Miskolci Szimfonikus Zenekar 2022 december 12. – Művészetek Háza

0
13

Malina János

“…Ami pedig a zenekart és karmesterét illeti, teljes odaadással és profizmussal szolgáltattak méltó hátteret a kitűnő szólistának…”

December 12-én a Művészetek Házának hangversenytermében adott koncertet a Miskolci Szimfonikus Zenekar, művészeti vezetője, Antal Mátyás vezényletével. A műsoron Ravel-kompozíciók szerepeltek. Mint nyilatkozataiból tudjuk, Ravel az egyik Antal Mátyáshoz legközelebb álló zeneszerző, s így bizonyára a publikumnak szóló karácsonyi ajándéknak szánta a három pozitív hangvételű, „közönségbarát” zenekari műből összeállított programot.

Nyitószámként a négykezes zongoradarab-sorozatból a szerző által zenekari szvitté átírt Lúdanyó meséi csendült fel varázslatosan szép előadásban. Már Csipkerózsika leheletnyi nyitó pavane-ja torkon ragadta a hallgatót mesés atmoszférájával, a fafúvók tiszta és éles vonalrajzolatával. A szerencsétlen, tévelygő Hüvelyk Matyi történetét szívszorító szomorúság hatotta át; a „Csúnyácska”-tétel vágyakozással átitatott, ezerszínű, keleties és érzéki világa viszont teljes ragyogásában mutatkozott be. A kecses és groteszk elemek kontrasztjára épülő következő tétel, „A Szépség és a Szörnyeteg” élesen ellentétes tartalmú kontrafagott-, illetve hárfaszólói is rendkívül kifejezően szólaltak meg, a zárótételben pedig az egyenes vonalú, megszakítatlan fokozást formálta meg szépen Antal Mátyás.

A hangverseny középpontjában a balkezes, D-dúr zongoraverseny állt, Fejes Krisztina zongoraművésznő szólójával, aki egyértelműen főszereplője volt az előadásnak. Tanulságos élményt jelentett ezt a hangsúlyozottan férfias darabot (amely egy fél karját a háborúban elvesztő zongorista számára íródott, kifejezetten hangsúlyozva, hogy a művész hendikepje ellenére megőrizte robbanékonyságát és virtuozitását) egy nagyon is nőies, mégis teljesen adekvát előadásban meghallgatni. Fejes Krisztina játékának van valamifajta alapvető lágysága, semmiképp sem törekszik acélos billentésre, egyszersmind azonban karakteresen, magabiztos formálással és differenciáltan, maximális érzékenységgel játszik, vagyis minden pillanatban ébren tartja érdeklődésünket, egyéni és meggyőző fényben mutatva meg a kompozíciót. Emellett technikailag is fölényesen zongorázik – de talán nem is a „fölényes” a megfelelő jelző, hiszen mosolygós egyéniségétől távol áll a magamutató virtuozitás; inkább a zongorázás muszkuláris öröme az, ami játékából sugárzik.

S ha a lassú tételek líraiságára – ráadásképpen eljátszotta ugyanis a másik, a G-dúr zongoraverseny lassú tételének szólórészét is – és a zongorahang egyenletes szépségére figyeltünk, akkor bennünk, idősebbekben Fischer Annie játékának emléke is felderengett. Ami pedig a zenekart és karmesterét illeti, teljes odaadással és profizmussal szolgáltattak méltó hátteret a kitűnő szólistának.

A hangverseny második részében ugyancsak egy szvitszerű zongoramű zenekari átirata szólalt meg, csak ezúttal az eredeti kompozíció származott más szerzőtől: tudniillik Muszorgszkij Egy kiállítás képei című sorozatának Ravel-féle átiratát adta elő a zenekar. Ha ennek első részében előfordult is egy-két gikszeres indítás és nem teljesen tiszta fafúvós-menet, a zenekar gyorsan magára talált, és sokszínű, élvezetes kaleidoszkópként varázsolta elénk ezt a két gazdag fantáziájú „hangfestő” közös munkájából sarjadt, különös világot, amelyben a mese és a gyermekek – a nyitószámhoz hasonlóan – ismét fontos szerepet játszanak. Varázslatos hangulatot teremtett Az ódon kastély szaxofon-szólója; magunk előtt láttuk a civódó gyermekeket a Tuileriák kertjében, és a Bydło távolodó ökrösszekere szinte a végtelenbe tágította a Művészetek Háza sajnos eléggé szűkös pódiumát. Különösen plasztikusra sikerült a gazdag és a szegény zsidó kontrasztos kettősportréja, remek burleszk trombitaszólóval. Zordul, fenségesen és kristálytisztán zendültek fel a mély rézfúvósók a Katakombák tételben, és telitalálat volt a Holtakkal a holtak nyelvén misterioso hangütése. S az utolsó két tételben magával ragadóan tárulkozott ki a kijevi nagy kapu plain-air képe.

Befejezésül pedig illesse dicséret a mű alapjául szolgáló Hartmann-festmények, rajzok és vázlatok kivetítőn történő megjelenítését is a tömör, de igen precíz tájékoztató feliratokkal.

Megosztás