Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
Évtizedes munka a PFZ szolgálatában

Horváth Zsolt hosszú távú tervekről, új zenekari kultúráról, sikerekről és szakmai irigységről


A Pannon Filharmonikusok igazgatója számos eredményről számolhat be, amelyet a pécsi zenekarral elértek  az elmúlt évtized alatt. Horváth Zsolt úgy véli, a társulat valódi XXI. századi zenekar, amely a többi együttesnek is példát mutatott, s ma már az ország számos részéről utaznak Pécsre a koncertjeik kedvéért. Az előadó-művészeti törvény további módosítását várja, melyben a teljesítménymutatók relevanciája nőni fog, hogy a törvény és finanszírozás tovább ösztönözze a szakmai fejlődést. Szeret Pécsett élni és dolgozni, alig várja, hogy átbillenjen a mostani állapot és a mindennapi anyagi gondok megoldása helyett az igazi alkotótevékenységre fókuszáljon, hiszen azért lett muzsikus
.

- Februárban ünnepelhette zenekari igazgatóként tíz éves jubileumát. Amikor belekezdett ebbe a munkába, évtizedekben vagy inkább években gondolkodott?

- Az a program, amit annak idején kidolgoztunk, és amelynek megvalósítására szegődtem igazgatónak, hosszú távra terveződött. Az igazgatói ciklusok azonban rövidebb időszakok, és a hosszú távú tervet mindig tudatosan lebontottam egy-egy következő ciklusra. Mindig hosszú távon gondolkodó, de közép és rövid távra is stratégiát alkotó, és annak mentén dolgozó típus vagyok.

- Milyen hullámvölgyeket, -hegyeket emelne ki ebből a tíz esztendőből?
- Hullámvölgyet nem tudok említeni, a hegycsúcsra pedig érkezőben vagyunk. Nagyon keveseknek adatik meg az életpályája során az, ami nekünk, pécsieknek, nekem megadatott. A 2003-ban megkezdett innovatív folyamatra ráerősített az EKF és a Kodály Központ felépülése, ami így együtt alapjaiban képes volt megmozgatni, megváltoztatni a város kulturális és zenei életét.

- Mire a legbüszkébb, s mi volt az, ami a legjobban elkeserítette?
- A legbüszkébb arra vagyok, hogy azok a tervek, amelyeket elképzeltünk, bebizonyították, hogy reálisak voltak, valóban a minőség iránti elköteleződés az előre mutató út. Büszke vagyok a hatalmas közönségbázisunkra, a Kodály Központra, a nemzetközi szinten elismert zenei „bölcsőre”, amelynek megépülte, és színvonalas zenei tartalma elsősorban a Pannon Filharmonikusoknak köszönhető. A zenekar és a komolyzene helyi társadalmi megbecsültsége – amely számokban mérhető – országosan kiemelkedő, olyan közönséget és közösséget teremtettünk, amely példa nélküli. A Pécsre érkező befektetők számára a Kodály Központot és zenekart elsőként mutatják meg, mint a kulturális ipar kiemelkedő jelenségét. Meggyőződésünk, hogy gazdasági, társadalmi felemelkedéshez a kultúra, művészetek és a tudományok eredményei nélkülözhetetlenek. A zenekarunkat ebben jó példának látom.
Pécsről nézve, a mindennapokban, az egyének szintjén megvalósult a decentralizáció: már nem elutaznak Pécsről Budapestre azok, akik színvonalas koncertet akarnak meghallgatni, hanem – és ezt az értékesítési adatokból látom – sokan Pécsre utaznak az ország bármely tájáról.
Büszke vagyok arra is, hogy szakmai példát is mutattunk, hiszen láthatóan megújul a magyar szimfonikus zenekari élet országosan. A BFZ megalapítása és az NFZ átalakítása után a PFZ volt a harmadik együttes Magyarországon, amely tudatosan kívánt modern szimfonikus zenekari működést, új zenekari kultúrát megvalósítani a szakmai szempontok maximális szem előtt tartásával. Tapasztaljuk, hogy gátat törtünk e téren, „innovátorok” voltunk, és a több magyar zenekar számára követendő példa lettünk. A BFZ és NFZ ilyen értelemben nem tölthette be igazán a „motiváló példa” szerepét, hiszen egészen más anyagi kondíciók mentén dolgoznak, mint az összes többi zenekar az országban.
Ami nehézség számomra, számunkra, hogy azt hittük, a fentiek országosan is nagyobb relevenciával bírnak majd. A decentralizáció fővárosi szemszögéből megvalósíthatatlannak tűnik: a nyilvánosság előtt csak az számít igazán, ami a fővárosban történik. Sajnos közel másfél százados magyar jelenségre világít rá újra és újra ez a problematika. Minden nap meg kell küzdeni mindenért, holott az eredmények magukért beszélnek: Magyarország egyik legrosszabb gazdasági állapotban levő régiójában tudtunk ilyen eredményt elérni anélkül, hogy extra forrásaink lettek volna.


