13 év után újra PEARLE* konferencia Budapesten

0
16

Forgács Ildikó

Az előadóművészeket foglalkoztató európai szervezeteket tömörítő PEARLE* 67. konferenciáján 2024. május 23-án és 24-én Budapesten találkoztak a tagszervezetek küldöttei szerte Európából. A Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége a Magyar Zenei Tanáccsal együttműködve rendezte meg az eseményt a budapesti Müpában.

A konferenciát a „házigazdák” – Lendvai György és Zsoldos Dávid – valamint Sébastien Justine, a PEARLE* elnökének üdvözlő szavai után Martin Kern, az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) igazgatójának inspiráló előadása nyitotta meg, aki az innováció fontosságát hangsúlyozta a kulturális ágazatban. Bemutatta az EIT Kultúra és Kreativitás társulását, melynek egyik célja, hogy bővítse a mobilitási lehetőségeket és előmozdítsa a nemzetközi együttműködéseket, lehetővé téve ezáltal a művészek és a kulturális szakemberek számára, hogy országokon átívelően dolgozzanak, adjanak elő és hozzanak létre közös alkotásokat.

A PEARLE* és az Európai Fesztiválszövetség (EFA) hosszú távú együttműködésének keretében a résztvevők Kristof Michiels, az antwerpeni AP University College munkatársa vezetésével megismerkedtek a ChatGPT innovatív alkalmazásaival az előadó-művészeti szervezetek mindennapi gyakorlatában.
A konferencia számos olyan alapvető témát érintett, amelyek az előadó-művészeti szektor jelenét és jövőjét érintik. Az üléseken szó esett a vidéki fesztiválok fenntarthatóságáról, a kulturális örökséggel kapcsolatos uniós politikáról, a művészek szociális védelméről, a zöld és digitális átalakuláshoz szükséges készségekről, a kapacitásépítésről és a ticketing rendszerekről.

Tizenhárom évvel az előző budapesti konferencia után ez a találkozó alkalmat adott arra is, hogy a résztvevők megismerkedjenek a kulturális ágazat fejlődésével a régióban.
Inkei Péter, a Budapesti Kulturális Obszervatórium vezetője európai összehasonlításban ismertette a hazai kultúrafinanszírozási adatokat, melyekből kiderült, hogy Magyarországon a legmagasabb a kultúra GDP-arányos támogatása. Néhány dia bemutatásával szemléltette még az innovatív és a hagyományos kulturális produktumok iránti fogékonyságot, valamint a nemzeti elkötelezettség szerepét a kulturális értékválasztásban. Ebben a rangsorban Magyarország a középmezőnyben szerepelt.

A kultúrafogyasztást érintő kihívások közül első helyen az elektronikus eszközök térnyerését említette.
Ehhez kapcsolódott a Kovács Géza által moderált panelbeszélgetés is, melynek során Oszkó Jakab Natália, Gáspár Máté és Prőhle Gergely cseréltek eszmét a rendszerváltozás óta eltelt időszak legnagyobb változásairól. Gáspár Máté és Prőhle Gergely – mindketten négygyermekes apaként – a fiatal generáció művészetre nevelésében, kulturális fogyasztásra serkentésében látták napjaink nagy kihívását, melyben ugyan meg kell találni a modern kommunikációs eszközök szerepét, de a személyes részvétel, bevonódás nélkülözhetetlen. Oszkó Jakab Natália ismertette az általa vezetett Művészetek Völgye koncepcióját, mely szintén a személyes művészeti élményre épít.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy az a magas kultúra, amit a konferencián jelenlévők intézményesen képviselnek, országaik társadalmaiban csupán egy igen szűk réteget ér el. Az elektronikus kommunikáció felgyorsulásával és ez által az üzenetek leegyszerűsödésével – ami könnyen vezethet a gondolatok és megfogalmazások radikalizálódásához is – nőtt azoknak a felelőssége, akik még „ügyelnek a részletekre” és igyekeznek gondosan kiválogatott kulturális értékekhez juttatni az érdeklődőket. Ugyanakkor nem kétséges, hogy az intézményvezetők felelőssége, miként tudják szélesíteni azt a kört, ahová eljuttathatják üzeneteiket, a magas kultúra remekeit.

A résztvevők megújult elkötelezettséggel távoztak a konferenciáról, felkészülve arra, hogy szembenézzenek a kulturális ágazat jövőbeli kihívásaival, különösen a közelgő uniós választások fényében.

