunk, hogy sikerült a nevet engedélyeztetni?

– Időközben megtudtam, hogy a név engedélyeztetéséért a Magyar Tudományos Akadémiához kell fordulni, mert Bartókot történelmi személyiséggé nyilvánították, így a névviselési engedélyt kizárólag az MTA jogosult megadni. Írtam egy levelet, ami egyben kérvény is volt, leírtam a terveket. Sikerült megszereznem a támogatók közé Medveczky Ádámot, ő írt nekünk ajánlólevelet is. Utána egy másik vonalon megnyertem Ránki Dezső támogatását is, aki szintén nagy örömmel vállalta az együttműködést és a fellépést is. Igazából magam sem számítottam rá, de egy hónap múlva jött a válasz az MTA-tól, hogy megadják a névviselési engedélyt. Mivel az egyesület budapesti székhelyű lett – időközben áthelyeztük vidékről – meg kellett kérnünk a fővárosi közgyűlés engedélyét is a „Budapesti” név használatához, ehhez csatoltam az MTA-engedélyt, és nem sokkal később a közgyűlés is pozitív választ adott. Így lett az egyesület neve Budapesti Bartók Béla Szimfonikus Zenekar Egyesület. Ezzel a jogi akadályok elhárultak, ugyan a Bartók-jogörökös felrótta nekünk, hogy vannak az országban sokkal nagyobb múlttal rendelkező együttesek, akik megérdemelnék, hogy megkapják a nevet. Igen, megérdemelnék, de valahogy mégsem kapták meg. Ennek utána lehet nézni. Ez volt a dolog könnyebbik része. Tervek vannak, most úgy működünk, mint egy fesztivál-zenekar, magára a struktúrára értve.

Vagyis projekt-elven.

– Igen, hiszen több mint 10 zenekarból jöttek hivatásos zenészek, és csak kisebb része volt szabadúszó zenész. Amíg a kérelmek elbírálásai zajlottak, én már elkezdtem a pénzügyi támogatások megalapozását, a minisztériumba is, cégeknek is írtam levelet, aztán kellemes meglepetésemre leghamarabb a minisztériumból reagáltak. Valószínűleg azért, mert tudomásom szerint Bartók Béla születésének 140. évfordulója alkalmából az országban ilyen, nagyobb, központi támogatású rendezvény nem volt.

Persze, hogy nem volt, hiszen a járvány miatt nagyon sok tervezett Bartók-műsort le kellett mondani, a Bartók Tavaszt is elhalasztották, a legszigorúbb intézkedések éppen a születésnap környékére esett.

– Valóban. A mi koncertünket is el kellett halasztani, részben a Covid-intézkedések miatt, részben annak a „jóindulatnak” köszönhetően, amivel szembesültünk, végül másfél hónnappal később, május 4-én tudtuk a hangversenyt megtartani. Rengeteg problémával kellett megküzdeni, sok akadályt kellett elhárítani, amíg aztán eljutottunk május 1-ig, és elkezdhettük a próbákat. Sajnos közönséget nem tudtunk fogadni, ugyan pár nappal korábban oldották fel a tilalmat, de ez már semmire sem volt elég. Most letettünk az asztalra valamit, amivel el tudunk indulni, komolyabb terveket is megalapozva.

Mit lehet ezekről tudni?

– Jómagam több, mint 30 éve gyakorló muzsikus vagyok, és ebből kifolyólag jelentős kapcsolatrendszerrel is rendelkezem. Voltam hivatásos zenekari zenész, most is hivatásos vagyok, csak nem zenekari kötelékben, úgyhogy nagyon jól ismerem a zenekarok működési mechanizmusát, a problémáit, a perspektíváit. Azt is látom, hogy milyen a viszony a vezetés és a zenészek, mondhatjuk, hogy a beosztottak között, és nagyon rosszak a tapasztalataim. Próbálunk ezen a téren is valamit változtatni. Nem egyszerűen egy Bartók életművének emléket állító zenekart hozunk létre, hanem szeretnénk az egész zenei hagyatékot is olyan mértékben ápolni, ahogy korábban semelyik együttes nem tette. Egyáltalán, Bartók nevét viselő zenekar nincs a világon rajtunk kívül. Intézmények, iskolák, Nemzeti Hangversenyterem van, zenekar nincs.

