“A karmester feladata nem az, hogy gombócokat termeljen a gyomorba”
Élete meghatározó együttesei közé tartozik a miskolci társulat, hiszen ott kezdte a dirigensi pályáját negyvennégy esztendővel ezelőtt. Antal Mátyás örömmel tér hát vissza most a zenekarhoz, és szívesen vállalja a magára rótt betanítói karmesteri szerepet is. Bár továbbra is tanít a Zeneakadémián és egyéb dirigensi felkéréseinek is eleget tesz, a következő időszakban a Miskolci Szimfonikus Zenekar lesz számára az első.
- Hamar igent mondott a miskolci felkérésre?
- Két napot gondolkodtam rajta. Két esztendeje vonultam vissza a Nemzeti Filharmonikusoktól, a Nemzeti Énekkar éléről, és úgy gondoltam, ennyi idősen nem akarok már vezetői munkát vállalni, viszont a Miskolci Szimfonikus Zenekar mindig életem meghatározó együttesei közé tartozott, hiszen huszonkilenc éves voltam, amikor a társulathoz hívott asszisztens karmesternek az alapító-karmester, Mura Péter. Ott kezdődött a karmesteri pályám, négy évig dolgoztam az együttessel, s arra az időszakra mindig szívesen gondolok vissza. Most, amikor az ügyvezető igazgató, Szászné Pónuzs Krisztina felkért erre a posztra, kicsit sorsszerűnek is éreztem ezt a meghívást, így végül igent mondtam. Érdekes, hogy az ember életében a különböző események hogyan ívelnek át egymáson, milyen hidak épülnek…
- Egy beugrásos koncertet követően kapta a felkérést. Milyennek találta a társulatot?
- Bár Hindemith:Mathis a festő című szimfóniája nem könnyű mű, a koncert kiválóan sikerült, az együttes remekül játszott, tényleg egy szakmailag is jó állapotban lévő zenekarral dolgozhattam, és a hangulatra sem lehetett panasz. Azt remélem, hogy megvan ma is az a szikra a társulat és köztem, ami régen, bár az egykori együttesből – akiket fiatalon megismertem – már csak néhány muzsikus maradt. Egyébként korábban is rendszeresen dirigáltam a zenekart, legalább két-három évente akadt egy-egy közös koncertünk. A miskolci együttesnek a hat vidéki nemzeti zenekar között különleges helye volt, hiszen nagyon sokat tett az új zenéért, talán többet, mint a többiek, bár úgy látom, hogy ez a tevékenység az utóbbi időben kicsit visszaszorult. A jövőben szeretnék lépéseket tenni, hogy ezt az arculatot visszahozzuk, megőrizzük, de összességében nagyon jónak tartom az együttes bérletkonstrukcióit, műsorszerkesztési dramaturgiáját is. Tetszik a jelenlegi struktúra, s úgy vélem, hogy a slágerdarabok mellett a kicsit kevésbé népszerű, de minőségében értékes alkotásoknak is meg kell férniük egymás mellett, a közönséget ugyanis nemcsak szórakoztatni, hanem nevelni is kell. Abban már megállapodtunk az ügyvezetővel, hogy a két saját bérletben legfeljebb három koncertem lesz, emellett dirigálok újévi és ifjúsági programokat is, de azt kikötöttem, hogy nem szeretnék sok hangversenyt vállalni, érzésem szerint nem szerencsés, ha a vezető karmester túl sokat vezényel. A változatos dirigens-kínálat mindenkinek jót tesz – a közönségnek és az együttesnek egyaránt.
- Hogyan kezd munkához, min szeretne elsődlegesen változtatni?