*

Lapunk a konferencia kapcsán interjút készített Lendvai Györggyel, a MSzZSz elnökével, valamint Sébastien Justine-nel, a szervezet elnökével.

– Felmerültek-e nehézségek a budapesti PEARLE konferencia szervezése kapcsán, illetve szívesen fogadták-e a tagszervezetek a meghívást Budapestre?

 Lendvai György: Az az igazság, hogy minden nagyon gördülékenyen és jól ment. Én egyedül félve vállaltam volna el a szervezést, de amikor a Magyar Zenei Tanács elnökségi ülésén szóba került, hogy ez a konferencia szívesen jönne Budapestre, akkor a Zenei Tanács elnöke, Zsoldos Dávid azt mondta, ezt a lehetőséget mindenképpen meg kell ragadni. Így ennek a két szervezetnek a közös rendezésében valósult meg a program. Nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, és én hálás vagyok azért a segítségért, amit Dávidtól és a csapatától kaptunk.
A PEARLE az európai előadó-művészeti szövetségek ligája. Olyan ernyőszervezeteket foglal magába, mint a Brit Zenekarok Szövetsége (Association of British Orchestras), vagy a Deutscher Bühnenverein, amelyeknek több száz tagja van, tehát összességében milliós nagyságrendben reprezentálja az előadó-művészeti szektorban dolgozókat. A PEARLE véleményét, amelyet a tagszervezetek – a különböző szövetségek, illetve a szövetségeket lebontva, az előadó-művészeti szervezetek – visszajelzései alapján alakít ki, az EU a törvényalkotás és a mindenféle normatívák és direktívák meghatározása során figyelembe veszi, tehát a PEARLE egy fontos tényező az európai szintű kulturális döntéshozatalban.
Azzal kapcsolatban, hogy szívesen jönnek-e a kollégák Magyarországra, azt kell mondjam, hogy Magyarországnak még mindig fantasztikus híre van az előadó-művészetek terén. Nem is tudom, miért mondtam, hogy „még mindig” – szóval, eddig az volt és most is az van. Mi szeretjük borúsan látni a helyzetet, úgy gondoljuk, hogy már nem olyan minden, mint a régi szép időkben. Ez bizonyos értelemben igaz, bizonyos értelemben viszont nem. Nem, hogy nem szűntek meg zenekarok – én most inkább a zenekarokról beszélek, ugye, a zenekari szövetség nevében –, hanem új hivatásos szimfonikus zenekarok jöttek létre, nemcsak az elmúlt harminc évben, hanem az elmúlt tíz évben is, például Székesfehérváron, Zuglóban. Egyre több zenekar van, egyre több ember jár klasszikus zenei koncerteket hallgatni, sok zeneiskolában túljelentkezés van… nem mondom, hogy nincs baj a magyar zenei életben, de pont ezzel a résszel szerintem nincsen. Nincs még egy olyan főváros, ahol egy főre ennyi zenekar, ennyi koncert és ennyi koncertre járó jutna. Meghívott vendégeink tehát nagyon szívesen jöttek ide, és sikerült is egy kiváló programot összeállítanunk. A konferencia szakmai részét a brüsszeli PEARLE iroda tervezi meg, ők hívják meg az előadókat, a panelbeszélgetések résztvevőit stb., nyilván egy kicsit mindig fókuszálva arra az országra, amelyik a konferenciát rendezi – most is elég sok magyar előadó volt. A kiegészítő programok azonban a meghívó hatáskörébe tartoznak – a nulladik napon például azoknak, akik már a hivatalos kezdés előtti napon megérkeznek, este mindig van egy közös koccintás. Ezt most úgy szerveztük, hogy a Magyar Zene Házában legyen, és megkértem Batta Andrást, hogy vezessék körbe a társaságot, és hát az egy olyan ház, ami, ha Londonban vagy Párizsban lenne, akkor is büszkén mutogatnák. A következő napi gálavacsorát kifejezetten a Vigadó aljában található étterembe szerveztem, előtte pedig körbevittek minket ott is. Amikor aztán az ember látja a falon az emléktáblát, amelyen az áll, hogy itt vezényelte Richard Wagner a zenekart és Liszt Ferenc volt a szólista…

– Sébastien Justine elnök úr mondta is, hogy látszik a városon, hogy itt fontos a zene és fontos a kultúra, tehát mély benyomást tettek rá ezek az élmények.

