2019. február 11-én az Erkel Színházban az Emberi Erőforrások Minisztériumának Kultúráért Felelős Államtitkára, Fekete Péter “Nemzeti Komolyzenei Stratégia előkészítése” címmel a magyar komolyzenei élet legfontosabb szereplőivel találkozót tartott, melynek keretében arra hívta fel a résztvevőket, hogy gondolataikat, tapasztalataikat osszák meg az Államtitkársággal.
2019. február 21-én megjelent az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kulturális államtitkárságának közleménye, amely többek között így tájékoztatott: „Az előadó-művészeti társaságiadó-támogatás 2019. január 1-jei megszüntetésével párhuzamosan a kormány kialakította az előadó-művészeti szféra költségvetési előirányzaton keresztüli közvetlen támogatásának rendszerét. Az igénybejelentéseket a színház- és táncművészeti kategóriákban a beérkezéstől számított 30 napon belül, a zeneművészeti kategóriában a Nemzeti Komolyzenei Stratégia elfogadását követően az EMMI által kijelölt kulturális grémium bírálja el.”
2019. március 31-én az EMMI Kulturális Államtitkársága által felkért szakmai bizottság megküldte javaslatait a Nemzeti Komolyzenei Stratégia tárgyában.
2019 júliusában „Forrás a zenének – feladat a zenésznek” program címmel kapták meg a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége tagszervezeteinek vezetői a feladatvállalás meghatározásához szükséges anyagot, illetve a pontrendszer táblázatot, amely nem tartalmazta a szakmai bizottság által az „Új magyar komolyzenei stratégia” jegyében megfogalmazott elképzeléseit. A program részleteiről a zenekarok igazgatóit egyenként, személyesen is tájékoztatta az államtitkár.
2019. július 23-án a szimfonikus zenekarok igazgatói megbeszélést tartottak, amelyen általánosságban, és konkrét pontokat is megjelölve a megismert programot aggályosnak, ebben a formájában elfogadhatatlannak tartották. A megbeszélés során az alábbi kifogások hangzottak el a tervezettel kapcsolatban:
1. A tervezet nem komolyzenei stratégia, hanem egy pénzosztási mechanizmus.
2. A magaskultúrát közművelődési feladatok ellátására szorítaná egyéb érdekek mentén.
3. A profi együtteseket az amatőrök által kiszolgálható területekre szorítja.
4. Nem kívánt és káros monopolhelyzetet teremt a Filharmónia Magyarország számára.
5. Nem veszi figyelembe sem a KJT-t, sem az egyéb munkajogi megkötéseket, a hivatásos szimfonikus zenekarok tagjaira vonatkozó munkaköri leírásokat.
6. Nem tisztázott a benyújtott pályázatok elbírálásának szakmai háttere.
7. Nem oldja meg a magyar zenekari művészek méltó fizetésének gondját, amely az átlagát tekintve már évek óta a bérminimum szintjén mozog, és méltatlan a magyar zenészek nemzetközi összehasonlítás szerinti színvonalához, társadalmi szerepvállalásához.
8. Méltánytalan, hogy a zenekarok költségvetésébe már beépült összeg (amelynek mértékében egyes fenntartók csökkentették támogatásukat) csak nehezen felvállalható, vitatható értékű többletfeladatok teljesítése után érhető el, nem ismert elosztási mechanizmus keretében és nem ismert szakemberek által elbírálva.
9. Méltánytalan és indokolhatatlan, hogy a színházi terület feltétel nélkül hozzájutott a korábbi évek TAO-bevételéhez hasonló összegekhez, míg a zenei terület csak többletfeladatok felvállalása és teljesítése esetén juthat összegekhez.
2019. augusztus 2-án az EMMI kultúráért felelős államtitkára és a tagszervezetek igazgatói részvételével létrejött találkozón, utóbbiak – a fenti kifogások ellenére – a mielőbbi támogatások utalásának reményében elfogadták a „Forrás a zenének – feladat a zenésznek” programot, mert a működési költségekbe beépített TAO-pénzek hiánya komoly likviditási gondokat, valamint működési zavarokat okozott a zenekarok többségénél.
