Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
Sportszellem a klasszikus zene szolgáltában

Miben vehetnek példát a zenészek a sportolóktól?

A sportolók keményen és meghatározott rendszer alapján edzenek, amikor versenyre készülnek. A zenészek is sokat és szintén meghatározott rendszer alapján gyakorolnak, hogy az előttük álló koncerten a tudásuk legjavát legyenek képesek nyújtani. A sportolók általában valóságos szenvedéllyel követik kitűzött céljaikat. A zenészek többsége is szenvedéllyel játszik, és – ha zenéről van szó – komoly áldozatokra is képes. A sport és a zene számos közös elemet hordoz magában, de vannak lényeges eltérések is közöttük. Az orvosi ellátás terén például a zenészek jelentős hátrányban vannak a sportolókkal szemben. Ezen pedig változtatni kell.


A művészek és a zenészek sporttal szemben megfogalmazott korábbi előítéletei szerint a sport rendkívül veszélyes, sőt végzetes is lehet: éppen ezért, ha már sport, akkor is legfeljebb a sakk… A művelt polgár képéhez emellett korábban hozzátartozott a sport bizonyos fokú elutasítása is. Ezek az előítéletek azonban lassanként szertefoszlani látszanak. A tömegsportok rámutatnak ugyanis arra, hogy a jó fizikai erőnlét és a mozgás mindenki – így a zenészek – számára is az életminőség javulását jelentheti. Az élsport kapcsán pedig megismerhetjük azokat a teljesítménynövelést célzó és hatásos edzési módszereket, amelyek a hivatásos zenészek számára is hasznosak lehetnek, hiszen a hangszeres zenélés igénybe veszi a testet is. A sporthoz hasonlóan a teljesítmény szempontjából a zenében is meghatározó szerepet tölt be az izomerő, a légzéstechnika, a kondíció, a betanult motorikus mozgások és a szellemi frissesség.

„Sokat tanulhatunk a sportolóktól, és kívánatos lenne, hogy bizonyos dolgok – például a sportorvosi ellátás – a zenészek esetében is magától értetődőek legyenek" – mondja Willibert Steffens, münsteri zenész, a Német Zenekarok Egyesülete (DOV) „Egészség és megelőzés” munkacsoportjának elhivatott tagja, aki meg van róla győződve, hogy csak az egészséges zenészek képesek jó és kiváló teljesítményt nyújtani. Kollégáival közösen azon fáradozik, hogy felhívja zenésztársai figyelmét az egészség és az egészségmegőrzés fontosságára, hogy a zenészek minél korábban és minél rendszeresebben foglalkozzanak tartási problémáik, az izommerevség és a zenész szakmával járó egyéb panaszok megelőzésével. A kérdés ezzel kapcsolatosan az, hogy miben vehetnek a zenészek példát a sportolóktól.

A rendszer hiánya

A labdarúgók vagy az olimpiai sportolók esetében magától értetődő, hogy a játékosoknak, illetve a sportolóknak folyamatos orvosi és fizikoterápiás ellátásban van részük. Az élsportolói teljesítményt nyújtó sportolók munkáját pszichológusok is segítik, és a nehezebb edzési időszakok során mentális támogatást biztosítanak számukra. Mindezek az edzővel egyeztetve olyan teljesítményszint eléréséhez segítik hozzá a sportolót, amely a jól megtervezett edzés- és pihenőszakaszokkal közösen lehetővé teszik, hogy a sportoló a verseny kitűzött időpontjában végül tudása legjavát legyen képes nyújtani. Willibert Steffens nagy vonalakban – és nem utolsósorban 22 éves fia révén, aki jelenleg a kölni sportfőiskolán tanul, gyeplabda játékos és polgári szolgálatát az esseni olimpiai központban teljesítette – ismeri a sportolók edzési alapelveit. "Megtapasztaltam, hogy a sportolóknak milyen komoly orvosi támogatásban van részük." A munkacsoport tagjai arra jutottak, hogy a zenei életben is helyénvaló és kívánatos lenne a zenészek hasonló módon történő támogatása. „Elképzelhető lenne, hogy az élsportolókhoz hasonlóan az élvonalbeli zenekaroknak is részük legyen effajta támogatásban. Ez lenne az az alapelv, amelynek megvalósítására törekszünk" – mondja Steffens, aki kollégáival az edzés és a versenyekre történő felkészülés vonatokozásában is példaként tekint a sportra. „A sportolók személyes edzésterv alapján készülnek. Vannak pszichológusaik, akiknek az a feladatuk, hogy lelkileg készítsék fel őket a versenyekre. Ez a rendszer a zenészeknél hiányzik.” Steffens tudja, hogy az elképzelések utópisztikusak, hiszen képtelenség az egyes zenekari tagok mellé külön edzőt rendelni és számukra egyéni próba-, illetve edzéstervet készíteni. Ki tudná ezt megfizetni? „Mégis megéri eljátszani a gondolattal”- mondja Steffens. Akár azért, hogy távlatokat nyisson új szakmai elképzeléseknek, akár azért, hogy újragondoljuk a karmester szerepét.

