Az a jó finanszírozás, amely átlátható és kiszámítható

0
108

Sin Bettina

„A támogatások elosztásának a mechanizmusa kaotikus”

Lendvai György, a nagy történelmi múlttal bíró MÁV Szimfonikus Zenekar igazgatója saját bevallása szerint minden reggel úgy készülődik, mintha csatába indulna. Bár a harc nehéz, van miért küzdeni: a finanszírozási nehézségek ellenére még mindig világhírű vendégelőadók, teltházas, nagysikerű koncertek és egy új székhely inspirálja a „vasutas” zenészeket.

– Nehezen állt kötélnek az interjút illetően. Miért?
Nálunk a múlt év szeptemberében húsz százalékkal csökkentek a bérek az infláció ellenére, a finanszírozási nehézségek miatt. Az állami pénzek minden szakmaiságot nélkülöző elosztása nem kedvez nekünk, és fő támogatónk, a MÁV Zrt. maga is nehézségekkel küzd. Nehéz erről beszélni.

– Pedig a kulturális szektorhoz meglehetősen sok támogatás érkezett az elmúlt évtizedben.
Így van. A kultúrára, és ezen belül a szimfonikus zenekarokra fordított állami finanszírozás megsokszorozódott az elmúlt időszakban. Látszik, hogy a kormány fontosnak tartja ezt a szektort és annak támogatását. A kultúra ugyanis nem tudja eltartani önmagát. A szponzorációnak a kultúrája nem alakult ki a rendszerváltás óta, aminek egyik fő oka, hogy a gazdasági szabályozók nem segítik a vállalatokat abban, hogy támogatást nyújtsanak. Egy kevésbé szerencsés próbálkozás volt a TAO támogatás rendszere, ami valójában nem szponzoráció, hanem adóátengedés volt. Eleinte működött, majd a sorozatos visszaélések, ügyeskedések miatt megszűnt. Azóta a támogatások elosztásának a mechanizmusa kaotikus.

– Mit ért TAO-s ügyeskedéseken?
Ezt egy szakmai lapban nem nagyon kell magyarázni. A jegyárak megtalálhatók az interneten, tudjuk a befogadóképességeket, a koncertek számának is van egy felső határa. Egyszerű szorzással meg lehetett állapítani, mekkora az a reális jegybevétel, amit egy zenekar művészi teljesítménnyel meg tudott szerezni. Amelyik zenekar ennél egy nagyságrenddel nagyobb TAO-t tudott befogadni, az nem a törvényalkotó szándéka szerinti tevékenységével szerezte azt. Ezzel egyidejűleg megindult a közvélemény és a döntéshozók győzködése arról, hogy a mindenféle könnyűzenei és szórakoztató műsorok attól, hogy közreműködik egy vonósnégyes, vagy egy kamarazenekar, komolyzenei koncertekkel érnek fel.

»Ennek nyomán mára elértünk oda, hogy ha megkérdezzük az utca emberét, mondjon egy magyar hegedűst vagy zongoristát, előbb jut eszébe Mága Zoltán, vagy Havasi Balázs, mint Baráti Kristóf, vagy Kocsis Zoltán. Ebben nagy felelőssége van néhány zenekarvezető kollégámnak.«

Ugyanakkor érthetetlen az, hogy 2023-ban néhány zenekar, arra való hivatkozással, hogy a TAO-ból származó jövedelem beépült a költségvetésébe, aránytalanul magas támogatásban részesül. Úgy is fogalmazhatnék, hogy egy 2019-ben megtartott szórakoztatóipari esztrádműsor után, az állam még 2023-ban is támogatást juttat néhány együttesnek. De a színházi szférában ennél sokkal durvább visszaélések is voltak.

– Mikor volt jó ön szerint a finanszírozás?
Az én pályafutásom alatt hullámzó időszakokat élt meg a MÁV Szimfonikus Zenekar. Egyik forrás több lett, a másik kevesebb. Például 2005 környékén a MÁV megemelte a támogatását, de az állam lecsökkentette. 2010-ben az új kormány megnövelte, a MÁV elvett belőle. A kérdés nem csak az összeg, hanem a mechanizmus, amit megragadnék abban a kérdésben, hogy mikor volt jó vagy jobb. Az a jó finanszírozás, amely átlátható és kiszámítható. Mindannyian 2-3 évre tervezünk előre, a legnagyobb mesterekkel már 2024/25-re szerződünk, például Kobayashi Ken Ichiro-val vagy Maxim Vengerovval.

