Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
Két jubileum után megújulási időszak

Két jubileum után megújulási időszak
Botvay Károly Vonósokról, pályáról, folytatásról

Húsz esztendő a Bartók Vonósnégyesben, két évtized az Új Budapest Vonósnégyessel, harmincöt esztendő a Budapesti Vonósok élén, és szintén harmincöt év a Zeneakadémián. Ez így már száztíz esztendő, miközben Botvay Károly még csak a nyolcvanadik születésnapját ünnepelte tavaly december végén. De nem csoda, hogy ennyi minden belefért a nyolc évtizedbe, hiszen a csellóművész mindig is nagyon aktív volt. Bár a szólamvezetésről lemondott a Budapesti Vonósoknál, továbbra is az általa alapított együttes művészeti vezetője, több szóló fellépésre is készül, a Kamarazene Tanszakon pedig évről évre rengeteg növendék jelentkezik hozzá, akik azután a versenyeken is sikerrel szerepelnek.


- Együttese, a Budapesti Vonósok különleges koncerttel tisztelegtek tavaly decemberben nyolcvanadik születésnapja előtt… 
-    Volt az estnek meglepetésrésze is, a programnak csak azt a részét ismertem, amelyben én is játszottam. A legfrenetikusabb az utolsó ráadás volt, egy német szerző, Ernst Toch 82 éves műve, a Geographical Fugue pörgős, félig próza, félig ének, a világ nagyvárosairól szól, s ezt nekem énekelték, hiszen több mint négyezer koncertet adtam külföldön. Bár harmincöt esztendeje irányítom az együttest, bevallom, ezt a különleges kórusprodukciót ki sem néztem belőlük. 
 
-    A jubileumi év után jelentős változás az együttes életében, hogy december végén lemondott a cselló szólam vezetéséről.
-    Ki kellett jelölni egy mérföldkövet, amikor a fiatalabbaknak átadom a csellózást és ennél a születésnapnál jobb lehetőséget nem is találtam. De továbbra is maradok művészeti vezető, s a kamarazenélésben továbbra is részt veszek, hiszen ennek minden ágát műveljük. Már le is zajlott az első ilyen koncert, amikor ifjabb Carlo Ponti vezényelte az együttest, s én csak a nézőtéren ültem…

-    Ki lesz Ön helyett a szólamvezető?
-    Erről még nem született döntés, hiszen a zenekarnál nincsenek státuszok, mindenki más elfoglaltsága mellett játszik a Vonósoknál. A zenekarnak Újbuda önkormányzata az első számú házigazdája, erre épül a többi támogatásunk. Az államtól is kapunk némi pénzt, de ezért számos kritériumot kell teljesíteni. Azért, hogy ebbe a kiemelt kategóriába tartozhassunk, keményen kell dolgoznunk.

-    Más együttesekben játszanak a tagjaik?
-    A társaság kilencven százaléka tanár, sőt akad, akinek vidéken van állása. Így azonban  nem könnyű a próbákat egyeztetni. Sajnos ebben az esztendőben csökkent az állami támogatásunk, pedig tényleg nagyon sok feladatot vállalunk. Vidéki fellépésekre is rendszeresen járunk, több sorozatot indítottunk, hiszen bérletünk van a Duna Palotában, az MTA-ban és a Művészetek Palotájának Tükörtermében, ahol a klasszikus zeneirodalom mellett kortárs darabokat is mindig bemutatunk. Megkérdezzük, a szerzőnek ki a kedvenc klasszikusa, s azt is előadjuk. Szendvicsmódon adagolt modern zene… S ezt folytatjuk jövőre is. Júniusban Ausztriában koncertezünk, s a tervek szerint Spanyolországban és Németországban is vendégszerepelünk. Még nem tudjuk, hogy mikor nyit ki a Pesti Vigadó, amelynek akusztikájáról eddig csak szuperlatívuszokat hallottam, de szeretnénk azon a helyszínen is rendszeresen koncertezni. Már csak azért is, mert a Budapesti Vonósokkal ott kezdtük a fellépéseket, s egy évtizeden keresztül játszottunk abban az épületben. 

-    Mindenki amiatt szokott panaszkodni, hogy a vonósnégyesek és a kamaraegyüttesek játéka iránt egyre kisebb a kereslet, ezek szerint azonban ez a Budapesti Vonósokra nem igaz…

-    Sikerült törzsközönséget építenünk, de ahhoz, hogy megtartsuk ezt a publikumot, folyamatosan portékát kell kínálni neki. A Hubay-teremben is szerepelünk, Beke Ágnes szervezi-vezeti az ottani esteket, s nagyon áldozatos munkával életet vitt ebbe a helyszínbe. Hatvanfős, nagyon szép terem, ahol egykor Richard Strauss, a gyermek Menuhin, Vecsey és Szigeti, szóval a legjobbak játszottak. A Budapesti Vonósok kiemelten szerepelnek ezen a helyszínen, s általában elkapkodják a jegyeket. Ehhez kicsit hasonló a Rózsavölgyi szalon, ahol szintén rendszeresen muzsikálunk. Örülök, hogy vannak ezek az új helyszínek, s rendszeresen meg is telnek.

-    Azzal, hogy lemondott a szólamvezetésről, több lett a szabadideje?
-    Azt nem mondanám, hiszen minden próbán változatlanul ott vagyok a Vonósoknál. Egy külső fül nagyon sokat számít, hiszen általában karmester nélkül muzsikálunk. Amikor megalakult a zenekar, az volt az ideál, hogy mindenki úgy vegyen részt a zenélésben, mint egy vonósnégyesben, tehát aktívan. Nem kell várni a parancsszóra, együtt kell lélegezni. Életem legboldogabb pillanatai közé tartozott, amikor a belgrádi versenyen az egyik zsűritag azt mondta a zenekarra, ez az együttes úgy játszik, mint egy kibővített vonósnégyes.

