Óbudai Danubia Zenekar – 2018. október 6. – BMC

0
198

Fittler Katalin

Érdekes és tanulságos programot kínált október 6-án estére a CAfe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál. Ekkor került sor a BMC koncerttermében az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány nemzetközi mesterkurzusának zárókoncertjére, Working Around the Wind Quintet címmel.
Érdemes tudni a tényről: az Eötvös Péter Alapítvány 2018-ban három éven át tartó mentorprogramot indított 35 év alatti karmestereknek és zeneszerzőknek (évente két-két karmestert és zeneszerzőt fogad, akik rendszeresen együtt dolgoznak). A mesterkurzus kiválasztott karmesterei négy művet vezényeltek a fiatal szerzők műveiből, majd Mozart B-dúr szerenádja került előadásra (ez utóbbi az Óbudai Danubia Zenekar fúvósainak és egy nagybőgősének közreműködésével).
Az ilyen eseményekről elsősorban azzal a céllal érdemes beszámolni, hogy a szakmabeli késztetve érezze magát: körültekintőbb lesz, odafigyel a rendezvényekre, s a jövőben megpróbál minél kevesebb ilyen lehetőséget kihagyni. Mert kritika (pontosabban elmarasztalás) ezúttal elsősorban a hazai fúvósokat (s másodsorban a kortárs szerzőket) illeti. Napjainkban, amikor a fiatal muzsikusok közül mind többen tanulják meg a pályázatkészítés technikáját, s fektetnek erőt-energiát értékesnek remélt továbbtanulási lehetőségek megszerzésébe, mindazok, akik az ilyesmiből (akár csak életkorukból adódóan) kimaradtak, most – mintegy hospitálási szinten – részesülhettek volna, minimális energiabefektetéssel. Lehetett tanulni a művekből és főként az előadásokból. Tudom, a történeti zenék is szép számmal tartogatnak felfedeznivalót – de hallgatóként új művek születésénél „bábáskodni” különleges élmény. Akkor pedig, amikor műsorvezető is van, aki a szerzőkről-művekről-előadókról szólva megkönnyíti az értő zenehallgatást, sajátos hallásgyakorlat is ez.
Az ősbemutatók sorát Magda Dávid Three Pictures című kompozíciójának egy tétele nyitotta, amelyet Rippl-Római József képe inspirált (Busy City Scene), ennek előadása nem igényelt karmestert. A továbbiakban a zeneszerzőként is bemutatkozó Aaron Holloway-Nahum vette kezébe az irányítást (Alex Nante: Dynamis, Abram Omri: Zohar, és saját műveként Ezra’s Nursery). Tanulságos volt megfigyelni az egyes fúvósötösöknél (melyeket Camilla Hoitenga, Cathy Milliken, Horia Dumitrache, Lakatos György és Kovalcsik András szólaltatott meg, elismerésre méltó perfekcióval) alkalmazott vezénylési technikát, az egyes effektusok érdekében eredményesen alkalmazott mozdulatok gazdag változatosságát.
Korántsem specifikusan csak fúvós-muzsikusok (előadóművészek és tanárok) számára lett volna érdekes Mozart B-dúr szerenádja. Itt az ismert hallgatnivaló mellett egyedi megfigyelésekre kínálkozott lehetőség a fiatal karmesterek láttán (Lucie Leguay, Daru Andrea, a mentorprogram tagjaként két tételt vezénylő Toby Thatcher, Emilia Hoving, Fernando Palomeque, valamint a másik mentoráltként Su-Han Yang). Az Óbudai Danubia Zenekar muzsikusai maximális odaadással játszottak, korántsem éreztetve némely dirigenssel, ha nem bizonyult kellőképp körültekintőnek – ám mindazonáltal hallhatóan felforrósodott játékuk intenzitása, sziporkázóbbak lettek a partitúra szép mozzanatai, amikor lényegi mozdulatokkal irányították játékukat. Feltehetően nemcsak honfitársi szolidaritásból jutott nagyobb figyelem a kotta nélkül vezénylő (a partitúrát alaposan ismerő, a játékosokat megannyi informatív mozdulattal irányító) Daru Andreának, és sziporkázó finálét varázsolt (a rajta kívül kizárólag fejből dirigáló) Su-Han Yang.
Hogy a kurzus résztvevői „meglepetéssel” is készültek, megköszönve Eötvös Péter munkáját (rövid zongorakíséretes énekdarab, mely a szünetben a terem előtt hangzott el), lényegi információ atekintetben, hogy a projekt első éve mindenki megelégedésével ért véget.
A BMC hangversenyterme rendkívül hamar vált kedvelt koncerthelyszínné. Ideje lenne az épületben zajló sokrétű eseményekről immár a szélesebb szakmának is értesülni.

Megosztás