Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
L. Simon László a Nemzeti Kulturális Alapról, elvekről, célokról

  „A szétosztható összeg jövőre egymilliárd forinttal nő”



A Nemzeti Kulturális Alap új elnöke, L. Simon László a legsürgetőbb feladatnak az új intézményrendszer felállítását, a jövő évi pályázati naptár megalkotását és a  pályázati keretek meghatározását tartja. Büszke arra, hogy jövőre egymilliárd forinttal több pénzből gazdálkodhatnak. Úgy véli, a szakbarbárság ellen ható kollégiumi átalakítás jót tesz az egyébként túlzottan széttagolt, csak a saját szakmájának érdekeit védő művésztársadalomnak. Bár szeretné csökkenteni az adminisztrációs terheket, költségeket, tudja, hogy ez az egyik legnehezebben végrehajtható célkitűzés. 
 
- Az elődje, Jankovics Marcell azt tekintette fő feladatának, hogy középtávú stratégiát dolgozzon ki az NKA-ban. Ennek elemei, hogy kevesebben több támogatást kapjanak, prioritást élvezzen a kultúrateremtés, a kultúrafejlesztés, s csak ezek után következzék a kultúra megőrzése. Emellett tartalmazta a stratégia a gyermekkultúra támogatását, a digitális kultúra kiemelt szerepét, és a nyílt pályázatok növelését… Ön mennyiben kíván ezen változtatni?
- Minden ilyen nemes céllal egyetértek. A főbizottsági ülésen kérdeztek rá a tagok, hogy áttekintjük-e az elfogadott stratégiát. A válaszom igen volt, de hozzátettem azt is, hogy nem most, hanem a téli szünetet követően, hogy legyen energiánk és időnk erre a fontos kérdésre. Most a pragmatikus döntéshozatalnak van itt az ideje. Elsőként az NKA-ra vonatkozó törvény módosítását kell elfogadnia a parlamentnek. Emellett az új intézményrendszer felállításával is el kell készülnünk januárig.  Fontos a jövő évi pályázati naptár megalkotása és a pályázati keretek meghatározása. A stratégián csak ezt követően fogunk gondolkozni. Nem hiszem egyébként, hogy azokat az alapelveket, amelyeket korábban lefektettek, bármilyen módon bántani kellene. Egyetértek mindazzal, amit Jankovics Marcell fogalmazott meg, azzal az eggyel vitatkoznék csak, hogy csökkenteni kellene a pályázati támogatások számát. Inkább úgy fogalmaznék, legyen több az alap szétosztható pénze. Akkor máris jobban járunk. Ezt pedig – büszkén mondom – abszolválni fogjuk, hiszen számításaim szerint jövőre egymilliárd forinttal többel fog gazdálkodni a Nemzeti Kulturális Alap, mint az ezt megelőző években. Ez óriási előrelépés abban a helyzetben, amikor a magyar kultúra támogatása szinte minden területen visszaszorulóban van.
 
- Miből származna ez a többletpénz?
- Szerencsére a lottózási kedv nem csökken Magyarországon. Már az idei esztendőben is túlléptük a tervezett éves bevételt. Emellett a parlament meg fogja szavazni a pornográf termékekre kivetett 25%-os kulturális adót. Parlamenti döntés várható a szerzői jogi törvény módosításáról is, amelynek értelmében a közös jogkezelésből származó, szétosztható kulturális támogatásoknak az NKA lesz a gesztora. Ez jelentős összeg; az a pénz, amely eddig a különböző jogkezelő szervezeteknél jelent meg, reményeink szerint átkerül az alaphoz, s ezt ösztöndíjak formájában mi fogjuk tudni szétosztani. Az adótörvényeknél pedig sikerült elfogadtatni azt a módosító javaslatomat, amely arról szól, hogy azok a céges magántámogatók, akik az NKA-n keresztül akarják támogatni a magyar kultúrát, jelentős adókedvezményt vehessenek igénybe. Minden szempontból alkalmassá tesszük az NKA-t arra, hogy olyan korszerű mecénásfórummá váljon, amely mind az állami, mind a magánforrásokat fel tudja használni. 
 
