Devich Márton költözésről, közvetítésekről, a Rádió Együtteseinek jelenéről és jövőjéről

0
703

“Mindig a következő koncert a legfontosabb”

Három fontos célt tűzött maga elé, amikor egy esztendővel ezelőtt a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek az ügyvezető igazgatója lett, s máris jelentős eredményekről számolhat be Devich Márton. Megtalálták az új otthonukat, a közmédiában számos koncertközvetítéssel jelentkeznek, túl vannak egy komoly bérfejlesztésen. A Jókai utcai épületről, a kórusnál indított ösztöndíj-programról, a most kezdődött szezon érdekességeiről, valamint az eltelt időszak más eredményeiről is beszélgettünk az MRME ügyvezetőjével és a Bartók Rádió csatornaigazgatójával, aki nemcsak a próbák és a hangversenyek rendszeres látogatója, hanem az összes próbajátékot, próbaéneklést is végighallgatja.

Miért tartja szükségesnek, hogy végigülje a meghallgatásokat? Ez nem feltétlenül feladata egy igazgatónak, hiszen nincs is döntési lehetősége.
Úgy érzem, tudnom kell arról, hogy milyen a színvonal, kik jönnek hozzánk, milyen a „felhozatal”. És abból is sok tapasztalatot szűrhetek le, ahogy a társulat kezeli ezt az egészet, hogyan, milyen szempontok szerint dönt, hogyan zajlik, ha vita van arról, hogy ki volt a legjobb, kit vegyünk fel. Szóval, kötelességemnek érzem, hogy jelen legyek.
Eltelt az első ügyvezetői igazgatói éve. Hogyan értékeli?
– Az értékelés nem az én tisztem, de több okom is lehet örülni. Mindenekelőtt rengeteget tanultam. Volt egy képem az együttesekről, de belülről teljesen más ez a világ. Megsokszorozta az energiámat az a művészi alázat és az a műhelymunka, amivel itt találkoztam. A legtöbb muzsikus, énekes, a menedzsment hozzáállása. Különösen a pandémia közepette. Megmutatkozott, hogy milyen nagy szíve van az MRME népes „családjának”. Öröm volt megismerni közelebbről a művészeket. Kaptam sok bátorítást, és persze kritikát is, amire igyekszem odafigyelni. Élmény volt megtapasztalni közelről, koncertről koncertre, ahogy egy fantasztikus produkció minden apró elemével, folyamatában megszületik. Olykor nagyon nehéz döntéseket kellett meghozni, és nem mondom, hogy könnyű egy ekkora társulatot irányítani. Kreatívnak, néha nagyon határozottnak, következetesnek kell lenni, máskor meg végtelenül együttérzőnek, megértőnek. Én ezt csak hittel és imádsággal tudom csinálni. Úgy, hogy kiváló kollégák segítenek.

– Mik voltak a legfőbb célkitűzések?
– Amikor tavaly megkaptam ezt a megbízatást, nagyon sok volt a bizonytalanság körülöttünk. Sok egyéb elképzelés mellett három fontos célt tűztem ki magunknak: az új otthon megtalálását, a művészek megbecsülésének növelését, és a közmédia csatornáival, főként az M5-el való szorosabb együttműködés kialakítását. Úgy érzem, e három legfontosabb kérdésben sikerült előre lépni. Remélem, hogy ezt a társulat nagy része is így érzi.

– A fizetések terén régi adósságok orvoslására volt szükség.
– Valóban, meg kellett állítanunk az elvándorlást. Nagyon hálás vagyok a fenntartónknak, az MTVA-nak, hogy elfogadta a koncepciónkat, a bérstruktúra teljes átalakítását, és támogatta a bérfejlesztést. Jelentősen emelkedtek az összegek, a zenekarnál a spielgeld, az előadások teljesítése után járó összeg is beépült a fizetésekbe. Elismerjük a szakmai tapasztalatot, a művészek hozzánk való hűségét. Bevezettük a hangszerhasználati díjat. De nemcsak e téren, hanem számos más ügyben is sikerült fejlesztenünk: például megújult a honlapunk, elindult az angol nyelvű változat fejlesztése, és belefogtunk egy hároméves hangszervásárlási programba. Idén vásárolhattunk már egy F-tubát, egy klarinétot, egy piccolót, két kürtöt, egy mesterhegedűt és egy mesterbőgőt. És folytatjuk!

