Budafoki Dohnányi Zenekar – 2021. október 31. – Zeneakadémia

0
10

Fittler Katalin

A „Megérthető zene” sorozatban „Hazafiasság” címmel Bartók Kossuth-szimfóniája került elemzésre és előadásra. Nem lehet eléggé értékelni Hollerung Gábornak azt a folyamatosan sikeresen megvalósított programját, hogy energiát nem kímélve értő hallgatóságot nevel. Éspedig nem hangzatos „innovatív” projektként, hanem a művek részleteinek kiemelésével (mondhatni, nagyító alá téve), a zenei jelenségek jelentésére irányítva a figyelmet, közérthető műelemzést tart (zene-centrikusan, ám mindenkor kitekintve a partitúrából, a szerző életére, munkássága egészére, kora kulturális, társadalmi életére, akár nemzetközi környezetbe ágyazva).

Alig húsz perces kompozícióról lévén szó, ezúttal szünet nélküli matiné részesei lehettünk. Ismertetést és interpretációt egyaránt dicséri, hogy a mintegy másfél óra nem tűnt fárasztónak, sőt, ellenkezőleg: egyszerre volt élvezetes és tanulságos.
Régi gyakorlata ez a karmesternek és zenekarának (fogalmazhatok így, hiszen a hazai előadóművészet-történetben mindösszesen két karmester, Fischer Iván és Hollerung Gábor praxisának jellegzetessége, hogy az általuk – és ezt semmiképp sem tenném idézőjelbe! – nevelt együttes teljesítménye a vezető karmester munkájának hangzó eredménye), ily módon az ismeretterjesztésnek elsődleges „haszonélvezői” a zenekari játékosok, akik e koncepcióból adódóan az elemzett műveknek a szólamukon túl szinte a partitúráját is alaposan megismerik. A rész helyett óhatatlanul is az egészre irányul figyelmük – és ez a jelentést-kereső, jelentést-továbbadó magatartás más kompozíciók előadásakor is kamatozhat.

A Hollerung által képviselt ismeretterjesztő törekvés nem tévesztheti el hatását, éppen ezért különösen hálásak lehetünk, amikor (mint legtöbbször) úgy választja meg a műsort, hogy az adott kompozíció elemzésekor választott szempontok önmagukon túlmutatóak lehetnek. A programválasztásnak köszönhetően képes kinevelni kortárs darabok iránt is érdeklődő közönséget, vagyis eredményesen hidalja át azokat a szakadékokat, amelyekkel sajnos nagy általánosságban minden műsortervezőnek számolnia kell. A tanulságok tudássá válnak, melynek birtokában csökken a hallgatóknak az ódzkodása az újtól, az ismeretlentől. Ily módon gazdagodik zenehallgatási spektrumuk, és gazdagabb repertoár differenciálódhat a személyes ízlésnek megfelelően, a tetszés szubjektív kategóriájában (s a kevésbé tetsző darabok sorsa sem lesz merev eleve-elutasítás).

A korai Bartók-művet olyan közönségnek tálalta, amelyiknél bizton számíthat több érettkori kompozíció ismeretére. A „honnan indult Bartók?” kérdés a zeneakadémiai hallgató zeneszerzés-növendéket ért hatások feltérképezésére is lehetőséget adott, és örömforrást jelentett olyan gesztusok-mozzanatok felfedezése, amelyekkel a későbbi kompozíciókban is találkozhatunk. Dallamfordulatok, ritmusképletek, verbunkos-áthallások, a hangszerelés karakterisztikus vonásai – jól megválasztott „megfigyelési szempontok” gondoskodtak a közönség finomhangolásáról. A hosszas vastaps (amely ezúttal nem teltháztól származott) ékesszóló és őszinte visszajelzés volt. Köszönet a kétszeres ajándékért, a tudás- és élményanyagért.

Származott azoktól, akik azért járnak a Megérthető zene sorozat koncertjeire, mert érzik értelmét és hasznát. Tehát, kisebb-nagyobb holdudvarral a zenekar „törzsközönségétől”. Ami nem meglepő, hiszen a zenekari koncertek hallgatósága együttesek köré szerveződik (a legtöbb koncertlátogató egy-egy zenekar fellépéseit látogatja). Ami azért sajnálatos, mert némi érdeklődő „nyitással” sokan részesülhetnének ilyen nívós „továbbképzésben”, ami kétségkívül megkönnyítené az ismeretlen zenékkel való egyéni (hangfelvétel vagy média-közvetítéssel való) ismerkedést. De még ennél is sajnálatosabb a szakmai közönségréteg hiánya (távolléte) – jó példáért, működő közönségnevelő modellért nem kellene messzire menni. Egy vasárnap délelőttöt (több intézmény életében: az őszi szünetben) mindenképp megért volna!

Megosztás