- Hogyan képzeli el a csökkentett létszámú, összevont szakmai kollégiumokkal való működést? Az előadó-művészeti kollégiumban például a zenészek is szavazni fognak a színházak által benyújtott pályázatokra és fordítva, vagy mindenki csak a saját szakterületén rendelkezik szavazati joggal a kollégiumon belül? 
- Szerintem sok olyan szakember van ma Magyarországon, akik számos területen járatosak, kellő kompetenciával rendelkeznek több művészeti ágat illetően, és képesek felelős döntést hozni. Olyan területek kerülnek egymás mellé, amelyek egyébként is összetartozóak. Nagy bajnak tartanám, ha egy színházi rendezőnek nem lenne fogalma az ugyanabban a teátrumban dolgozó operatagozatról. Tudom, hogy ezek az aggodalmak az elmúlt időszak stabilitása miatt jelentkeznek, de indokolatlanok. Sokszor elmondtam, hogy amennyiben a kollégiumi rendszer átalakítása újabb korrekciót igényel, akkor azt végre fogjuk hajtani. Ha bebizonyosodik, amitől egyébként én nem tartok, hogy a kurátorok száma kevés valamelyik területen, akkor növelni fogjuk a létszámot. Erre a pénzügyi keretünk is megvan, hiszen 2012-ben több mint 30 millió forintot spórolunk a tiszteletdíjakon, pedig 25 százalékkal emelni fogjuk a kurátorok tiszteletdíját.
 
- Ezek szerint mindenkinek lesz szavazati joga minden kérdésben?
- Igen. Ez eddig is így volt, hiszen a képzőművészeti kollégiumban a festő tagok szavaztak a szobrászok pályamunkáiról, a zenei kollégiumban a zeneszerzők a jazz-zenészek munkáiról, vagy zenészek a zenei tárgyú kiadványokról. Egy területet a végtelenségig szét lehet boncolni. Differenciáltabb kollégiumi rendszer mellett ugyanúgy tudunk releváns szakmai érveket felhozni, mint a kevéssé differenciált mellett. Én a tudományban is nagy híve vagyok az interdiszciplináris munkának, akárcsak a művészetben az intermediális területek művelésének. Hiszen ha csak egy film létrejöttét megvizsgáljuk, akkor is szükség van íróra, forgatókönyvíróra, színészre, rendezőre, zeneszerzőre. A színházban is van díszlettervező, jelmeztervező, rendező, zeneszerző. S valóban joggal mondhatják például a restaurátorok, hogy ők is helyet követelnek maguknak a nap alatt. Én nem látok ebben problémát. Úgy gondolom, hogy a szakbarbárság ellen ható kollégiumi átalakítás jót tesz az egyébként túlzottan széttagolt, csak a saját szakmájának érdekeit védő művésztársadalomnak. Annak a kulturális elitnek, amelyből emiatt is hiányzik a szolidaritás. Mindenki a saját, egyébként fontos ügyével foglalkozik, de másoknak a problémáit nem is ismeri. Amikor a parlamenti nyílt napunkat megtartottuk, sok kiváló művész szembesült azzal, hogy a sajátján kívül más területen is hasonló, súlyos problémákkal küszködnek. Mindenki csak a magáét nézi, és ez egyáltalán nem jó…
 
- A zenészek aggasztónak tartják a zene térvesztését a NEFMI-ben, s hasonló térvesztéstől tartanak itt is, ha megszűnik a zenei kollégium. Félnek a kis példányszámú, szűkebb szakmai köröknek szóló, de mégis nélkülözhetetlen zenei folyóiratok kiadói is, hogy elvesznek a nagy lapok között, miközben adottságaik okán képtelenek üzleti támogatókat szerezni…  
- A kulturális államtitkárságon folyó munkát az NKA-ból nem lehet befolyásolni. Az viszont talán megnyugtató lehet a zenei terület számára is, hogy összességében az NKA forrásai nőni fognak. Ezen belül pedig mindegyik területnek nőnek majd a saját forrásai. 2012-ben a zenei pályázatok támogatására több pénzt fogunk fordítani, mint 2011-ben. S ez akkor is így lesz, ha nem tisztán zenei kollégium fogja ezt porciózni.
 
