Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
Egészségkárosodott zenészek

A zenekari zenészek hivatásuk miatt számos esetben sajátos egészségügyi problémákkal küzdenek, s akad, aki tartós egészségkárosodást is szenved. Dr. Gyimesi László, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szövetségének főtitkára, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöke beszélt az Európai Unió zaj-irányelvéről, s beszámolt arról is, milyen lépéseket tettek a korengedményes művésznyugdíj érdekében, valamint arról, hogy akadnak nyertes perek, hiszen az egészségkárosodott művészek számára már a hazai munkaügyi bíróság is kártérítést ítélt meg.


- A Zenekar újság jó néhány cikket közölt az elmúlt években a zenészek sajátos egészségügyi problémáiról…

- Nemzetközi viszonylatban pedig lényegesen fontosabb a kérdés, mint nálunk. Az Európai Unióban és a fejlett nyugati országokban a munkavállalók egészségügyi állapotát sokkal komolyabban veszik, jóval nagyobb figyelmet fordítanak rá. Ezt nemcsak emberiességi és szociális megfontolások motiválják, hanem olyan alaptételek, mely szerint a munkavállalók hasznosak, s ha ők nem, akkor más nem feltétlenül tudja elvégezni az adott munkát. Ráadásul a beteg munkavállaló sokkal többe kerül, mint az egészséges. Nagyon nagy jelentősége van tehát a prevenciónak. A munkaerőt értéknek tekintik, amit védeni kell. Nálunk ez lényegesen kevesebb figyelmet kap az indokoltnál. A zenész életében pedig a foglalkozási betegségeknek az a sajátossága is megvan, hogy azok számos esetben nem feltétlenül teszik lehetetlenné a munkavégzést. Ezek az ártalmak általában alattomosak, nem direkt módon, hanem a szervezet elhasználódása során jelentkeznek. A zenészhivatás nem olyan, mint egy táncosé, aki ha megsérül, akkor már nem tud fellépni. A táncosnál a sérülést meg lehet előzni megfelelő bemelegítéssel, a túlterhelés elhárításával, a zenészeknél nem feltétlenül így jelentkeznek ezek a sajátos betegségek.

- A muzsikusoknál milyen foglalkozási ártalmakról beszélhetünk?
- Több csoportja van, kettőt emelnék ki, ami nagyon tipikus. Az egyikbe a mozgásszervi típusú megbetegedések tartoznak. Ennek az alapvető oka az, hogy maga a zenélés többszörösen természetellenes testtartásban zajlik, bármelyik hangszerről van is szó. Az ülve kifejtett fizikai erőfeszítés, ami a hangszertartás követelményeinek megfelel, nem könnyű. Ráadásul még nehezebbé teszi, hogy mindezt stresszes állapotban kell megvalósítani, hiszen pszichikai nyomást jelent az aggodalom a hiba elkövetésétől. Szintén gondot okoz, hogy mindezt nagyon feszes testtartásban kell megtenni, és mozgással nem lehet oldani a stresszt. Szinte centire előírt testtartásban, mozgáskoordinációval kell muzsikálni. Mindez tönkreteheti az ízületeket. A másik csoport a halláskárosodáshoz kapcsolódik. Ezzel kapcsolatban az Európai Unióban született egy irányelv, ami korlátozza a munkahelyeken elviselhető zajszintet, s bizony idesorolja a zenészeket is. Zaj-irányelvnek nevezik. Számos vizsgálat külföldön és Magyarországon is megállapította, hogy a szimfonikus zenekarok bizonyos szólamaiban - folyamatosan vagy nagyon gyakran - ezt a zajszintet elképesztő módon meghaladják. Furcsa kettősség, hogy a zenekar egészének van decibel kibocsájtási szintje, amit mérsékelni kell, elkerülendő azt, hogy azok, akik a „zajt” okozzák, a zenészek egyidejűleg egészségügyi szempontból károsultjai a zenélésnek, míg az, aki hallgatja a zenekart, azt nem szenvedi el. Mire a publikumhoz érnek a hanghullámok, addigra a zajszintje csökken. Náluk ez nem okoz halláskárosodást, annál viszont igen, aki előidézi.

- Mit lehet ez ellen tenni?
- A világon sokféleképpen kísérleteznek különböző védőeszközökkel. Különös persze, hogy védekezni kell a saját maguk által keltett muzsika ellen. Próbálkoznak térelválasztókkal, hangelterelőkkel, különböző összetételű és anyagú füldugókkal. Azonban mindegyik közös problémája az, hogy az alapvető célt zavarja meg, mely szerint a zenekar úgy szóljon, ahogy szólnia kell. Ha pedig az egyének szempontjából vizsgáljuk, akkor mindez leegyszerűsödik munkaügyi problémává, hiszen az a kérdés, emiatt megsüketül-e valaki, vagy szenved-e olyan fokú halláskárosodást, ami szerencsésebb esetben nem teljes, hanem részleges, és ez teljesen egyértelműen a munkakörével összefüggésben történik-e. Az biztos, hogy a munkáltatónak az egészséges munkafeltételek biztosításában úgynevezett objektív felelőssége van. Azaz olyan munkafeltételeket kell biztosítania, amelyek nem okoznak a munkavégzésből fakadó károsodást. Ha valaki egy zenekarban dolgozik, akkor az európai irányelv szerint - s ezt a magyar jog is átültette - 90 decibel felett már elszenvedheti a halláskárosodást. Ezt egy zenekaron belül bizony jelentősen meghaladja a muzsika, sőt bizonyos szerzőknél a százhúsz-százharminc decibelt is eléri. Ez az általános helyzet.

