Két jelentős Bartók- kiadvány megjelenéséről – Megjelent a Bartók összkiadás első kötete, a Gyermekeknek

0
17

Több mint négy – de valójában írhatnánk akár hetet is – évtized múltán végre révbe érni látszik Bartók Béla életművének összkiadása. Legalábbis erre enged következtetni az az örömteli kotta-és könyvbemutató, amelyre 2017. február 11-én, egy télies szombat délutánon a Zenetudományi Intézet Bartók-termében került sor. A bensőséges ünnepségen két, a Bartók-kutatás és interpretáció tekintetében fontos állomást jelentő kiadvány bemutatására került sor. Az egyik a régóta várt Bartók-összkiadás első kötete, a Gyermekeknek című zongoraciklus szinoptikus kiadása, míg a másik a Bartók Béla Írásai című sorozat negyedik kötete, amely a zeneszerző népzenei tárgyú publikációinak egy részét tartalmazza Írások a népzenéről és a népzenekutatásról II. címmel.

A Gyermekeknek Vikárius László és Lampert Vera kritikai közreadásában, a müncheni székhelyű G. Henle Verlag és a budapesti Editio Musica együttes vállalkozásaként jelent meg. A két patinás kiadó közösen gondozza Bartók zeneszerzői életművének kritikai kiadását, amelyet összesen 48 kötetre terveznek, évenként két kiadvány megjelentetésével. Ha minden jól halad, akkor tehát 24 évet kell várni, míg Bartók valamennyi kompozíciójából hiteles és megbízható kottaszöveg áll a muzsikusok, kutatók, pedagógusok, zenét tanulók és érdeklődők rendelkezésére. A Bartók-összkiadás előkészítése még a korábbi igazgató, Somfai László irányításával indult meg, s jelenleg Vikárius László vezetésével folyik a Magyar Tudmányos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóintézetének Zenetudományi Intézetén belül működő Bartók Archívumban.

Az ünnepélyes kötet-bemutató három részből állt. Vékás Lajos, a Magyar Tudományos Akadémia társadalomtudományi alelnökének rövid, dicséretes öniróniával fűszerezett köszöntője után először Somfai László, a Bartók Archívum korábbi vezetője, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem emeritus professzora foglalta össze lectio magistralisszal felérő visszatekintésében az összkiadás előkészítő munkájának megelőző évtizedeit, különös tekintettel annak lényeges fordulataira. Elmondta, hogy amikor 1972-ben átvette az Archívum vezetését nem látta folytathatónak az Archívum első igazgatója, a flamand származású Denijs Dille professzor által 1961-ben megkezdett munkát. A magyarul csak kevéssé, inkább alig beszélő belga kutató valóban nem rendelkezett a posztmodern zenetudományi kutatás módszereinek teljes arzenáljával. Elévülhetetlen érdemei közé tartozik azonban, hogy 1937-től kezdődően, Bartók utolsó európai éveiben kapcsolatban állt a zeneszerzővel, a háborút követően pedig – amint lehetett – igyekezett felkutatni Magyarországon Bartók Béla életének és működésének legfontosabb, és akkor még többségükben életben lévő közvetlen tanúit, elsősorban családtagjait valamint összegyűjteni a még fellelhető dokumentumokat. Az Archívum élén töltött évtized során, és az azt követő már visszavonultságban töltött évtizedekben Dille professzor tovább folytatta Bartókra vonatkozó kutatásait és számos eredeti és fénymásolt forrást – köztük a zeneszerző leveleit – gyűjtött össze. Személyes gyűjteménye szinte teljes egészében a brüsszeli Királyi Könyvtár zenei gyűjteményébe került, mielőtt a 90 éves professzor végleg visszaköltözött szülőföldjére, ahol még több mint egy évtizedet élt.

A Bartók-kutatás “hidegháborús” éveit követően újabb fordulatot hozott a zeneszerző özvegyének, Bartókné Pásztory Dittának 1982-ben bekövetkezett halála. Az Amerikában élő fiatalabb Bartók-fiú, Péter ekkor került a hagyaték birtokába, és a két közvetlen Bartók-leszármazott harmonikus viszonya új lendületet adott a -kutatásnak. Megállapodás született arról, hogy a New York- és a budapesti Bartók Archívum kölcsönösen kicseréli – fénymásolatban – a két részre szakadt hagyatékban őrzött kéziratokat, ami fontos lépést jelentett a már régóta tervezett kritikai kiadás előkészítésében. Hogy egy 20. századi zeneszerző ismertsége, játszottsága tekintetében milyen jelentősége van egy megbízható kritikai közreadásnak – mutatott rá előadásában Somfai professzor – azt leginkább a Schönberg- és a Webern-összkiadás mutatja, amelyek esetében az örökösök rögtön a megfelelő személyekre bízták a kritikai szöveg godozását. Mindaddig azonban, amíg az összkiadás feltételei nem voltak adottak, a hazai kutatók figyelme elsősorban a Magyarországon található kéziratok hasonmás kiadása, illetve a Bartók zongorajátékát és előadásait őrző hangfelvételek minél teljesebb körű felkutatására és közreadására irányult, amelyben előadóként oroszlánrészt vállalt a fiatal Kocsis Zoltán, aki interpretációs kérdésekben a későbbiekben is a Bartók-kutatás megkerülhetetlen támasza volt.

