„Megoldásra váró anomália az együttesek finanszírozása közötti jelentős különbség, a zenekari művészek átlagbére, de komoly gondokkal nézünk szembe a zenei utánpótlás vonatkozásában is.”
A Pannon Filharmonikusok ARANYFEDEZET-évada a minőségi kikapcsolódás élményét ígéri, kompromisszumok nélkül, a 2019/2020-as koncertsorozatok közönségének. A pécsi és a budapesti közönség ebben az évadban nyomon követheti, hogyan képes két vezető karmester az együttes élén különböző módon, de mégis egy cél felé navigálni a zenekart. Tervekről és a TAO-t felváltó többlettámogatásról kérdeztük Horváth Zsoltot, a PFZ igazgatóját.
Milyen kihívások várnak az együttesre a következő évadban?
A 2019/2020-as évad tekinthető az első teljes olyan évadnak, melynek összeállítását Bogányi Tiborral és Gilbert Vargával közösen készítettük. Mindez egyaránt megmutatkozik a műsorpolitikán, valamint a zenekari műhelymunkán is. Egy jól előkészített szakmai évad áll előttünk. Fontos azt is figyelembe venni, hogy egy új vezető karmester érkezése egyben egy új időszak kezdetét is jelenti, így a zenekar életében egyszerre van jelen a befelé figyelés, mely egy precíz műhelymunkát is eredményez, másrészt a külvilággal való kapcsolatteremtés igénye is, hiszen mind művészeti kihívásban, mind mennyiségüket tekintve inspiráló darabokat játszunk, melyek várhatóan valamennyi játszóhelyünkön kielégítik majd a közönség igényeit.
Jövőre Beethoven-évadfordulót ünneplünk, ez mennyire mutatkozik majd meg a következő évad műsorában?
A zenekar valamennyi bérletsorozatában megjelennek Beethoven művei. Igaz ez a kamarasorozatainkra és az egyetemisták számára kialakított Classical Chill Out elnevezésű rendkívül népszerű programjainkra is. Illetve a kezdetektől állandó zenekarként ebben az évadban is részt veszünk a Müpa aktuális maraton sorozatában, melynek középpontjában természetesen Beethoven áll.
A nyár egyik legfontosabb változása a zenekarok életében, hogy körvonalazódni látszik a TAO-rendszert felváltó pontrendszer. Mit kell erről tudni?
A kulturális államtitkárság a zenekarok nyári szabadságolásának idején ismertette az együttesek vezetőivel a Forrás a zenének, feladat a zenésznek (továbbiakban FZ-FZ) című programját. A program nyilvánossá tételét jelentős várakozás előzte meg a szakma részéről. Egyrészt tartalmi szempontból, hiszen 2019 februárjában egy szakmai találkozón Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár jelezte a szcéna képviselőinek, hogy komolyzenei stratégia építését tűzte ki célul. Másrészt pénzügyi szempontból, mivel a korábbi TAO-támogatás a zenekarok egy részénél a büdzsé érdemi hányadát adta.
Mit gondol, a PFZ-t hogyan érintik majd a változások pénzügyileg? Végeztek esetleg bármilyen számítást ezzel kapcsolatban?
Az elmúlt évtizedben a szimfonikus zenekarok nagyon különböző mértékben építettek a TAO támogatásra. Itt három fő csoportot biztosan el tudunk különíteni: vannak együttesek, amelyeknek az éves büdzséjében a TAO intenzitás 2-3% volt, van néhány együttes, amelynél 10% körüli értéket tett ki – ide tartozik a Pannon Filharmonikusok is – és van olyan zenekar is, amelynek az éves működési keretében az 50%-ot is meghaladta a TAO támogatás.
A Kodály Központ rezidens zenekaraként nagyon intenzív közönségépítő tevékenységet végeztünk az elmúlt 10-15 évben, melynek hatásaként dinamikusan nőtt a jegy- és bérletbevételünk. Ugyanakkor fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy számunkra a zenekar szakmai programja és annak sérthetetlensége mindig elsőbbséget élvezett, tehát soha nem merült fel bennünk, hogy programot generáljunk a TAO támogatás okán. A művészeti program a Pannon Filharmonikusok esetében nem volt és nem lehet üzleti alapú.
Bizonyos vagyok abban, hogy az első két csoportba tartozó együttesek nominális többlettámogatása legalább szinten marad. Az 50% körüli bevétellel gazdálkodó harmadik csoportba tartozók korábbi TAO intenzitása azonban ebben a rendszerben nem elérhető. Ugyanakkor a valóság ennél árnyaltabb. Egyrészt a bemutatott program támogatási időszaka 2019. január 1-től 2020. május 31-ig tart, tehát a megítélésre kerülő összeg három félévre szól – így érdemi nominális emelésre van szükség a reálérték megőrzéséhez, másrészt a támogatás többletfeladat vállalással is jár, melynek természetesen költségvonzata is van.
Kik kerülhetnek nehéz helyzetbe az új rendszer életbe lépésével?
E kérdésfelvetésnél is legalább két sajátosságot érdemes megemlíteni. Az egyik sajátossága az új helyzetnek, hogy azok az együttesek, amelyeknél a korábbi TAO intenzitás rendkívül magas volt, ott a korábbival azonos vagy magasabb támogatási intenzitás nem érhető el. Számukra a korábbi mérték megtartása egyedi kultúrpolitikai döntés függvénye. A 10% körüli együttesek esetében a sajátosság az, hogy a korábbi TAO támogatás az adott zenekar alapműködésének a finanszírozásába beépült, így jelenleg egy azonos mértékű támogatási szint elérése többletfeladatokhoz kötve érdemi nehézséget okoz.
