Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
Ott kell folytatni, ahol abbahagytuk

Győriványi Ráth György tervekről, tanulságokról, tapasztalatokról

Harmadszor tért vissza főzeneigazgatóként az Operaházba Győriványi Ráth György. A karmester most is hasonlóan vélekedik a ház működtetéséről, a művészi munkáról, mint amikor először nyerte el ezt a pozíciót. Számos dolgon akar változtatni, bár szerinte a reformtörekvéseiből az elmúlt években nagyon sok megvalósult már. Már várja, mikor indul ellene megint aláírásgyűjtés. Ennek ellenére úgy véli, tanult az eltelt évek hibáiból, s most másfajta kommunikációt folytat, például saját blogot is indított, hogy a dalszínház tagjai megértsék a döntések mögött rejlő indokokat.


-    Néhány esztendővel ezelőtt, amikor még folyt a munkaügyi pere, azt nyilatkozta: ”visszajövünk, és ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk”. Azóta azonban eltelt sok év, s úgy vélem, ma már ugyanott nem lehet folytatni… Vagy mégis?

-    Az utóbbi nyolc esztendő alatt mások is rájöttek arra, hogy ott kell folytatni, ahol mi abbahagytuk. Hegyi Árpád Jutocsa igazgatása alatt is történtek erre kísérletek, de a legutolsó vezetés alatt is, próbálták ott folytatni, ahol mi abbahagytuk. Ma azok az énekesek szerepelnek a Magyar Állami Operaházban, Perencz Bélától, Rálik Szilviától Létay Kiss Gabrielláig, akiket még én szerződtettem. A blokkrendszert teljesen bevezették, úgy, ahogy annak idején mi elképzeltük, elkezdtük. A dupla szereposztás is kísértetiesen hasonlít a cover-rendszerünkre. Érdekes módon Fischer Ádám is azokat a művészeket választotta a zenekarába, akik annak idején velem muzsikáltak, és akik az Operaház elit együttesét képezték. Részben tehát ugyanúgy folytatjuk, részben pedig másképp. Nyolc év elteltével ugyanis teljesen más dalszínház született, mint amilyet mi korábban átvettünk. A helyzet nem sokkal jobb, de sokkal kevesebb akut problémával rendelkezik az intézmény. 

-    Mondjon példákat!

-    Szervezettségében sokkal rosszabb most a színház, mint amilyen 2001-ben volt. Azonban mindennek a megváltoztatása sokkal kevesebb konfliktussal jár, mint annak idején az, hogy egy egész énekes generációt elmozdítsunk,, s lehetőséghez juttassuk a tehetséges fiatalokat. Azok az emberek, akik gyenge minősítést kaptak a zenekari meghallgatáson, nagyrészt ki is koptak azóta a  zenekarból….

-    Nagyon fontosnak tartotta, hogy teljesítmény szerint bérezze az együttes tagjait, ezért is folytak meghallgatások. Most ismét tervez ilyen rendszert?

-    Igen, bár a legnagyobb felháborodást éppen ez a struktúra keltette annak idején. S be kell valljam, akadt is némi alapja. A koncepcióm ugyanis az volt, mentsük meg az Erkel Színházat, ne kelljen csökkenteni az együttest, ezért is találtam ki, hogy a Köztársaság téri teátrumban, népszínház jelleggel fogunk dolgozni, költséghatékonyabban, olcsóbb zenekarral és a kórussal. De nem lehetett két teljesen szeparált együttest létrehozni, s így előfordult, hogy az egy pultban ülő zenészek fizetése között akár 100 ezer forint különbség is volt. Ez valóban nonszensz, és belső feszültségeket keltett. De úgy gondolom, mindig jobb, mint ami aztán bekövetkezett, hogy kikerült a rendszerből 45 muzsikus.  És ha nem kell az Erkelben az együttes, akkor még csökkenhet a létszám…. De a minősítési pénzt mindenképpen vissza kellene állítanunk. Van erre lehetőség, hiszen létezik most is egy minősítési bérkiegészítés. Ha az intézményen belül át tudunk úgy pénzt csoportosítani, hogy a zenekar, kórus nagyobb összeget kapjon, ismét annak a híve lennék, hogy ez ne legyen a fizetésbe beépítve, hanem a mennyiségi és minőségi munkáért járjon.