- A művész szakszervezetnek milyen lehetőségei vannak?
- Több ízben próbálkoztunk, átfogó felmérést szerettünk volna készíteni, ha a kollégáinktól visszakaptuk volna az ehhez küldött kérdőíveket. De ezt általában elmulasztották, úgy látszik ők maguk is komikusnak és fölöslegesnek tartották ezt a dolgot. Fiatalabb vagy középkorú emberek, akik még nem találkoztak ezzel a problémával, nem gondolnak bele a későbbi következményekbe. Amikor egy zenekari muzsikus mozgásképtelenné válik, nem tudja felemelni a karját, és műtét műtétet követ, akkor azonban egyszerre csak fontossá válik ez a probléma. Persze mindez nem rendíti meg a zenésztársadalom egészét. Ugyanez a helyzet a halláskárosodással, s belátom, nem úgy gondolkoznak az emberek a saját egészségükről, hogy a mostani életkorukhoz hozzáadnak még húsz-harminc évet, és megpróbálják elképzelni, hogy akkor mi lesz. De ettől még ezek a problémák léteznek, és fontos a megelőzés. A prevenciónak nagyon nagy jelentősége kell, hogy legyen. Egyáltalán nem mindegy, hogy hányan süketülnek meg a saját szakmájukban. Folyamatosan figyelemmel kellene kísérni mindenkinek az egészségi állapotát, s szükséges lenne – akár önkéntes, akár kötelező –  rendszeres, speciális munkaegészségügyi vizsgálatra. Ezek a betegségek ugyanis általában a pályafutás utolsó szakaszában vagy még azt követően jelentkeznek. Nem biztos, hogy olyan jó dolog, hogyha valaki lehúz egy zenekarnál harminc-negyven évet, majd az utolsó két esztendőben veszi észre, hogy olyan betegségeket szerzett, amelyek a nyugdíjas éveit is megkeserítik, és egyik orvostól a másikig szaladgál.

- Korábban éppen ezért született a művésznyugdíj, hiszen bizonyos hivatásokban nem lehet negyven évet dolgozni…
 - Igen, ezért is lényeges a ma éppen nem létező művészszakmai nyugdíj. Korábban ugyanis a jogalkotó azt mondta a szabályozással, hogy egy-egy foglalkozásnál belátja, bizonyos helyzetekben rövidebb, korengedményes időszakkal lehessen nyugdíjba menni, mert ilyenfajta a terhelés. A hangerő-terhelés pedig teljesen egyértelműen érint mindenkit, aki egy zenekarban dolgozik.

- Több hír is megjelent korábban arról, hogy a szakszervezet továbbra is küzd a korengedményért. Holt tart most az ügy?
- A művésznyugdíj, ami a zenekari zenészek közül a fúvószenészeket érintette csak, abban a formában megszűnt 2012. január 1-jével. Természetesen mi megpróbáltunk mindent megtenni, hogy ez ne így történjen. Az összes egyéb ilyen korengedményes, korkedvezményes és egyéb, úgynevezett korai nyugdíjjal együtt azonban a parlament úgy döntött, ezt is megszünteti. Ugyanakkor a minisztérium kulturális államtitkársága, illetve a szociális államtitkárság is úgy reagált a kezdeményezésekre, hogy készek fogadni javaslatokat. A Nemzeti Előadó-művészeti Érdekegyeztető Tanácsban (NEÉT) – a zenekari szövetség részéről Popa Péter, szakszervezeti jogászként pedig jómagam – ki is dolgoztunk egy erre vonatkozó javaslatot, amit eddig senki nem vetett el, hanem azt mondták, figyelembe fogják venni a jogalkotás során. Ennek az évnek a során kell az úgynevezett korengedményes rendszerekre vonatkozó szabályokat megalkotni. Mi azon vagyunk, hogy ebben szerepet kapjon valamilyen módon ez a kérdés is. Csak remélni tudom, hogy nemcsak mi gondoljuk így, hanem a jogalkotás is érzékenységet fog mutatni az iránt az ügy iránt, amely egyébként méltatlanul kevés figyelmet kap…

- Ha valaki munkaügyi bírósághoz fordul munkahelyi veszélyeztetés, foglalkozás körében szerzett egészségkárosodással, akkor elképzelhető, hogy a magyar bíróság most már kártérítést ítél meg számára?
- Már volt erre példa, született a közelmúltban nem egy olyan ítélet, ami az általunk képviselt zenekari tagok számára hozott kedvező ítéletet. Kárpótlást ítéltek meg számukra, amelynek nagysága természetesen az ügy és az egészségkárosodás súlyosságától is függ. Persze a perek mind eltérőek. Ilyenkor lényeges az objektív felelősség elve. Lényeges, hogy a bíróság eljusson odáig, hogy az érvelésünket elfogadja, netán azzal jogi szempontból is azonosuljon. Nem egyszerű, mert azt is lehet mondani, hogyha valaki halláskárosodást szenvedett, máshol is megtörténhetett, nemcsak a munkahelyén, hiszen az élet tele van zajjal… Mindenesetre ez a néhány ítélet a jövőre nézve e tekintetben biztató, noha a legjobb az lenne, ha az ilyen egészségkárosodások elmaradnának. Azonban erre a mai kíméletlen világban naivitás lenne számítani…
R. Zs.
 


Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!