Persze, hogy nincs, a korábbi szándékokés kérelmek viszont közismertek erre, csak eddig éltek a jogok, illetve nem engedélyezték a névhasználatot.

– Annak az okát nem tudom, mások korábban miért nem tudták megszerezni.

Jogok voltak, nem ment ilyen egyszerűen.

– De nem kérték az engedélyt?

Dehogynem. Csak ez a kiskapu az MTA-n keresztül nemrég nyílt, erről pedig nyilván sokan nem tudtak.

– Nem értem, miért, hiszen tudniuk kellett volna, nem volt titok. Érezzük is az ellenszenvet, telefonhívásokon, leveleken, igazgatói utasításokon keresztül, amellyel márciusban a járványra hivatkozva letiltották azokat a zenészeket, akik közreműködtek volna, később májusban az enyhítések miatt már ezt nem tudták megtenni. Örülök, hogy ezek ellenére sikerült idáig eljutnunk, és meggyőződésem, hogy ezen az úton tovább kell mennünk. Tudom, hogy a jelenlegi helyzet nagyon bizonytalan, és a jövő is képlékeny. Maga az a koncert, amit létre tudtunk hozni, önmagában is csodaszámba megy. A következő nagy probléma, hogy én már októberben tárgyaltam egy japán karmesterrel, aki megígérte, hogy segít japán szponzorokat találni a zenekarnak. Konkrét ígéreteket is kaptam tőle. Aztán jött a Covid, és haza kellett mennie Japánba, ott szigorúbb intézkedések vannak, így azóta sem engedik el onnan. Azt ígérte, hogy talán nyár végére ez a helyzet rendeződik, és akkor majd újra jöhet Magyarországra. Elég messze vagyunk még a nyár végétől, persze vannak tervek.

Miből sikerült finanszírozni a bemutatkozó hangversenyt?

– Most az állam nagyon kitett magáért, Kásler Miklós miniszter úr és Fekete Péter államtitkár úr is támogatták ezt a rendezvényt. Még folyamatban az anyagi elszámolás, de papírok már vannak róla. A következő lépést még csak elméletben látjuk, ezt július végére tervezzük. A kérvényeink elbírálás alatt vannak, és még néhány hét, mire választ kapunk, hogy támogatják –e ezt az eseményt, vagy ők is azt mondják, hogy majd később térjünk vissza rá. Sokaktól kaptuk azt a választ, hogy szívesen támogatnának, de a jelenlegi járványügyi intézkedések hatása jelentősen rányomja a bélyegét a gazdasági helyzetre és az ő pénzügyi állapotukra is, ezért ezt nem tudják most vállalni. Így, bár nagyon kecsegtető kilátásaink vannak, de úgy néz ki, hogy várnunk kell. Megtettük az első lépést, ami egy igazi mérföldkő. Mondhatom, hogy letettük a névjegyünket, amivel megnyitottuk a lehetőségeinket Magyarországon és külföldön. Külföldön is rengeteg olyan kapcsoltunk van, ahol szívesen látnának, de most meg kell várni, hogy normalizálódjon a helyzet, és a beutazás körüli nehézségek megoldódjanak.

Ez utóbbi, ahogy a pénzügyi stabilitás is előreláthatóan még hosszú idő.

– Lehetséges. Ugyan nem zárom ki, hogy az idén tudunk szervezni külföldi bemutatkozó koncertet, de valószínűnek tartom, hogy inkább a jövő év lehet számunkra a berobbanás ideje nemzetközileg. Meg kell, hogy mondjam, nemzetközi szinten sokkal jobbak a kilátásaink, mint Magyarországon, ez talán nem is csoda, hiszen nem véletlenül mondják, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában.

