Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
"A vidék kulturális életét kívántuk támogatni"

Devich János úgy véli: átmeneti évről van szó, ha szükség van, s indokolt, változtatnak

Miután megjelentek a központi költségvetési támogatás számai, az adatok a legtöbb együttest elégedetlenné tették. A keret összege a tavalyihoz viszonyítva két százalékkal lett kisebb, a nemzeti címmel kitüntetett együttesek körében pedig főként az okozott nagy csalódást, hogy sokak támogatása csökkent, vagy alig érzékelhetően nőtt, miközben feladataik száma jelentősen sokasodott. A Zeneművészeti Bizottságot vezető Devich János a zenekari igazgatók által megfogalmazott problémákra reagált, de többször hangsúlyozta azt is, a következő esztendő átmeneti év, és számos visszásságot, amelyet már ők is látnak, igyekeznek rendezni. Azért ugyancsak harcolnak, hogy a terület 100-150 millió forinttal magasabb összegben részesüljön, akkor ugyanis sokkal igazságosabb elosztás születhetne.


-    Amikor átküldték véleményezésre az új kategóriákba sorolás tervét a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége elnökségének, s ők azt jelezték volna, nem értenek ezzel egyet, akkor változtattak volna az elképzeléseiken?
-    Nem, mert a koncepciót eldöntöttük, csak a szétosztandó összegekről nem határoztunk még. De azt kell mondjam, a tervek mindenki megelégedésére születtek, mindenki elfogadta azt a koncepciót, hogy a vidék kulturális életét jobban támogassuk. Csak jelzem: így gondolta ezt a Színházművészeti Bizottság is. Ott is ugyanilyen elképzelés született, minden előzetes egyeztetés nélkül.

Mégis a nemzeti címmel kitüntetett együttesek közül többen kevesebb támogatást kapnak jövőre... 
- Mi az együttesektől önértékelést, adatokat kértünk, s az öttagú Zeneművészeti Bizottság, amely elég tájékozott a hazai zenei élet ügyeiben, ha nem is vita nélkül, de bizonyos szorzók alapján megállapította az összegeket. Ez néhány zenekarnak pozitív, másoknak viszont negatív végeredménnyel járt. Úgy látom, az bántotta igazán a nemzeti jelzővel besorolt együtteseket, hogy nem kaptak kimagasló összeget, pedig úgy gondolták, rendkívüli elbánásban részesülnek majd.


-    Felmerült az a kérdés is, hogy először mindenki úgy tudta, három nemzeti együttesben gondolkodnak: a Budapesti Fesztiválzenekarban, Nemzeti Filharmonikusokban és a Liszt Ferenc Kamarazenekarban. Aztán ez a lista háromszorosára bővült. Mi volt ennek az oka?

-    Itt alapvető félreértést kell tisztáznom. A két nagyzenekar nem került bele a pénzosztásos kategóriákba, ők költségvetési soron jutnak állami forráshoz. Ugyanakkor a Liszt Ferenc Kamarazenekar, mely nemzeti kincset, értéket jelent a kultúra számára, egyben a magyar előadó-művészet utazó nagykövete, valóban nem járt jól. Emögött azonban semmiféle rosszindulat nem volt. Talán, ha ők is vidékiek lennének…

-    Közben pedig Rolla Jánosék azt mondják, ők az egyetlen kamarazenekar, amely állásban foglalkoztatja a muzsikusokat. Ehhez képest, ha megnézem a támogatási táblázatot, azt látom, más, ilyen típusú együttesek majdnem ugyanennyi pénzt kapnak, mint ők…Sőt, akad olyan vidéki, amatőr együttes, amely nagyobb támogatást kap. 
-    A 2013-as átmeneti év. Törvénymódosítás történt, ami alapján az I. és II helyett új kategóriák, - nemzeti és kiemelt – jöttek létre és eszerint kellett szétosztani a pénzt. Nem kétséges, hogy az átmeneti évben gyermekbetegségek, olyan visszásságok, pontatlanságok születtek, amelyeknek mi sem örülünk. De nincs semmiféle szándék amögött, hogy vannak, akik vesztesei ennek a változásnak. Bizonyos szorzók alapján dolgoztunk.

-    Több együttes vezetőjének volt az a véleménye, hogy a bizottság eldöntötte, kinek mennyit ad, majd lázas számolgatással igyekezett a szorzókat ehhez igazítani…
-    Nem zárom ki, hogy előfordult ilyen eset is. Az alapvető tervünk, a koncepció a vidék támogatása volt. De már most - kapcsolatban a minisztériummal -, nézegetjük azokat a pontokat, ahol - akár törvénymódosítás útján - a bizottság olyan javítgatásokat végezne, ami ezeket a kellemetlen és senki által nem kívánt - viszont a pénz szűke miatt létrejött  - anomáliákat rendezi. A mi javaslatunk, amit miniszter úrnak tettünk - keresztül ment a Nemzeti Előadó-művészeti Érdekegyeztető Tanács szűrőjén is, szinte egyhangúan (egy pécsi ellenszavazattal) elfogadták és továbbküldték a miniszternek. Egyébként a pécsi küldött éppen azért tiltakozott, mert az együttesük támogatása csökkent. Volt emiatt vita a NEÉT színe előtt, s védve a mundér becsületét, elmondtam, hogy átmeneti évet élünk és 2014-re igyekszünk változtatni. Az ülésen  jelen volt L. Simon László államtitkár, s előtte is hangsúlyoztam, hogy nem több, mint 100-150 millió forint plusz - amelyet természetesen nem máshonnan szeretnék elvenni -,  már az egész zenekari rendszer problémáit megoldaná. Akkor mindenki elégedett lenne. Megkértem ezért államtitkár urat, hogy képviselje ezt az álláspontot a költségvetés tervezésekor is.
 
