Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
"Amihez tehetségem volt: megláttam a lehetőséget"


Koncertekkel köszöntik nyolcvanadik születésnapján Nemes Lászlót


Volt zenekari muzsikus, zenetanár, igazgató, szakértő és művelődési ház vezetője is. Alapított iskolát, szimfonikus zenekart, fesztivált, tehetséggondozó tábort, szakmai fórumot.  Nemes László több mint hat évtizede dolgozik fáradhatatlanul a magyar zeneéletért és a művészetoktatásért, s úgy vélekedik, hogy a kultúra iránti igény előbb-utóbb segít az infrastruktúra megteremtésében is. Folyamatos fejlesztő, újító tevékenységének köszönhető egy új iskolatípus bevezetése, s az is, hogy a zeneiskolák is a magyar közoktatás részévé váltak. A muzsikus-zenetanár szeptemberben ünnepelheti nyolcvanadik születésnapját, amely előtt több hangversennyel is tisztelegnek Budafokon.

-    Még most is tanít, nyugdíjasként. Hány órája van a Nádasdy Kálmán Alapfokú Művészeti Iskolában?

-    Heti nyolc órában foglalkozom a hat csellistámmal, s két órában kamarazenét is oktatok, no meg van egy csellóegyüttesem is. Így van ezzel a muzsikus, amíg megszólal a kezében a hangszer, amíg mozgóképes, az utolsó csepp erejéig örömmel oktat, gyakorolja a hivatását. Az én életemben az első huszonöt évben a tanításé volt a főszerep, bár zenekarban is játszottam mellette. Igazgatóként aztán már csak heti két órában tanítottam. De nyáron a zenei táborokat mindig szívesen szerveztem, s vettem részt évről-évre az ott folyó munkában. Idén már negyvenötödik alkalommal rendeztük meg ezt a programot, s nagy örömömre ismét - tizenötesztendős szünet után - visszatérhettünk a fertődi kastélyba. Nemcsak a zeneoktatás, hanem a közösség miatt is lényegesek ezek a táborok, hiszen a szülőket is motiválja Fertődön a hangulat, az ottani miliő, amikor eljönnek és meghallgatják a hangversenyeket. A mai napig megszólítanak emiatt a piacon, sokan odajönnek hozzám, akik ezeknek a nyári napoknak egyszer is a részesei voltak. Remekül sikerült az idei is, olyannyira, hogy jövőre is visszatérhetünk. A fertődi főigazgatónak ugyanis nagyon tetszett a koncertünk, mi pedig el voltunk ragadtatva attól, hogy milyen gyönyörű lett minden. Ha nem volnék nyolcvan éves, tervezgetni kezdenék, olyan lehetőségek rejlenek a kastélyban. Tényleg második Salzburg válhatna belőle… Ha valamihez az évek során volt tehetségem, akkor az ez: mindig megláttam a lehetőségeket.

-    Ha visszatekint erre a nyolc évtizedre, mire a legbüszkébb? Az együttesteremtésre, az iskolaalapításra vagy a közművelődésben betöltött szerepére?

-    Talán leginkább arra, hogy a zenével sikerült meghódítanunk ezt a kerületet, és elfogadtatni magunkat. Tudatosan léptük túl a kereteket, mert be akartuk bizonyítani, hogy egy külkerületnek is lehet pezsgő kulturális élete. Budafokon minden művészeti ágat meg lehet találni, ami úgy vélem, igazán különleges. Az intenzív zenekari fejlesztői munkámban pedig rengeteget segített, hogy mielőtt a fővárosba érkeztem, én már átéltem mindent Pápán. Abban a városban ugyanis nagyon sokszínű és fejlett volt a kulturális élet, s ott már magam is koncertlátogatásokat szerveztem, kamaraesteket adtam a muzsikusbarátaimmal, emellett zenekart, kórust alapítottam. Megtanultam, hogy az együttes muzsikálás, zenehallgatás mennyire hat magára a városra is. Budafokon éppen ezért minden közösségi eseményen részt veszünk. A nemzetközi tevékenységemre pedig szintén büszke vagyok. Elnökségi tagja lehettem több évig az Európai Zeneiskolák Uniójának, s hatalmas élményt adott mindenkinek, amikor Budapesten rendezték meg az Európai Ifjúsági Zenei Fesztivált, 11 ezer résztvevővel, s a Sportcsarnokban került színre az a hatalmas koncert, amelyet élőben közvetített a tv is. Persze, az szintén nagyon fontos, hogy a művészetoktatás belekerült végre a megfelelő körbe…

-    Igaz, hiszen 1985-ig a zeneiskola, mint oktatási intézmény, nem szerepelt a közoktatás intézményi struktúrájában…
-    Néhány évvel korábban a minisztérium felkért, hogy szakértőként készítsem el az első zeneiskolai rendtartás tervezetét, s aztán ez később az 1985-ös Oktatási Törvény végrehajtási utasításának lett a része. Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a zeneiskolák működése a magyar közoktatás szerves, integrált részévé váljon. Aztán tevékeny szerepet vállaltam a zeneiskolai tantervek létrehozásában, a tanulmányi versenyrendszer kialakításában.