- A Nemzeti Énekkarnál töltött évtizedek alatt, sőt korábban, zenekari muzsikusként is azt tapasztaltam, hogy a közös muzsikálás működési, vezetési és emberi harmóniát igényel. Feszültségben élni nem jó, az ilyen munka nem vezet sehova. Mindent meg fogok tenni a belső nyugalomért. A karmesternek egyébként sem az a feladata, hogy gombócokat termeljen a gyomorba, ez roppant rossz vezetői megközelítés, és tőlem nagyon távol is áll. Emellett úgy vélem, egy művészi testület fejlesztése radikális személyi állomány változtatással nem oldódik meg, ha a dirigens harmóniában dolgozik a zenészekkel, akkor az eredmény nagyszerű lesz, amihez persze elengedhetetlen a következetes műhelymunka. Munkám kezdetekor abból indulok ki, hogy nincs gyenge pontja a társulatnak, ha pedig mégis találok ilyet, akkor megkeresem a diagnózist és a megfelelő megoldást. Ezért is szeretném a rendszeres betanítói munkát is magamra vállalni. Nem költözöm Miskolcra, de sok időt töltök majd az együttessel, szinte minden produkció előtt szeretnék próbát tartani az adott műsorból és belehallgatni azokba a próbákba is, amit a vendég dirigens tart, mert tapasztalnom kell, hogy más keze alatt hogy dolgozik az együttes.
– Az ügyvezetővel megállapodott abban is, hogy segít megtalálni az utódját. Nem találta furcsának ezt a kérést új vezetőként?
– Ezt az ajánlatot én magam tettem, hiszen bőven túl vagyok a pályám delelőjén. Pierre Monteux, az egykori híres dirigens nyolcvanhat évesen vállalta a Londoni Szimfonikus Zenekar vezetését, de ez persze kuriózum. Úgy gondolom, Miskolcon két feladatom van: a zenekar állandó, napi állapotát figyelni, rendben tartani, s emellett évi, limitált számú koncerten dirigálni a társulatot. A betanító karmesterségben nagy tapasztalatom van. Először az Állami Hangversenyzenekarnál voltam a fúvósok korrepetitora, aztán 1986-ban próbadirigálás útján elnyertem a másodkarmesteri állást, majd ezt követően lettem az énekkar karigazgatója. A kilencvenes évek elején Vásáry Tamás mellett, a Rádiózenekarnál is dolgoztam, neki még Fischer Annie ajánlott, akit volt szerencsém az egyik utolsó hangversenyén dirigálni.
- Miskolcon népszerűek a bérletek, sok a teltházas hangverseny, s külföldön is egyre gyakrabban turnéznak. Hová, merre lehet továbblépni, mit tűzött ki célnak az együttes élén?
– Azt látom, hogy a budapesti zeneéletbe való, erősebb betörés útja a kortárs zene, ezt ugyanis egyre kevesebben vállalják magukra. Nagyon jónak tartom az Olasz Intézetben megrendezésre kerülő bérletsorozatot, melynek műsorstruktúrája kiváló. Van két külföldi felkérés is, augusztusban Dél-Franciaországba, januárban pedig Dél-Olaszországba utazunk, mondhatom ezt már többes szám első személyben. Azt persze látom én is – ez országos probléma -, hogy nagyon alacsony a vidéki együtteseknél adható fizetés, a béreken markánsan kellene javítani, kérdés, hogy ezért mi mit tehetünk. Az ügyvezető igazgatóval, Szászné Pónuzs Krisztinával – akivel már az első megbeszélések során azonnal hangot találtunk– megpróbálunk ebben közösen lépni.
- A szimfonikus zenekar mellett mi mindenre kell még időt szakítania?
- A tanításra, hiszen a Zeneakadémián a kamarazene és a zenekari tanszéken dolgozom, de megpróbálom az ottani óráimat két napra összevonni. Emellett a Nemzeti Énekkarhoz nagyon hasonló együttesnél, a Szlovák Filharmonia Kórusánál már második éve van egy vendég-karigazgatói kapcsolatom, velük is rendszeresen dolgozom, április végén Prágában lesz koncertünk. Szezononként a Nemzeti Énekkarhoz is visszatérek, s különböző karmesteri felkéréseim is akadnak. Vannak zenekarok, ahova rendszeresen visszavárnak, de a következő szezontól számomra Miskolc lesz az első (R.Zs.)
