Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
Horváh Ádám, mint miniszteri biztos az Operában

A művészet, a művészek és a közönség szolgálata
Horváth Ádám három koncepciót dolgoz ki az Operaház működtetésére

Van nap, amikor tizennyolc órát tölt az Operaházban, s amellett, hogy átvizsgálja a szerződéseket, felügyeli a folyamatban lévő ügyeket, igyekszik mindenkivel beszélni a társulatból is. Horváth Ádám miniszteri biztosként ugyanis azt tartja a legfontosabbnak, hogy a művészek érezzék, a dalszínházban ők és a közönség szolgálata a leglényegesebb.  Már most lát területeket, ahol pénzt lehet spórolni, s azt szeretné, ha ezeket az összegeket is azok kapnák meg, akik érdemi munkát végeznek, akik miatt a közönség jegyet vált az előadásokra.
- Nyár elejétől kezdve arról röppentek fel hírek, hogy Harangozó Gyula visszatér az Operaházba. Majd augusztus végén a miniszteri biztosként lett megnevezve. Szeptember 3-án még azt lehetett hallani, csak egy aláírás hiányzik a kinevezéséről, ehhez képest a szeptember 6-i társulati ülésen önt mutatták be miniszteri biztosként. Mi történt? 
-    Hogy pontosan mi zajlott a háttérben, nem tudom. Harangozó Gyula kiváló balett művész, jó szakember. Miután azonban Keveházi Gábor szóbeli felmentését követően kitört a botrány, hívást kaptam a minisztériumból, hogy beszéljünk az operaházi ügyekről. Korábban ugyanis több, hosszú eszmecserét is folytattunk a dalszínház jövőjéről. 
-    Igen, hiszen a Fideszen belül ön az Előadó-művészeti Szekció elnöke…
-    Még Hoffmann Rózsa, a Kulturális Tagozat elnöke - aki ma az oktatásért felelős államtitkár - kért föl erre a pozícióra. Korábban három évig az országos választmánynak is zagja voltam, mint a kulturális tagozat küldötte. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium vezetőjének és kulturális ügyekért felelős államtitkárának megkeresése igen megtisztelő. Van egy vízióm, amely szerint a Magyar Állami Operaház Európa legnevesebb operaháza lesz. Négy éve vagyok a színház vendégénekese. Ismerem a ház működését, tudom, hogy mely területen lehet változtatni, amely rögtön „levegőhöz” juttatja a színházat. Szívesen segédkezem a ház átvilágításában, amelyben a bizottságé a főszerep. Lényeges lenne, hogy olyan emberek vizsgáljanak át mindent, akik korábban nem töltöttek be itt vezető pozíciót. A bizottság tagjai egyébként munkájukat honorárium nélkül végzik. A tárcával folytatott beszélgetés során azonban jeleztem, hogy a művészetet mindig szem előtt tartva és emberséggel vagyok hajlandó a munkát elvégezni. Jöjjön a bizottság, vizsgáljuk át a struktúrát, s szülessen meg a jövőbeli működtetésről három verzió. Így vállaltam el a miniszteri biztosi megbízatást.
-    Három verzió?
-    Igen, a feladatom az, hogy kiszámoljam, mennyibe kerül a ház működtetése úgy, hogy marad költségvetési intézmény, és hogyan változik akkor, ha a színház gazdasági társasággá alakul. A harmadik változat a vele, vagy nélküle, vagyis Erkel Színházzal, vagy a nélkül. Meg kell vizsgálni, melyik a legjobb lehetőség. Számomra a fő szempont a művészet és a közönség szolgálata. A dalszínházban mindennek az operáról és a balettról kell szólnia. Ha ugyanis nincs opera és balett, akkor ház sincs. Hiszen az előadóknak köszönhető az itt dolgozó, másik négyszáz ember fizetése is. Ezt az összefüggést sosem szabad elfelejteni. A művészek a legfontosabbak, őket követik a kiszolgáló részlegek munkatársai, hogy ők is nyugodtan dolgozhassanak. Hiszen magam is énekes vagyok, tudom, hogy mi kell a nyugodt alkotói munkához.
