Consummatum est!

3
1509

Mint korábban már annyiszor, most is hírt adunk arról, hogy a döntéshozók célkeresztjébe került egy magyar zenekar, nevezetesen a turisztikai bevételeket is hathatósan elősegítő, a Duna Palotában működő, éppen most 60 éves Duna Szimfonikus Zenekar.

Az évek óta állandó bizonytalanságban tartott együttest – úgy tűnik – mostanra érte el a végzete, amikor attól hangos a sajtó, hogy soha ennyit nem költöttek a zenekultúrára, amikor nem csupán a Nemzeti Kulturális Tanács vigyázza a létrehozott értékeket, de a hangzatos „Nemzeti Komolyzenei Stratégia” ügyében is megmozgatták az országot, ami mára csak egy kiürült szlogenné vált, hasonlóan a „Kulturális Alapellátás” -hoz, vagy a „Mindennapos éneklés” -hez. Megszűnt a TAO – félreértés ne essék, nem a sportban, hanem csakis az előadó-művészet területén – az így felszabadult soha nem látott nagyságú összeget a Kultúráért Felelős Államtitkárság saját hatáskörben TAO-pótlásként osztogatta – a TAO-körön kívülieknek is –, de az MMA elnöke, Vashegyi György is készített javaslatokat. A 2020-as évben már szó nem volt TAO-pótlásról, csupán többlettámogatási listák alapján utalták az összegeket. Szám szerint 12 lista látható lapzártánkig az EMMI honlapján, amiből egy lista sorszám nélküli, a 9. pedig hiányzik. Hogy titkos-e, vagy más okból nem látható, az még nem derült ki. Ami viszont kiderült, hogy az elérhető (!) listák szerint közel 27,4 milliárd forint lett szétosztva, amiből komolyzenei területre 8,8 milliárd forint jutott.

Ez öröm mindenki számára!

Ezzel szemben elgondolkodtató, hogy ha a leggazdagabb magyar zenekar, a BFZ 1,651 milliárd forintot, vagy a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola Alapítvány (amelynek fő tevékenysége kultúrpolitikai, illetve kulturális tárgyú kutatások folytatása, védnöki testületében pedig kormányhivatalnokok és országgyűlési képviselők sorakoznak) 1,1 milliárd forintot kapott az Előadó-művészeti szervezetek többlettámogatása címen , akkor miért nem jutott a Duna Szimfonikusoknak 200 millió forint, amivel – az MMA elnökétől kapott információ szerint – tavaly májusban maga a miniszterelnök is egyetértett, na és miért nem jutott egy hely az MNV Zrt birtokában lévő sok, üresen álló épületben? A nem mindenkivel ilyen szigorú fenntartó a hírek szerint mindössze 150 millió forintot volt képes felajánlani a 45 muzsikust (45 munkahely!) foglalkoztató szimfonikusoknak úgy, hogy közben kirakták őket a székhelyükről.

Apropó, székhely. A közelmúltban három patinás magyar zenekar székhelyét szüntették meg: A MÁV Szimfonikusokét, a Duna Szimfonikusokét és a Magyar Rádió Művészeti Együtteseiét. Utóbbiak az évad végéig maradhatnak. Elgondolkodtató, hogy mindhárom esetben klasszicista palotákról van szó, megspékelve a Nobel-díjas építész stúdiójával. Vagy egész egyszerűen csak ingatlanbizniszre kell gondolnunk? Vajon a Pázmány Péter Katolikus Egyetem mit fog kezdeni a magyar zenekultúra egyik legpatinásabb stúdiójával, ahol világsztárok serege fordult meg, ahol a kortárs magyar zene mindig otthonra talált?

A szerkesztőségünkhöz eljuttatott levélben, amely a Duna Szimfonikusok tagjaihoz 2020. december 23-án, mintegy karácsonyi ajándékként érkezett, ez áll:

Kedves Kollégák!
A mai napon megkaptam Prof. Dr. Kásler Miklós Miniszter Úr Alapítói Határozatát, amelyben többek között arról döntött, hogy a Duna Szimfonikus Zenekar 2021. május 31-vel szűnik meg…

Lapunk 2020/5 számában Vashegyi György, az MMA és a Nemzeti Kulturális Tanács elnöke az alábbiakat nyilatkozta:

„Először hadd mondjak egy jó hírt: nincs ok az aggodalomra, mert Magyarországon jelenleg senki nem tervezi zenekarok megszüntetését vagy összevonását – ezt hivatalos minőségemben, mint a Magyar Művészeti Akadémia és a Nemzeti Kulturális Tanács elnöke mondhatom.”

Vajon a NKT ülésein történik-e egyeztetés, mit mond a testület elnöke és mit tesz az EMMI? Vajon az agy tudatában van annak, mit csinál a bal kéz és mit csinál a jobb kéz?

Ezek után mi csak Kocsis Zoltán örökérvényű gondolatait tudjuk idézni:

„…Ennek a lapnak a hasábjain már több ízben kijelentettem, hogy nagyon károsnak tartanám, ha zenekarok szűnnének meg. Pontosan így gondolom ezt ma is. … Magyarországon, ahol annyi a tehetséges ember, felmérhetetlen károkat okozna, ha csökkenne az együttesek száma…” (2005/4)

„…a kultúra területén, ha bármi megszűnik, akár a legkevésbé becses intézmény, együttes, műhely is, az rendkívül nagy baj – mert akkor azt már soha többé nem lehet jobbá tenni (és az ilyen intézkedések mögött többnyire tendencia sejlik fel, ami vészjósló). Nem kéne ezt csinálniuk a döntéshelyzetben lévőknek, hiszen a kultúra ügyei egy-két stadion árából rendezhetők volnának…”

„…Azt gondolom, hogy azokhoz az összegekhez képest, amelyekre az autópálya-építkezéseknek, a kórházaknak, az iskoláknak van szükségük, a zenekarokra költött összegeket elenyészőnek nevezhetjük. … Azt kell finanszírozni, amiben jók vagyunk. A zene ilyen. Érdemes támogatni, sokkal inkább, mint olyan sportokat, amelyek csak eszik a pénzt. E hasonlatnál maradva: tartsuk szem előtt, hogy magyar zenekar még nem vesztett meccset. Sem itthon, sem külföldön…” (2016/2)

És végezetül:

„A hatalomnak újra kellene gondolnia a kultúrához való viszonyát” (2012/3)

(a szerk)

 

Megosztás