Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
"Erős ambícióm volt Közép-Európa emancipációja"

Idén Kovács Gézáé az ISPA rangos Patrick Hayes-díja
 

Egy év híján egy évtizede került kapcsolatba a magyar zenei előadó-művészeti szféra a világ legnagyobb szakmai szervezetével, az International Society for the Performing Arts-szal – röviden ISPA.  Az alapító révén 1948-ban még csupán amerikai társaság évente két kongresszust rendez, egyet székhelyén New York-ban, egyet pedig 1961-es nemzetközivé válása okán a glóbusz valamilyen okból érdekes térségében. Az idei kongresszus magyar nézőpontból különösen figyelemre méltó: január 15-én este gálavacsorán vette át az alapítóról, Patrick Hayesről elnevezett rangos elismerést Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár főigazgatója.


– Valószínűleg nem túlzás kijelenteni, hogy a Nemzetközi Előadóművészeti Társaság talán legjelentősebb kitüntetését elnyerni rendkívüli elismerés.

– Az alapító nevét viselő Patrick Hayes- díjat 1980-ban hozták létre, és évente egyszer bocsátják ki, aktív művészeti menedzsereknek adható. Hayes 1948-ban a Koncertszervezők Nemzeti Szövetségének megteremtésével nyitott utat egy nemzetközi szervezet, az ISPA fölépítésének. Hiszen az idők gyorsan változtak, az 1960-as évekre az országokon és kontinenseken átívelő együttműködés elkerülhetetlen volt, 1995-re szükségletté vált. Ma már több mint 400 kiváló hírű intézmény vezetője vesz részt a tevékenységben az Amszterdami Concertgebouw igazgatójától a Kennedy Center direktoráig – hosszan sorolhatnák az ismert személyiségeket. 2004 óta vagyok a szervezet tagja, rövidesen beválasztottak az igazgatóságba, két lehetséges ciklusban szolgáltam a grémiumban, ma az ISPA több albizottságában is dolgozom, változatlan lelkesedéssel.  Kiemelkedő eredményemnek tartom, hogy már a Művészetek Palotája megnyitását követő évben, 2006-ban idehoztuk a szintén évente rendszeres regionális konferenciát, ezáltal a Müpa igen hamar felkerült az előadóművészeti központok világtérképére, a szervezet tagja lett, a jelenlegi vezérigazgató, Káel Csaba pedig rendszeresen ott van a kongresszusokon. A másik nagy célomat is elértem. A szakmában ma Magyarországon szereplők mindegyikének példát adó művészeti menedzser, a Müpa alapító vezetője, Kiss Imre számára sikerrel lobbiztam az életműdíjért. Talán emlékeznek rá, hogy ezt az elismerést – bár nem személyesen vette át a zágrábi regionális konferencián 2010-ben – még halála előtt megkapta. Zágrábról pedig az is eszembe jut, hogy Budapest után a horvát fővárosban, 2013-ban pedig a kortárs kultúra iránt oly érzékeny és elkötelezett városban, Wroclawban is sor kerülhetett regionális konferenciára. Úgy vélem, büszkélkedhetem azzal, részem volt az ISPA keleti nyitásában.

– Ezt méltányolják is. Egyébként a kitüntetés nem csupán a szervezet keretei között végzett munkát jutalmazza, hanem a „saját” pályán hosszú időn át végzett, odaadó és eredményes szakmai tevékenységet.

– Ezért is hangsúlyozom, hogy az elismerésemet gondolatban, érzelmeimben megosztom a térségünkben működő kollégáimmal, akik évtizedeken át eredményesen dolgoztak, de nem tűntek még fel ilyen mértékben. A világnak ebben a szögletében kicsit nehezebb a pálya, mint a néhány boldogabb országban. A kitüntetés bíztatás a folytatásra. Igyekszem nagyon szerény lenni, de nem hallgathatom el, hogy igen erős ambícióm volt nemcsak Magyarország, hanem a teljes közép-európai térség egyenjogúsítása. A három regionális konferencia nagyon jó színben tüntetett fel bennünket. Mondhatom: sikerült magunkat emancipálni, nem a közép-európai művészetet, az föl sem vetődhet Chopin, Liszt, Bartók vagy Kurtág esetében, ők világnagyságok. De a szakmánkat sokáig lenézték, maximum egyfajta népművelői munkának tekintették. Pedig ez szakma, amely nemcsak rengeteg tudást, hanem tapintatot, diplomáciai érzéket és kitartást igénylő tevékenység, hiszen a világ legérzékenyebb személyiségeivel foglalkozunk. És olyan művészeti alkotásokat olyan időben kell közismertté, befogadhatóvá és szerethetővé tenni, amikor a kommersz csábítása ördögien nagy. Számomra reményt keltő, hogy a nagy elődök, mint Strém Kálmán, Zimányi Zsófia vagy Gedényi Ildikó után kialakult egy közép-generáció, amely továbbviszi a tőlük tanultakat, és hozzátesz. Néhány felsőoktatási intézményben már lehet olyan stúdiumokat folytatni – több helyen én is előadok –, amelyek közelebb visznek a szakmához. Kinyitottunk néhány ablakot, a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége elnökeként a PEARLE-beli (Performing Arts Employers Associations League Europe) tagságunkat is ilyen lehetőségnek találom. Nagyon drukkolok, hogy a mai húszévesek minél szélesebb körű tudással legyenek majd képesek beállni a helyünkre.

