Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
Csellózni a különbséget

Devich Márton: Csellózni a különbséget

Magyarország valamelyik festői táján augusztusban kibérelnék két hétre egy kastélyt, amelynek remek akusztikájú szobáiban hangulatos csellóórákat lehetne tartani, és amelynek van kamarakoncertek számára ideális díszterme. Hoznák a szülők kisebb-nagyobb zeneiskolás, gordonkázni tanuló gyermekeiket a világ minden tájáról, merthogy - természetesen - hamar híre menne: ha Európában valaki komolyan akarja venni a gordonkatanulmányait, és egy nyári mesterkurzuson óhajtja fejleszteni a tudását, akkor csakis Magyarországra kell jönnie, a mi nyári akadémiánkra kell beiratkoznia. Persze jó pénzért. Mi pedig nagylelkűen ösztöndíjakat osztogatnánk.

Aztán - néhány sikeres év múltán - az akadémia, amelyet Kodályról keresztelhetnénk el, kamarazenei fesztivállal egészülne ki. Hangversenyek, filmvetítések, kiállítások. A hangszer fanatikus hívei, rajongói évről évre itt adnának találkát egymásnak. Megemlékezhetnénk a gordonkaoktatást a Liszt Ferenc Zeneakadémián felvirágoztató Popper Dávidról. Megidézhetnénk a legnagyobb művészek szellemét: hogyan muzsikált Casals, Tortelier, Fournier, Jacqueline du Pré, Rosztropovics. Meghívnánk vendégelőadónak mondjuk Yo-Yo Mát vagy Maiskyt, a nemrég Budapesten járt Schiffet vagy Isserlist, és ők örömmel jönnének hozzánk tanítani, koncertezni. De ne feszítsem tovább a húrt. Lehetetlen?

És miért éppen a gordonka? Azért, mert ilyen hangszeres iskolából kevés van (a legfelkapottabb talán a rutesheimi Németországban), és mert csellóban tényleg jók (gazdagok) vagyunk, abban nyugodtan merhetnénk nagyot álmodni. A honi tanári gárdát nem lenne nehéz összeválogatni. Zeneiskoláinkban - alsó és középfokon is - tanáraink a csúcson járnak. Bizonyíték erre a sok országos és nemzetközi korosztályos csellóverseny. Vagy gondoljunk Pejtsik Árpád gordonkaiskola-kottáira, melyek szerte a világon keresettek.

Zeneiskolai tanáraink mellé meghívhatnánk fiatal előadóművész-sztárjainkat is egy-egy hétre tanítani, hadd lessék el a kicsik az előttük járók titkait: biztos szívesen igent mondana meghívásunkra Fenyő László, Varga Tamás vagy Várdai István. Nem beszélve a zseniális Perényi Miklósról, Mező Lászlóról, a többi mesterről. Starker János egy ekkora csellós buliért talán még ideutazna Amerikából is.

Olyan jó erről álmodozni! Utópiának tűnhet, pedig igenis vannak sikeres példák. Kaposváron, a Liszt Ferenc Zeneiskolában a napokban zajlik a népszerű vonós mesterkurzus, immár tizenkettedik alkalommal, kiváló pedagógusokkal. (A tábort ráadásul az idén először egy fergeteges nemzetközi kamarazenei fesztivál is megelőzte.) Néhány elhivatott muzsikus-zenetanár, aki mindent feltesz egy lapra, és akiket támogat a város, a helyi közönség. Ugye, hogy meg lehet valósítani?

S ha már lenne egy jól menő, európai hírű csellóakadémiánk, jöhetne egy vonósnégyes-iskola is. Azt meg Bartókról nevezhetnénk el. Kell ennél jobb országimázs?

Ha az ország gazdag lenne. Mert nem mindegy, hogy mire áldozná azt a sok pénzt. De még kevésbé mindegy, hogy mire költi azt a keveset, ami most van. Csellózni lehetne a különbséget!  különbséget!

Forrás: Heti Válasz

Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!