– Vannak álmatlan éjszakái a finanszírozási problémák miatt?
Ha elég bölcs lennék, megbékélnék azzal, hogy a világ így működik, nem igazságos, és megelégednék azzal, hogy sok szép dolgot csinálunk, ami nemesíti a lelket, jobbá teszi az embereket. Zenésznek lenni hivatás, nem csak egy foglalkozás. De azért enni is kell. És természetesen felelősséget érzek a munkavállalóink iránt. Ezért aztán harcolok értük. Nap mint nap.

Sok zenekar innováció, új módszerek által népszerűsíti a komolyzenét. Mi erről a véleménye?
Ebben semmi új nincs. Mindig is így éltünk, különösen azóta, hogy ilyen gazdag a zenekari paletta Magyarországon. Ahhoz, hogy elérjük céljainkat, szüntelen megújulásra, új ötletekre van szükség.

»Az innováció egy eszköz a célok eléréséhez. Manapság sokszor azt érzem, hogy az innováció lett a cél. Olyat csinálni, amit még senki. Az, hogy ez jó-e, értékes-e, másodlagos.«

– 2022-ben a MÁV-Volán-csoport vezérkara is kicserélődött. Hogyan érinti ez a MÁV Szimfonikusok támogatását?
Az új vezérigazgató, dr. Pafféri Zoltán egy igazi műértő és zenekedvelő úriember. Megtesz mindent a zenekarért, de nincs nagy mozgástere a mostani válságos helyzetben. A korábbi elnök-vezérigazgatóval, dr. Homolya Róberttel is jó volt a viszonyunk, vele kezdtük el a Péceli utcai székház kialakítását. Nemrég a vezérigazgatói poszt mellé kialakítottak egy elnöki pozíciót, ezt Lepsényi István tölti be, vele még nem ismerkedtem meg.

– Mikor foglalják el az új székhelyet?
Hivatalosan még nem vettük át, de gyakorlatilag már ott vagyunk, próbaüzem alatt van a ház. Vannak még szerelni való apróságok, az irodát át kell költöztetni, de a zenekar már ott próbál. Zenészeink többsége szereti az új helyet, kezdik otthon érezni magukat, már virágokat is ültettek az udvaron. Szeretném, hogy ne csak próbaterem legyen a munkahely, hanem a második otthonunk is. Tervezek egy emlékparkot, ahol a legnevesebb vendégművészeink ültetnek fát, hasonlóan a balatonfüredi Tagore Sétányhoz. Az első, gingko biloba fát már el is ültettük Charles Dutoit karmesterrel a májusi közös koncertünk emlékére. Több mint 1000 évig él ez a fafajta, mindent túlél. És mi hosszú távra tervezünk. Szeretnék majd egy játszóteret is, és kialakítunk egy grillezőt, bográcsozó helyet. Az évad végi társulati ülést már úgy tervezzük, hogy utána lesz egy kis dínom-dánom az udvaron. A jövőben egy közösségi teret képzelünk oda.

– Vannak még ötletei?
A Ferencvárosi, Kőbányai és az Újpesti Önkormányzattal hosszútávú közszolgáltatási szerződésünk van. Ennek keretében a kerületek iskolái számára koncerteket adunk, hasonlóan ahhoz, ahogy ezt most egy dunántúli hátrányos helyzetű kistérségben tesszük. Negyedikeseknek és hatodikosoknak egy öt koncertből álló sorozatban mutatjuk be a szimfonikus zenekar hangszercsoportjait, majd a végén az egész szimfonikus zenkari hangzást. A cél az, hogy aki elvégzi az általános iskolát, legalább két ilyen sorozaton vegyen rész, és legyen fogalma a hangszerekről és a szimfonikus zenéről.
Tervezünk továbbá egy jazzklubot és tánciskolákat is próbálunk ide csábítani. Szeretném visszahozni az ötórai teadélutánokat. De olyan szakmai programokat is szívesen szervezük, mint például most, június 24-én, amikor is Takács-Nagy Gábor új Beethoven albumát mutatjuk be, amely a Deutsche Gramofon gondozásában jelent meg. Ezt a beszélgetést a Bartók Rádió is felveszi. Szeretnénk a zenéhez kapcsolódó irodalmi esteket is szervezni. Az új székhelynek kedveznek a környéken tervezett fejlesztések, például a Déli Körvasút megépülése, vagy a Mester utcai felüljáró kialakítása. Hosszú távon szeretnénk együttműködni a székházat körülölelő sportegyesülettel is.