Maga a Vigadó épülete is gyönyörű, szépen fel van újítva, történelmi jelentőségű. Az utolsó napon, amikor a konferencia véget ért, akkor volt a MÁV Zenekar koncertje Kobayashi Ken-Ichiroval, amelyre a konferencia részvevőinek több mint kétharmada eljött – sokan először voltak a Zeneakadémián és hát tényleg egyik ámulatból a másikba estek. Nagyon jók voltak a visszajelzések a szervezők részéről is, és a résztvevők közül is többen írták meg e-mailben, mennyire jól érezték magukat. Ez egy nagyon konstruktív és kollegiális csapat, én nagyon szeretek velük dolgozni, egy kicsit kiragadja az embert az itthoni búskomorságból meg a bezártságból.
Ugyanakkor az is látszik ilyenkor, hogy másutt is vannak problémák. Ami azt illeti, én most kezdeményeztem azt, hogy szervezzünk egy találkozót a kelet-európai országok zenekar-igazgatói vagy szövetségei számára, mert az a tapasztalatunk, hogy időnként, amikor a nyugat-európai kollégáknak próbálnánk az itteni gondjainkról beszélni, egész egyszerűen azt látjuk, hogy nem értik, miről beszélünk. Ez egyébként fordítva is igaz, tehát ők meg azt nem értik, hogy lehet az, hogy tíz zenekar van Budapesten, amikor Párizsban, vagy Londonban öt-hat.

– Ez a kifejezetten kelet-európai találkozó még csak egy ötlet, vagy esetleg már szerveződik is valami?

Egyelőre csak egy ötlet. A cseh, a szlovák és egy lengyel kollégával már beszélgettünk erről, és akkor akár indulhatnánk egy V4-es kezdeményezésként is, de úgy gondolom, hogy a többi kelet-európai kollégának is itt a helye. Meg kell mondjam, néhány környező, volt szocialista országban már olyan folyamatok zajlottak le, hogy lassan nem Ausztriára nézünk úgy, mint amit utol kéne érni, hanem mondjuk Romániára. Nemrég két hetet töltöttem ott – egyet Nagyváradon, egyet pedig Marosvásárhelyen – és volt alkalmam beszélni zenészekkel, menedzserekkel. Magasabbak a fizetések, mint a hasonló magyar zenekarokban, és csak bámulom, hogy milyen vendégművészeket tudnak meghívni. Számos vidéki zenekarnak van hivatásos kórusa. De mindez igaz Lengyelországra, vagy a csehekre is. Azt pedig érzi az ember, hogy amikor velük beszélget, értjük egymást, értjük az országainkban zajló mechanizmusokat, úgyhogy szerintem egy ilyen szerveződés hasznos lehetne.

– A konferencia szakmai programjának egyik fő témája az innováció volt. Az egyik előadó hallgatói kérdésre válaszolva megmagyarázta, hogy az innovációt nem feltétlenül úgy kell elképzelni, hogy robotok jelennek meg a színpadon, viszont a közönségszervezésben, az előadó-művészethez kötődő egyéb tevékenységekben nagy segítséget jelenthet az innovatív technológia…

A technológia gyors fejlődésével lépést kell tartanunk, és mindenképpen reagálnunk kell az ott lezajló folyamatokra. Nagyon érdekes és tartalmas előadást hallhattunk a mesterséges intelligencia használatáról és a perspektívákról. Kristof Michiels, az Antwerpeni Egyetem tanárának előadása rámutatott arra, hogy fogja megváltoztatni a művészeti szervezetek operatív munkáját az AI. Ezt náluk egyetemi szinten tanítják. Ugyanakkor szerintem nagyon fontos, hogy az innováció nem cél, hanem egy eszköz. Úgy gondolom, hogy mindenféle innovatív megoldásnak a célja az kellene, hogy legyen, hogy a hagyományos klasszikus zene köré minél nagyobb tábort szervezzünk, bővítsük a hangversenyre járók körét. Tehát, amikor valaki olyan innovációt mutat be, aminek egyébként azon kívül semmi értelme nincsen, mint hogy olyat csinál, ami még nem volt, azt nem tudom értelmezni.

– Azt már leszögeztük, hogy a PEARLE az európai kultúrpolitika egy fontos tényezője. Itthon milyen fontos események várhatóak a kultúrpolitika terén a közeljövőben?

