Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
Kocsár Balázs eredményekről, tennivalókról, vágyakról

„A munkának még nincs vége”
 
Bár 2010. december 31-vel lejárt a művészeti vezetői megbízása, Kocsár Balázs bízik abban, hogy az új igazgató szintén azt az utat folytatja majd, amelyen néhány évvel ezelőtt elindultak az együttesek.

- Tucatnyi esztendőt töltött a debreceni együttessel, hiszen először 1993 és 99 között vezette a színház opera tagozatát, az utóbbi hat évben pedig Ön nemcsak a színház Zeneigazgatója, hanem a Debreceni Filharmonikus Zenekar és a Kodály kórus művészeti vezetője is. Hogyan értékeli az elmúlt éveket?

- Az első időszak végén, 1999-ben azért távoztam Debrecenből, mert a zenekarral való
társbérlet folyamatos nehézséget, súrlódást jelentett. Annak ellenére, hogy születtek nagyon szép előadások, mivel a színházban nem a saját zenekarommal dolgoztam, ez a minőségi fejlődés gátja volt. Amikor aztán 2002-ben visszahívtak az ötven esztendős jubileumát ünneplő társulathoz, és életre hívtunk egy Lohengrin-produkciót, az előadás sikere kapcsán egyeztetés indult arról, hogyan lehet a debreceni művészeti együttesek létét átformálni. Olyan egységes szervezetet kívántunk létrehozni, amely Európa kulturális életének is tényezőjévé válik. Az ugyanis mindig gondot jelentett, hogy Debrecen csak közepes nagyságú
város, hiába akadnak itt nagyon komoly művészeti értékek, és olyan struktúra, amelyben a
zeneiskolától az egyetemi képzésig, mindent megtalálni. Van itt professzionális kórus, remek zenekar és egy olyan színház, amely három tagozattal működik. Komoly erők, de mindenki a maga útját járja, és az energiák jelentős részét az egymással való harc, az egyeztetési nehézségek viszik el. Így nehéz olyan színvonalas produkciókat létrehozni, amelyek méltán képviselik a várost. Joggal mondhatja azt az önkormányzat, hogy az a nem kevés
 pénz, amit ezekre az intézményekre szán, nem hasznosul megfelelő módon…

- Gondolom ekkor került szóba, hogy összevonják a zenekart, a kórust, és az együttes
látja el a színházi szolgálatokat…

-   A zenekar mindig is játszott a színházban. Sőt amikor a MÁV megszűnt, mint fenntartó, a színházi szakma összefogása kellett ahhoz, hogy a város fölvállalja a zenekart! Úgy gondoltuk, hogy a leggyorsabban eredményt hozó út, ha visszatérünk a gyökerekhez. Korábban ugyanis itt is, mint sok más városban, egyetlen zenekar és zeneigazgató dolgozott, aki így képes volt arra, hogy rendet tartson, fennakadások és súrlódások nélkül működtesse a település zenei életét. Ezért hozta létre a debreceni önkormányzat 2005-ben az összevont
szervezetet. Egyértelmű volt ugyanis, hogy az együttesek minőségi színvonalát
emelni kell. A cél az volt, hogy olyan értéket hozzunk létre, amely a város határain kívül is felkelti a figyelmet. Ehhez két út vezetett. Vagy a filharmonikus zenekart, mint koncert-zenekart kezdjük favorizálni – ezzel az operajátszást lehetetlenítjük el (lásd Pécs)–, vagy az operajátszással érünk el átütő eredményeket. Az első változat komoly anyagi befektetést igényel, ráadásul az sem teszi egyszerűvé a dolgunkat, hogy nem könnyű Debrecenbe csábítani a fiatal muzsikusokat, hiszen mi nem tudunk művészeti pótlékot fizetni… Bár nagyon remélem, hogy ezen a jövőben változtatni tudunk.

- Az is nehezíti a helyzetüket, hogy nincs saját otthonuk még ma sem…

- Fontos lenne, hogy az együttesnek önálló koncertterme legyen, ahol próbálni tud, ez
a minőségi hangversenyek lényeges feltétele. Sajnos a Kölcsey Központ, amelyben
dolgozunk, nem ideális, nem tudjuk, mi lesz a Bartók Terem további sorsa,  eladják-e vagy sem. Néha fellépünk még ezen a helyszínen, de a Bartók Terem hangzása nem tökéletes. Olyan, mint egy nagyobb tornacsarnok akusztikája, mert a kilencvenes évek végén beépítették a hátsó erkélyt. Pedig a Zeneakadémia után itthon ez a második legnagyobb, patinás koncertterem. Még a mai viszonyok között is szeretünk játszani benne. Optimális otthona lehetne az együttesnek… De ez sem a miénk, küzdeni kell azért, hogy bejussunk a falai közé. Emellett a sikeres működéshez jó marketingmunkára is szükség van, hiszen ma már kevés, hogy valami jó, el is kell tudni adni… Ehhez sem forrásunk, sem emberünk. Ha pedig csak az operajátszást erősítjük, az a koncertéletre van rossz hatással, és mindez fordítva is igaz. Az
azonban most némi előrelépést jelent, hogy mindez egyetlen kézben összpontosul, hiszen így összhangot lehet teremteni, s ezek a feladatok nem mennek egymás rovására.