- Az Ön által tervezett átalakításokban mennyiben volt partner a zenekar és a város?
- Ennek a dinamikus fejlődésnek nagyon sok lépcsője volt, amely mellé a kezdetektől 100%-os, egyhangú döntésekkel állt mellé a mindenkori pécsi közgyűlés és a zenekar egyaránt. Összefogás és egy irányba nézés nélkül nem is sikerült volna mindaz, amit elértünk.

- Mennyiben változott meg a zenekari igazgató feladata az eltelt évek során? Mennyiben nehezedett a munkája?
- Nagyon sokat. Az első évtől kezdve folyamatosan változott, hogy mikor mi volt nehéz, egy viszont elmondható volt: a feladatokat kijelöltük, és szorgalmas munkával meg tudtuk oldani. Rajtunk múlott. Az utóbbi két évben ez változott meg gyökeresen. A Kodály Központ rezidens zenekaraként, majd nemzeti zenekarként olyan regionális szerepkörű, kötelező feladatkörrel ellátott együttessé váltunk, amelynek nagyon feszített az élete, ugyanakkor a feladatok ellátására ugyanaz – ha nem kevesebb – forrás áll rendelkezésünkre, mint annak előtte. Örvendetes, hogy törvényi erejű rendeletek szabályozzák a zenekarok finanszírozását, azonban nagyon nehéz a szempontokat jól súlyozni, azok sosem fogják igazából lefedni a valóságot. A szimfonikus zenekarok csak látszólag egyformák, valójában a nominálisan odaadott azonos összeg más-más reálértékkel bír, mind a fenntartó városok, az adott gazdasági mikrokörnyezet és a zenekari kötelezettségek függvényében. Elismerem, nagyon nehéz feladat a támogatások „igazságos” odaítélése. Igazgatóként talán a legnehezebb feladatom, hogy a döntéshozókkal újra és újra láttassam az eredményeket, annak bonyolult strukturális hátterét, és a rezidens zenekarra háruló országosan egyedien nagyon magas kötelezettség nehézségeit.

- Mi mindennel bővült a feladatköre, mióta felépült a Kodály Központ? Mennyire lehet megtölteni, milyen programokra van igény Pécsett? Mennyiben alakította át a terem az együttes és az ön életét?

- A rezidens zenekari szerepkör a Kodály Központ üzemeltetőivel összehangolt működésben állít sokféle új kihívás elé – az üzemeltetői és művészfizetések közti bérfeszültségtől a „hangversenytermi” funkción való elképzeléseken át a programok összehangolásáig bezárólag –, ugyanakkor a legnagyobb feladat a kijelölt kötelezettség állandó magas színvonalon való ellátása. A programokra folyamatos, és magas az érdeklődés, ugyanakkor ezt a megemelkedett koncertszámot anyagi okokból ugyanannyi zenésszel és menedzsmentkollégával látjuk el, mint annak előtte. Ebből a szempontból nagyon megváltozott az életünk, mindenki az utolsó cseppig kihasználja minden energiáját.

- Hogyan hatott tennivalóira az előadó-művészeti törvény megszületése, majd különböző változásai? 
- A megszülető törvény, amely eredetileg teljesítménymutatókat is tartalmazott, egyrészt visszaigazolta azt a fejlődési pályát, amire szakmai indokok miatt állt rá a pécsi közösség egy évtizede, másrészt az akkor még születőben levő programok, döntések irányát is befolyásolták. Például a közönségnevelő programokat. Az új változások – amelyben a teljesítménymutatók relevanciája csekély – véleményem szerint nem ösztönzik kellően a szakmai fejlődést. Vezetőként minden szakmai fórumon hangot adok a véleményemnek, ugyanakkor ha nem történik változás, nem tehetek mást, mint a financiális feltételek maximalizálása érdekében hozok döntéseket.