– Néhány hete értesítették arról, hogy a Patrick Hayes-díjat Önnek ítélték. Ezzel egy furcsa helyzet állt elő…

– Valóban, mert a gálavacsora házigazdájának idén is felkértek. Tavaly szerepeltem először ebben a minőségben, most a díjra hivatkozva szerettem volna elhárítani a felkérést. Eddig csak angol-szász születésű „hoppmesterek” jöhettek szóba. Gondolja el, mekkora felelősség hárult a turai tanító fiára, sok minden benne volt a pakliban, hogy felnővén mi történik velem, ez azonban nem. Alig elképzelhető, filmbe illően elegáns környezetben kellett megfelelni, ékes angolsággal és még szellemesen is vezetni az eseményt – tavaly mindenesetre nem vallottam kudarcot.

– A művészeti díj idei kitüntetettje a kínai kortárs zeneszerző, Tan Dun, az UNESCO jószolgálati követe.

– Ő is szerdán este kapta meg az elismerést. A világhírű szoprán, Beverly Sills volt az első kitüntetett 1975-ben. A díj történetében először fordul elő – és ezzel kapcsolatban komoly vita is folyt a bizottságban -, hogy valaki másodszor kapja meg, Tan Dun 2001-ben már elnyerte az ISPA kiváló művésze címet. Őt kérték fel a kongresszus vezérszónokának is. A nyitóelőadás adja meg a tanácskozás alaphangját.

– A négynapos nyilvános program pontjai módfelett ismerősek, számos kérdés emlékezetem szerint már a 2006-os, budapesti regionális konferencián terítéken volt. Például: a kulturális ipar sajátosságai, a finanszírozási problémák, a művészeti oktatás személyiségformáló szerepe és így tovább. Lehet, hogy egyhelyben topog a szervezet? Vagy a kívülálló nem észleli az apró lépésekben, sziszifuszi munkával elért eredményeket?
– Ugye nem csodálkozunk, ha egy nemzetközi orvos kongresszus éveken át ugyanazokat a kérdéseket járja körül, az érrendszeri, a mozgásszervi, a onkológiai megbetegedéseket? A konferenciák arra szolgálnak, hogy a résztvevők a legfrissebb kutatási eredményeket megosszák egymással. Ez a mi esetünkben sincs másként. Az előadóművészet évtizedek óta nagyjából azonos keretek között egzisztál. A problémakörök sem mások: a közpénzek megszerzése, a közönség megnyerése, a gazdaságosság, a válság és az előadó-művészet, az új technológiák megtalálása, a művészet szerepe a személyiség fejlesztésében, stb. Amikor előkészítünk egy-egy kongresszust, igyekszünk ütköztetni olyan tapasztalatokat, amelyek a best practice-t, a jó gyakorlatot osztják meg. Ezek a találkozások rávilágítanak arra is, hogy milyen hatalmas a világ. Mert, amikor egy dél-afrikai, svéd, argentin, kínai és amerikai kolléga ül egy szekcióban, és mondja el a tapasztalatait, rá kell döbbennünk, bár mindig ugyanarról van szó: művészeti produkciók, előadóművészek speciális környezetben, mégis óriásiak a különbségek, ennek ellenére egészen bizarr és különleges megoldások is átvehetők. Új gazdaságot képzelünk el a művészetnek. Azt próbáljuk körüljárni, hogy a talán már múló válság után az országonként, kontinensenként igen tarka finanszírozási módok hogyan tehetők jobbá.

- A témakörök csekély változásának talán az is oka, hogy a világ is kis mértékben változik.

– A nagyon nagy változások azonban roppant aggasztóak. Az előbb említettem, hogy olyan korban élünk, amelyben az új technológiák révén a kommersz csábítása fenyegető. Föl kell mérnünk, stratégiát kell alkotnunk arra nézve, hogy a mi híd szerepünk miként érvényesülhet olyan körülmények között, amikor egész filmek pergethetők le egy jobb mobil telefonon, a filmkészítők és a mozik a 3D után a 4DX-szel hódítják a közönséget. Mi pedig Bachra, Oscar Petersonra, Mahlerre és Mozartra, Beethovenre és Gyagilevre hívjuk a hangversenyterembe, a színházba az embereket. Hogyan válható a zsebre dugható akcióthriller Shakespeare Hamletjére? A tapasztalatoknak, a sikereknek és a kudarcoknak a megosztása a dolgunk. Kis romantikus felhanggal azt mondhatom, úgy működünk, mint egy óriási család vagy baráti kör, az új tagok mellé mentorok állnak, én is vállaltam nem egyszer ilyen feladatot. Fontos az ISPA növendék programja, amely feltörekvő, de nehéz helyzetben lévő menedzser palántákat ösztöndíjjal, szállás- és útiköltséggel segít, és közadakozásból működik. Később sokan már egzisztenciát szerezve rendes tagként térnek vissza a szervezetbe. (Albert Mária)
 


Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!