2018. március 22. (csütörtök) 19:30 óra Pesti Vigadó
A Nemzeti Filharmonikusok március 22-i hangversenyén a világhírű magyar trombitaművészt, Boldoczki Gábort hallhatjuk, aki az év nagy részében külföldi meghívásoknak tesz eleget. Ő volt az első trombita-szólista, aki debütált a Salzburgi Ünnepi Játékokon 2004-ben. Már 21 évesen megnyerte a müncheni ARD-versenyt, majd a világon a legjelentősebbnek tartott párizsi Maurice André versenyt is. Azóta a világ legjelentősebb koncerttermeinek állandó vendége. Ezúttal a Pesti Vigadóban, Medveczky Ádám vezényletével és a Nemzeti Filharmonikusok Zenekar közreműködésével Balassa Sándor Trombitaversenyét adja elő. A magyar zeneszerzők egyik doyenje, Balassa Sándor 2004-ben írta meg a háromtételes klasszikus felépítést követő művét, amely nyilvános hangversenyen most hangzik el először. A hangverseny nyitódarabja Liszt Ferenc szimfonikus költeménye, amely a Hősi induló magyar stílusban című zongoradarabból fejlődött tovább a szerző műhelyében, és amelyet Liszt viszonzásul szánt Vörösmarty Mihálynak, őt dicsőítő ódájára. Szintén a nagy magyar költőhöz kapcsolódik az est második részében felcsendülő szvit, amelynek zenéjéről így írt Molnár Antal 1916-ban: „Vörösmarty még nem a 48-as idők népies költője, magyaros mivolta e tündér-játékban finom, diszkrét színekben érvényesül. Így Weiner zenéjének magyarossága is, bár jelen van, mintha a mese-világ fátyolával volna letakarva. Egy-egy motívumból kicsillog, de oly otthonos természetességgel, milyet csak akaratlanul hoz napvilágra a művészi stiliszta.”
Liszt Hungária – szimfonikus költemény
Liszt Ferenc Hungaria címet viselő szimfonikus költeménye a tizenkét weimari alkotás sorozatának része, egyszersmind magyar zenetörténeti mérföldkő: gyakorlatilag az első magyar stílusú szimfonikus költemény. A komponista válasznak szánta Vörösmarty Mihály ódájára, melyet Liszt 1839-40. évi pesti hangversenyei ihlettek. Köszönőlevelében Liszt kifejtette: célja, hogy „ama mély és dicsőséges rokonszenvre”, melyben pesti fogadtatásakor részesült, ne bizonyulhasson „méltatlannak”, és valóban: a Hungariával és néhány további darabjával méltó művészi feleletet adott (ahogy ő maga utalt ezekre a későbbiekben). Bár a nagyzenekari Hungaria dallamanyaga még jórészt a reformkorból származott, egészében már a Szabadságharcra reflektáló alkotás lett, mint a Funérailles (Temetés) című zongoradarab és a Hősi sirató című szimfonikus költemény is, ám azokkal ellentétben alaphangja nem a gyász, hanem sokkal inkább a Magyar fantázia diadal-kicsengéséhez hasonló, a nemzethez szóló, jövőt vizionáló művészi üzenet Ősbemutatóját maga Liszt vezényelte Pesten (1856. szeptember 8.). Hatása elementáris volt: „mindenki sírt, férfiak és nők egyaránt” – számolt be utána a zseniális alkotó.
Balassa Sándor Trombitaverseny
„Trombitaversenyem a szólóhangszer és a zenekar concertáló együttműködésén alapul; a műfajra jellemző hatásos karakterek nélküli, inkább lírai fogantatású háromtételes darab. Zenei anyagában a népdal is otthonra lel.” – írja a szerző művéről. Az I. tétel
lassú bevezetését meditatív trombitaszóló nyitja és zárja. Magyar népdal emléke sejlik fel a gyors főrész kezdetén, a trombitán. A középső tételben két lassú szakasz fog közre egy gyorsabbat, a művet rusztikus táncfinálé zárja. A tétel végén a szólista rövid
„quasi- kadenciát” játszik, amely néhány pillanatra a nyitótételt indító trombita-monológot idézi vissza. Az egész műre jellemző az egymást ellenpontozó vagy kiegészítő szólamokból kevert, kamarazene-szerű hangszerelés, s gyakran lép előtérbe egy vagy
több zenekari hangszer vagy hangszercsoport is hosszabb-rövidebb szólóval.
