Az Alba Regia Szimfonikus Zenekar szabadtéri koncertre, ifjúsági sorozatra készül
Bővül a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége, a tavaly decemberben minősített, székesfehérvári zenekar felvételi kérelmét az elnökség javaslatára a tagság többsége támogatta, így most már az Alba Regia Zenekar is a tagok közé tartozik. Az együttes új, Bogányi Gergellyel közös CD-vel köszöntötte az új esztendőt. Temérdek koncertet tartogatott volna számukra a tavasz, mindezt azonban felülírta a vírusveszély. Arról, hogy hogyan töltötték a karantén heteit, milyen nyári programokra készülnek, s milyen terveik vannak a következő időszakra, Major István igazgatóval beszélgettünk.
– A tavaly ősszel született interjúnkban említette a minősítést és a tagságot, s máris sikerült elérniük ezeket a célokat…
– Kiemelt minősítésű zeneművészeti szervezet lettünk 2020. január 1-jétől, nagy örömünkre, majd azonnal kezdeményeztem a tagfelvételt is. És már várom a járványhelyzetre vonatkozó iránymutatást a szövetség részéről. Most ugyanis minden intézményvezető nehéz helyzetbe került, egy teljesen új szituációra kell megoldásokat találnunk. Hiszen például úgy kell elkezdenünk próbálni, hogy közben a járványügyi szabályokat is betartsuk, a másfél méteres távolságot és a szájmaszkot… Azt, hogy hogyan tudom ezt a próbateremben megvalósítani, még nem nagyon látom, de bízom benne, hogy a többi zenekarnál már akadnak rá ötletek.
– Hogyan töltötték a karantén heteit?
– Ezt a helyzetet kétféleképpen igyekeztünk felhasználni. A zenekar 2015 óta monumentális feladatot végzett el, feszített évek voltak, amelyek eredményeként sikerült elérnünk a minősítést is. A vészhelyzet lehetőséget adott arra, hogy végiggondoljuk, mi minden történt az elmúlt öt évben, s kicsit megálljunk, megpihenjünk, töltődjünk. Próbák és előadások híján pedig mindenki több időt tölthet kettesben a hangszerével. Emellett elméleti kérdésekkel is igyekeztünk foglalkozni, olyan feladatot adtam a muzsikusoknak, hogy mindenki saját kedve és érdeklődése szerinti zenei témáról készítsen esszét, cikket videót vagy hanganyagot. Lényeges volt, hogy ezek ne legyenek túl hosszúak, s olyan formában készüljenek, amelyek a tanításhoz vagy az ismeretterjesztéshez segítséget nyújthatnak, vagy akár az érdeklődő koncertlátogatók számára is hasznosak. Ezek közül az anyagok közül sokat meg lehet találni a weboldalunkon, az otthon maradtunk cím alatt. Születtek kulturális, oktató jellegű zenei csemegék: hangszerbemutatók, zeneszerzők és múzsáik, filmek és a komolyzene bemutatása, valamint további zenei érdekességek a zenekar művészeitől szavakban, írásban, képekben és hangban. Akad anyag, amely a zene gyógyító erejéről mesél, van, amely Beethoven és Napóleon kapcsolatát elemzi vagy a szimfonikus zenekarok szerkezetét és működését, de találni köztük zeneterápiáról vagy a zenészek számára kitalált, pihentető mozgásformákról szóló munkákat is. Az anyagok közül van, amely a honlapunk mellett a facebook oldalunkon is megjelent, ezekkel a videókkal, hanganyagokkal, szövegekkel igyekeztünk tartani a kapcsolatot a közönséggel. Annak, hogy neten keresztül játsszunk, s ezeket a felvételeket tegyük közzé, kevésbé láttam értelmét, hiszen ahhoz egyformán jó műszaki eszközökre volna szüksége minden muzsikusunknak. Természetesen azért a zenészeink kaptak más otthoni feladatot is, a zenekari anyagokról mindenki úgy számolt be, hogy videókat küldött a szólamvezetőknek.
– Ezen kívül hogyan tartották még a kapcsolatot a közönséggel, hiszen jelentős publikumot építettek fel öt év alatt?
– Akadtak tévé és rádióinterjúk, s a székesfehérvári Programszervező Kft kezdeményezésére a zenekar is részt vett a város különböző pontjain megjelenő művészkaravánban. Szabadtéri mini műsort adtunk a Vörösmarty Színház, a Fehérvári Balett és az Alba Regia Táncegyüttes művészeivel. Egy nap három helyen is szerepeltünk, s hetente újítottuk a programot. Idősotthonok előtt is többször bemutattuk a produkciókat.
– Hogyan kezdődik el ismét a közös munka, az együttes játék?
– Már el is kezdődött, hiszen május végétől újra vannak szentmisék, s ezeken már szerepeltek a kamaraegyütteseink, a rézfúvós kvintett, a vonósok. Szerencsére a templomban a karzaton van lehetőség arra, hogy megtartsuk a megfelelő, biztonságos távolságot. Elsőként a kamaratársulatokkal indulunk. Azért akad már ötletünk egy nagy koncertre is. Székesfehérvárott van egy csónakázó tó, ennek a partján áll a székházunk. Akad ott egy félsziget is, nagyon hangulatos helyszín, itt szeretnénk július közepén szabadtéri hangversenyt tartani. Úgy képzeltük, hogy minden muzsikus kap egy kis miniszínpadot, egymástól két méterre, a hallgatóság pedig akár a vízről, csónakokból is hallgathatja majd az előadást. Reményeink szerint igazán különleges produkció lesz. Persze, már dolgozunk azon is, hogy ősszel pótolni tudjuk a mostani temérdek elmaradásunkat.