-    Töltött már be azért korábban is vezetői pozíciót, még Hegyi Árpád Jutocsa igazgatása alatt… Győriványi Ráth György főzeneigazgató lett 2006 nyarán, Ön pedig művészeti vezető…
-    Mindenki azt gondolja, a posztért lepaktáltunk még Hegyivel is, pedig inkább arról volt szó, hogy szerettünk volna véget vetni annak a stílusnak, amit ő folytatott. Győriványi Ráth Györgyöt az akkori kulturális tárca vezetője, Bozóki András kérte fel, de Rockenbauer Zoltán, Pálinkás József is azt tanácsolta, vállaljuk el a megbízatást. Gregor József is többször megkeresett bennünket, így végül igent mondtunk. Nagyon sok elképzelésünk volt, de a terveinkből nem sok mindent tudtunk megvalósítani, hiszen másfél hónap után menesztett bennünket az akkori miniszteri biztos, Vass Lajos…
-    Most viszont ismét itt a lehetőség. Ahhoz azonban, hogy elkészítse a három koncepciót,  tudnia kell, hogy mi a helyzet az Erkel Színházzal… 
-    Erről a minisztériumnak kell dönteni. Elképzelésem szerint a Magyar Állami Operaház a kiemelt, nemzeti intézmény: a kirakatház. Az Erkelre nagy szükség van, de lehet, hogy le kellene választani az Operáról. Rendbe kell hozni, alapszinten, hogy továbbra se kerüljön többe a legdrágább jegy, mint 2500 Ft. A magyar közönségnek kiváló minőségű előadásokkal kell ezen a helyszínen szolgálni, lehetőleg magyar nyelven. Itt helyet kell adni az opera mellett az operett és a musical produkcióknak is.
-    Befogadó színházzá kellene tenni, hiszen a zenekaroknak nagy szükségük lenne egy újabb játszóhelyre, most, hogy néhány évig még nem számíthatnak a Zeneakadémiára…
-    Erről van szó. Az Erkel akusztikája remek. Abban azonban nem vagyok biztos, hogy ott egy teljes társulatot kell kialakítani és zenészeket felvenni. Jelenleg ugyanis a támogatások összege nem fog növekedni… Viszont rengeteg, kiváló zenekar van, lehet, hogy nekik kellene ott muzsikálniuk. Elképzelhetőnek tartom, hogy mondjuk a Dohnányi Zenekar játssza az Aidát, a Danubia pedig a Bánk bánt stagione-rendszerben. Így az együtteseket is tudjuk támogatni, s a repertoárjuk is bővül. Mindez a zenekaroknak, a darabnak, a közönségnek és az államnak is jót tesz. A Köztársaság téri épület felújításának a mértékét kell meghatározni, ami nem lehet több 2 milliárd forintnál. Véleményem szerint a város nagyon szívesen átvenné a házat, s Városi Operaházzá válhatna. Legyen átjárás az Erkel és az Ybl-palota között, de két külön intézményként működjenek. Ne versenytárssá, hanem partnerré váljon a két teátrum… 
-    Miniszteri biztosként melyek lesznek az első lépései?