Bartók meglehetősen behatárolt közönséget tud bevonzani, különösen, ha kizárólag az ő műveire épül a műsor. Külfödön egy-egy ilyen koncert talán azért népszerűbb, mert Bartókot ritkán hallják magyar előadóktól, és ez számukra bizonyos szempontból kurióziumnak számít. Itthon pedig az a szomorú helyzet, hogy bár Bartók neve kiváló hivatkozási alap, valójában nagyon nehéz közönséget találni a műveire.

– Meg kell mondanom, hogy ez nem teljesen így van a külfölddel kapcsolatban, mert én voltam egy németországi turnén a Magyar Kamarazenekarral, ahol Bartók Divertimentóját sokszor játszottuk el, és mindig teltház volt.

Pont erről beszélek: külföldön Bartók esetében autentikusnak tekinthetőek a magyar előadók, ezért érdekes, itthon pedig nem érzékelek akkora nyitottságot irányába. Wagnernek megvan a maga rajongótábora, vele meg lehet tölteni egy nagyobb fesztivált Budapesten is. Bartókkal egyelőre nem. Ezzel véletlenül sem azt akarom mondani, hogy ne kellene folyamatosan műsoron tartani a műveit, pusztán közönségszervezés szempontjából lehet problémás erre építeni egy zenekart.

– Egyesületünk alapszabályának legfontosabb eleme a Bartók-művek magas művészi szintű előadása és terjesztése az egész világon, ezért arra törekszünk, hogy lehetőleg koncertjeinken legalább egy Bartók-művet eljátsszunk. Egyesületként működünk, ami civil szervezetnek minősül, tehát nem vagyunk hivatásos együttes. Meg kell várnunk, hogy a Covid-helyzet már ne jelentsen egyáltalán akadályt a szervezés tekintetében, hiszen ha nem tudunk közönséget fogadni, és bevétel-kiesésünk lesz, az akkor sem elhanyagolható, ha a műsorszervezésben nem Bartókról van szó. Nem csak állami támogatásokban akarunk gondolkodni, nem is ez volt a cél. Egyébiránt olyan művészeket szeretnénk megnyerni, akik bevonzzák a közönséget, ezzel mintegy hozzájárulva zenekarunk anyagi biztonságának növeléséhez.

Most nem szükséges olyan mértékű vezetés még, ugyanakkor amennyiben állandó a munka, természetes, hogy a vezetés módszere átalakul, másképp nem is működhet.

– Mi sokkal inkább egy mellérendeltségi viszonyt szeretnénk kialakítani a vezetés és a zenekari tagok között az eddig megszokott alárendeltség helyett. Nagy figyelmet kívánok szentelni annak is, hogy milyen hangulat uralkodik a zenekaron belül, illetve milyen a kapcsolat a zenekar és az úgynevezett vezetés között. Legfontosabb az emberi tényező. Ez szavakban szépen hangzik, de ha nem érzi a zenész, hogy tényleg így van, akkor kezdődnek a gondok. A visszajelzésekből úgy átom, hogy a kollégák érzik, most nem egy sokadik zenekarról van szó, hanem érzékelhető az átrendeződés – egy újtípusú együttes kezd kialakulni. Van egy jó értelemben vett várakozás, egyfajta türelmetlenség. Sokan kérdezik, hogy mikor lesz a következő koncert. Volt, hogy egy egész szólam mondta, ők már hosszú ideje zenélnek együtt, és hozzánk szívesen jönnének legközelebb is.

Hogyan lettek válogatva a zenészek? Feltételezem, hogy ismeretségi körből.

– A többség olyan, akikkel pályánk kezdete óta ismerjük egymást. Akikkel nem találkoztam korábban személyesen, őket szintén ismerős zenészek ajánlották. Nem hirdetést adtam fel, és úgy jelentkeztek.

Természetes, hiszen ez egy szűk szakma.

– Szűk, de rengeteg zenész van.