-    Erre több együttesnél akadnak már jó példák… Az egyik interjújában azt nyilatkozta a kinevezését követően, hogy a fő feladata, hogy kitalálja, milyen legyen a szezon, milyenek legyenek a szereposztások. Nyolc éve azonban azt mondta, a főzeneigazgató dolga az, hogy fegyelmezetten működjön a ház és jó előadások szülessenek… 

-    Igen, s ehhez ki kell találni az egész éves próbarendet, nem engedhetjük el összevissza az énekeseket, a zenekar tagjait. S ha rend van, akkor eleve hatékonyabb a munka, s máris jobbak az előadások. Maga a szervezettség, az elvárás, hogy odafigyelünk a művészek munkájára, s ezt hatékonyan szervezzük, már minőségi ugráshoz vezet. Úgy vélem, ez néhány hónapon belül megfigyelhető lesz az előadásokban is.

-    Patkó József nagyon hiányzik ma is, hiszen ha ő ott ült az elődáson, minden jobban működött…

-    Pótolhatatlan vesztesége a zeneéletnek. De egyébként amikor először kineveztek, s a művészek megtudták a meghallgatás tényét, a közönség részéről rögtön visszajelzés érkezett, hogy jobbak az előadások. Mindenki elkezdett gyakorolni, mindenkinek fontos volt a saját munkája, s ahogy ezt megtette, máris más igényekkel lépett fel a közös munka során is. Egy darabnak egy karmestere volt, jöttek a fiatal énekesek, és az idősebbek is fontosnak tartották, hogy a versenyképességüket bizonygassák. Nem sok minden történt, mégis látványos eredményt lehetett elérni. Én ugyanezt szeretném most is.

-    Meglepő választás volt a zenekar élére Simon Béla…

-    Simon Bélát zeneakadémista korából jól ismerem, tudom, nagyon tehetséges zongorista volt. Sokat beszélgettünk később is, amikor ő már Angliában élt, menedzserkedett, szerződésekkel foglalkozott. Nagyon jó képességű embernek ismerem, aki ért a zenéhez, és már két esztendeje dolgozik az Operaházban. Neki korábban is a zenekarral kellett foglalkoznia, ismeri a problémákat, az együttes tagjait. Nem szerettem volna a zenekarból igazgatót választani, már csak a személyes kapcsolatok miatt sem. Olyan emberre volt szükségem, akiben megbízom, s elég erős ahhoz, hogy a szükséges változtatásokat végigvigye.

-    Hogyan fogadták az új zenekari igazgatót?

-    Ambivalensen, mint az Operaházban mindenkit. Vannak, akik alkalmatlannak és persze vannak, akik alkalmasnak tartják erre a posztra, de pro és kontra érveket ebben a házban bárki ellen és bárki mellett lehet hallani.

-   
-    Főzeneigazgatóként Ön is kész évadot vesz át. Min akar változtatni?

-    Jobb a helyzet, mint amikor először kineveztek, hiszen most a szereposztások teljesen vállalhatóak. Ha jól meg van szervezve a munka, akkor az előadások lehetnek még jobbak. S véget kell vetni az itt folyó, hihetetlen pazarlásnak. Ebből a megtakarításból kell a művészeket jobban dotálnunk.