– A komolyzene-rajongók körében feltűnő volt az elmúlt évben, hogy rendszeresen megjelent az M5 képernyőjén a Zenekar és az Énekkar. Gyönyörű közvetítés volt például tavasszal az Énekkar jubileumi koncertjéről Liszt Koronázási miséjével a Pesti Vigadóból.
– Áttörés történt ezen a téren, köszönhetően az M5 vezetőinek is. Remek köztünk az együttműködés. Ebben az évben több mint 15 alkalommal volt tévés koncertközvetítés – archív és friss felvételek -, és ez nagyon sokat jelent nekünk. A Bartók Rádió vezetőjeként pedig mindent megteszek azért, hogy a komolyzenei csatorna „ezerrel” ott legyen az MRME háta mögött, és segítse. A Bartók Rádió az MRME minden hangversenyét élőben sugározza, ha valamelyiket csak felvételről, annak csak különleges időbeli ütközés lehet az oka. Portrékat készítünk művészeinkről. Az Újévi nyitányt az ADR, a WDR, a RAI, a BBC és a kínai közszolgálati rádió is átvette. Mióta a Bartók Rádió igazgatója vagyok, saját tematikus napot is kaptak a Magyar Rádió Művészeti Együttesei a csatornán. Ez idén a zene világnapján, október 1-jén lesz, amikor mindhárom MRME-társulat bemutatkozhat a rádióban, riportok kíséretében, s a kínálatban természetesen élő hangverseny-közvetítés is szerepel. Így, együtt, M5, Bartók és MRME, erősek vagyunk, és felbecsülhetetlen értéket képviselünk a magyar komolyzenei életben.

Szó volt arról is, hogy ösztöndíjprogramot indítanak.
– Így van, az Énekkarban. Szeretnénk azokat a legkiválóbb énekes növendékeket – együttműködve az iskoláikkal, elsősorban a Zeneakadémiával -, akiket erre érdemesnek találunk, bevonni a szólampróbáinkba, a produkcióinkba. Megismerhetik a nálunk folyó munka minden apró részletét, részeseivé válhatnak a csapatnak, egyszóval gyökeret ereszthetnek nálunk. Van is már érdeklődés, s a zenekari próbajátékokon is azt tapasztaljuk, hogy egyre többen gondolják: érdemes a Magyar Rádió Művészeti Együtteseihez csatlakozni. Döntően jó, reményteli most a hangulat nálunk, ami kifelé is érződik, és bízom benne, hogy vonzóvá tesz minket.

Ebben biztosan szerepet játszik az is, hogy végre vége az együttesek körüli bizonytalan helyzetnek, megszületett a jövőkép, stabilizálódtak anyagilag, s megoldódott az elhelyezésük is. Tavaly még azt mondta, az idei nyár esetleg alkalmas lesz a költözésre…
– Időbe telt, amíg kitisztult a kép, hogy Istennek mi a terve, hová visz tovább minket. A nyarat továbbra is jónak tartom, csak a jövő évit. 2022-ben kerülhet sor arra az új honfoglalásra, amelyről az előző interjúban beszéltünk. A lényeg valóban az, hogy eldőlt a sorsunk, biztos a jövőnk: az Operaház Jókai utcában lévő zenei bázisából alakíthatjuk ki a zenekar és az énekkar új otthonát, a dalszínház átadja nekünk ezt az ingatlant. Nyár elején megszületett az erről szóló kormányrendelet, meg is jelent a Magyar Közlönyben. (A költözés persze csak a Zenekart és az Énekkart érinti, a Gyerekkórusnak továbbra is a Kodály Iskola ad otthont a Marczibányi téren.) A Jókai utca 4. szám alatt, az Ó utca sarkán álló, szecessziós épületben lévő zenei bázis az MTVA tulajdonába került, és a mi otthonunk lesz.