Milyen pozitív változást jelentene az, ha a karmesterek egy kicsit edzőként is tekintenének önmagukra? A teljesítmény fokozatos növelésének a sport terén már bevált elve alkalmazható lenne a zene terén is. Sok karmester ösztönösen követi ezt a módszert: a zenészeknek nem kell rögtön az első próbán teljes hangerővel játszaniuk, és a zenekari hangzás kialakítása fokozatosan, egyre finomulva jön létre. Szintén sok karmester készül intuitív módon egy adott hangversenyre, miközben a zenészek az időbeosztást többé-kevésbé „edzési ütemtervként” érzékelik. Felvetődik azonban annak kérdése is, hogy jó-e az egyáltalán, ha a próbaidőszak során a zenészekben tudatosodik, hogy hol tartanak éppen a teljes próbaidőszakon belül. Az úgynevezett flow ugyanis – amikor a zenélés öröme elragadja a zenészt, aki eközben az időről el is feledkezik – alapvető motivációt jelent a zenekari zenész számára a gyakorlás során.

A test tudatos használata
A tudományt is foglalkozatja a kérdés, hogy mennyiben alkalmazhatók a sportedzéseken szerzett tapasztalatok a zenei gyakorlatban. Claudia Spahn, zenészekkel foglalkozó orvosprofesszor és a freiburgi egyetemi kórház zenészekkel foglalkozó orvostudományi intézetének vezetője a zenészeket érintő megelőzés és a hangszeres zenélés során végzett mozgások analízise terén folytat kutatásokat elméleti és gyakorlati szinten is. A szakirodalomban fellelhető ismereteket és más orvostudományi kutatások eredményeit fogja össze. Emellett empirikus kutatásokat folytat kérdőívek útján, de legfontosabb ismereteit mégis személyes betegkapcsolatai révén szerzi. Korábban rendszeresen végzett összehasonlításokat annak vizsgálatára, hogy a sportpszichológia terén ismert motivációs tréning alkalmazható-e a zenekari zenészeknél is. A vizsgálati eredmények azonban túl sok ismeretlent tartalmaznak, ugyanis kevés olyan információ áll rendelkezésre, amelyből a zenészeknek a saját munkájukkal kapcsolatos hozzáállására lehetne következtetni. Ráadásul amíg a sportolók esetében a teljesítménymotiváció egyértelműen (számokban vagy meccseredményekben mérve) meghatározható, addig e lényeges kérdés megválaszolása az alkotó munkát végző zenészek esetében sokkal bonyolultabb. A sikernek köszönhető öröm adja a motivációjukat, vagy netán a sikertelenségtől való félelem? És hogyan határozhatjuk meg a zene terén a siker vagy sikertelenség fogalmát? Egy „jó” vagy „jól sikerült” koncert lehet a siker mércéje, de tudományos értelemben véve mégsem tekinthető egyértelmű viszonyítási alapnak.


A sportolói karrier és a zenekari zenész szakmai életútja között számos egyéb különbség is fellelhető. Sportáguktól függően a sportolók a harmincas éveik közepe táján visszavonulnak az élsporttól és az állandó edzésektől. Az élsport e tekintetben tehát nem jelent pozitív, követendő példát. A profi labdarúgók – ha fiatal korukban sikerült megfelelő szakmai képesítést szerezniük – karrierjük későbbi szakaszában edzők vagy menedzserek lesznek. Az edzések elmaradásával gyakran jelentkeznek náluk fizikai problémák (például ízületi kopás, testsúlygyarapodás). Az élsporton belül csak kevés lehetőségük nyílik arra, hogy „szakmabeliek” maradhassanak.