-    Ebből a szempontból például sokkal rosszabb a helyzete, hiszen 2001-ben azt tudta mondani, ezek az elvárások, de ezekhez sokkal magasabb fizetés jár, mint korábban. Most a jobb munkáért nem ígérhet több pénzt…

-    Más a környezet is. 2001-2002-ben sokkal fenyegetőbb volt az, hogy akadtak alternatívák, volt konkurencia, lehetett nyugatra menni. Mára a külföld gyakorlatilag bezárult, mindenki a saját gondjaival küzd. Sajnos egyre kevesebb a zenekar mindenütt a világban. Válságban vannak az együttesek, így nem fogják elcsábítani a zenészeinket. Ma mindenki megbecsüli a meglévő állását. Míg korábban azon háborogtak sokan, hogy milyen kevés a fizetésük, ma inkább örülnek, hogy van állásuk. Ezt érzem is a házban. Nincsenek haknik, turnék. Kevés a próbajáték. Úgy vélem, a muzsikusok örülnének annak, ha a munkájuknak eredménye lenne, s fel tudnák mutatni azt, hogy az Operaház zenekarára szükség van.

-    Az Erkel Színház sorsáról hogyan vélekedik?

-    Konkrét ígéretek vannak arra, hogy kinyitják a teátrumot jövő év szeptemberében. Ezt az időpontot kicsit idealistának érzem, ismerve a megszokott mechanizmusokat… De az már jó, hogy megszületett az akarat, mert akkor a színház felújítására is lesz pénz. S jó megoldás, ha a Magyar Állami Operaház figyelme alá tartozik, de az együtteseinknek nem kell abban a teátrumban játszania. Ez azért lényeges, mert örök vita származik abból, hogy mennyi az a költség, amennyit a dalszínháznak az Erkelre kell költenie. Jó az, ha a két intézmény külön működik. Egy ilyen második operának az üzemeltetése jóval olcsóbban megoldható anszvit-rendszerben. 

-    Saját igazgatósága lesz annak a teátrumnak?

-    Ez még nem tisztázott. Szeretném, ha kimondanák, hogy a Magyar Állami Operaház csak az Ybl-palotában játszik. Ha innen kimozdulunk, akkor máris túlórák keletkeznek, plusz zenészekre, más díszletre van szükség. Számos olyan költség keletkezik, amelynek nincs értelme. Miért az Operaház játszik Varázsfuvolát a Vígben, míg ott egy másik együttes is muzsikálhatna… Nem nyerünk ezzel az előadással semmit. Nyíltan fel kell vállalni, ez egy intézmény, s ehhez ennyi pénz szükséges.

-    Mi lesz akkor, ha szükség lesz az Ybl-palota rekonstrukciójára?

-    Mindenki ettől fél, de a színpadrészt egyetlen hónap alatt ki lehet cserélni. Legyártják méretre. Ez az intézmény nagyon jó állapotban van, az öltözők jelentenek gondot és az üzemház, ezt azonban hamar fel lehet újítani. Ebben az intézményben a nyári rekonstrukciókkal sok éven keresztül lehet még játszani.

-    Az elődje nem pártolta a közalkalmazotti rendszert, ő le is mondott a státuszáról.  Sokan most attól tartanak, azért állítottak kormánybiztost a ház élére, hogy gazdasági társulattá alakítsa. Ön hogyan vélekedik minderről?

-    Annak idején Locsmándi Miklós főigazgatóval különböző ütemterveket készítettünk arról, hogy hogyan lehetne az intézményt finanszírozni. Négyféle variáció született, amelynek az volt a végeredménye, akkor drágább jelentősen a ház üzemeltetése, ha nem közalkalmazotti szférában működik. Lehet persze erre is jó megoldást találni, de megfelelő adózási háttér szintén szükséges hozzá. Arra senki sem gondolhat, hogy évről-évre újra kelljen a zenekart szervezni. Állandó társulatra van szükség. Nem látom ennek olyan nagy előnyét, de hátrányát sem. Azt a mentalitást kellene megszüntetni, hogy ma Magyarországon zenei és énekesi körökben azt gondolják, a Magyar Állami Operaház fő feladata, hogy  bizonyos művészek egzisztenciális gondját egy életre megoldja... A dalszínház a legkiválóbbakat alkalmazza, akkor, amikor a munkájukra szükség van, fennmaradó idejükben lépjenek fel máshol, tanítsanak…

-    Valóban visszasírták most olyanok is, akik annak idején aláírást gyűjtöttek Ön ellen?