-    Elkezdtem bekérni a szerződéseket. Megnézem a 2004-ben készített, átvilágítási jegyzőkönyvet, ahogy a KEHI jelentést is. Vass Lajos főigazgató azt szeretné, hogy az utóbbi 20 évet világítsuk át. Nekem azonban csak az elmúlt öt évre szól a megbízatásom. Kaptam egy szobát az első emeleten, napi 10-12 órát töltök itt, s a papírok mellett igyekszem az előadásokra is odafigyelni. Egyszer annyira későig maradtam, hogy egyedül voltam az igazgatóságon, s rám zárták az ajtókat…
-    Miniszteri biztosként mindenről tudnia kell, közben pedig a vizsgálatot is lefolytatnia…
-    A wc-papír vásárlásra is nekem kell kimondanom az igent vagy a nemet. Ez úgy nagyon nehéz, hogy nem ül a mellettem lévő szobában egy jogász… A vizsgálatot egyébként csak felügyelem, ez a bizottság tagjainak a feladata. Időnként villámhárítóként is működöm, abban nagyon jó vagyok. Igyekszem mindenkit meghallgatni, mindent megbeszélni. A háznak nem arra van szüksége, hogy egymást alázzák az emberek, hanem arra, hogy amennyire lehet, tudjunk együttműködni. Voltam már a balett együttesnél, a zenekarral is hosszasan elbeszélgettem, s az énekeseknek is meghallgatást tartottam. Úgy érzem, hogy a zenekari művészek megnyugodtak, és rengeteg dologról beszámoltak. Felajánlottam, hogy bárki bármikor jöhet hozzám. Nekik is elmondtam, hogy ebben a házban a művészeknek kell a legfontosabbaknak lenniük. Utánuk azok következnek, akik segítik a munkájukat. Ha nem kapja meg a fizetését a művész, akkor ne kapja meg a pénzügyi osztály se, és a főigazgató se. Ha a miniszteri biztos nem tudja elintézni, hogy a művészek megkapják a pénzt, akkor ő se kapjon fizetést…
-    Évről évre kevesebbet ér az a támogatás, amelyet az Operaház kap. Lát arra esélyt, hogyha a vizsgálat során is bebizonyosodik, kevés a pénz, sikerül nagyobb büdzsét kiharcolnia?
-    Kötelezni vagy kényszeríteni a minisztériumot nem lehet arra, hogy pénzt adjon. Most nincs is miből… Eközben a házban fél évre visszamenőleg szerződések nincsenek kifizetve. Az ország gazdasági helyzetét tekintve, nem csontvázak hullnak ki a szekrényből, hanem temetők…  Azonban én is úgy gondolom, hogy ezt az 5,3 milliárd forintos támogatást vissza kellene szerezni. Emellett persze takarékoskodni kell. Elképesztő szerződéseket láttam már eddig is, s azt, hogy hol folyik el a pénz… Véleményem szerint kb. 1, 5 milliárdot lehet így spórolni. A művészeket használják, miközben nem ők ennek a rendszernek a haszonélvezői. Őket ijesztgetik a kht-vé alakítással… Pedig a házat rendbe kellene tenni, s akkor lehetne a fizetéseket emelni.
-    A megbízatása szerint javaslatot kell kidolgoznia a Magyar Állami Operaház leghatékonyabb működését biztosító, közjogi szervezeti formára. Valóban kht-vé akarják alakítani a házat?
-    Ezt az elődöm akarta… Nekem, ahogy már említettem, azt kell kiszámítanom, mennyibe kerül a közalkalmazotti működés, mennyibe a nonprofit kft., s hogy néz ki mindez az Erkellel vagy anélkül. Meg kell nézni, melyik a leggazdaságosabb. Ahogy azt is, hogy melyik a jó. Mert nagyon lényeges, hogy azok, akik kiválóan énekelnek, táncolnak, muzsikálnak a házban, biztonságban érezzék magukat. Hogy semmilyen szinten ne legyen az egzisztenciájuk fenyegetve. Ha egy zenész azon izgul otthon - ahelyett, hogy gyakorolna -, hogy lesz-e a következő hónapban munkája, akkor biztosan romlik a teljesítménye. Én előadóként tudom, hogy mindez mivel jár. A kultúrára szükség van, hiszen a kultúra teszi az embert emberré.
-    Most ki a főzeneigazgató?
-    A jelenlegi SZMSZ szerint már jó ideje nincs főzeneigazgatója a háznak.
-    Milyen pozíciót tölt be Fischer Ádám?
-    Karmester, Vass Lajos tanácsadója a szerződések szerint. Mivel ő a nemzetközi zenei élet emblematikus figurája, így fontosnak tartom, hogy rendszeresen muzsikáljon az Operaházban. 
