Megkongatták a vészharangot

0
6016

Eddig export-ország voltunk a zenészek tekintetében, ha nem lesz változás, lassan zenész-importra kényszerülünk

Az alapfokú zeneoktatás rendbetétele és az ehhez való forrásbiztosítás mindenképpen prioritás – ez derült ki november 19-én a Bach 2 Future konferencián. A jelenlévő szimfonikus zenekarok vezetői megkongatták a vészharangot: az utóbbi időszak próbajátékai tragikusan rossz színvonalat mutatnak, a frissen végzett zeneakadémisták egyértelműen nem tudják az elvárt szintet megugrani.

A tavalyi online konferencia után idén élő részvétellel, de kizárólag magyar résztvevőkkel, a magyar zenei életet érintő témákkal és magyar nyelven zajlott a Bach 2 Future a Müpában. A témák változatosak voltak, mégis bizonyos szempontból összefüggtek egymással: a legtöbb kérdés érintette a Covid és a lezárások, korlátozások miatt bekövetkezett változásokat, és egyfajta útkeresés volt olyan megoldások irányába, amelyek mentén a szakma egységesen, összefogva tud igazán hatékonyan fellépni. Utóbbira a legtöbb érdeklődőt vonzó kerekasztal beszélgetés az egyik legjobb példa, amely a hivatásos magyar szimfonikus zenekarok lehetőségeit, nehézségeit taglalta, és amelyik egyértelműen megfogalmazta az egyik legsürgetőbb megoldandó feladatot: az alapfokú zeneoktatás rendbetételét, feltételeinek, hatékonyságának javítását.

Zsoldos Dávid, a Magyar Zenei Tanács elnökeként vezette a beszélgetést négy olyan budapesti zenekarvezetővel, akik együttesei nem tartoznak a kiemelt államilag támogatott zenekarok közé, így működésük a leginkább ki van téve a piaci feltételeknek. Két rendszerváltozás után alakult zenekar is helyet kapott a színpadon, így az Óbudai Danubia zenekart Hámori Máté, a Budafoki Dohnányi Zenekart Hollerung Gábor képviselte. A másik két résztvevő hosszú múlttal rendelkezik a magyar zenei életben, egyikük, a Lendvai György által irányított MÁV Szimfonikus Zenekar a mai napig számíthat a vasúttársaság támogatására, míg a Keller András által vezetett Concerto Budapest, a Posta egykori együttese mögül már kihátráltak az egymást váltó névadó szponzorok. A szervezők szerették volna a színpadon látni a Budapesti Fesztiválzenekar vezetőjét is, ők azonban éppen egy turnén tartózkodtak, így egyetlen vezető beosztású képviselőjüket sem tudták Budapestre küldeni.

Budapesten évek óta rekordszámú szimfonikus zenekar küzd a közönség figyelméért, egy kétmilliós városban tíz magas színvonalú hivatásos együttes páratlan adottság az egész világot tekintve. Ezeknek az együtteseknek most a vírus által megtépázott piacon, a koncerttermekből hiányzó turisták és a csak részben visszatérő idős közönség mellett kell bizonyítaniuk létjogosultságukat a zenei életben. A beszélgetés főbb témakörei arra fókuszolták, hogyan lehet pozicionálni ezeket az együtteseket, hol vannak a közös érdekek, mibe szóljon bele az állam és miben döntsön a szakmai konszenzus. A brandépítés és a közönség számának jelentőségét érintő beszélgetés a – valójában teljes egyetértésben zajló – „vita” második felére vált igazán fontossá, akkor fogalmazódott meg ugyanis: a pénzbeli támogatás kérdésénél is nagyobb problémával néz szembe a magyar zenei élet, és ez pedig a zenei képzés látványos lejtmenete. Ennek csak egyik folyománya a közönség-utánpótlás, sokkal nagyobb problémát jelent a zenész-utánpótlás, és ezen a téren meg is kongatták a vészharangot. Az alap- és középfokú zeneoktatás minőségének hosszú ideje tartó, egyre gyorsabb ütemben történő romlása ugyanis mára már a próbajátékok színvonalán is egyértelműen látszik. A résztvevő zenekarvezetők egyetértettek Hollerung Gábor kijelentésével, miszerint – kevés kivételtől eltekintve – világossá vált számukra, leginkább csak egymástól tudnak az üres helyeikre próbajátékon zenészeket találni, a magyar főiskolákon és

a Zeneakadémián frissen végzett hangszeresek ugyanis hosszú évek óta egyre inkább képtelenek megugrani a próbajátékok követelményeit.

Nemcsak a zenekari munkára nem készítik fel őket, de a hangszerjáték technikai elvárásait is jelentősen alulmúlják. Hámori Máté úgy fogalmazott, hogy „aki ma Magyarországon elvégzi a főiskolát, egyáltalán nem áll azon a színvonalon, hogy egy próbajátékon megfeleljen”. Mindezt frissen szerzett tapasztalatára alapozta, ugyanis nagy létszámú meghallgatáson volt éppen túl, és a beszélgetés után is próbajátékra sietett vissza. Elhangzott az is, hogy eközben azok a magyar fiatalok, akik külföldön tanulnak a zeneművészeti felsőoktatásban, általában sokkal jobb esélyekkel, használhatóbb tudással rendelkeznek. Jelezte is mindegyik beszélgetésben résztvevő zenekarvezető, hogy egyetértenek Keller András régóta hangoztatott alapelvével, amely a zeneakadémiai oktatásban a zenekari képzés fontosságát hangsúlyozza. Abban is egyetértettek, hogy ennek érdekében közösen kell fellépni, megoldási javaslatokat keresni és tárgyalni, azt ugyanakkor leszögezték: a Zeneakadémia oktatási rendszerébe a hazai zenekarok nem tudnak kívülről beavatkozni. A színvonalas felsőfokú oktatás feltétele pedig már az első ének- és zeneórákon kezdődik, így a fókuszt mindenképpen az alapfokú zeneoktatásra és az általános iskolai énekórákra kell helyezni.

