Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
Kötelességünk, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból

Kovács Géza szerint a minősítéssel el lehet ismerni a kimagasló teljesítményt

Zamárdiban együtt tanácskoztak a szakszervezet és a munkáltatók képviselői, s a kétnapos találkozón számos ügyben sikerült megállapodniuk. Akadt azonban némi nézetkülönbség is, de ezekben a kérdésekben sem tértek el túlzottan a vélemények.
Kovács Géza, a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségének elnöke, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Nemzeti Énekkar és Kottatár főigazgatója számolt be arról, mi rejlik a vitás pontok mögött, s hogyan működik a minősítés a saját együtteseinél.
- A zamárdi tanácskozáson úgy tűnt, kevés a vitás pont a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete és a munkáltatókat is képviselő Magyar Szimfonikus Zenekari Szövetség között…
- Példaértékűnek tartom, s Európában is párját ritkítja, hogy már hosszú évek óta a munkáltatók és a munkavállalók szervezete ilyen folyamatos és eredményes párbeszédet tud folytatni. Ezt igazolja az is, hogy február végén Dubrovnikban európai uniós konferenciát tartottak, amelyen dél-európai országok munkáltatóinak, munkavállalóit arra biztatták, hívják életre ezeket a szervezeteket a társadalmi párbeszéd miatt. Talán nem véletlenül kértek fel e konferencián előadónak, hiszen híre van annak, hogy nálunk, Magyarországon már közel két évtizede működik ez az intézmény. Ha ugyanis a párbeszéd nem jön létre, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Amikor együtt vitatjuk meg közös ügyeinket, akkor nagyon nagy bajokat előzünk meg, s egymással vitázva jó eredményre jutunk. Így volt ez most is. A sok egyetértés mellett akadt néhány vitás kérdés, ami arra jó, hogy továbbra is folytassuk a beszélgetést. Az előadó-művészeti törvény közös gyermekünk. Várható és lehetséges módosításának  egye eleme, a minősítéssel kapcsolatos kérdéskör kavart nagy vihart. Nyilvánvaló, hogy a munkavállalók részéről ez a szabályozás bizonyos félelmeket gerjeszt. Nem is nagyon látom, hogy országosan közös megállapodásra juthatnánk, mielőtt ezek a félelmek nem csitulnak…
- Pedig a jelenlévők jó példákat is emlegettek, például a Pannon Filharmonikusoknál vagy az Önök együttesénél, a Nemzeti Filharmonikus Zenekarnál és Énekkarnál folyó eljárást…
- Hiába próbáltuk meggyőzni a szakszervezeti vezetőket, hogy amióta működik ez a rendszer, azóta egyik együttesnél sem következett be jogviszony megszüntetése, magyarul nem „rúgtunk ki” senkit. Megpróbáltunk pozitív oldalról közelíteni a kérdéshez, s a minősítési rendszert önkéntessé tenni, és azon előadó-művészeti szervezetek számára – ahol ez a minősítési eljárás folyik - külön forrásokat teremteni. Ugyanakkor a zamárdi beszélgetésekből az derült ki, hogy a munkavállalók zöme továbbra is retteg. Ennél jobban nem tudom csitítatni ezt a félelmet. Miután maga a törvény nagyon jelentős pluszforrásokat hozott a rendszerbe, és ez közpénz az utolsó fillérig, mi tartozunk a köznek annyival, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból. Persze a viták során elhangzott az is, hogyha egyszer nem kényszerítenek bennünket extra erőfeszítésre, mi miért menjünk ennek elébe… Előfordulhat, hogy egy muzsikus fejében az játszódik le, miután aláírta a határozatlan időre szóló szerződését, hogy bármi történhet, engem innen eltávolítani nem lehet, és nem fogok plusz erőfeszítést tenni. Ezt az állapotot szeretném mindenképpen elkerülni, illetve azt, hogy elmosódjanak a teljesítmények. Hiszen aki kimagasló produkcióval  járul hozzá zenekara, énekkara működéséhez, joggal várja el, hogy ezt a teljesítményt elismerjék. S úgy gondolom, hogy a magyar zenekarok énekkarok meghatározó többségében kitűnő művészeket alkalmaznak, akik szorgalmasak, lelkiismeretesek, elhivatottak. De mégis, mi legyen azokkal – s ez a társulatok nehezen meghatározható százaléka -, akiket nehezékként cipelnek a hátukon? Ennek megoldását egyébként én magam is a helyi megállapodás, kollektív szerződés hatálya alatt tartom jónak. Ahol a többség belátja, hogy a kimagasló teljesítményt el kell ismerni, a visszahúzó erőt meg kell szüntetni, ott reményeim szerint születnek erről megállapodások.
- Átadják a rendszerüket?
- Boldogan bocsájtjuk bárki rendelkezésére, akárcsak a Pannon Filharmonikusok. Minden zenekari igazgató és énekkarvezető megkapta ezeket a dokumentumokat. Csak drukkolni tudok, hogy minél több hivatásos együttesnél legyen lehetőség a teljesítmény elismerésére.
- A Nemzeti Filharmonikusok Zenekarnál és Énekkarnál hány éve vezették be a minősítést?
