“A mennyiségi szemléletet át kell alakítani a minőségi felé.”
Majd hárommilliárd forintos keret Felosztási Szabályzatát készítette el a Zeneművészeti Bizottság az idei esztendőre. Keller András, a Zeneművészeti Bizottság elnöke szerint nagyon kevés ez az összeg a terület méltó finanszírozásához, de bízik abban, hogy a kormány döntése után még ebben az évben jelentős kiegészítő források érkezhetnek az együttesekhez.
A tavalyihoz képest emelt összegű támogatást javasolt a Zeneművészeti Bizottság a Nemzeti Előadó-művészeti Érdekegyeztető Tanácsnak…
– Igen, és egyhangúan támogatták is a felosztási javaslatunkat. Az előző esztendőben szembesültünk azzal, hogy mennyire nehéz helyzetben vannak a kamarazenekarok, s úgy véltük, ez nem maradhat így. Ezért többletforrás nélkül, a rendelkezésre álló szűkös keretből igyekeztünk valamelyest segíteni rajtuk. Kénytelenek voltunk a nagyzenekaroktól lecsípni minimális összegeket, ezzel is kiegészítve a kevésbé támogatott együtteseket. Így tudtunk összesen 70 millió forintot adni például a Liszt Ferenc Kamarazenekarnak, ezzel is igazságosabb helyzetet teremtve. Miután az együttes a tavalyi évtől kezdődően sokszázmilliós állami támogatásban részesül, ezért úgy gondoltuk, hogy az idei, viszonylag korlátozott lehetőségeink szerint megpróbáljuk részben, vagy teljesen kárpótolni azokat az együtteseket, amelyektől korábban kénytelenek voltunk elvenni kisebb-nagyobb összegeket. Mi a Bizottságban nap mint nap azzal szembesülünk, hogy a magyar zenei élet kiemelkedően járul hozzá a hazai kulturális javakhoz, nemzetközi viszonylatban elismerten magas színvonalú, de még mindig nem született meg az a felismerés, hogy a zenét a sporthoz hasonlóan stratégiai ágazatként lenne szükséges kezelni, nyelvi korlátai pedig nem lévén, bárhol a világon méltóképpen tudná képviselni hazánkat. A zene Magyarországon soha nem volt olyan erős, mint most, érdemes hát támogatni.
Ehhez azonban több támogatásra volna szükség…
– Remélem, hogy ebben az irányban haladunk, hiszen az erre a területre jutó állami támogatás – 18 zenekar éves kerete – egy közepes futballcsapat éves költségvetését sem éri el… Azt érzékelem, hogy mindenki várakozó állásponton van. Várjuk a készülő Nemzeti Komolyzenei Stratégiát, amely mögött vélhetően komoly szándék húzódik meg, többek között a zene társadalmasítása, ami valóban fontos és jó elképzelés. Mindenesetre jó volna, ha az állami támogatások mellett Magyarországon is kialakulna a privát mecenatúra, ugyanis már itthon is vannak hatalmas tőkeerővel bíró vállalatok és milliárdosok.
A Zeneművészeti Bizottság vezetőjeként mennyire tartja igazságosnak az elosztási rendszerünket?
– Az gondolom, hogy minden viszonylagos. Alapelvem, hogy ne az kapjon többlettámogatást, ahová egyébként is jegyet váltanak az emberek. Másrészről, a rendelkezésünkre álló pénzt csak akkor lehetne jobban felosztani, ha megszűnnének együttesek. Azonban nem gondolom, hogy ez volna az ország érdeke. Inkább több, és még több értékes kultúrára volna szükség, minden régióban.
Mennyire látják a ZeBi tagjai az egyes társulatoknál folyó munkát?
– Van képünk róluk és az ott folyó munkákról, hiszen kicsi ez a hazai zenei világ. Nagyon jónak tartom, hogy az elmúlt években az együttesek közül mindenki megtalálta a saját helyét, a maga útját. Úgy látom azonban, hogy a Filharmónia és a régiós zeneélet szimbiózisán lehetne javítani, a vidéki zenekaroknál pedig több kamara- és kisegyüttesre lenne szükség, hogy a kisebb helyekre is el tudjanak jutni. A mennyiségi szemléletet át kell alakítani minőségi felé. Persze, a zenében nehezebb mérni a minőséget, de nem lehetetlen. Az is jelzi egy zenekar minőségét, hogy megérinti-e a publikumot a produkciója, és visszatér-e a közönség a koncertjeire. A művészi érték nem annak a kérdése, hogy hány embert érünk el vele, hanem az, hogy valóban valamennyiünknek és az örökkévalóságnak szól-e…