Az is kiderült, az elmúlt évek állami támogatásait a magyar zenekarok többé-kevésbé megfelelő mértékűnek tartják, a kisebb-nagyobb különbségek ellenére, egyfajta aranykornak nevezhető a Covid előtti hazai zenei élet. Ugyanakkor az is látszik, ha ugyanez a célzott támogatás és béremelés nem kerül be az alapfokú zeneoktatásba, a világszínvonalú magyar zenei élet rövid ideig maradhat talpon. Sőt, egyre inkább zenész-importra szorul majd, szemben azzal, hogy mostanáig elsősorban exportáltuk a keresett magyar zenészeket a világ vezető zenekaraiba. „Az utolsó órában vagyunk” – fogalmazott pesszimistán Hámori Máté, aki azt is elmondta: a Covid alatt készítettek egy széles körben használható segédanyag-sorozatot, zenefelvételekkel, óratervekkel általános iskolai énektanárok számára. Ez jelenleg tesztelés alatt áll, de jövőre országosan is kijönnek vele. Keller András úgy fogalmazott, hogy szeretné, ha a zeneművészet megbecsültsége közelebb kerülne a sportéhoz, Lendvai György pedig a mindennapos testnevelés mellett a mindennapos éneklés szükségességét hangsúlyozta. Legalább az általános iskolai oktatás első hat éve során.
A zeneoktatás színvonalának, presztízsének növelése mellett abban is egyetértettek a kerekasztal-beszélgetés résztvevői, hogy ha közönséget szeretnének, valamilyen formában jobban kell követniük a társadalom, illetve a közönséget alkotó, vagy a potenciális közönségbe tartozó fiatalok szokásainak változásait. „A zene az érzelmekre hat, erre pedig most különösen nagy szüksége van az érzelmi kérdésekben nagy problémákkal küzdő társadalomnak – fogalmazott Hollerung Gábor.

A Bach 2 Future konferencia másik két kerekasztal-beszélgetése is széles érdeklődésre adott okot: a délelőtti időszakban a Kreatív Európa pályázatokról volt szó. Többek között a sikeres pályázás módjairól beszélgetett Gida Bettina a Kreatív Európa iroda részéről három sikeres pályázóval: Réz Györggyel, (HEMI, Hub for the Exchange of Music Innovation), Szálka Zsuzsannával (MusicaFemina Hungary) és Nagy Klárával (MOST, Hangvető). A konferenciát záró kerekasztal-beszélgetés a vidéki zenei fesztiválok működésére koncentrált Borsa Kata (Magyar Fesztivál Szövetség) moderálásával. Ezen négy vidéki fesztivál kapott helyet. A nagy múltú Szegedi Szabadtéri Játékok, amelyet Barnák László képviselt, a mindenféle helyi adottságra rácáfoló, Kaposvár méretéhez és turisztikai jelentőségéhez képest óriási eredményeket felmutató, nemrég megújult Kaposfest részéről Hornyák Balázs vett részt. Mészáros Zoltán volt jelen az egyik legjelentősebb hazai fesztivál, a Veszprémfest megálmodójaként és igazgatójaként, és az új fesztiválnak számító Debreceni Játékok képviseletében a Co-Opera igazgatója, Vadász Dániel ült a színpadon. A vidéki fesztiválélet kapcsán egyértelműen megfogalmazódott, hogy a fesztiválok közönsége nem a környék lakosaira koncentrálódik, hanem nagy számban a fővárosi és külföldi érdeklődőkre alapoz. A résztvevők egyértelműen megfogalmazták: a fesztiválszektor függ leginkább az állami támogatástól a hazai klasszikus zenei területek közül. Elhangzott: Németországban például elmaradt fesztivál esetén az eredetileg folyósított támogatás 90 százalékát utalja az állam, Magyarországon az a trend, hogy elmaradt fesztivál esetén egyáltalán nem érkeznek be a korábban megígért támogatások, legfeljebb a kompenzációk. Annak ellenére, hogy egy fesztivál létrehozása egész évben zajló munka, amelynek akkor is van bérköltsége, irodabérleti díja, ha végül minden munkájuk kárba vész, mert a fesztivál a járvány miatt elmarad. Ugyanakkor mindenki bizakodó volt az elmúlt évek tapasztalatai alapján, hiszen az őszi, téli, tavaszi lezárások és korlátozások mindig feloldódtak a nyári turistaszezonra.

Zászlóshajók címmel két nagyon sikeres program került reflektorfénybe. Besszer Szilvia arról beszélt, hogy az első Cziffra-emlékesttől a Cziffra-fesztiválokon át hogyan sikerült eljutni a nemzetközi együttműködéseken nyugvó emlékév programjáig. Vashegyi György, a konferenciát támogató Magyar Művészeti Akadémia elnöke a Haydneum megalapításához vezető régizenei folyamatokat világította meg, illetve mindazokat a lehetőségeket, amelyeket a hazai zenei élet számára ez az új intézmény a jövőben nyújthat, de a találkozón szó volt a digitalizációról is, amely korunk egyik megkerülhetetlen feladata, perspektívája.

Kiss Eszter Veronika

Megosztás