-    Most, kívülről hallgatva mennyire elégedett a harmincöt év munkájával?

-    Nagyon-nagy idő ez egy együttes életében, s vannak természetesen változások, de azért megmaradt máig egy gerinc, hiszen az alapítókból négyen-öten még mindig játszanak. Zajlik eközben egy megújulási folyamat is, hiszen tavaly nyáron új koncertmesterünk lett Pilz János személyében. Ugyanakkor rendszeresen dolgozunk Tuska Zoltán koncertmesterrel is. Az utolsó három évben rengeteg új művet tanultunk, köszönhetően a sorozatoknak és a kritériumoknak... Ifjúsági koncerteket is tartunk, együtt dolgozunk a Weiner Szakiskolával, s velük közösen olyan előadásokat rendezünk, amelyre ők adják a szólistákat, és sokszor a fúvósokat is. Kellemes, számukra felüdítő munka. A gazdasági okok arra serkentenek bennünket, hogy keressük azt a repertoárt, ami vonós kamarazenekarnak való, hiszen a fúvósokat nem mindig tudjuk a jelenlegi büdzséből kifizetni. Többet kell magunkban játszani. Az azonban biztos, hogy nagy ugrás lesz a közönség szempontjából is, ha visszatérünk a Pesti Vigadóba.

-    Mi lesz a fertődi fesztivállal?

-    Már a tizenkilencedik sorozatra készülünk. Az idei újdonság, hogy elkészült a Marionett Bábszínház, ami alkalmas lesz koncertezésre is. Igyekszünk megőrizni az itteni közönséget is, hiszen a hazai publikum mellett sok osztrák, német és spanyol érkezik, van, aki a szabadságát is a fesztiválhoz igazítja. Volt egy olyan évünk, két esztendővel ezelőtt, a Liszt –év, amikor nem lehetett a fertődi termekben játszani. Ekkor Sopronba tettük át a Haydn Fesztivált, hogy megőrizzük a közönséget. Akkor szerencsére abban az épületben muzsikálhattunk, amely elődjében Liszt maga is zongorázott. Most viszont ismét a megszokott helyen rendezhetjük meg a sorozatunkat.

-    Hány koncerten muzsikálnak egy szezonban?
-    Évi ötven koncertnél nem adhatunk kevesebbet, már csak a kritériumok miatt sem. Havonta négy-öt fellépésünk van, de előfordul, hogy még jobban összesűrűsödik a program. Azért nem könnyű ezt teljesíteni, mert nagyon sokféle műsort játszunk. Alig tudunk ismételni, pedig az lenne szerencsés, ha vidéken is felléphetnénk. Jövőre arra törekszünk, hogy legyenek rendszeresen vidéki, ismétlő fellépéseink. Pályázatokra is jelentkezünk, egyszóval mindent megteszünk azért, hogy működjön az együttes.

-    A tavalyi esztendő két jubileumot is tartogatott, hiszen Ön a nyolcvanadik, a zenekar pedig a 35. születésnapját ünnepelte. Mennyiben volt ez az összegzés, visszatekintés időszaka?
-    Sokkal jobban örültem volna, ha mindez fordítva történik, és az együttes a nyolcvanadik, én pedig a harmincötödik születésnapomat ünnepelhettem volna… Mindenki jól járt volna ezzel, de sajnos nem sikerült elintézni... Azt kell azonban mondjam – szerencsére –, hogy nincs idő a visszatekintésre. A zenekar az utolsó három évben többet dolgozik, mint a korábbi esztendőkben, több új művet tanulunk,  kevesebbet ismétlünk. Megújulási korszakunkat éljük, sűrűbb programmal és több minőségi munkával. De a hangulat az együttesben nagyon jó, mert a munka nem ereszt el minket, és ennek mindenki nagyon örül.

-    Ön egyébként sem unatkozik, hiszen mindemellett a Zeneakadémián is tanít.

-    Igen a Kamarazene és Vonósnégyes tanszakon, hiszen sok vonósnégyessel dolgoztam, húsz évet töltöttem a Bartók Vonósnégyesnél, aztán az Új Budapest Kvartettnél is ennyi idő következett. A Zeneakadémián már harmincöt esztendeje tanítok. Sajnos, a növendékem kevesebb, mint szeretném. Hiába jelentkeznének hozzám tizenöten, a korom miatt – rendeletben szabályozott korlátozás miatt – csak óraadó lehetek, így 6-7 növendéket vállalhatok csupán. Pedig a versengés szempontjából sokkal jobb a nagyobb merítés. Azzal azonban így is büszkélkedhetek, hogy a legutóbbi Weiner Versenyen három együttest indítottam, mindegyik nyert, két első és egy harmadik díjat szereztek.

-    Bár a szólamvezetésről lemondott, a csellózásról nem...
-    Igen, március 2-án például a Régi Zeneakadémián lesz egy olyan koncertem amelyen a kollégáimmal és a növendékeimmel játszom, s különleges darabok is szerepelnek a műsorban. Aztán a Hubay-teremben lépek fel, de emellett még februárban, a Marczibányi téren, a Grazioso Budapest Vonósnégyessel is koncertezem. Szóval az élet megy tovább, és nagy öröm, hogy nincs problémám a hangszerjátékkal.. Tennivaló pedig szerencsére akad bőven.
   R. Zs.
 


Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!