-    A Dohnányi zenekart is útjára indította…
-    Csoda, ahogy az a zenekar kifejlődött, s mára már a hazai zeneélet jelentős szereplőjévé vált. Ahhoz is kellettek a korábbi, pápai tapasztalatok és persze az is, hogy merjünk nagyot álmodni. Ott volt a szakszervezeti zenekar, felajánlották nekünk a fúziót, mi pedig örömmel mondtunk igent, hiszen az ifjúsági együttesünk így koncerteket, közönséget kapott. Szerencsések voltunk, majd pedig következett a komoly, zenekarépítő munka. A kerület kezdettől fogva a lehetőségeihez képest igyekezett támogatni az együttest. Mára a Dohnányi körül is kialakult Budafokon egy közösség és közönség. Ma már sikk hangversenyre járni, és ennek nagyon örülök. Persze, velük is ünnepelek majd, a Klauzál Házban adott, szeptember 30-i esten köszöntenek.

-    Az Ön nevéhez köthető egy új iskolatípus is. Ahogy körbesétáltam a Nádasdyban, megnézve a balett-termet, a szobrászok szobáját, azt a helyiséget, ahol komoly kis színpadot építettek, azt kell mondjam, lenyűgöző az épület és az itt folyó munka. 
-    Tényleg nagy jelentőségű volt az a pedagógiai kísérlet, amelyet 1981-ben indítottam el, hat éven keresztül oktattuk a zene mellett a társművészeteket, s ezt a minisztérium sikeresnek és eredményesnek minősítette, így született meg a művészeti iskola. A zeneoktatást pedig népzenei és jazz-tanszakokkal is bővítettük. Utána rengeteg intézmény vezetője látogatott el hozzánk, hogy megvizsgálják a nálunk folyó munkát. Így persze az alapfokú művészetoktatás tantervi munkálataiban magam is részt vettem. De arról sem szabad elfelejtkezni, hogy nekünk itt Budafokon maguk a szülők építettek először zeneiskolát. Nem volt ugyanis helyünk, s ők készítettek tervrajzokat, majd az épületet - ami az első önálló zeneiskola lett Magyarországon - ők rendezték be. Talán ez is jelzi, mennyire fontosnak ítélték meg a nálunk folyó oktatást. Az az épületet később le kellett bontani, akkor épült meg ez a mostani, új vöröstéglás. Így tényleg nemcsak az igényt ébresztettük fel, segítettünk az infrastruktúra megteremtésében is.

-    Hogyan vélekedik a mostani művészeti oktatásról?
-    Úgy ítélem meg, hogy az átalakuló iskolarendszerben a művészetoktatás helye stabil a magyar közoktatásban. A megváltozott társadalmi szokások, életmód, valamint a gyermekek nagyfokú elfoglaltsága, széleskörű szabadidős lehetőségek ellenére a zene és művészetoktatás iránt változatlan az érdeklődés és az igény, sok helyen az iskolák nem tudják felvenni a jelentkezők egy részét, a gyermekek, tanulók várólistára kerülnek, viszont kritikusnak ítélem a zeneiskolák hangszerhelyzetét. E téren sürgős felmérésre és intézkedésre lenne szükség. Nem megnyugtató a zenepedagógus utánpótlás helyzete sem. Sok iskolában tanár hiánnyal küszködnek.

-    …és ha összegzésre kérem?
-    Szép életpálya - különösen ahhoz viszonyítva, hogy úgy kezdtem el csellózni 13 évesen, hogy azt se tudtam előtte, hogyan is néz ki ez a hangszer… Gyerekkoromban Pápán jobban lehetett a bécsi rádiót fogni, mint a magyart, s minden salzburgi koncertet élőben közvetítettek. Ezek az élmények mind hozzásegítettek a megfelelő zenei irányhoz, a motivációhoz. Vagy a szintén gyerekként látott film, A kis karmester, Roberto Benzivel… Aztán a már felnőtt dirigenssel alkalmam volt együttmuzsikálni Szegeden, a Szabadtéri Játékokon, ahol a Carment vezényelte, én pedig a zenekarban játszottam. Sosem felejtem el azt a fogadást sem, amikor Yehudi Menuhin mellett ülhettem, vagy azokat a koncerteket, amelyeken Dietrich Fischer-Dieskau énekelt, Szvjatoszlav Richter zongorázott, s David és Igor Ojsztrah előadásait is fel tudom a mai napig idézni. Cziffra Györgyöt nemcsak hallhattam, hanem muzsikálhattam is vele Győrben, nem véletlen, hogy a művész emléke előtt is szoborral tisztelgünk a Nádasdyban… Annyi zenei élmény adatott az évek során, hogy hatalmas ajándéknak tartom mindezt. Ahogy azt is, hogy  mindenre jól emlékszem ebből a nyolc évtizedből. Hasonló impressziókat szeretnénk mi is adni a kerületben, s bebizonyítani, a kultúra nem csupán a belváros privilégiuma, meg lehet mindezt teremteni a peremkerületben is. Ehhez kellett persze egy olyan partner, mint Hollerung Gábor, aki a másik őrült mellettem…. Az egyik legszebb születésnapi ajándék pedig talán az, hogy az ünnepi koncertemen a táborozó gyerekekkel is muzsikálunk szeptember 25-én. A belépés erre az estre a Klauzál Házban díjtalan, várunk minden érdeklődőt, ahogy mindig.
R. Zs.
 


Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!