– Milyen állapotban van ez a bázis?
– Fel kell újítani, részben át kell alakítani. Már elkezdtük az előzetes tervek megrajzolását. Költözni nyilván csak azután tudunk, ha az Operaház már kiment az ingatlanból, bízunk benne, hogy ez mielőbb megtörténik. Egyelőre a Bródyban dolgozhatunk. Így zavartalanul folyhat a művészi munka.

– Milyen érzésekkel várják ezt az új honfoglalást?
Ha az álmaink tényleg megvalósulhatnak, akkor barátságosabb helyünk lesz a jelenleginél. Ezért én igenis várom a költözést. Tudom, hogy a Bródy Sándor utcai stúdiókhoz mindenkit – engem is – komoly érzelmi-művészi szálak fűznek, de tudomásul kell venni, hogy ez a helyszín már maga a „történelem”, az utóbbi években már nem biztosított ideális körülményeket az együtteseknek. Nem szabad folyton a múltba néznünk, és nem szabad keseregnünk, mert az nem segít semmit. Nyilvánvalóan új korszak kezdődik-kezdődött az MRME életében. Az új bázison, ha összébb is kell magunkat húzni, XXI. századi, korszerű otthonunk lehet, és a változás, a „friss levegő” segíteni fogja a lelki-művészi megújulást is. Arról nem is beszélve, hogy a magyar zenei élet központjában élhetjük majd a mindennapjainkat, néhány lépésre a Zeneakadémiától, az Ybl-palotától vagy a Liszt Múzeumtól. Úgy vélem, nagyon jó helyünk lehet a Jókai utcában, ha mindent „testre szabhatunk”.

Lesz helye a kottatárnak is?
– Az MRME kottatára az MTVA archívumának része, s a kották már korábban átkerültek az MTVA-hoz. Az ottani kollégákkal jó az együttműködés, mi mindig csak az éppen futó szezon kottáit tároljuk, ez nem fog gondot jelenteni a Jókai utcában sem.

– Művészi megújulást is említett már egy évvel ezelőtt, és most azt látom, sok újdonságot kínálnak a szezonban. Indult például kamarazenei sorozatuk és lesznek ismétlő koncertjeik vidéken.
– A Variáció kamarazenére című sorozattal nem találtunk fel újdonságot, a legtöbb zenekarban van hasonló kezdeményezés. Nálunk is igen népszerű lett. Zenészeink produkciókkal pályázhattak-pályázhatnak évadonként, és megmozdult a zenekar. Sokan jelentkeztek, és az ő javaslataikból állítjuk össze a kamarakoncertek műsorait, a hangversenyeknek ebben a szezonban a Párbeszéd Háza ad otthont, és a Bartók Rádió természetesen ezeket is rögzíti. Kiváló helyszín, s még nagyobb is, mint a Márványterem. Örülünk, hogy a muzsikusok mennyire lelkesen vettek a sorozatban részt, s valóban remek koncertek születtek. Az szintén hasznos, hogy néhány hangversenyünk nem csupán egyetlen alkalommal hangozhat el, hanem a Filharmóniának köszönhetően a vidéki publikum is élőben élvezheti azokat, például elnök-karmesterünk, Vásáry Tamás egyik hangversenyét. Talán itt érdemes szólni arról, hogy az internetes előadások, a stream közvetítések terén is beszámolhatok sikerről. Elindult YouTube csatornánk. Streameltük például Vásáry Tamás egyik Mozart-koncertjét, amelyre több mint 16 ezren voltak kíváncsiak.