A zenészeknek „egy életen át”, 65. vagy 67. életévükben történő nyugdíjazásukig kell bírniuk erővel. Ehhez kezdettől fogva meg kell tanulniuk, hogyan bánjanak a legmegfelelőbben erőforrásaikkal. „Ez a felismerés mára már általánossá vált, és örvendetes, hogy a zenei felsőfokú képzésben részt vevő diákoknak már az első félévtől kezdve tanítják is ezt” – mondja el Christoff Zalpour, az osnabrücki főiskola alkalmazott fizikoterápiai és oszteopátiai intézetének igazgatója és orvos-szakmai vezetője, akinek pacientúrájába számos zenész tartozik. „A fizikoterápia nagyon elterjedt a sport terén, és szeretnénk, hogy a zene terén is az legyen." Zalpour elgondolása egyáltalán nem áll távol az "Egészség és megelőzés" munkacsoport elképzeléseitől, amelyek a sydney-i Ausztrál Kamarazenekar esetében már a valóság részét képezik: Bronwen Ackermann, a zenekar fizikoterápiás szakembere a turnékra is elkíséri a zenekart, hogy biztosítsa a zenészek mozgásszerveinek karbantartását.


Zalpour meggyőződése szerint a zenészszakma képviselőinek ugyanolyan fizikoterápiás támogatásra lenne szükségük, mint az élsportolóknak: a zenészek esetében a mozgások kisebbek ugyan, de gyakoriságuk jóval nagyobb, és a zenész emellett folyamatosan ismétlődő, finommotoros mozgásokat hajt végre. Zalpour szerint „a zenésszel szemben támasztott követelmények ugyanolyan mértékűek, mint egy profi labdarúgó vagy magasugró esetében.”
Amit a zenészek a sportolóktól megtanulhatnának az az, hogy újfajta és jobb viszonyt alakítsanak ki a saját testükkel. „Tudjuk, hogy a zenészek inkább intellektuálisan közelítenek testükhöz” – állítja Zalpour. „Sokuk éveken át tanulja azt, hogyan kell elnyomni vagy elviselni a fájdalmat ahelyett, hogy a fájdalmat ellensúlyozó mozgásokat végezne." Ennek következtében bizonyos mozgási folyamatok berögzültté válnak, merevség lép fel, ami végül már el nem nyomható fájdalomhoz vezet. Ennek ellensúlyozása a fizikoterápia feladata, ami a szó szorosabb értelmében a rehabilitáció kezdetét is jelenti. A mindennapokban segítséget jelenthet az általános mozgás vagy még inkább a sport. A kettő közötti átmenet igen képlékeny. Az edzőtermi gépen is lehet célzottan edzeni az adott izomcsoportot, de egészségmegőrző testmozgásként választható a futás, gyaloglás vagy túrázás is. A sportág kiválasztásakor a zenésznek mindenesetre mindig figyelembe kell vennie a lehetséges balesetek valószínűségének mértékét – mondja Zalpour, majd hozzáteszi: „Az ujjak esetleges sérülésével járó röplabda például túl nagy kockázatot jelent a vonósok számára.”

A napjainkban űzhető szabadidős sportlehetőségek kiváló alkalmat nyújtanak a kedvenc sportág biztonságos űzésére. Akinek a futás térdízületi problémákat okoz, áttérhet a görkorcsolyázásra, és ha teljes biztonságban szeretné magát érezni, sisakot és térdvédőt is húzhat, ami a kerékpározás vagy a síelés esetében is hasznos lehet. „Még emlékszem arra, amikor a 70-es években a zenekar vezetősége rossz szemmel nézte, ha valaki síelni utazott" - meséli Willibert Steffens. Ha a kolléga gipszben tért vissza a szabadságról, és sokáig betegállományban volt, máris beindult a szóbeszéd, hogy a sport "veszedelmes” dolog. Napjainkra azonban megváltozott ez a közvélekedés, ami nagyon jó. Az erősödő sportszellem a szó szoros értelmében csak hasznára lehet a zenei életnek.
(Das Orchester  2012/9 - Sven Scherz-Schade)
 

 


 


Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!