Az itthoni kulturális közvéleményt leginkább foglalkoztató kérdés az új kulturális törvény rövidesen várható elfogadása. Többször beszéltem minisztériumi munkatársakkal, kérdezve, hogy hol áll a törvény. Úgy tudom, hogy a törvénytervezet szövege megszületett, most politikai egyeztetésen van, és konkrét ígéretet kaptam arra, hogy társadalmi egyeztetésre megküldik a Zenekarok Szövetségének, mint az egyik legfőbb érintett szervezetnek. Sajnálom azt, hogy a törvényalkotásba nem lett bevonva szakmai szervezet.
Tavaly volt Oslóban egy PEARLE konferencia, amire eljött a norvég kulturális miniszter is, és azt mondta, hogy ő arra büszke, hogy Norvégiában nincsenek meglepetéstörvények. Tehát leülnek a munkáltatók, a munkavállalók és a minisztérium, mint fenntartó, és addig gyúrják a törvény szövegét, amíg mind a három azt nem mondja, hogy ez így oké. Akkor megy be a parlament elé, és szavaznak róla. Hát ez most nem így történt. Remélem, hogy legalább utólag, miután már megszületett a törvény szövege, de még a parlament elé kerülést megelőzően elmondhatjuk a véleményünket. Mert az, hogy a minisztérium időnként egyeztet a zenei élet néhány kiválasztott szereplőjével, és ezzel le van tudva a szakmával való egyeztetés, számunkra elfogadhatatlan.

– Pedig az egyeztetésnek elvileg megvan a struktúrája, a minisztériumnak van egy kommunikációs rendszere a szakmai szervezetekkel, ennek egyik fontos szereplője lenne a Zenei Tanács is, nem?

Igen, a Zenei Tanács a legreprezentatívabb. A Magyar Zenekarok Szövetsége, a KÓTA, zeneszerzők, könyvtárak, oktatási szervezetek, könnyűzenészek, zeneműkiadók, zenész szakszervezetek és még sok ernyőszervezet tagja a Zenei Tanácsnak. Régebben nem csak a készülő törvényeket egyeztette a minisztérium a Zenei Tanáccsal, hanem a Zenei Tanács által jóváhagyott, kitüntetésekre történő felterjesztést gyakorlatilag változtatás nélkül fogadta el.

– A PEARLE politizálásához visszatérve: a szervezet megfogalmazott egy tíz pontból álló felhívást az EP képviselőjelöltek számára, amely felsorolja az előadó-művészeti szektor prioritásait, és arra kéri a jelölteket, tegyék ezeket saját programjuk részévé. Kíváncsi lennék, hogy ez a magyar EU képviselőjelöltekhez eljutott-e?

Nem, mert úgy terveztük, hogy a választások után, a már megválasztott EP képviselőkhöz juttatjuk el.

*

– A PEARLE közgyűlése most ért véget. Összefoglalná néhány szóban az elhangzottakat, különös tekintettel a 2023-ban megvalósult tevékenységekre?

Sébastien Justine:

Sok témát megvitattunk. 2023-as tevékenységeink azt mutatják, hogy sok olyan kérdéssel kell foglalkoznunk, mint például a kultúra és az előadó-művészet finanszírozása, de olyan technikai témákkal is, mint a rádiófrekvenciához való hozzáférés, a mobilitás, a vízumügyek, a szociális biztonság és így tovább. Hatalmas munkát végeztünk 2023-ban, mert az Európai Parlamentben volt egy kezdeményezés a művészek munkakörülményeivel kapcsolatosan, és kemény vita alakult ki arról, hogyan lehetne jobb szociális környezetet teremteni a művészek számára. Két raportőr jelentést készített az Európai Parlament számára, amelyben kétféle intézkedést kértek a Bizottságtól: egyrészt a művészek megfelelő munkakörülményeire vonatkozó jogalkotási kezdeményezést, másrészt pedig a művészek szociális védelmének és munkakörülményeinek megfigyelését minden európai országban, hogy több információval rendelkezzünk a művészek szociális helyzetéről. Beszéltünk a kérdésért felelős európai biztossal, és elmondtuk neki, hogy valószínűleg elég bonyolult lenne elindítani egy jogalkotási kezdeményezést, mivel a múltban rengeteg szociális jogszabályt fogadtak el. Olyan sokféle jogszabály létezik a kulturális dolgozókra vonatkozóan – mivel nem csak művészekről volt szó, hanem általánosabb értelemben véve a kultúrában dolgozókról –, és olyan sokféle módja van annak, hogy valaki az előadó-művészeti szektorban, az audiovizuális ágazatban, a vizuális művészetekben stb., dolgozzon, hogy jelenleg kissé bonyolultnak találjuk a jogalkotás kezdeményezését. Elmondtuk a biztosnak, hogy véleményünk szerint a jelentés második része érdekesebb: megfigyelőket küldeni a tagállamokba és megállapítani, hogyan lehetne végrehajtani a szociális jogszabályokat, megnézni, reális-e egyáltalán ilyen jogszabályok létrehozása. Ami a pillanatnyi helyzetet illeti, talán kissé korai lenne még elindítani a jogalkotási kezdeményezést.