-    A tények bennünket igazoltak. S aki vezető, ne akarjon népszerű lenni, ezt most is így gondolom. Tudja, hogy mit akar, s az embereknek ehhez kell igazodniuk. Ha eredményeket tud elérni, akkor nyilván mindenki, akinek kell, meg lesz elégedve vele. Nem a népszerűség a célom, hanem az, hogy ez az intézmény jól működjön. Minden, ami létrejött az utóbbi nyolc évben, az mind annak alapján született, amit annak idején én szerettem volna. Hozzászoktam ahhoz, hogy botrányokat váltok ki az ötleteimmel. De ezek igazolják magukat. Ahol pedig tévedtem, ott nekem magamnak is le kell vonnom a tanulságot. Meg kell újból próbálni.

-    Mennyiben zavarja, hogy a bíróság ítélete szerint alkalmatlan a vezetésre?

-    Az alkalmatlanság jogi formula. Vezetői megbízatást alkalmatlanság címén lehet visszavonni. Alkalmatlannak minősíthetnek valakit, egy adott periódust vizsgálva. Mivel a szakszervezet és a közalkalmazotti tanács levélben fordult a Miniszterhez, hogy mentsen fel engem, ezért a bíróság úgy ítélte meg, az alkalmatlanságom bizonyított, mert nem sikerült a koncepciómat elfogadtatni a társulattal… Pedig karmesterként minden előadáson és koncerten sikerült a saját koncepcióm mellé állítani őket… 

-    De talán most sikerül a félreértéseket megelőzni, mert úgy látom, másképp kommunikál. Blogot indított egy internetes újságban…

-    Úgy gondolom, hogy az egyik fő problémája a 2001-02-es tevékenységemnek az volt, hogy nagyon gyorsan haladtam, egy olyan világban, amelynek dolgozói iszonyatosan lassúak. Az én pörgős tempómat nehezen élték meg, nem is értették a változásokat. Sokaknak nyolc esztendő kellett, hogy felfogják, Győriványi mit is akar. Emellett a kommunikáció hiánya okozott gondot, nem szakítottam ugyanis arra időt, hogy minden lépésemnek a magyarázatát kellőképpen eljuttassam a dolgozókhoz és a publikumhoz. A bloggal most első kézből informálhatom az érdeklődőket a külső és belső történésekről. S két nagy előnyöm van az első vezetői korszakomhoz képest.  Akkor bizalmatlan voltam mindenkivel. Azóta megismertem a házat, tudom, ki az, aki valóban az operáért dolgozik, s tudom, ki sütögeti a saját pecsenyéjét. Most sokkal jobb a helyzet, s nagyon örülök, hogy olyan munkatársam van, mint Horváth Ádám.

-    Mi lesz Fischer Ádámmal?

-    Rendszeresen egyeztetünk vele, mindannyian azt szeretnénk, ha elvezényelné az előadásait.

-    2012-ig szól a kinevezése. Utána pályázni fog a posztra?

-    Ez a két év addig kiderítheti, hogy mit gondolok az operajátszásról, és számomra is világossá válik, hogy mindaz, amit próbálok végrehajtani, mennyiben működőképes. Azt mindenképpen fontosnak találom, hogy a minisztérium felhatalmazást adott arra, hogy az átmenetet is végigcsináljam, hogy egyszer valóban ne úgy történjen meg egy főzeneigazgató kinevezése, hogy az előzőnek az évadját kell levezényelnie. Tehát együtt fogok dolgozni az utódommal, akkor is, ha nem pályázom. Ebben a két évben pedig kiderül, érdemes-e folytatnom… Meglátjuk. Az azonban biztos, hogy most legalább ez a nagy tengerjáró hajó a megfelelő irányba fordult…
(R. Zs. – Zenekar 2010/06) 
 


Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!