-  Sőt, ahogy az utóbbi években elnyert díjaik is jelzik, inkább erősítik, jobbá teszik
egymást…

-   Büszke vagyok arra, hogy az előző két operaversenyen is komoly elismeréseket
szereztünk, és bebizonyítottuk, olyan darabokat is hallgatható színvonalon tudunk
eljátszani, mint a Borisz Godunov vagy A tüzes angyal…

-  Az utóbbi évek fontos célkitűzése, hogy egyedi repertoárt építsenek, ritkán hallható
darabokkal…

- Igen, ez tudatos törekvés. Engem, mint zeneszerzést is tanult embert, mindig érdekelt, hogy vajon mi lehetett a zeneszerző eredeti célja, és az átdolgozásokat tanulmányozva  szerettem kikeresni, minek mi volt a kiindulópontja. Arra törekedtem, hogy az eredeti verziókat mutassam be, de közönségbarát módon. Ez jellemző a koncertekre is.

-  Említette a publikumot. Mennyire sikerül megtölteni az előadásaikat?

- A koncertjeink rendszerességét nagyon szereti a közönség. Egyébként erről tárgyaltunk a szimfonikus zenekarok vezetőivel, hiszen mindenkinek gondot jelent, hogy már nem támaszkodhatunk úgy a Filharmónia szervezésére, mint korábban. Nálunk nehezíti a helyzetet, hogy nincs marketing költségvetésünk, emberünk sem, aki ezzel foglalkozik. Így csoda, hogy a közönség még jár a hangversenyeinkre… Az, hogy nincs telt ház, már a 90-es évektől probléma. Már akkor felmerült, hogy a Filharmónia miatt szükség lenne egy városi hangversenyirodára. Szegeden példaadó a Filharmónia monopolhelyzete, hiszen az összes koncertet ők szervezik, így elkerülik az ütközéseket, a fölösleges feszültségeket. Jelenleg Debrecenben e kérdésben teljes az anarchia. A zenekar mellett az egyetem, a filharmónia, a Kölcsey központ is szervez hangversenyeket, s előfordul, hogy egyetlen napon két-három koncert is van…

- Pedig úgy emlékszem, korábban szó volt arról, hogy létrehoznak egy városi
zeneigazgatói posztot, amelyet Ön töltene be…

- Igen, szóba került, de aztán különböző egyeztetési gondok miatt ez a pozíció végül
nem született meg. Természetesen az, hogy a zenekar és a Kodály Kórus művészeti
vezetője vagyok, valamint a Csokonai Színház zeneigazgatója, segít abban, hogy a korábbi súrlódások megszűnjenek. Olyan közös produkciókat hoztunk például létre, mint a Krisztus oratórium, amelyet idén Budapesten és a miskolci fesztiválon is előadunk, emellett több külföldi meghívásunk is akad. Képesek vagyunk arra, hogy az erőinket összpontosítsuk, miközben mindhárom együttes autonóm testületként működik. De ez csak erre a három intézményre igaz a városban…S nem tudom elégszer elmondani, mennyire hiányzik a jó produkciókhoz a jó marketing…
     
- A városban van azonban két olyan profi intézmény, ahol ezek a feltételek adottak
lennének…

-  A Kölcsey Központra és a Főnix Csarnokra is igaz ez, de a Csokonai Színháznak is van
közönségszervezése, ami kiválóan működik, hiszen a Borisz Godunovot, a Turandotot, a
Hunyadi Lászlót is  4-5 ezer ember nézte meg. Jelentős szám, s ott van a nézői lista a színház kezében, tehát rajtuk keresztül is működhetne mindez. Sokkal egyszerűbbé tenné  a helyzetünket, hiszen ha ennek a közönségbázisnak a húsz-huszonöt százalék eljönne, teltházasakká válnának a koncertjeink. Vannak tehát lehetőségek a városban, s akadnának nagyon egyszerű megoldások.

-  Ráadásul nemcsak a zenekar, hanem a kórus koncertjeire is közönséget kell szervezni…       

- A kórus fantasztikus érték, fenntartása roppant lényeges, de a koncertélettel magunknak kell bizonyítanunk a létjogosultságát. A városon belüli repertoár is eléggé behatárolt… De például a Bartók Terem ideális helyszíne a kóruskoncerteknek, nem szakrális repertoárhoz kiváló, ezért is lenne remek, ha a miénk lenne… Tényleg rengeteg dologra akadna megoldás, csak az a kérdés, hogy a debreceni értékek megfelelő módon vannak-e használva…

-  Ebben a segítségére lehet az új igazgató, akinek személyéről most döntenek.