– Mikre számíthatunk még?
– Számos különlegességet tartogat ez a szezon. Szeptemberben a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus programsorozatához csatlakozva a Bazilikában két Alessandro Striggio-művet mutatott be a zenekar és az énekkar. Hangversennyel köszöntjük majd a Müpában állandó karmesterünket, Kovács Jánost, aki idén ünnepelte 70. születésnapját, kívánságára Bruckner IX. szimfóniáját dirigálja. A zene világnapján, október 1-jén vérbeli magyar program, Kodály-, Liszt- és Bartók-művek hangzanak fel az Olasz Intézetben Vásáry Tamással és Balog Józseffel. Medveczky Ádámmal köszöntjük 2022-őt a Zeneakadémián az Újévi nyitánnyal. Lesz Cziffra-gálakoncert Balázs Jánossal, és egész fiatal tehetségek is bemutatkoznak a Virtuózok-estünkön. Öt zeneszerző neve fordul elő legtöbbet a szezont hirdető – s ugyancsak megújult, megszépült – évadfüzetünkben: Kodály, Bartók, Liszt, Lajtha és Brahms – egyszóval fókuszban a magyar zene. Az énekkar Kodály-Lajtha „hangzó összkiadásra” készül vendég együttesek bevonásával, de Pilinszky János előtt is tisztelgünk egy emlékkoncerttel születésének 100. évfordulóján. Zeneszerzői pályázatot is hirdettünk, Pilinszky A nap születése című verses meséje szövegének felhasználásával kellett a jelentkezőknek egy 15-20 perces kompozíciót írni. A legjobbat ünnepi hangversenyen mutatjuk be. A külföldi vendégművészeink névsora is impozáns, hiszen fellépünk José Curával, jön Dmitry Sinkovsky, Emmanuel Pahud, Varvara Nyepomnyaszkaja, s vezényli az együttest Carlo Montanaro és Kobayashi Ken-Ichiro is. Riccardo Frizzával szoros kapcsolatban vagyunk, ő a következő évadokban többször fog nálunk dirigálni.

– A Gyerekkórus a járvány miatt nem tudott az elmúlt szezonban pódiumra lépni.
– Fájt a szívünk, de ez volt a helyes döntés. Most a gyerekek alig várják, hogy énekeljenek, gyönyörű műsorokkal készülnek. Különleges teveink is vannak. Kodály összesen 9 faluban tett gyűjtőutat 100 éve, 1921-ben. Négy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, négy Komárom megyei és egy Nógrád megyei településen. Azt tervezzük, hogy az összeset bejárjuk 1 vagy 2 nap alatt három 15 fős gyerekkórusos csapattal. Az egykor ott gyűjtött népdalokból énekelnénk a helyi közösségeknek. Meg is tanítanánk nekik néhányat, Kodályról beszélnénk.

Viszont a tavalyi hat bérlet helyett most csak öt sorozatból válogathatnak az érdeklődők. Mi ennek az oka?
– Csak visszatértünk a megszokott bérletszámhoz, a 2020/21-es évadban azért hirdettünk eggyel több sorozatot, mert jubiláló énekkarunkat köszöntöttük. Így is rengeteg a fellépésünk, s nem feledkezhetünk el a fő feladatainkról sem. Ügyvezető igazgatói koncepciómban is hangsúlyoztam, hogy az MRME legfontosabb feladata a kortárs zene megszólaltatása, rögzítése, valamint az MTVA-val való együttműködés. Amellett ugyanis, hogy előadásainkkal a magyar zenei élet élvonalába tartozunk, missziónk, hogy a közmédián keresztül sokakhoz juttassuk el és őrizzük meg az új magyar zenét az utókor számára. E téren is történt fejlődés, az elmúlt évadban nőtt a zenekari-énekkari úgynevezett Z-felvételek száma, amelyekkel gyarapítottuk az MTVA archívumát.

– Külföldi vendégszereplésekre is indulnak…
Megtiszteltetés, hogy szeptemberben szerepelhetünk a rangos bukaresti Enescu Fesztiválon, decemberben pedig Spanyolországban muzsikál majd a zenekar. Az erre az esztendőre tervezett, háromhetes kínai turné a következő évadra csúszik, de remélem, akkor valóban elindulhatunk az ázsiai vendégszereplésre.

A három cél teljesülni látszik. Hogyan tovább?
– Rengeteg dolgunk van. Egy út legelején járunk. Előttünk a felújítás, a költözés. Tervem pedig ezek mellett is van temérdek… Mindig a következő koncert a legfontosabb. Minden küzdelem és körülmény, nehézség vagy siker és csillogás mellett nekünk folyamatosan arra kell figyelnünk és összpontosítanunk, hogy minden egyes alkalommal, amikor pódiumra lépünk, a lehető legmagasabb színvonalon és a legnagyobb szívvel muzsikáljunk, énekeljünk, szolgáljuk a közönséget és a magyar zenei életet. Ennél nincsen szebb feladat!
R. Zs.

Megosztás