Nemzeti Filharmonikusok – 2018. december 13. Zeneakadémia

0
83

Fittler Katalin

Élet és halál – ezzel a címmel hirdették a Ferencsik bérlet 3. estjét, ám korántsem a tematika tűnt figyelemfelkeltőnek. Az est szólistájaként az elsősorban felvételei alapján ismert Karita Mattilának „élőben” való meghallgatása jelentette a legnagyobb vonzerőt. A finn szoprán diszkográfiájának sajátossága, hogy tematikus csoportosításban feltűnően nagy a teljes operafelvételek száma – ezek között szerepel a Fidelio, Wagner azonban kizárólag a Mesterdalnokok képviseli. Felfokozott várakozással tekinthettünk tehát a rendkívül igényes Beethoven-koncertária, az Ah, perfido és Izolda szerelmi halála elé. És minden bizonnyal hasonlóképp volt ezzel a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és zeneigazgatója, Hamar Zsolt is. A Müpa rezidens zenekara számára rendszeres vendégszereplések helyszíne a Zeneakadémia Nagyterme, s valljuk meg, ez a „nagy”-ság ezúttal igencsak fenntartásokkal kezelhető. Haydn: A megjutalmazott hűség című háromfelvonásosának nyitánya viszonylag kis apparátust igényel – az előadói létszám fokozatosan növekedett. Beethoven koncertáriája után Schumann-művet hallhattunk (Nyitány, Scherzo és Finálé), a szünet után pedig Wagnertől az Előjáték és Izolda szerelmi halála csendült fel a Trisztán és Izoldából, majd Richard Strauss méltán népszerű szimfonikus költeménye, a Halál és megdicsőülés zárta a műsort.
Ahhoz mindenképp „vegyes” program, hogy kizárólag elismerés illesse az előadókat, amiért egyenletes színvonalon tudták megszólaltatni, tehát egyik műsorszám sem szorult mentegetésre, amiért háttérbe szorult volna a felkészülés során. Az első perctől az utolsóig az intenzív jelenidejűség uralta a színpadot. A nyitány korántsem csupán „bemelegítés” volt, és hasonló lelkiismeretesség volt érezhető az önálló és a „kísért” daraboknál is.
A felvételeken kortalannak tűnő szoprán sajátos stílusban vonult be a színpadra, korántsem a kortalanság légkörét árasztva. Ám első hangjától kezdve kizárólag művészetére lehetett figyelni. Kiművelt hanganyagára, amelyet remek kondícióban tudott megőrizni, s arra a lényegre törő tudatosságra, amellyel az ismert gesztusoknak is mélyebb értelmet, jelentést tudott adni. Az ilyen művészi teljesítményt talán nem is illenék éneklésnek nevezni; érzelem- és indulatátvitel volt, a kottába rögzített szerzői szándéktól a hallgatóságig. Nem kellett érteni a szöveg szavait ahhoz, hogy tudjuk, miről van szó – ugyanakkor technikailag olyatén érthető volt a szövegmondása, hogy akár hallás alapján le is lehetett volna írni! De a kifejezés hasonlíthatatlan magasabbrendűsége, a gesztusokkal is közvetített, már-már operaszínpadot idéző érzelmi azonosulás elementáris hatású volt. Ilyenkor szembesül a hallgató a gyakran hangoztatott, már-már közhelynek tűnő ténnyel, hogy az ének: felfokozott beszéd. Történelmi kortól független, szinte indifferens életkorú nő az érzések viharában és az extázisig fokozott mámor megtestesítője – két csúcsprodukció. Épp azáltal, hogy a produkció-jelleg eltűnt a kifejezés- és közlésvágyban.
Érthető a zenekar inspirált játéka! Hamar Zsoltnak átszellemült irányítása közben aligha tűnhetett fel, hogy mennyire zsúfolt a pódium, s hogy néha már-már bántóan közel kerülnek mozdulatai az énekesnőhöz (kiváltképp a Beethoven-áriában – Wagner-hősnővé lényegülve Mattila talán nem is észlelte környezetét…).
Ami ismételten feltűnt Hamar Zsolt vezénylésében, az a mindennemű váltások iránti gondossága. Végigvezeti a lezáruló formarészt, ám időben ad olyan impulzusokat, amelyek egyértelműsítik a játékosok számára az új tempót és karaktert egyaránt. Rendkívül precízek ilyenkor a mozdulatai, lényegre törőek – amikor érzelmi kiteljesedésről van szó, választékos mozdulat-készlettel gondoskodik a folyamatok végigviteléről. Mindvégig inspirálóan irányított – ennek eredménye, hogy a zenekar hihetetlenül intenzív fokozásokra volt képes. Már-már akadékoskodásnak tűnhet annak halk megjegyzése, hogy e fokozások során néha egy-egy hangszercsoport időszakosan túlzott harsánysággal kissé módosította a kontúrokat – de mire ez eljutott az észlelésig, már megtörtént a korrekció, nemritkán a hangszerelés jóvoltából.
Teljesítmény volt ez a javából – amely magával ragadta a közönséget. Ezúttal a lelkes tetszésnyilvánítás maximálisan megérdemelt volt.

Megosztás