-  Bízom én is ebben, hiszen nem volt egyszerű az a tíz hónap, amely Herboly Domonkos
távozása óta telt el… Az igazgató-nélküliség sok bizonytalanságot, rossz helyzetet
szült. Korábban mind Turi Gábor, mind Halász János alpolgármester nagyon konstruktív módon vett részt a művészeti együttesek életében, kérdés, hogy a mostani vezetés szintén ezt a rendszert kívánja-e továbbvinni. Az is elképzelhető, hogy az újonnan kinevezett igazgatóval más utakra kívánják terelni ezeket az intézményeket. Akadnak ugyanis mindig csábítónak tűnő lehetőségek, kérdés azonban, hogy mindebből mi az, ami megvalósítható.

-   Arra utal, hogy elégedetlenek az együttesek eddigi teljesítményével?

- Tisztában vagyok azzal, hogy művészeti vezetőként vannak hibáim. Többek között az,
hogy nem voltam olyan kemény az emberekkel, ahogyan ezt mások tennék. Ennek két oka
van. Nem hiszek abban, hogy gyomorgörccsel, szorongva lehet jól zenélni, s átadni a muzsikálás örömét a publikumnak. Pedig ez adja az igazi koncertélményt. Másrészt tudom, hogy ezek az emberek szinte a minimálbérért teljesítik azt, amit teljesítenek, és mellette két állásban dolgoznak, hogy eltartsák a családjukat. A számonkérést ehhez kell hát igazítani. Kérdés, hogy tényleg van-e lehetőségük arra, hogy többet gyakoroljanak…. Úgy vélem, a helyzethez képest fantasztikusak. Senki sem mondhatja, hogy az utóbbi öt évben nem fejlődtek minőségi szempontból. Megérdemelnék, hogy ehhez olyan anyagi juttatásokat kapjanak, hogy valóban maradjon több szabadidejük a gyakorlásra. 

- Úgy tűnt eddig, a város mindenben Önök mellett áll…

- A támogatás megvolt, az anyagi helyzet azonban Debrecenben sem túl jó…
Nagyon örültem Tallián Tibor Hunyadiról szóló kritikájának, amelyben azt írta, hogy
12 éve Kósa Lajos meghirdetett egy kulturális programot, s ezt a debreceni operajátszás teljesítette… Úgy vélem, még nagyon sok potenciál rejlik az együttesekben, s én azért dolgozom, hogy ebből minél több megvalósuljon. Jó lenne mindezt a városhatáron túl is megmutatni, ehhez azonban anyagi segítségre van szükség…

 - Képesek megfelelni az előadó-művészeti törvény számainak?

- Igen, bár a törvényt nem ránk találták ki… A debreceni zenekarnál csak a
szombathelyi együttesnek kisebb a létszáma, s ennyi muzsikussal kell a koncerteket
és az előadásokat is megoldanunk... Nagyon kevés próbával dolgozunk, s azért, hogy így is minőségi koncertek születnek, a zenészeket illeti köszönet.

- Milyen utakat, megoldási lehetőségeket lát?

- Jó döntésnek tartom, hogy a kórus élére Pad Zoltán személyében fiatal, ambiciózus
személy került, nekem művészeti vezetőként csak a koncepció kitalálása, a programok
koordinálása a feladatom. Nagyon lényegesnek tartom, hogy megmaradjon az autonómiájuk, így számos döntésben szabad kezet kapott. Eredményes a munkája, minőséget produkál. Úgy vélem hát, hogy a kórus jó úton halad. A Debreceni Filharmonikus Zenekar esetében az lenne a legfontosabb, hogy legyen forrása a minőségi bérpótléknak. Ezt a pénzt tényleg az alapján lehetne elosztani, hogy ki hogyan dolgozik…
 
- Hogy mennyire fontosnak tartja debreceni munkáját, azt talán az is igazolja, hogy a
városba is költözött…      

- Igen, két évvel ezelőtt úgy határoztunk a családommal, hogy Magyarországra,
Debrecenbe költözünk. A feleségem olasz, így korábban Itáliában éltünk.
Nem volt egyszerű döntés, de azt gondoltam, hogy ennek az intézménynek a súlya ezt mindenképpen megköveteli. Nem tehetem meg, hogy nem vagyok itt minden nap, hiszen rendszeresen akadnak ellátandó feladatok.

- Ősszel felreppentek olyan hírek is, hogy a Magyar Állami Operaházhoz hívják, első
karmesternek…

- Valóban volt ilyen, szóbeli megkeresés. Már több mint 18 esztendeje, 1992 óta
rendszeresen dirigálok az Operaházban, s a világ több dalszínházában is dolgoztam.
Ezek azonban csak tárgyalások maradtak, és Debrecent sem akartam otthagyni… Úgy vélem ugyanis, hogy a zenekarban, a kórusban, az operatagozatban rejlenek még lehetőségek, így van értelme annak, hogy mindezt továbbvigyem. Persze tudom, hogy a kinevezésem nem örökidőre szól, szükség is van időnként szakmai megújulásra, de jelenleg azt érzem, ennek a munkának még nincs vége, csak egy bizonyos szakaszig jutottunk el. Akkor van értelme gondolkodni a távozáson, ha nem tudok a feltételeken változtatni, és nem vagyok képes a minőségen javítani… Addig azonban van még jócskán tennivaló…        R. Zs.
 


Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!