-    Mi a helyzet Kovács Jánossal? Olyan hírek terjedtek, hogy leváltották az első karmesteri pozíciójából…
-    Kovács János az egyik legkiválóbb karmestere az Operának. Győriványi Ráth György egyszer azt mondta, hogy Kovács karnagy urat bármilyen darabra ki lehet tűzni, mert karmesteri irányítása alatt csupán két próbával minden esetben jó előadás születik. A tehetsége predesztinálja erre a pozícióra.
-    Ki aművészeti igazgató?
-    Ez a státusz – tudomásom szerint – az SZMSZ szerint eddig sem létezett. Elindult ugyanis korábban az SZMSZ módosítása, de a fenntartó ezt nem fogadta el. Az érvényben lévő régiben pedig ilyen pozíció nincs… Egyébként úgy vélem, most a leginkább egy operatív emberre lenne szükség, aki megbízott főzeneigazgatóként látja el a feladatokat, hiszen képtelenség, hogy nem tudjuk, hogy jövőre mit fogunk játszani… Nonszensz, hogy egy ilyen házban, amely Európa legszebb operája, ne legyen több évre előre megtervezve a műsor. Miközben kiváló erők dolgoznak itt, csak inspirálni kell őket és nyugodt körülményeket teremteni a munkájukhoz, hogy boldogan tehessék dolgukat. Célt kell adni nekik. Elérni, hogy a zenész boldog legyen amiatt, hogy este A rózsalovagot játssza. De nem tud örülni, ha ehhez nincsenek meg a feltételek… A koncepcióm szerint hozni kell vendégkarmestert, énekest, de nem úgy, hogy akik itt vannak, azok a háttérbe szorulnak. Viszont szükség lenne vérfrissítésre. Kocsis Zoltán miért nem dirigált még a házban? Stefan Soltészt, Peskó Zoltánt,  Christoph von Dohnányit is meg lehetne hívni, de akár Christoph Eschenbachot, Christian Thielemannt is. Nem kerülne őrült összegbe. Bárkit fel lehet léptetni, hiszen ezek a művészek adják a ház nemzetközi rangját, akárcsak a neves rendezők…
-    A műsorpolitikán is el kell gondolkodni…
-    Igen, vissza kellene hozni a nagy operákat, mert természetes, hogy a barokk művekre is szükség van, de azok ne váltsák föl Verdi, Puccini operáit, vagy éppen Bartók Béla Kékszakállúját. Nagyon fontos, hogy a nagy magyar zeneszerzők műveit repertoáron tartsuk, hiszen ők a saját nemzeti kincseink. Lehetetlen, hogy évadokon keresztül nem játsszuk a Hunyadi Lászlót, a Háry Jánost… Lehet koprodukciókat kötni, megvenni jelmezt, díszletet, s máris sokkal olcsóbb egy új előadás… Például ha elhozzuk Los Angeles-ből Achim Freyer Ring-rendezésének díszletét, jelmezét, fele annyi költségből előállítható a produkció, mint amennyibe egyébként kerülne, s európai premierként nagy érdeklődésre tarthat számot. Múlt héten találkoztam Marco Arturo Marellivel, aki korunk egyik legkiválóbb rendező-, díszlettervező-, jelmeztervezője egy személyben. Őt is meg kellene hívnunk az Operába, hogy művészetével emelje annak rangját, s ezekből az elképzelésekből akad még jó néhány, meglátjuk, mi mennyire működtethető… Az is biztos, hogy nemcsak strukturálisan, hanem művészeti téren szintén szükség van átalakításra…   
-    Volt itt már olyan miniszteri biztos, aki aztán igazgató lett. Hasonló ambíciókkal lát neki a munkának?
-    Nem. Eszem ágában sincs. Most igyekszem megtenni minden tőlem telhetőt, hogy a ház jól működjön, de ha letelik ez a félév, akkor ismét az éneklésé lesz a főszerep. Én ugyanis az Ybl-palotában nem igazgatni, hanem énekelni szeretnék.
(R. Zs. Zenekar 2010/05)




 


Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!