– A PEARLE megfogalmazott egy felhívást az EP képviselőjelöltek számára, amelyben arra kéri őket, tegyék programjuk részévé az előadó-művészeti szektor prioritásait. Érkezett már Önökhöz bármiféle visszajelzés ezzel kapcsolatban? Vannak európai politikai pártok vagy képviselők (képviselőjelöltek), akik hajlandóak felvállalni az előadó-művészeti szektor specifikus problémáit?

Volt némi érdekes együttműködésünk például Laurence Farrenggel, egy francia EP képviselővel, aki a politikai spektrum centrumába tartozik. Ő sokat dolgozik a PEARLE-lel, főként a művészek szociális helyzetét érintő kérdésekben. Amikor terjeszteni kezdtük javaslatainkat, amikor elküldtük felhívásunkat az európai parlamenti képviselőknek, ő volt az egyike azoknak, akik válaszoltak.
Ami az EP képviselők és általában a politikusok kulturális érdeklődését, különösen pedig az előadó-művészet iránti érdeklődését illeti, úgy tűnik, hogy az egyes politikusok jobban odafigyelnek a kulturális kérdésekre, mint a politikai pártok. Bár megfigyelhetőek bizonyos tendenciák – például a szociáldemokraták fogékonyabbak a szociális kérdésekre, míg a centrum pártjait talán jobban érdekli a mobilitás és az ehhez hasonló témák. Nem igazán mondhatjuk, hogy a politika egyáltalán nem figyel a kultúrára. Minden pártban van némi fogadókészség, de a valódi érdeklődés inkább az egyes emberekre jellemző.

– A konferencia ezúttal Budapesten került megrendezésre és Magyarország július elsején kezdi soros EU elnökségét. Vannak-e olyan rövidtávú kérdések, amelyek éppen a következő fél évben várnak megoldásra?

Nem tudom, hogy a magyar elnökség tud-e majd foglalkozni például a költségvetéssel – mert időbe telik, amíg az új európai parlamenti képviselők elfoglalják a helyüket, és amíg az új Bizottság megalakul –, de lefektetheti a róla való gondolkodás alapjait. Mert a kulturális költségvetés fontos kérdés – nem könnyű elérni, hogy az Európai Unióban a kultúra ambiciózus költségvetést kapjon. Aztán ott van a művészek munkakörülményeinek kérdése is, mert még ha nem is indul el a jogalkotási kezdeményezés, sok munka lesz a munkakörülményekkel, a feketemunkával, a szociális védelemmel és az ehhez hasonló témákkal kapcsolatban. A mobilitás kérdése különösen is érdekel bennünket, mivel néhány évvel ezelőtt már foglalkoztunk a hangszerek repülőgépes szállításának kérdésével – ez mindig bonyolult, mert a feltételek nem túl átláthatóak, és néha rendkívül nehéz a hangszereket a repülőgépre juttatni. A Bizottság majdnem 10 évvel ezelőtt kezdeményezte a dolgok megkönnyítését, és most vissza akarják ezt emelni a jogszabályba, így ez a kérdés valószínűleg újra fel fog merülni, és mi törekedni fogunk a zenészek érdekeinek védelmére.

– Mi a véleménye azokról az esetekről, amikor a politika megpróbál durván beavatkozni a művészeti szektor életébe – gondolok például az orosz művészek kitiltására – vagy hirtelen akar megváltoztatni hosszú hagyományra épülő gyakorlatokat – ilyen például a zenekarok turnéinak korlátozása a légszennyezésre hivatkozva.