Viszont mindenki ellenőrizhető, hiszen mégis behatároltak azok a zenekarok, ahol kisegítőként lehet velük találkozni. Visszatérve, a projekt-zenekar vagy fesztivál-zenekar jellegre, mit terveznek a továbbiakra?

– Fontosnak tartottam mindenkiben tudatosítani, hogy ez nem egy hakni-zenekar, ezért sok mindent másképp kell kezelni.

Ez viszont felvet bizonyos kérdéseket. Ha visszaáll a hagyományos koncertélet, akkor azok, akik más zenekarból jöttek, sokkal több kötelességük lesz abban a zenekarban, ahonnan a fizetésüket kapják, és ez további konfliktusokat szülhet. Most is vannak projektelven működő zenekarok, akik a hivatásos együttesek lefölözésével maradnak talpon, és ez sok esetben szakmai és etikai aggályokat is felvet.

– Ezzel is tisztában vagyok. Nem akarok szembe menni az egész világgal, de mindenre van megoldás. Vannak olyan zenekarok, ahol nem minimális számú zenész van főállásban, hanem maximális, tehát sokan nem játszanak mindenben, és alapos szervezettséggel áthidalható még a legsűrűbb koncertszezon is. Ami nagyon meglep, az az, hogy a Covid miatti leállás idején volt a legnagyobb ellenállás velünk szemben, amit azért sem értek, mert a zenészek nincsenek sehova bebetonozva.

Erről is sok cikk jelent meg, a betegségek terjedése, illetve az első nagy betegség-hullám után ennek a megakadályozása volt az oka, ami teljesen érthető. Ráadásul a legtöbb helyen nem tiltották a külső koncerteket, csak önköltséges negatív PCR-teszthez kötötték a zenekarba való visszatérést, így sokaknak már nem érte meg.

– A zenész szakszervezetnek van ezzel az egész helyzettel kapcsolatban egy világos jogi állásfoglalása. Lenne olyan megoldás, ami lehetővé tenné, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon. Én úgy látom, itt elsősorban az akarat hiányáról lehet szó, amiben talán az irigység is szerepet játszik. Összegezve, nem tudom, miért kell ennek így lennie, illetve miért ne tudnánk megoldani emberi módon a problémákat. Nem tudom, mi az oka az ellenállásnak, úgy sejtem, a féltékenység, vagy a félelem, hiszen az utóbbi is jelen van, például a megszűnéstől való félelem, hiszen a Duna zenekar éppen megszűnőben van. Nem árulok el nagy titkot, tizenhárom évig a Duna zenekarban dolgoztam, ezért jól ismerem azt a zenekart. Azért hagytam ott, mert egy idő után elkezdték úgy leépíteni a zenekart, hogy lehetetlenné vált a minőségi munka. Így, amikor a minisztériumtól kértem a koncerthez támogatást, beleírtam, hogy azokat a zenészeket is részben foglalkoztatni kívánom, akik önhibájukon kívül veszítették el az állásukat, a leépítések miatt. Nem azért, mert rossz zenészek, hanem mert valaki úgy gondolta, hogy arra a zenekarra olyan létszámban már nincs szükség.

Nyilván nem arról van szó, hogy nincs szükség, sokkal inkább a forrás-elosztásról, vagy lobbitevékenységekről, vagy akár hibás döntésekről.

– Pontosan ezért, ha annyi ideje mondják, hogy kevesebb zenekar kell, egyszer meg is valósítják. S akkor hova megy a sok zenész? Az utcára? Nem azt mondom, hogy majd én leszek a gyűjtőtábor, hanem olyan alternatívát próbálunk nyújtani, ami a méltánytalanul mellőzött zenészeknek egyfajta mentsvára lehet. Konkrétan ismertem olyan zenészeket, akik abba haltak bele, hogy kirúgták, ellehetetlenítették őket. Éppen ezért úgy gondolom, hogy nem kellene egy újabb „mumust” kreálni a kezdeményezésünkből. Másfajta támogatási rendszerben gondolkodunk, nemcsak kizárólag állami pénzekből szeretnénk létezni.