- 2001-ben kötöttük meg a máig érvényes, kollektív szerződést, amelynek része a minősítési rendszer. Ennek más a jelentősége a zenekarnál és az énekkarnál, hiszen némileg másképpen működik a két szervezet. S persze az anyagi juttatás mellett van mindennek morális vetülete is, hiszen nem mindegy, hogy a muzsikus azzal a tudattal jön-e be minden nap, hogy kiváló vagy éppen csak megfelelt minősítést kapott. A zamárdi konferencián is elhangzott az énekkari szakszervezet részéről, hogy ez jó! Évente összeülnek a megfelelő személyek, s alaposan végigelemzik minden egyes kórustag teljesítményét, viselkedését, munkáját. A minősítési eljárásnak nem lényegi eleme a megjátszatás, az csupán  végső eszköz. A minősítésben azok a személyek vesznek részt, akik szólamvezetőkként, választott képviselőkként az együttes legmegbecsültebb tagjai, illetve hivatalból a szakszervezet képviselői. Kollektív döntés születik, ami az egész évi munkát veszi figyelembe. A szabályzat szerint, ha valaki háromszor a legalsó kategóriába kerül a teljesítménye alapján - s ez többévi munka (!) - akkor rendelhető el egyéni meghallgatás, de az is többfordulós menet. Ha valaki idáig eljut, akkor annak már-már tudatosan kell rossznak lennie, hogy a jogviszonya megszüntethetővé váljék. Ez egyébként  jogszabályok adta lehetőség, hiszen a közalkalmazottak és a munkatörvénykönyve is ismeri a tartós alkalmatlanság kategóriáját... Mindez azonban nem kellően széles körben ismert. A minősítési rendszer lényege nem az, hogy egy-vagy két meghallgatás után azonnal kirúghassák a muzsikust. S hangsúlyozom, hogy az egyéni meghallgatás csak a végső eszköz. Az előadó-művészeti produkciókban nagy szerepet kaphatnak a lelki dolgok, az esetleges egészségi, vagy akár magánéleti problémák. Ezt mind-mind figyelembe kell venni, utána jöhet az egyéni meghallgatás.
- Horváth Zsolt, a Pannon Filharmonikusok zenekari igazgatója azt mesélte, maga az együttes kérte a minősítést. A Nemzeti Filharmonikusoknál pedig jelentősen befolyásolja a fizetés nagyságát. 
- A mi bérezési rendszerünk speciális, az alapbér kétharmada a havi javadalmazásnak, a zenekarnál jelentős szerepet játszik a szolgálatteljesítési pótlék, valamint a művészeti bérpótlék. Ez utóbbi a zenekar esetében kb. 10 % Az énekkarnál - hiszen szinte mindig mindenkire szükség van - kevésbé jelenetős a szolgálatteljesítési pótlék, de 20-25 % a minősítési bérpótlék. A kórusnál ezért még körültekintőbb a minősítési besorolás, sokszor több fordulós viták után döntenek. Ha valaki nem ért egyet az eredményével, akkor kérheti egyéni meghallgatását, s ilyen már volt is egyszer az énekkarnál.
- Sokan szívesen megmutatják, hogy mit tudnak…
- Ez az előadó-művészet lényege. Azért megy valaki erre a pályára, hogy a pódiumon megmutassa, mire képes. A zenészek esetében az, aki túlságosan lámpalázas, görcsös és nem állja a lámpák fényét, elmegy tanítani, vagy más hivatást választ. Míg vannak, akik kimondottan pódiumra születtek. Hiszen a művész vállalja, hogy közönség előtt megmutatja, mire képes. Miért változna ez attól, hogy zenekarban kezd el dolgozni? Ha a második pultban ül, akkor már nem művész, hanem hivatalnok, aki abban érdekelt, hogy a nyugdíjig kihúzza valahogy? Szóval, szükség van a minősítésre. 
- A zenekari szövetség vezetőjeként hogyan vélekedik a fenntartót érintő, módosító javaslatokról?
- Nincsen tökéletes törvény. Egyetlen út mutatkozott, amikor az előadó-művészeti törvény születésénél bábáskodtunk, még pedig az, ami ki volt taposva. Nevezetesen, hogy azon önkormányzatokat támogathassa a törvényen keresztül az állam, amelyek művészeti intézményeket tartanak fenn, s már a törvény szövegezése kapcsán látható volt, hogy lesznek kárvallottjai, azok az együttesek, akiket nem önkormányzat tart fenn. Abban a legnehezebb időszakban, amikor tárcaközi és parlamenti egyeztetések útján sikerült a törvényt megszavaztatni, reménytelen lett volna egy olyan törvényt elfogadtatni, amely minden hivatásos előadó-művészeti intézmény finanszírozását ilyen forrásokból lehetővé teszi. Nehéz szívvel tettem, hiszen 15 évvel ezelőtt a MÁV Szimfonikusok igazgatói székéből álltam fel. Remélem, hogy így sikerül megfelelő forrásokat biztosítani.
- Ha elfogadják a módosításokat…
- Most még nem körvonalazódik az új kormány kulturális koncepciója, viszont korábban olvasni lehetett, hogy a kulturális finanszírozás rendszerébe új elemeket kívánnak hozni, illetve a kultúrafinanszírozási intézmények rendszerét, például az NKA-t várhatóan teljesen átalakítják. Mi azon leszünk, hogy a kimagasló zenei teljesítmény olyan – lehetőség szerint – jogi keretekben is rögzített módon kapjon elismerést a közpénzekből, hogy ne legyen különbség a kétfajta fenntartói szerkezet között. A zenei élet tekintetében ez lenne a tisztességes eljárás. Méltánytalan lenne ugyanis, ha adminisztratív kényszer miatta jóval alacsonyabb támogatást kapnának ezek az együttesek…  (Réfi Zsuzsanna)
 


Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!