– Úgy tűnik, a zenekar tagjai partnerek a közös álmokban. Mennyire elégedettek a helyzetükkel?
Úgy gondolom, kivételesen jó közösség a miénk. De a más zenekaroknál ajánlott többszörösen magasabb bérekkel (sok esetben kevesebb kötelező szolgálatszámért) nem tudunk versenyezni, így az is elmegy, aki egyébként jól érzi magát nálunk. Főleg akkor, ha úgy kínálnak neki szerződést, hogy nem kell érte próbát játszania. (Az egy „mellékes” faktor, hogy ez egyébként törvényellenes.)
Ami itt tartja még a zenészeinket, azok a vendégművészek, a programok, a teltházak és a zajos sikerek. Az idei, egyébként gazdaságilag igen nehéz évadban is büszkék vagyunk a névsorra: Charles Dutoit, Maxim Vengerov, Augustin Hadelich, Cyprien Katsaris, Elizabeth Leonskaja, Mark Buchkov, Várdai István és még sorolhatnám. És a saját karmestereinkre is büszkék vagyunk. Kevés zenekarnak volt ilyen gazdag szezonja. Ezekkel a művészekkel eltölteni néhány napot óriási élmény, ahogy megközelítenek egy művet, ahogy gondolkodnak a zenéről és a körülöttünk levő világról az hihetetlenül inspiráló. Ez az, amire vissza fogunk emlékezni mindannyian nyugdíjas korunkban. És meg kell mondjam, mindannyian nagyon szívesen jönnek hozzánk vissza.

– Hogyan változott a nézőszám az ukrán-orosz háború kitörése óta?
Erre a koronavírusos évek miatt nehéz válaszolni. Nem tudom megmondani, hogy a háború milyen hatással van a közönségre, mert ahhoz kellett volna 3-4 normális év a két válság között. Sokan visszajöttek a pandémia után, szinte mindig teltházas koncerteket adunk. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy kicserélődött a közönség egy része. De összességében azt mondhatjuk, hogy a nézőszámunk már meghaladja a Covid előtti időszakot.

– Sokan kapacitálják, hogy pályázza meg a Zenekari Szövetség elnöki pozícióját. Hogy döntött?
A Zenekari Szövetség harminc évvel ezelőtt alakult, és sokáig jól működött. Lehetett érezni a szövetség erejét, célját, értelmét. A legnagyobb eredmény az előadó-művészeti törvény megszületése volt.

»Európa kulturális élete példaként tekintett Magyarországra. Ebben a Szövetségnek óriási szerepe volt.«

Aztán a sok külön út, amely bizonyos zenekaroknak mindenféle előnyöket juttatott, a támogatási rendszer átláthatatlansága, az uram-bátyám alapon történő pénzelosztás teljesen szétverte a Szövetség egységét. Mégis úgy gondolom, hogy vannak olyan kérdések, amelyek minden zenekart ugyanúgy érintenek. A közönség utánpótlás kérdése, a zenekari zenész utánpótlás, általában a zeneoktatás kérdésköre, vagy az előadó-művészeti törvény aktualizálása, pontosítása mindannyiunknak egyformán fontos. Ezek mentén lehetne elindulni egy közös gondolkodással, hogy aztán olyan témákról is tudjunk majd egymással eszmét cserélni, amelyekben nem feltétlenül értünk egyet, vagy ellentétesek az érdekeink.

– Van szakmai bakancslistája?
Igen, van egy listám, milyen vendégművészekkel szeretnék még együttműködni. Már nem biztos, hogy mindegyiket valóra tudom váltani. Bár meg kell mondjam, volt, akire tizenöt évig vártunk mire sikerült őt meghívni. Olyan gyorsan változik a világ, a kulturális élet és a körülmények, hogy nagyon távoli célokat nem érdemes kitűzni. Inkább csak elveket. Szemlélődöm, keresem a lehetőségeket és folyamatosan a jelenhez igazítom a lépéseimet.

Kapcsolódó: A Nemzetközi Mensch Alapítvány díjában részesült Lendvai György