- Talán ez az új kollégium új szempontokat hoz az elbírálásba…
- Új szakmai, új támogatáspolitikai és új művészi szempontokat is hozhat. Egyébként pedig nehéz elvárni a művészeti élet szereplői részéről koherens kultúrpolitikát, ha ők maguk a társművészetekre ennyire nem figyelnek. Az átalakításnak ilyen üzenete is van, minden népnevelő szándék nélkül.
 
- Lesz változás a zenekarok projekttámogatásában? 
- Ezt nem tudom megmondani, mert teljes egészében szakkollégiumi hatáskör. Azt szeretném, ha azokat az előadó-művészeti területeket, zenekarokat tudná felkarolni az NKA, amelyek akár az önkormányzati, akár más támogatási rendszerben nehéz helyzetbe kerültek az utóbbi években. De az már szakkollégiumi hatáskör, hogy milyen támogatáspolitikát határoznak meg követendőként. 
 
- Hogyan tervezi a folyóiratok támogatását? Hogyan lehet összemérni a Kertészet és Szőlészetet, a Tudományt vagy a Muzsikát?
- Nagyon jó példát hozott, hiszen nagyjából húsz esztendeje vagyok a Kertészet és Szőlészet olvasója, s emellett például a Borászati Füzetek előfizetője. Egyébként temérdek kulturális folyóiratnak voltam, s vagyok a szerzője, olvasója. Én egyáltalán nem látok ezen a területen problémát. Hiszen nem egyetlen pályázatot fognak kiírni, s nem kötelező egyetlen pályázatban elbírálni a folyóiratok támogatását. Nem akarjuk, hogy a lapok nehéz helyzetbe kerüljenek az új rendszer miatt. Nyilvánvalóan én is tudom, hogy azt a nyolc-tíz közművelődési folyóiratot vagy azt a négy-öt filmes lapot, amelyek támogatásra érdemesek, nehéz összemérni a száznál is több irodalmi folyóirattal. Mindezzel tisztában vagyok, ennek jegyében fogunk elvárásokat megfogalmazni a kollégium számára arról, hogy milyen pályázatot és hogyan írjon ki. Nyilvánvalóan különbséget kell tenni a néhány száz példányban megjelenő szakfolyóiratok és a szélesebb nyilvánosságot megcélzó újságok között is. Akárcsak az online és a print lapok között. S még egy sor szempontot fel tudnék vetni: egykori szerkesztőként érzékenységgel és elkötelezettséggel közelítek a témához. Nem hiszem, hogy például a Zenekar újságot az NKA átalakítása veszélybe sodorná, hiszen épp most emeltük be abba a programba, amely több mint háromszáz városi könyvtár számára rendeli meg a kiadványt 2012 januárjától.
 
- A nyilatkozatai szerint szeretné egyszerűsíteni az adminisztrációs folyamatokat és mindenekelőtt az adminisztrációs költségeket. Egyszerűsödnek-e a pályáztatás feltételei? Várható-e például, hogy sikerül hatályon kívül helyezni a 292/2009. számú kormányrendeletet, mely szerint a pályázónak komoly "büntetést" kell fizetnie, amennyiben nem csökkenti programja költségvetését, abban az esetben, ha a kért támogatásnál alacsonyabb összeget ítél meg számára az NKA?
- Ez a legnehezebb. A hivatali bürokráciában rendet vágni olyan, mint egy életlen bozótvágó késsel áthatolni az érintetlen dzsungelen. A folyamat elindult, de lassan halad. Egy biztos, 2013-tól elektronikus pályáztatást szeretnénk elérni, ami csökkentené a hihetetlen mértékű papírgyártást, emellett gyorsítaná, egyszerűsítené a folyamatot. Sok olyan változást tervezünk, ami ebben remélhetőleg segíteni fog. A visszatervezés ügyében már nyáron értünk el eredményt. 
 
- Azzal hogy Önt kinevezték, milyen irányt határoztak meg?
- Úgy vélem, olyan embert kerestek, aki a parlamenti döntéshozatalban is részt vesz, és így jobban tud az ágazat és az NKA érdekeiért lobbizni. Ez a költségvetési kilátásainkon már most látszik.
 