Hanem szponzori támogatásból?

– Igen. Nem titok, hogy a hivatásos zenekarok 99%-a állami pénzekből él. Ez generálja a féltékenységet, az irigységet, mert azt hiszik, sikerült protekcióval elintézni az állami támogatások átcsoportosítását, és ezzel rátesszük kezünket más zenekarok támogatására. Nem, itt nem erről van szó! Nem akarjuk mások elől elvenni a lehetőségeket, hanem egyszerűen olyan hiánypótló kezdeményezést szeretnénk, amelyik sokak számára mentsvárként működhet. Nem veszünk el senkitől egy fillért sem. Nem ez a cél, nem ez a terv, és nem ez a megoldás kulcsa. Nem is lehet ez, hiszen nincs is annyi állami pénz erre. Mi teljesen másban gondolkozunk. Csak ez egy ingoványos terület, és ezt a zenekarok vezetése nem meri felvállalni. Kényelmes, amikor évente jön az állami támogatás, és a zenekarvezetők megelégednek ennyivel.

Visszatérve szakmai kérdésekre, állandó karmester marad Medveczky Ádám, vagy vendég-karmesteri rendszerben gondolkodnak?

– Mindenféleképpen szeretnénk vele megőrizni a szoros szakmai kapcsolatot, ahogy Ránki Dezsővel is, hiszen ők kiálltak a zenekar mellett nemcsak a nevükkel, hanem a koncerten való közreműködésükkel is.

Hogy szeretnék megoldani a próbaterem kérdését? Hogyan töltik majd ki azt az időszakot, amikor a projekt-elven való működés miatt hosszabb szünetek lesznek egy-egy koncert között?

– Már régóta keressük a megoldást próbaterem-ügyben, van önkormányzati és egyéb kapcsolat is. Ebben a kérdésben is arra van szükség, hogy az idő eldöntse, milyen irányba megy az egész világ, már csak a Covid miatt is. Addig pedig a projektek között valamilyen módon megoldjuk ezt a problémát. Emiatt aggódom a legkevésbé. Az jobban aggaszt, hogy ha a világ, pontosabban az eddigi rendje „felrobbanna”, és gazdaságilag is nagyon súlyos helyzet állna elő, akkor a kultúra lesz az első, amelyik eltűnne, vagy erősen háttérbe szorulna.

Az interjút Kiss Eszter Veronika készÍtette

Feltettük kérdéseinket a A Budapesti Bartók Béla Szimfonikus Zenekar állami támogatásával és névviselésével kapcsolatban a Zeneművészeti Bizottság elnökének, Keller Andrásnak, aki az alábbi nyilatkozatot küldte lapunknak:

A Budapesti Bartók Béla Szimfonikus Zenekar ügyében feltett kérdésére a Zeneművészeti Bizottság Elnökeként az alábbiakat tudom válaszolni:
A minősített és a minősítéssel nem rendelkező zeneművészeti szervezetek szakmai programja és működési támogatása címmel kiírt pályázatok ügyében a Zeneművészeti Bizottság előterjesztése alapján dönt Miniszter úr.
A Budapesti Bartók Béla Szimfonikus Zenekar ügyében a 2021. évre nem érkezett pályázat a Zeneművészeti Bizottsághoz.
Bartók Béla az egyetemes és a magyar kultúra egyik legnagyobb géniusza. A Bartók név felbecsülhetetlen értékű nemzeti brand, ezért csak hosszú távon kiemelkedő szakmai munkát és teljesítményt nyújtó együttes esetében tartom indokoltnak a név viselésének kitüntetését és a vele járó presztízst.
A Zeneművészeti Bizottság elnökeként nem javaslom a Bartók zenekar állami támogatását.
A Bartók név használatával kapcsolatban felmerült aggodalmakról levélben tájékoztattam a Miniszterelnök urat.

Üdvözlettel,
Keller András
a Zeneművészeti Bizottság elnöke

Az eredeti dokumentum itt érhető el.

Kapcsolódó: Kerülőúton

Megosztás