Ó, számos ilyen kérdés van. Említette az orosz művészek kérdését. A háború kitörését követően rögtön egy ilyen furcsa helyzettel kellett szembesülnünk – egyes politikusok úgy gondolták, hogy nem kellene együtt dolgoznunk semmilyen orosz művésszel, sőt, még orosz zeneszerzőkkel sem. Voltak olyanok is, akik azt akarták, hogy egyáltalán ne játsszunk orosz zenét – egy kicsit furcsának tűnik ilyen álláspontra helyezkedni csak azért, mert háború van és problémánk van az aktuális kormánnyal. Mi úgy gondoltuk, hogy nem lenne jó ötlet leállítani az együttműködést az Európába érkező orosz művészekkel. Elmondhatom, mi történt Franciaországban – és azt hiszem, nagyjából hasonló a helyzet egész Európában, persze lehetnek eltérések az országok között. Franciaországban a kulturális minisztérium úgy döntött, hogy megszüntetjük az együttműködést az intézményes orosz szervezetekkel – mivel nem értünk egyet az aktuális kormány tetteivel – és talán néhány olyan művésszel is, akik túl közel állnak az aktuális kormány által képviselt vonalhoz, de ez néhány személyt jelent csupán. Tovább folytatjuk a közös munkát azokkal az orosz művészekkel, akik nem foglaltak állást és nem fogjuk arra kényszeríteni őket, hogy hangot adjanak véleményüknek, mert ami történik, nem az ő felelősségük és nem akarjuk őket veszélynek kitenni. A minisztérium úgy döntött, hogy nem fogjuk felfüggeszteni az együttműködést, mert fontos, hogy fenntartsuk az érintkezést és a kulturális cserekapcsolatokat az orosz kultúrával, az orosz művészekkel. Nem nekik kell megfizetni a politikai történésekért, mert ez nem az ő felelősségük.
Aztán vannak más témák is, például a zenekarok turnézása, ami azért merült fel, mert nagyon fontos környezetvédelmi kérdéssel állunk szemben, és oda kell figyelnünk a karbonlábnyomunkra. Úgy gondoljuk, hogy nem kellene leállítani a turnékat – mert az sem lenne jó ötlet – hanem csupán felelősségteljesebben kell eljárnunk, amikor turnézunk. Egyes esetekben hosszabb ideig maradhatunk egy helyen, jobban megszervezhetjük a fellépéseket, hogy ne kelljen nagy távolságokat utazni egyetlen koncertért, rövidebb útjainkra pedig vonattal utazhatunk repülő helyett. Azon gondolkodunk, hogyan csökkenthetnénk a karbonlábnyomunkat anélkül, hogy abbahagynánk a tevékenységeinket, mert úgy véljük, hogy a kultúrával és a zenével mi is hozzájárulunk a fenntartható fejlődéshez, ezért fontos, hogy megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt a felelősségteljesebb viselkedés és a tevékenységeink folytatása között.
Emellett természetesen a finanszírozás kérdése is felmerül. Egyre több problémával nézünk szembe a kultúra állami finanszírozása terén, mert az államoknak és a helyi önkormányzatoknak egyre több nehézségük van, sok mindent kell finanszírozniuk. Mégis úgy gondoljuk, hogy fontos, hogy a kultúra közszolgálati jellegét a lehető legtöbb országban megőrizzük. Vannak különböző gazdasági modelljeink, egyesek a jegyeladásokon vagy a mecenatúrán alapulnak, mások a közpénzekre támaszkodnak; szerintem mindkét modell jó, de figyelnünk kell arra, hogy ne veszítsük el a közszolgálatiság érzését.

– Hogy tetszett Önnek a budapesti konferencia? Elégedett volt a szervezéssel – a helyszínekkel, a programokkal, a részvétellel? Sikerként könyveli el a PEARLE 67. konferenciáját?

Igen, sikernek tartom. Mindig siker, ha tapasztalatot tudunk cserélni a kollégáinkkal, mert sok közös problémánk van. Sok minden nagyon jól sikerült, a program mindig érdekes; rendkívül motiváló előadásokat hallottunk, nagyon tapasztalt előadók léptek fel több kulturális témában. Azt hiszem, minden PEARLE-konferencián magas színvonalú eszmecserét folytatunk, és ez a mostani sem volt kivétel. A város pedig gyönyörű, lenyűgöző kulturális épületeik vannak, azt hiszem, meggyőződhettünk róla, hogy itt fontos a kultúra. A rendelkezésünkre bocsátott számokból láttam, hogy Magyarország azon országok közé tartozik, ahol a kultúrára fordított állami támogatások összege a GDP-hez képest elég magas, és ennek eredménye szemmel látható. Jó ilyen helyekre jönni, és bátorítást nyerni ahhoz, hogy tovább védelmezzük a kultúrát és a művészetek fontosságát a társadalomban.