- Milyennek találja most a Pannon Filharmonikusok helyzetét, az országos és a külföldi állapotokhoz viszonyítva?
- A Pannon Filharmonikusok A-kategóriás zenekar, amely regionális szerepkört lát el sok külföldi példához hasonlóan. A közönségünk nagyon kifinomult Pécsett és Budapesten egyaránt, hallja, s visszaigazolja a különböző színvonalú zenekarok nyújtotta élmények közti különbséget. A vendégművészeink úgyszintén. Biztosan állíthatom, hogy az ország vezető zenekarinak sorába tartozunk. Nem mi vagyunk az ország zenei nagykövetei, nekünk a Pannon régió zenei szolgálata a feladatunk, így külföldre csak felkérések esetén tudunk utazni, és ezekből nincsen sok napjainkban. A felkérésekkor azonban minden alkalommal büszkék lehetünk arra, amit Magyarországról közvetítünk.

- Tartott már előadást a XXI. század szimfonikus zenekaráról. Mennyire igaz ez a Pannon Filharmonikusokra?
- Maximálisan igaz, bár a már említett törvényi szempontok sajnos nem ezirányba tolják a zenekarokat. Ezért is gondolom téves útnak. A zenekaroknak a magas minőséget kell védeniük és megőrizniük, s differenciált programokkal kell megtalálniuk a komolyzene közönségét. A crossoverek és könnyűzenei koprodukciók csak csábító, és nagyon ritka alkalmakkor használható közönségcsalogató, speciális „marketing” eszközök csupán. A jól strukturált és tudatosan felépített, a társadalomba beágyazott szimfonikus zenekar tudja betölteni azt a szerepet, amire hivatott a XXI. században: a legkisebbektől az öregekig meggyőzni az embereket arról, hogy igenis Bartók, Beethoven, Mozart, Wagner, és sorolhatnám, az ő mindennapjaiknak is része kell hogy legyen, mert hozzáad az életükhöz.

- Míg a világ nagy zenekaraiban számos magyar cselló-, trombitaművészt találni, egyre kevesebb a hegedűs. Sok zenekar küzd koncertmester-problémával, s akadnak, akik úgy vélik, az oktatással van a gond. Hogyan látja ezt a pécsi együttesnél? 
- A pécsi zenekarnál a bérszínvonallal van a gond. Rengetegen jelentkeztek a korábban meghirdetett próbajátékunkra külföldről is – ebből is látszik, hogy híre van a pécsi együttesnek – ugyanakkor az anyagi kondíciókat megismerve nem tudtunk megfelelő szakmaisággal rendelkező művészt szerződtetni egyelőre. Az oktatással nem csak ezen a területen vannak problémák, de azt is gondolom, hogy ez társadalmi jelenség is egyben. Hegedűsnek lenni elképesztő energiabefektetés, amely csak nagyon sokára térül meg. Az utóbbi húsz év nem ezeknek a folyamatoknak kedvezett, és a zenekari muzsikusok társadalmi megbecsültsége sincs azon a szinten, hogy egy kisgyereket, kamaszt ezzel motiválni lehetne.
 
- Többször el akarták csábítani más együttesek. Sosem ingott meg egyetlen pillanatra sem?  Nincs olyan zenekar (akár külföldön), ahol szívesen lenne zenekari igazgató?
- Meginogni nem inogtam meg, de voltak helyzetek, amikor magam is feltettem azt a kérdést, amit a családom rendszeresen, hogy mit is keresek én itt?! Azonban Pécs zenei élete léptékváltáson ment keresztül az elmúlt évtizedben, ami nagyon inspiráló feladatokat ad hosszú távon, a nehézségek ellenére is. Nagyon jó a Pannon Filharmonikusokkal együtt, s a Kodály Központban dolgozni, és nagyon szeretem a városomat. A legfontosabb számomra, hogy én egy építő, alkotó ember vagyok, és az is akarok maradni. Nagyon szeretném átélni, hogy átbillen a mostani állapot, és a mindennapi anyagi gondok helyett az igazi alkotótevékenységre fókuszálhassak, hiszen azért lettem muzsikus. Ha már nem is a hangszeremen játszom, akkor is a zene az életem, s nem az excel táblázatok világa.


- Kapott már Pécs emlékérmet, miniszteri elismerő oklevelet. Elég visszajelzés mindez a munkájáért?

- A legnagyobb elismerés nem egy kitüntetés – bár véleményem szerint az együttes megérdemelné – hanem az, ha mindenki, függetlenül attól, hogy akár „ellenérdekelt” is benne, elismeri azt a munkát és teljesítményt, amit a pécsiek letettek az asztalra, s amely lehetővé tette, hogy folyamatosan teltházak előtt játszunk. (R. Zs. )
 


Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!