Clemens Hellsberg: Eine glückhafte Symbiose. Die Wiener Philharmoniker und die Salzburger Festspiele

0
165

A Salzburgi Ünnepi Játékok Alapítványának kiadványa annak a tervezett sorozatnak az első kötete, amely az Ünnepi Játékok centenáriuma (2020) tiszteletére készül. Reprezentatív kétnyelvű könyv, érdekes és tanulságos olvasmány mindazoknak, akik értenek németül vagy angolul. De még azok számára is tartalmaz érdekességet, akik egyik nyelven sem vállalkoznak olvasásra – képanyagában felismerhetünk megannyi, többségükben hangfelvételekről ismert művészt (elsősorban karmestert), és szép számban találunk köztük fotókat operaelőadásokból is. Az értő olvasók számára pedig külön csemege lehet a szöveges illusztrációk kisillabizálása…

Méltányos és illő választás volt az ünnepi kiadványsorozatot az Ünnepi Játékok rezidens zenekarával kezdeni, hiszen megannyi szállal fonódik össze a történetük. Jelképes az életükben az 1842-es év. Ekkor készült el Salzburgban a Mozart-emlékmű, amellyel új lendületet kapott az a törekvés, hogy szülővárosa méltóképp emlékezzen meg Mozartról. Ugyanebben az évben volt az első filharmóniai hangverseny Bécsben (korábban kizárólag hivatásos muzsikusokból álló zenekar csak a színházakban működött – igaz ugyan, hogy ezt az együttest esetenként szerződtették hangversenyekre, mint például Mozart tette 1785-ben, egy hat koncertből álló ciklus előadására, s hasonlóképp ugyancsak a Bécsi Hofburgtheater zenekara játszott Beethoven első bécsi „akadémiá”-nak nevezett szerzői estjén). Az Otto Nicolai vezényelte 1842. III. 28-i hangversenyt tartják a Bécsi Filharmonikusok születésének.

A Bécsi Filharmonikusok Bécsen kívül először Salzburgban szerepeltek, 1877-ben, az első „Salzburger Musikfest” keretében, s ez az út valamennyi résztvevő számára felejthetetlen maradt. Különvonattal utazott a 91 zenekari játékos, amelyet útja során több állomáson a helyi férfidalárda köszöntött rövid műsorral. Még hét ilyen zeneünnepélyre került sor, s közülük hatnak immár visszatérő résztvevői voltak.  Ettől kezdve folyamatos volt a kapcsolat a két város zenei élete között. A filharmonikusok a 2. világháború idején utoljára Salzburgba utaztak, s ide vezetett első útjuk a háború után is. Itt játszott a zenekar először operát 1925-ben, s a kapcsolatot tovább erősítette 1956-tól a Mozart Alapítvány által évenként megrendezett Mozartwoche, amelynek mindmáig visszatérő vendégei.

A Bécsi Filharmonikusoknál elenyésző mértékű a játékosok cseréje – legtöbbjük kiszolgálja a 40 évet. Kiszámították, hogy az Ünnepi Játékok rezidens zenekara a 40 éves munkaviszony idején élete 4-5 évét tölti Salzburgban.

A decemberben megjelent kötet szerzője, Clemens Hellsberg (szül. 1952) maga is részese volt e folyamatnak. A Staatsoper zenekarából 1980-ban került a Bécsi Filharmonikusok hegedűszólamába, ahol 2016-ig aktív játékos volt (közben 1 évig volt a zenekar vezetőségének tagja), miközben – merthogy zenetudományi tanulmányokat is folytatott – zenetörténeti témában számos publikációt jelentetett meg. Mint a kötethez írt előszavából megtudjuk, 11 éves korában járt először Salzburgban, ahol a Mozart szülőházában tett látogatás felejthetetlen élményével gazdagodott. Érzelmi elkötelezettséggel, a színfalak mögötti események ismeretében, ugyanakkor elismerésre méltóan alapos tárgyi ismeretanyag birtokában világosan tagoltan, áttekinthetően tárgyalja a rendezvénysorozat és a zenekar közös múltját, és ami felbecsülhetetlen érték: a szó szoros értelmében „naprakész” a kötet, amennyiben a 2017 márciusában kapott felkérést úgy teljesítette, hogy a 2017-tel kezdődő korszak új vonásait is felvázolta.

Az Ünnepi Játékok elnökasszonyának beköszöntőjét és a szerző előszavát követően még egy remekbeszabott rövid összefoglalás található, amelyben a város szülötte, jelenleg egyetemi tanára, a történész Robert Hoffmann tekinti át, immár várostörténeti szempontból, a Mozart-emlékműtől a Fesztivál alapításáig terjedő időszakot.

Informatív, egyszersmind olvasmányos a könyv, az első betűtől az utolsóig. Érdemes végigolvasni, de azok is haszonnal forgatják, akik valamely konkrét korszakra kíváncsiak. Tartalomjegyzéke olyannyira egyértelműsíti a bennfoglaltakat, hogy ezúttal felesleges lett volna a névmutató.

Egy város, változó politikai viszonyok között, időtlenül szép természeti környezetben, ahol a mindenkori igényeknek megfelelően gondoskodnak arról, hogy az idelátogatók (zenerajongó zarándokok és a gazdag választékból csupán szolidan szemezgetők) a legjobbat kapják – a legjobbaktól, a legjobban. Nem véletlen, hogy – miközben értékes produkciókkal a figyelmet magára irányító fesztiválok sokasága jelent, s jelenik meg a nemzetközi zenei életben – Salzburg rendíthetetlenül tartja „elsőségét”, s ha esetenként disszonáns hangok is bekapcsolódnak a jubilálók kórusába, utóbb mindig igazolást nyer a vitatott-megkérdőjelezett szemléletmód, műsorpolitika, vagy bármely más szempont.

A muzsikusok érdeklődésére atekintetben is számot tarthat a kötet, hogy bepillantást nyerhetnek a művészeti élet magasabb szempontjaiba és azoknak a gyakorló muzsikusokra gyakorolt hatását is nyomon követhetik. Ajánlott olvasmány, mindenkinek! (Fittler Katalin)

Clemens Hellsberg: Eine glückhafte Symbiose. Die Wiener Philharmoniker und die Salzburger Festspiele (Residenz Verlag)

Megosztás