Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
Ha nem zeng az ének az iskolában...

 „Ha nem zeng az ének az iskolában, akkor az egész zenetanítási rendszer összedől.”

Interjú Kollár Évával


-Katanics Mária és Andor Ilona mellett kezdte karvezetői-énektanári pályafutását. Ennél jobb indíttatás nem is képzelhető el, ha az ember a Kodály módszer közelében akar maradni. Milyen emlékei vannak Andor Ilonáról?

-Egy évig tanítottam vele együtt, a Vendel utcai iskolában. Igazság szerint akkor ő már nyugdíjban volt, de még vezette a csodálatos Kodály leánykart. Az az első tanítási év nagyon komoly tapasztalatokat jelentett számomra. Andor Ilona igazán egészen közeli munkatára volt Kodálynak. A tanár úr több művét neki ajánlotta, műhelyszerűen megbeszélték az előadást, Kodály eljött figyelemmel követte a próbákat és a jóváhagyásával történt minden.
-Mi a Kodály módszer lényege?

- Ez egy csodálatos gondolat-rendszer, amelynek az egyik alapköve, hogy lehetőleg mindenkinek adjunk értékes zenét. Tegyük a szépséget hozzáférhetővé, adjuk meg azt az örömet, amit az éneklés ad. Tegyük az emberi életet gazdaggá a zene által. Talán éppen ez a legközvetlenebbül átadható a nagy művészetek közül, mivel az ember az énekhangjával pici gyerekkora óta él. Azt hiszem, a kodályi gondolat lényege, hogy ki kell dolgozni azt az utat, amin mindenki eljuthat az élő zenélés öröméhez. Ide a zenei anyanyelv felhasználása, a zeneirodalom megismerése és az értékes zeneművek megszólaltatása által juthatunk el.  Az iskolai énektanítás és a kóruséneklés adhatja meg azt a zenei alapot, amely zeneértővé, zeneszeretővé teszi az embereket.  Ezen a csodálatos úton járt Magyarország, amikor Kodály és tanítványai útmutatása alapján felépült a híres magyar zeneoktatási rendszer. Abban mindenkinek megadatott a lehetőség arra, hogy találkozzék a muzsika csodájával. A mai felnőtt generáció még élvezi ennek előnyeit, sokan maguk is zenélnek, kórusban énekelnek és koncertre járnak. A zene megismerésének leghatékonyabb útja, ha el tudjuk olvasni a kottát. Tehát a zenei-írás- olvasásnak óriási jelentősége van. A világ minden tájáról érkező külföldi szakemberek, előadóművészek és zenetanárok a magyar kottaolvasó iskolás gyerekek csodájára jártak. Ehhez segített a mindennapos énekóra, a kóruséneklés, a hangszertanulás és a relatív szolmizáció. Éppen ez az a pont, amit később nagyon sokan támadtak, főként Kodály halála óta, azzal érvelve, hogy nem volna szabad a gyerekeket kottaolvasással, szolmizációval terhelni. Mint mindent, ezt is lehet túlzásba vinni, ám ez a módszer az ország javát meg tudta tanítani arra, hogy az emberek el tudjanak olvasni melódiákat, hogy ezáltal rögzíteni tudják azokat, vagy hogy megértsék az európai zene szerkezetét. A zeneirodalom nagy részét ezáltal fogadták be a legegyszerűbb emberek is,  - olyanok, akiknek nem volt pénzük zongoraórára járni, de az iskolában megkapták ezt a lehetőséget.

-Közben az jár az eszemben, hogy akiknek nem volt igazán jó hallásuk, azoknak nem biztos, hogy olyan nagy élményt jelentett az énekóra. Azoknak inkább egy gyötrelmes vagy jobb esetben csak unalmas muszáj volt.

