Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
Medveczky Ádám arany pálcáról, könyvről és tanításról

 Medveczky Ádám arany pálcáról, könyvről és tanításról 

„Meg kell érezni a műszempilla szagát”
 
 
Sosem szeretett összegezni, visszatekinteni, mindig csak a jövő, az újabb kihívások izgatják, mégis tavaly megjelent az életéről szóló kötet, amelyben hitről, zenéről, hivatásról mesél. Azóta is akadnak azonban újabb és újabb történetek, hiszen Medveczky Ádám három szakon tanít a Zeneakadémián, emellett az Operaházban is rendszeresen vezényel. Tele a naptára koncertfelkérésekkel. Nagy örömére még mindig rengeteg olyan darabot talál,  amelyet először dirigálhat, s az idei esztendő számos ilyen felkérést tartogat számára. 
 
- Gondolta volna, hogy valaha könyv készül az életéről?
- Soha. A kötet megszületése Simon Erika írónőnek köszönhető, aki egész sorozatot készített művészekről, írókról a Kairosz Könyvkiadó gondozásában. Örömmel vállalkoztam végül én is a beszélgetésekre, s szívesen kiöntöttem elé az életemet, minden szépítgetés nélkül. Korábban mindig azt gondoltam, hogy egy könyv lezárja a pályát, most azonban örülök, hogy megszületett a kötet, amely És mégis megszólal a pálca címet viseli. A növendékeim – amikor a pályám során megesett anekdotákról mesélek-, folyvást bíztatnak, írjak ezekből könyvet, de ez az, amire sosem vállalkozom. Csak muzsikálni szeretnék, amíg lehet… Egyébként tényleg rengeteg zenei történetem akad, hiszen 1960-ban lettem az Állami Hangversenyzenekar ütőse. Remek hazai és külföldi művészekkel dolgozhattam, később a dalszínházban is neves énekesekkel muzsikálhattam. Elég, ha Carlo Bergonzit, José Carrerast vagy Jelena Obrazcovát említem. 

- Sokkal kisebb fizetésért szerződött el az ÁHZ-tól korrepetitornak a dalszínházhoz…
- Amikor Kórodi András az Operaházba hívott korrepetitornak, azt mondta, anyagilag nagyon rosszul járok, később azonban biztos, hogy nem bánom meg. Hozzátette, ha belépek a házba, és megérzem a műszempilla szagát, nem tudok majd tőle szabadulni… Az első korrepetitori év után aztán már megkaptam a karmesteri feladatokat is. Bár rengeteg művet vezényelhettem, sosem gondoltam azt, hogy ez kívánságműsor. Annak persze örültem, ha a wünsch-cédulámról teljesültek a kívánságok, de mindent szívesen dirigáltam. Előfordult, hogy hetven előadásom volt egy évben. Előnyt jelentett, hogy alaposan ismertem a darabokat, 14 éves koromtól ugyanis tudatosan tanultam a partitúrákat.  
 
- Ma pedig a korrepetitori mesterfogásokra oktatja a zeneakadémiai hallgatókat. Mit a legnehezebb megtanítani nekik?
- Az átadási készséget. A stílus könnyű, azzal nincs gondjuk. De az is fontos, hogy tisztában legyenek azzal: nem a szabályok hozzák létre a zenét. Ahogy azt is tudniuk kell, hogy a korrepetitor egyben pszichológus is. Szeretettel, odaadással kell kezelni az énekeseket. Nem szabad soha türelmetlenkedni, s nagyon finoman kell irányítani a művészt. Amikor a dalszínházba kerültem, épp A rózsalovagot játszották, s rögtön kiírtak Házy Erzsébettel próbálni. Kicsit tamáskodva kérdezte meg tőlem, hogy tudom-e egyáltalán a darabot… Az első félóra után azonban már arról érdeklődött, hogyan tanultam meg ilyen jól. A próbánkat követően pedig a titkárságra ment, és azt kérte, hogy őt most már mindig ezzel a „Medve-gyerekkel” írják ki… Sokszor mesélem ezt el a növendékeimnek, akik zömmel zongoristák, s ámulva néznek, amikor kinyílnak előttük az opera kapuja. Kísérők, kitűnően játszanak, de a színházhoz érzék kell, az ottani levegőt kell szívni, s valóban meg kell érezni a műszempilla szagát.   
 
- Azt mondja, Ferencsiktől tanulta a legtöbbet…
- Igen, a tiszta ütéstechnikát, ami nem tűr meg semmi esetlegességet, semmi kétséget, zavart. 
 
- A zenekar is érezheti ezt, hiszen az operaházi muzsikusoktól aranypálcát kapott, s azt mondja, ez a legszebb elismerés.
- Ezt az operaházi tagságom negyven esztendős jubileumára kaptam az együttestől, és az ajándék nagyon-nagyon meghatott. Nem is láttam még sehol, hogy egy zenekar ilyet adományoz valakinek, aki egyébként nem is a vezető karmestere. A felirat is roppant kedves – „negyven esztendős felejthetetlen együttmuzsikálásaink emlékére” . Megszervezték, összeadták, erre nem is találok szavakat. Az operai zenekarral tényleg nagyon jó a kapcsolatom.