A nyolcvanas években megindult ígéretes együttműködés után újabb megtorpanást jelentett ifj. Bartók Béla 1994-ben bekövetkezett halála. Bartók Péter ettől kezdve önállóan vette kezébe a kritikai kiadás megjelentetésének sorsát, kezdetben még együttműködve a Bartók Archívummal, és annak vezetőjével. Problémát jelentett azonban a megfelelő kiadó megtalálása. A főként amerikai érdekeltségekkel – ahol teljesen más a szerzői jogok szabályozása – rendelkező, és elsősoran gyakorlati kiadásokkal foglalkozó Boosey & Hawkes kiadó nem mutatott érdeklődést egy lehetséges Bartók-összkiadás megjelentetése iránt, a kritikai kiadásokban egyik legnagyobb tapasztalattal rendelkező Bärenreiter kiadóval megbeszélt találkozón pedig Bartók Péter nem jelent meg. A 2000-es évektől viszont elindította a saját neve által fémjelzett kritikai közreadást, saját közreadói gárdával. Ismét újabb bő évtizednek kellett eltelnie mindaddig, amíg a müncheni G. Henle kiadó megkereste a Bartók Archívum időközben kinevezett új vezetőjét, Dr. Vikárius Lászlót, azzal a szándékkal, hogy szívesen megjelentetné Bartók műveinek kritikai kiadását. A közbeeső évek persze nem teltek tétlenül. Időközben, az összkiadás megvalósulásának reményében a Bartók Archívum munkatársai és a Somfai László által majd Vikárius László által felkért közreadók több kötetet készítettek elő kiadásra, amelyek most a 2020-ig megjelentetni tervezett első nyolc kiadvány anyagát jelentik. Következő kötetként még az idén publikálásra kerül a zenekari Concerto kottaszövegének kritikai közreadása, Móricz Klára gondozásában, ami nyilvánvalóan óriási hatással lesz Bartók világszerte játszott zenekari opusának interpretációjára. A kritikai szövegkiadás ugyanis nélkülözhetetlen alapja annak a gyakorlati kottakiadásnak, amelynek szólamai végül a zenekari muzsikusok pultjaira kerülnek.

A most bemutatott első megjelent kötet szinoptikus formában, vagyis egymással szemben fekvő oldalakon közli a sorozat két változatát: az 1909 és 1911 között publikált első kiadás szövegét és az 1943-as revideált alakot. A kiadvány I. függeléke tartalmazza Bartók jegyzeteit az első kiadáshoz, amelyekben a népdalok lelőhelyét és szövegét közölte, kiegészítve a népdalok kottás lejegyzéseivel és a népdalszövegek angol fordításával. A II. függelék további műalakokat közöl az egyes darabokhoz.
A kötetet angol, magyar és német nyelvű, részletes keletkezés- és recepciótörténeti tanulmány vezeti be, amelyet az előadóknak szóló útmutatás egészít ki Bartók kottaírásának jellemzőiről és a Gyermekeknek sajátos előadási problémáiról. A függelékeket angol nyelvű kritikai kommentár követi, amely bemutatja a Gyermekeknek teljes forrásanyagát.

Somfai professzor visszatekintése után, az Archívum korábbi és jelenlegi vezetője, valamint a két szerkesztő, Lampert Vera és Bíró Viola Kovács Sándor zenetörténész moderálásával bemutaták a Bartók Archívum és a Zeneműkiadó által még 1989-ben megkezdett Bartók Béla Írásai című sorozat most megjelent negyedik kötetét, amely a zeneszerző népzenei tárgyú publikációit tartalmazza Írások a népzenéről és a népzenekutatásról II. címmel. Amint Somfai László megjegyezte, Bartók írásainak kritikai kiadása mindig akkor vett lendületet, amikor a zeneművek összkiadásának ügye megtorpant, és fordítva: amikor a zeneművek kritikai kiadása jó úton haladt, akkor egy időre leállt az írások gondozása. A két szerkesztő, Lampert Vera és Bíró Viola röviden beszámolt a sorozat alapvető szerkesztési elveiről, valamint a jelen kötet szövegkritikai kiadásával kapcsolatban felmerült közreadói problémákról, különös tekintettel a különböző idegen nyelveken tartott előadások fogalmazványaira és szövegváltozataira. Maga a nyolc kötetre tervezett sorozat, amely szándéka szerint Bartók Béla írásban ránk hagyott életművének eddigi legteljesebb kiadása, nagy mértékben támaszkodik Szőllősy András 1966-ban Bartók Béla Összegyűjtött írásai I. címmel megjelent kiadványának bőséges jegyzetanyagára és tudományos tanulságaira.

A szünet után élvezetes “kottabemutató” hangversenyre került sor Bartók egykori Bösendorfer zongoráján. Fejérvári Zoltán fiatal zongoraművész a Gyermekeknek 1908-1911-es, illetve 1943-ban revideált változatából játszott válogatást, mégpedig a legkorábbi sorozatterv kilenc darabja, valamint a revideált változat I. füzetében található magyar, illetve szintén a revideált változat II. füzetében szereplő szlovák népdalfeldolgozások érzékeny tolmácsolásával.

– Kaizinger Rita –

Megosztás