- Lehet ezzel is támadni, de az éneklés akkor is gyönyörködtet, ha azt mások szólaltatják meg. És a zeneirodalom legszebb példáit azok is megkapták, akik nem énekeltek kristály tisztán. Többnyire azok támadják a „Kodály módszert”, akik felnőttként talán döntő pozícióba kerültek, de hiányzik gyermekkorukból a zenetanulás élmény része, akiknek rossz tapasztalatuk van. Pedig a tudatos irányítás mellett, a tanulóévek során ez a módszer nagyszerűen fejlesztette az éneklés képességét, a hallást, a belső hallást, a zenei képzeletet. Ahhoz nagyon kívül kell maradni egy óra munkájából, hogy valaki ne élvezze a gyönyörű Mozart zenét, még ha nem is tudja elénekelni a Jupiter szimfónia témáját. Pont ez a lényege a Kodály módszernek, hogy fejleszti a képességeket, és nem csak a zenei hallást! Mindenféle kombinációs készséget, a memóriát, a logikát, a fegyelmezett személyiséget. A közös muzsikálás, ami másik alapköve ennek az úgy nevezett Kodály módszernek, arra szolgál, hogy megtanuljunk együtt élni, élményeket szerezni, együtt dolgozni, valamilyen munkafolyamat végén szép eredményt felmutatni. Ennél hasznosabb dolgot nehéz elképzelni, ami az egész társadalom számára is előny. Feltétlenül említeni kell a népzenét, mint a magyar zenei anyanyelv fantasztikus tárházát. Sokan ezt is fegyverként fordították vissza, mert hogy ez iskolai tananyag lett. A Szózat is és az Ady versek is iskolai tananyag, de ha azt úgy tanítják meg, ahogy kell, akkor életre szóló élményt jelenthet. Nem attól baj a népdal jelenléte, hogy azt esetleg fel kellett mondani, hanem ha csak leckeszerű módszerekkel dolgozták fel őket, ha nem hallgatták meg azokat a csodálatos zeneműveket, amelyekben feldolgozásuk megtalálható, ha az élmény elmaradt. Persze a számtant is gyakorolni kellett, azt se adják ingyen, hogy valaki meg tudja oldani a másodfokú egyenleteket. Nem szabad félteni a gyerekeket, mert ezt játékos formában, az élmény által csodálatosan könnyedén vették. Sok olyan énekesről tudok beszámolni, aki azért  jött a kórusomba, mert az iskolai énekórán megszerette a zenélést, lelkes volt, bár egyáltalán nem énekelt biztosan, tisztán. Sokáig izgultam azért, hogy minél óvatosabban énekeljen. S egy idő után kiváló énekes és nagyszerű ember lett! Immár több generációt taníthattam, és azt mondhatom, ez nagyon szépen működött.

-Mi a helyzet most a Kodály módszerrel? A magyar zeneoktatás csúcsán, a Zeneakadémián mennyire van jelen?

- Nem ilyen formában, hogy Kodály módszer. A kollegáim, akik szolfézst tanítanak a hallgatóinknak, talán kevésbé elkötelezett hívei a relatív szolmizációnak. Ez az alap és középfokon fontos eleme a „Kodály módszernek”, - bár, mint tudjuk, nem Kodály találmány, már Arezzoi Guido használta, - Kodály beépítette, mint sok minden mást is, amit más nagyszerű zenepedagógusoktól vett át. Ez a rendszer egy szintézis. Nem véletlenül alkalmazzák sokkal általánosabban, mint az Orff módszert, amelyik szintén világhírű, de a ritmus fejlesztésére és főként az azzal kapcsolatos képességek fejlesztésére szolgál. A Kodály módszert azért fogadják el világszerte, mert az a teljes ember minden képességét kiaknázza, és harmonikusan fejleszti. A Zeneakadémián Európa és a világ zeneirodalomi kincse mellett a kortárs zene megértésére és művelésére is oktatják. Utóbbiban a relatív szolmizáció már csak sejtekben fedezhető fel. Tehát a szolmizáció egy nagyszerű segédeszköz, de nem cél! A cél a zene megértése, megszerettetése.

A Kodály módszer egyik fontos eleméről még keveset szóltunk: ez a kóruséneklés, amely a közös muzsikálás legtermészetesebb módja.  Ezt az iskolában is gond nélkül meg lehet valósítani -  legalábbis ezt hittük. Ma már sajnos ez sem így van, nagyon sok gonddal küszködik az iskolai kórusélet. Nagy tömegeket lehetett közvetlen élményhez juttatni, s ezek a tömegek aztán elmentek a hangversenytermekbe. Belőlük alakult a közönség! Nagy baj, hogy ma az iskolákban túlzottan kímélő életmódra fogják a gyerekeket. Közelről láttam, hogy ezt tűzték ki célul, amikor a Nemzeti Alaptanterv kidolgozásában vettem részt, a ’90-es években. Sajnos kiderült, hogy mi, zenetanárok, szakemberek hiába mondunk bármit a „tanügyi bácsiknak”, érveinket nem fogadták el, az énekórák számát csökkentették és a kórusok működtetésének kötelezettségét eltörölték, - eredmény híján, ezért abbahagytam a tantervkészítő a munkát. Azóta kiderült, úgy nem lehet zenét tanítani, hogy az énektanár heti egy alkalommal lát egy osztályt, és semmilyen személyes zenei élményt nem tud adni. Lehet zenét hallgattatni, zeneirodalom órákat tartani, de ha ez nincs megtámasztva aktív zenéléssel, énekléssel, ha nem hozzák be a gyerekek a saját hangszereiket, és nem muzsikálnak együtt, - akkor a többiek ezért nem csodálhatják, szerethetik őket, nem mennek el velük hangversenyre, és egyáltalán nem teremtődik meg az a légkör, amelyikben mindenki fejlődik, életre szóló közösségi élményben részesül. Így nem kapnak esélyt azok a gyermekek sem, akik igazán tehetségesek. Ha nem zeng az ének az iskolában, akkor az egész zenetanítási rendszer összedől. A kettős jubileum idején, Kodály Zoltán születésének 125. és halálának 40. évében, sajnos, már itt tartunk.  (Zenekar 2007/2)
 


Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!