– Nagyon sok programjuk maradt el a vészhelyzet miatt?
– Rengeteg. A nagy szívfájdalmam az, hogy ezek leszervezése tengernyi munkával járt… Megnőtt a bérletvásárlóink száma, a Somorjai sorozat is jól indult volna, de már rögtön az első előadása elmaradt. Tervezzük persze a pótlást, nagyon szeretném, ha az előadó-művészeti többlettámogatás keretében vállalt, ifjúsági koncerteket ősszel meg tudnánk tartani. Mert remek kis programokat állítottunk össze, amelyekkel bejártuk volna a környékbeli településeket. Ezek az előadások szépen felfutottak korábban, az államtól kapott 37 millióért ugyanis 109 koncertet adtunk, komoly feladat és jelentős mennyiség. Szeretnénk hát folytatni, bízom benne, hogy sikerül. Lassan már hagyomány, hogy fellépünk a fehércsurgói kastélyban rendezett, nyári dísznövénynapokon. Most ezt a programot szeptember végére tették át, így remélem, ez a produkciónk megvalósul. A Farkas Ferenc-bérlet utolsó előadása elmaradt, ezt betesszük a jövő évi sorozatba, már csak azért is mert Donato Renzetti dirigálta volna, a kiváló operakarmester, akivel – mióta először vezényelte a zenekart – remek a kapcsolatunk, s velünk szívesen indul el új utakon a szimfonikus repertoárban. Persze az őszi újraindulásnál kérdés, hogy hány széken ülhet majd a közönség, mert egy negyedház nem teremti meg azt az atmoszférát, amit már a mi együttesünk az állandó táblás házakkal megszokott…
– Mi a helyzet az énekkarukkal?
– Igazi sikertörténet, Pad Zoltán vezetésével remekül épül a társulat. Nagy öröm, hogy tavasszal a Pannon Filharmonikusokkal együtt koncertezhettek, s a Müpa Bach-évfordulós rendezvényeire is meghívást kaptak. Az Operában szintén lett volna egy produkciójuk, Az aranyműves boltja, amelyet II. János Pál pápa írt, s Penderecki Veni Creator című a cappella művét énekelte volna az előadásban kórusunk, ami egy rendkívül igényes nehéz darab, de ezt is pótolni fogjuk, a tervek szerint decemberre csúszott az előadás. Nyáron a cappella hangversenyen léptek volna fel, ez azonban már biztos, hogy elmarad, s még az is kérdés, hogy a szeptember 10-i kóruskoncertet meg lehet-e rendezni… De az ilyen nehézségek ellenére is épül, fejlődik a társulat, amely több mint húsz főből áll, hiszen Pad Zoltán a barokk darabokhoz is igyekszik olyan énekeseket adni, akik a stílushoz a legjobbak. Az Ars Oratoria Kamarakórus tagjai is várják már, hogy ismét a közönség elé lépjenek.
– Most hány státusz van a zenekarban?
– Negyvenkilenc, ezeknek egy jelentős része félállás. A vonóskar van teljes állásban, a többi szólamban általában fél álláshelyekre szerződtettük a muzsikusokat, mert a státuszhelyek korlátozottak.
– Hogyan állnak jelenleg anyagilag?
– Kiemeltként 30 millió forintot kapunk az államtól, ami persze a többi együtteshez képest nem olyan jelentős összeg, de most pótlásként újabb 70 millió érkezik az előadó-művészeti többlettámogatási keretből. Így összesen 100 millió a támogatás, ami már jelentős összeg. Nyilván a várostól kapott pénz csökkenni fog, de Székesfehérvár a korábbi években komolyan kiállt értünk, nagyon sokat tett a zenekarért, ezért így is csak hálával tudunk rá gondolni. Most majd be fog állni a megfelelő arány az állami és az önkormányzati támogatás között, úgy, hogy mindenki elégedett legyen.
– Az őszi beszélgetésünk során szóba került a koncertterem is, amely megszületésében bizakodnak. E téren akad fejlemény?
– Igyekszem e kérdésben is pozitív lenni. Nemrég zöld utat kapott a multifunkciós sportcsarnok építése, amely hatezer fő befogadására alkalmas, s főként a jégkorongnak ad otthont. Így a hangversenyterem kérdése kevésbé tud napirenden maradni, pedig ennek a fenntartása, a közönséggel való megtöltése könnyen megoldható volna. Közben pedig azt látom, hogy nagy az aránytalanság, a kultúra lemaradása jelentős a sporthoz képest. Ha csak megnézzük a V4-ek országaiban mennyi koncertterem épült az utóbbi években, ahhoz képest itthon mindössze két új helyszín született. Székesfehérvárott most kicsit távolabb került ez az álom… De ezen is dolgozunk, ez egy újabb megvalósítandó cél!
R. Zs.