- Tetszik az Ön azt nyilatkoztában, hogy mindenkinek akkora politikai mozgástere van, amekkorát teremt magának. 
- Ez szerintem így van, s ezért tényleg igyekszem mindent megtenni. 
 
- Jankovics Marcell egy interjúban azt ajánlotta figyelmébe, hogy a kultúra nem forradalom, s nem egy miniszter, egy herceg mondja meg, hogy mit kellene máshogy csinálni, s bár a politikai kinevezettek cseréjét ő is erőltette, de magát a kultúrát nem lehet felülről irányítani. 
- Én úgy vélem, ha művészetről beszélünk, akkor nagyon nagy baj lenne, ha az elmúlt ezer évet nem jellemezték volna nagy forradalmi változások. A művészet és a forradalom egyáltalán nem zárja ki egymást, én szeretem a forradalmi újításokat. Az avantgárd művészek is a hagyományhoz képest határozták meg magukat, valamit el akartak vetni, maguk mögött akartak hagyni. Ugyanakkor a politikai intézményrendszer, a kulturális igazgatás is megérett a forradalmi változásokra. Ha ehhez valamit hozzá tudunk tenni az NKA-n belül, akkor ennek csak örülni lehet. Egyébként nagyon nagy baj lenne, ha a kultúrpolitika irányait nem a szakterületért felelős politikai vezetők határoznák meg, azaz az értékrendünknek meg kell jelennie a döntéshozatalban. A kultúra, a művészet az elfogadásra, a tőlünk eltérően gondolkodók véleményének a tiszteletben tartására sarkall bennünket. Az ő támogatásra való jogosultságukat is elismerjük, amennyiben értékes műveket tesznek le az asztalra. De ettől még nyilvánvalóvá kell tenni, hogy azért vannak kultúrpolitikusok, hogy a kulturális igazgatásnak irányt szabjanak. Ez persze nem jelenti azt, hogy a miniszter bármelyik írónak meg akarja mondani, mit írjon, mit csináljon, miképp gondolkodjon, milyen módon fejezze ki véleményét a műveiben.
 
- Az elődje inkább hajlott az amatőrizmus támogatására. Így nem juthatott projekttámogatáshoz sok profi együttes, például a Rádió Gyermekkórusa sem. Kíván-e változtatni a preferencián?
- Ez jórészt a kollégiumok hatásköre. Úgy gondolom, hogy mindenkit támogatni kell, aki támogatásra méltó. Azzal viszont nem értek egyet, hogy a profi művészet össze legyen vegyítve azzal a tevékenységgel, amelynek pártolása alapvetően a közművelődés feladata. Erre ott van az új közművelődési és népművészeti kollégium. Bár mindegyik értékes munkát végez, mégis különbség van az iparművész és a népi iparművész között, a balettos és a néptáncos, a Rádió Gyermekkórusa és valamelyik falusi népdalkör között. A munkájukat, jogos támogatási igényüket nem egy szakkollégium, vagy legalább is nem egy pályázat keretében kell megítélni.
 
- Azt mondta egy interjúban, hogy egységes kultúrpolitikára van szükség… Ezért sokat tehet az NKA.
- Ezt a fővárosi döntések kapcsán mondtam. Abban az esetben ugyanis, ha a fővárosban színházakkal kapcsolatos stratégiai döntéseket hoznak, akkor az tetszik, vagy nem tetszik, az az országos kultúrpolitikára is visszahat. Amikor az emberek színházba mennek, általában fogalmuk sincs arról, hogy az adott teátrumot ki tartja fenn és ki az igazgató. Például a Budapesti Kamaraszínházat a szaktárca tartja fenn, a Vígszínház a fővárosé, a Bárka pedig a IX. kerület által finanszírozott teátrum. Ha a rendszer inog valahol, azt a választópolgárok a kormányzati kultúrpolitikára vetítik rá. Ezért nyilatkoztam azt, hogy egységes kultúrpolitikára és egységesen átgondolt támogatási politikára van szükség. Én a magam eszközeivel ennek az egységes kultúrpolitikának a kialakításáért dolgozom.  (R. Zs.)     

 


Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!