- Most is rendszeresen dirigál a dalszínházban?
- Igen, az idei szezonra 17 előadást kaptam, ami szép szám, s akad újdonság is, hiszen először vezényelek balettet, Pártay Lilla koreográfiáját, az Elfújta a szél című darabot tavasszal. Vele az utóbbi időben sokat dolgoztam, hiszen készül a következő darabjára, a Munkácsy Mihály életéről szóló Aranyecsetre. Ehhez a XIX. század nagyromantikus zenéinek részletei lettek kiválasztva, s a műveket én raktam össze egésszé, partitúrává. De egyébként az Operaházban mindig jól érzem magam, hiszen szinte oda születtem, hetven éve járok a házba, mert édesanyám, Érsek Mária, aki korrepetitor volt,  kiskoromtól hordott magával az Ybl-palotába. A teátrum így a második otthonom, így sosem tudok rá haragudni. S tényleg mostanában jók az előadások, telt házak előtt kerülnek színre a produkciók. Annak is örülök, hogy ismét kinyit az Erkel Színház, s így talán azok is több feladatot kapnak, akiknek nem volt eddig elegendő tennivalójuk. Bár eddig hetven operát dirigáltam, akad azért, ami hiányzik a repertoáromról. Ilyen a Szöktetés a szerájból vagy a Figaro házassága, de a Nabuccót vagy a Don Carlost sem dirigáltam még. 
 
- Emellett a Zeneakadémián is van jócskán teendője…
- Három tanszakon tanítok, a korrepetitorok mellett a karmesterekkel és az operaénekesekkel foglalkozom. 18-20 órát adok egy héten a Semmelweis utcai épületben, ami azért érdekes, hiszen magam is itt kezdtem annak idején a tanulmányaimat. A főiskolán szintén jó ideje, 1974 óta tanítok. Végigjártam a ranglétrát, s ott is megvan a kör, hiszen óradíjastól eljutottam a docensi rangig, most nyugdíjasként pedig ismét óradíjas lettem. Bízom benne, hogy a jövőben is maradhatok, mert sok olyan kollégám van, akik ha abbahagynánk az oktatást, akkor nagyon-nagy értékek vesznének el. Olyan tudás, amelyet nem szabad kihasználatlanul hagyni... 
 
- Mi a helyzet a Győri Filharmonikusokkal, ahol korábban vezető karmesterként tevékenykedett?
- Másfél éve vezényeltem őket utoljára. Nagyon sajnálom, mert a zenekar tagjaival – kevés kivétellel – nagyon jó a kapcsolatom. A vezető karmesteri címem névleges vált, szerződést, hatáskört nem tartalmazott. Az utolsó időszakban egyre csökkent az együttesnél a feladatom, majd a születésnapi koncertem megtartása körülötti bonyodalmak voltak azok, ami miatt végül megváltunk. Azóta azonban járom az országot, és több együttessel is rendszeresen koncertezem. A Nemzeti Filharmonikusoktól gyakran kapok felkérést, a szombathelyi, a debreceni és a miskolci együttesnél is vendégszerepelek. Győrben, a színházban szintén sokat dolgozom, jövőre például a Rigolettót dirigálom. De a MÁV Szimfonikusoknál, a Danubiánál is vendégeskedem, ősszel pedig a nemzetközi fuvolaversenynek leszek a dirigense. A Rádiózenekarral egy hónappal ezelőtt lemezfelvételt készítettem. A Művészetek Palotájában különleges műsort mutattunk be március 19-én. A programban Vaughan Williams: II. ("London") szimfóniáját és Britten Tavasz szimfóniáját vezényeltem. Érdekes módon egyik darabot sem dirigálhattam még. Igazán különleges számomra ez az esztendő, hiszen számos olyan darab akad a műsoromban, amelyet korábban sosem vezényeltem. Ismeretlen volt például Csajkovszkij III szimfóniája, Richard Strauss Négy utolsó éneke vagy Saint-Saëns Karácsonyi éneke. Ez a jó ebben a pályában, hogy mindig van újdonság, izgalom. Feladat akad hát bőven, csak egészséggel kell bírni!

- Hogyan vélekedik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának jelenlegi felemás helyzetéről?
- Nagyon jó együttesnek tartom, alkalmam volt velük az utóbbi időben gyakran dolgozni. A lemezfelvételt mellett több koncertet is adtunk, az egyik jobb volt, mint a másik. Mind művészi szempontból, mind a hangzás és a technika terén kiválóak, s emberileg is jó társulat. Több munkára, felkérésre volna szükségük, biztonságot kellene biztosítani a zenészeknek, mert a jelenlegi helyzet felőrli őket, miközben a zenekar és az énekkar is kiváló… 
 
- Két évvel ezelőtt, hetvenedik születésnapján azt mondta, elégedett az életével, ha a jó tündértől kívánhatna, akkor több pénzt kérne a kultúrára. Sajnos, ez a kérés jelenleg is aktuális…
- Most pedig még az aranypálcám is kölcsönadnám neki… Az anyagi nehézségek sajnos mindenütt egyre súlyosabbak, s ettől kevesebb a koncert, a fellépési lehetőség. Pedig már Kodály Zoltán is megmondta, hogy csak az a nemzet tudja fenntartani magát, amely meg tudja őrizni a kultúráját. A létünkről van szó. Ezért fontosak az iskolák, az ott folyó oktatás. 
 
- Ön is tagja a Magyar Művészeti Akadémiának. Mit tud a szervezet tenni azért, hogy több forráshoz jusson a magyar zenei élet?
- Bár elég friss a tagságom, de tartok attól, hogy a jobb gazdasági helyzetért nem sokat tehetünk. Viszont a magyar kultúra fellendítéséért annál többet, azáltal, hogy különböző programokat szervezünk, s igyekszünk fellépési lehetőséghez, feladathoz juttatni a tagjainkat és a nem tagokat egyaránt.  
R. Zs. 
 
 

Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!