*

A PEARLE felhívása az EP képviselőkhöz

Az Európai Parlament rendelkezik a jogalkotási kezdeményezés jogával, és a többi európai intézménnyel együtt olyan jogszabályokat alkothat, amelyek figyelembe veszik az előadó-művészeti szervezetek előtt álló kihívásokat, és a fenntartható politika irányába terelik a döntéshozatalt. Arra kérjük Önt, hogy egyengesse az utat egy élénkebb, befogadóbb és kulturálisan gazdagabb Európa felé! Használja ki ezt a lehetőséget, járuljon hozzá a hatékony irányelvek kialakításához és álljon ki az előadó-művészeti szektor mellett. Építsünk együtt egy olyan jövőt, ahol a kultúra virágzik és egyesít minket! Egy olyan Európát, ahol az előadó-művészettel foglalkozó szervezetek vezetői teljes értékű résztvevői az európai párbeszédnek.

1) Megfelelő finanszírozás biztosítása
Biztosítsuk az előadó-művészeti szervezetek megfelelő finanszírozását – beleértve azokat is, amelyek napi szinten dolgoznak az előadások megvalósulásáért –, lehetővé téve számukra, hogy hatékonyan betölthessék kulcsfontosságú társadalmi szerepüket, és továbbra is szorgalmazzuk, hogy a tagállamok költségvetésének 2%-át fordítsák a kultúrára és a művészetekre.

2) A fenntarthatóság ösztönzése
Segítsük az előadó-művészeti szervezetek fenntartható átalakulásának felgyorsítását azáltal, hogy támogatjuk a környezetbarát gyakorlatokat a mindennapi működés és a rendezvények létrehozása során; biztosítsuk az épületeik átalakításához szükséges finanszírozást.

3) Az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak kiigazítása
Támogassuk a kulturális ágazatot az elkövetkező években, hogy a kultúra bekerüljön az ENSZ 2030 utáni fenntartható fejlődési céljai közé.

4) A digitális innováció felkarolása
Vonjuk be az ágazatot a digitális átalakulásba az új technológiák bevezetéséhez szükséges megfelelő támogató környezet megteremtésével.

5) A határokon átnyúló mobilitás megkönnyítése
Hozzunk létre olyan működő belső piacot, amelynek keretében az előadó-művészeti szervezetek valódi kulturális együttműködést folytathatnak határokon átnyúlóan, és akadálytalanul turnézhatnak; álljunk ki határozottan az egész világra kiterjedő kulturális csereprogramok és a turnék támogatása mellett.

6) Az adminisztratív folyamatok egyszerűsítése
Csökkentsük a jelenlegi és az új jogszabályokban szereplő adminisztratív akadályokat és jelentéstételi kötelezettségeket, amelyek az elmúlt években jelentősen megnövekedtek, valamint vezessünk be egyszerűsített szabályokat és mentességeket a kis szervezetek és vállalkozások (kkv-k) számára.

7) A nemzetközi kulturális csereprogramok támogatása, beleértve az Egyesült Királyságot is
Követeljük célzott megoldások kidolgozását az EU-ba érkező harmadik országbeli művészek vízumkötelezettségével és munkavállalási engedélyével kapcsolatban, és viszont, valamint egy célzott kulturális protokoll kidolgozását az európai és brit művészek számára, amely elősegíti a kulturális együttműködést.

8) A művészi szabadság védelme
Biztosítsuk, hogy az olyan európai értékeket, mint a szólásszabadság és a kulturális szervezetek művészi függetlensége az EU egész területén tiszteletben tartsák; garantáljuk a szabad, független és művészi kultúrák közti együttműködést.

9) Az inkluzivitás ápolása
Támogassuk az előadó-művészeti ágazatot abban a célkitűzésében, hogy a társadalom minden szegmensét és rétegét bevonja, és mindenki számára hozzáférést biztosítson a kultúrához.

10) A jövő nemzedékek ápolása
Összpontosítsunk a fiatalokra, olyan élő kulturális események segítségével fektessük le társadalmunk alapjait, amelyek inspirálják és formálják az eljövendő generációkat.