Mi alapján bírálják majd el, hogy ki részesülhet támogatásban?
Fekete Péter kulturális államtitkár több alkalommal hangsúlyozta, hogy a beadott pályázatok alapján az államtitkárság saját hatáskörben, a döntés felelősségét felvállalva fogja közzétenni az eredményeket.
Mennyire tekinthető Ön szerint a most kifejlesztett pontrendszer véglegesnek?
Ez a 2020. május 31-ig tartó időszak mindenképpen egy első verzióként értelmezhető modellnek tekinthető. Ezzel kapcsolatos véleményemet három okkal tudom alátámasztani. Elsőként ez az életbe léptetett koncepció az államtitkárság saját innovációja. Annak kialakításában a szimfonikus zenekarok nem vettek részt. A nyári egyeztetések során az államtitkárság néhány apróbb észrevételt beemelt a tervezetbe, azonban az államtitkár jelzése és tájékoztatása szerint érdemi korrekcióra az első szakasz lezárását követően, annak tapasztalataira építve kerülhet sor.
Másodszor elmondható, hogy ez a támogatott periódus 17 hónapnyi időszakot ölel fel, mely időszak több mint felén túl vagyunk, a korábban megtervezett évad okán viszont még egyetlen zenekar sem kezdte el a koncepció által ösztönzött és a magasabb támogatás reményében önként vállalt feladatok (köztéri és templomi koncertek) megvalósítását.
Harmadrészt számomra magától értetődő, hogy a FZ-FZ program hosszú távú fenntartása és hangsúlyos jelenléte a magyar zenei életben igényli a program pontosítását. Erre szándékosan leginkább egy nem szimfonikus zenekari példával szeretnék rávilágítani: a „FZ-FZ” koncepció 10 különböző szakmai kategóriát alkalmaz, melyek közül az egyik a „Két hazai rangos koncertteremben történő megjelenés (Müpa, Zeneakadémia)”.
Mély meggyőződésem, hogy a pécsi Kodály Központ mind Magyarországnak, mind az egyetemes zenei életnek a fent említett kategóriába eső hangversenyterme, azaz rangos koncertterem. A kilenc éve működő Kodály Központ valamennyi fellépő zenekarával, előadóművészével, karmesterével, a produkciókról recenziót adó kritikusokkal a házban élve kivétel nélkül találkozom. Egytől egyig valamennyi előadó számára az ezen a színpadon való művészi jelenlét a szakmai évadának egy exkluzív eseménye. Egyaránt igaz ez a zenekari művészektől a világon a legmagasabban jegyzett előadókig. A Kodály Központ stratégiai partnere a Müpa. A Müpában bemutatott külföldi projektek számára a legtermészetesebb a projekt előkészítése során, hogy a Müpa mellett további lehetséges magyarországi helyszínként a Kodály Központot is megkeresik, mint országosan egyetlen adekvát további lehetőséget. A Kodály Központ kiemelt kormányzati beruházása, nagy projektje volt az elmúlt évtizednek. Azzal a céllal valósult meg, hogy a fővároson kívül is létezzen rangos hangversenyterem. A működésének kilenc éve alatt az infrastruktúra és annak üzemeltetése, valamint a benne folyó szakmai munka, a Kodály Központhoz kapcsolható lakosságszámhoz viszonyítva azt mutatja, hogy az országban itt a legmagasabb a kultúrafogyasztással élő, zenekedvelő közönség aránya. Mindezek összessége egyértelműen rangossá minősítette ezt a hangversenytermet. Ez a rang több szempontból is tovább erősíthető. Természetesen a művészeti évadát tehetjük rangosabbá és ennek a koncepciónak a döntései ösztönözhetik ezt leginkább azzal, hogy „rangos” koncerthelyszínként definiálja a mindenkori kultúrpolitika a Kodály Központot, eszerint támogatja a rezidens zenekar művészeti programját, valamint az ott hangversenyt adó együtteseket.
Kiknek lehetnek nehézségei?
Mindannyiunknak nehézségeik vannak. Az államtitkárság által indított program alkalmas lehet arra, hogy szélesítse a szimfonikus zenekarok szakmai portfolióját, ugyanakkor nem vállalkozhat, és nem vállalkozik arra, hogy a hazai szimfonikus zenekarok alapfinanszírozási és strukturális problémáit megoldja. Megoldásra váró anomália az együttesek finanszírozása közötti jelentős különbség, a zenekari művészek átlagbére, de komoly gondokkal nézünk szembe a zenei utánpótlás vonatkozásában is. Úgy látom, hogy előbb okoz problémát a zenekaroknak a magasan kvalifikált fiatal művészek hiánya, mint a közönség vélt érdektelensége: az utóbbi ugyanis minden standard sóhajtozással szemben nem fogy, hanem nő, köszönhetően többek között a zenekarok elmúlt évtizedes tudatos közönségépítő, edukációs tevékenységének. Van és lenne miről beszélni tehát, kizárólag a kultúrpolitikai célok elérését szolgáló pénzosztási mechanizmus mellett tényleg szükség van egy igazi komolyzenei stratégiára. (zk)