Az est szólistája, Boldoczki Gábor, már 14 évesen a Magyar Országos Trombitaverseny nyertese. Sikerei a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskola és a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia hallgatójaként eltöltött évei alatt is folytatódtak. Nemzetközi szólókarrierje Prof. Reinhold Friedrich karlsruhei mesteriskolájának évei alatt indult el. A genfi és porciai versenyeken elért helyezések után a legnagyobb nemzetközi sikert 1997-ben a prágai, a müncheni ARD, és a párizsi Maurice André verseny 1. díja, és különdíja hozta el számára. Turnéi során neves zenekarokkal lépett fel, többek között: Wiener Symphoniker, Konzerthausorchester Berlin, Mariinsky Theatre Symphony Orchestra, Czech Philharmonic, Sinfonieorchester des Bayerischen Rundfunks, Mozarteum Orchester Salzburg, Sinfonia Varsovia, I Musici di Roma, Capella Gabetta, Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Liszt Ferenc Kamarazenekar. 2010-ben DLA fokozatot szerzett, és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense lett. Kiemelkedő zenei és művészeti tevékenységének elismeréséül a magyar állam 2013-ban Liszt Ferenc díjjal, a Magyar Művészeti Akadémia 2014-ben az „Év zeneművésze” díjjal tüntette ki.
Weiner Leó Csongor és Tünde – szvit, op. 10/b
A Nemzeti Színház 1913-ben azzal bízta meg az akkor 28 esztendős Weiner Leót, hogy komponáljon kísérőzenét Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című drámai költeményéhez. A nagyzenekari apparátus és a kompozíció igényessége azonban meghaladta a prózai színház teljesítőképességét, ezért a mű bemutatójára három évvel később az Operaházban került sor. A nagy sikerre való tekintettel a 23 tételből álló kísérőzene legszebb szimfonikus tételeiből a zeneszerző hatot választott ki, amelyekből koncertpódiumra alkalmas zenekari szvitet állított össze. A művet 1916 elején Reiner Frigyes mutatta be Drezdában, Budapesten pedig Kerner István a Népoperában (a mai Erkel Színházban), ugyanaz év február 4-én. A tételek sorrendjét természetesen már nem a színpadi, hanem a zenedramaturgia követelményei határozták meg. A szvit szimmetrikus felépítésében Weiner klasszikus arányok iránti legendás formaérzéke nyilvánul meg: a szélső tételek szabad formálású hangulatzenék, a szonátaformájú, pastorale jellegű negyedik tételt pedig különböző karaktertáncok fogják közre.
2018. március 22. (csütörtök) 19:30 óra – Pesti Vigadó
Liszt Hungária – szimfonikus költemény
Balassa Sándor Trombitaverseny
Weiner Leó Csongor és Tünde – szvit, op. 10/b
km.: Boldoczki Gábor trombita és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Medveczky Ádám
Következő hangversenyünk:
2018. március 24. (szombat) 18:00 óra – a Nemzeti Filharmonikus Zenekar próbaterme – Müpa
Kamarazenei hangverseny
Több izgalmas kamaramű is felcsendül ezen a színes műsort kínáló koncerten. Az első részben a bécsi klasszika zenéje szól, nyitányként a nevezetes Haydn–Mozart–Beethoven-triász árnyékában alkotó, negyvennél is több szimfóniát jegyző nagybőgős-zeneszerző, Johann Matthias Sperger fuvolára és vonósokra írt kvartettjét hallhatjuk. A húszesztendős Mozart két oboa, két fagott és két kürt összeállításra született divertimentója még Salzburgban keletkezett és Beethoven is huszonévesen komponálta duóját, amely hivatalos opusszámot még nem is kapott – csupa koncerttermi ritkaságot hallhatunk tehát. A hangverseny második része is ritkasággal kezdődik, Richard Strauss eredetileg is humoros, gegekkel teli szimfonikus költeményének játékosan szellemes átdolgozásával. A száznegyedik életévében elhunyt, haláláig aktív Elliott Carter 1994-ben írt ötperces kompozíciója fuvola, klarinét és marimba hármasára született, a koncert zárószáma pedig Prokofjev 1924-ben írt kamaraműve, szintén vonós- és fúvós hangszerek szokatlan társításával, amelyben felhasználja Trapéz című balettje nagyszerűen szórakoztató zenéjének részleteit is. (NFZ)