-    Szintén panaszként jelezték a vidéki zenekarok, hogy ők is nagy örömmel várnák azt a közel másfél milliárd segélyt, amelyet a budapesti együttesek idén, rendkívüli támogatásként megkaptak. Azt mondták, mások is szívesen halmoznának fel adósságokat, ha végül lesz, aki mindezt helyettük kifizeti...
-    Noha örültünk, hogy a zenei terület ekkora támogatáshoz jutott, a döntés nem volt bölcs, csak ellentéteket szított a szakmán belül. De azt is hozzá kell tennem, erről mi - a Zeneművészeti Bizottság -  nem tehetünk, a döntéshez semmi közünk nem volt. Viszont olyan forrongást indított el, ami a mostani elosztásra is hatott...
 
-    Ha valóban nincs pénz, akkor azt a helyzetet mindenki megérti, s kénytelen-kelletlen elfogadja. Ezek szerint azonban mégiscsak volt…
-    A kultúrpolitikába nem tudunk beleszólni. A feladatunk az, hogy a lehető legjobban elosszuk azt a keretet, ami rendelkezésre áll. De elfogadom a kritikát is, és tudom, hogy döntéseinket néhány esetben nem fogadta egyetértés.

-    Létezik egy Európában egyedülálló eladó-művészeti törvény, s működik egy olyan bizottság, amely a szakma által is elfogadott. Miért nem lehet ilyen intézkedéseket ezen a konszenzusos úton intézni?

-    Erre tényleg nem tudok válaszolni. Arra kérem viszont a zenei közvéleményt, hogy higgyék el, bár most vannak vesztesek és nyertesek, de a bizottság a szakmai szempontok alapján, a legjobban igyekezett dönteni. A törvénymódosítás hibáit, gyermekbetegségeit már elkezdtük keresni, egyeztetés alapján változtatunk rajta. Bizonyos szorzókat ebben az évben a bizottság teljesen saját hatáskörében állított fel. Egyébként emellett azt is fontosnak tartanám, hogy az előadó-művészeti irodán vagy a minisztériumon keresztül szülessen olyan keret, amelyből a bizottság tagjai elutazhatnak vidékre, előadásokat hallgatni.

-    Jövőre viszont - a jelenlegi tendenciák szerint - kevés az esélye, hogy nőne a keret, viszont lehet, hogy több lesz az együttes. A Concerto is a következő évre vállalta, hogy álláshelyeket teremt...
-    A Concerto helyzete talán más módon rendeződik, ha - a tervek szerint - a Zeneakadémia rezidens zenekara lesz. Szeretném is, hogy a Zeneakadémia munkájában kiváló muzsikusok kapjanak szerepet, a zenekar pedig megnyugtató megoldást találjon működésére. Ennek a jogi megoldásán dolgozik jelenleg is lázasan a minisztérium. Az együttes ebből a központi költségvetési támogatásból is kapott valamennyi pénzt, viszont elképzelhető, hogy jövőre már nem számíthat erre, s akkor ez az összeg megmaradhat a többieknek.

-    Hat vidéki nemzetiből háromnak lesz jövőre kevesebb a pénze, mint az idei évben. Eközben jóval több a feladatuk…Ezeket korábban csak akkor valósították meg, ha a büdzséből futotta rá, most pedig kötelezőek…
-    A „kötelező” is átmeneti. Nagyon jól kigondolt feladat, amit kaptak, de senki nem gondolhatta komolyan, hogy ugyanazzal a pénzzel, mint amit korábban kaptak, ezeket meg lehet oldani. Itt egyszerűen arról van szó, hogy a zenekaroknak nagyobb feladatokat kívánunk adni a saját körzetükben, amelyhez a határon túli terület is hozzátartozik. Ugyanakkor ösztönözzük őket, hogy több kortárs zenét, fiataloknak szóló koncertet adjanak. Természetesen ugyanennyi pénzből nem lehet ezt megoldani, mindez inkább jövőkép. Hiszen azt tervezi a minisztérium, hogyha növekszik a forrás, akkor ezeket a feladatokat is el kell látniuk. De abban a heroikus küzdelemben, amelyet a kormányzat az ország adósság-csökkentéséért folytat, mindenkinek áldozatot kell hoznia. Minden szakma, minden terület kevesebb pénzért próbál még jobb minőséget teremteni. Nagyon sajnálom, tudom, sokakat hátrányosan érint ez a küzdelem. Sokan azt mondják, hogy a kultúra halódik, közben pedig az egy napra jutó koncertmennyiséget örömmel látja az ember...

-    A közönség azonban fogy, ezen a rengeteg rendezvényen egyre üresebbek a sorok...
-    Ezzel nem tudunk mit tenni. Budapesten – egy felmérés szerint - kb. 20 ezer emberről mondható el, hogy koncertlátogató, és közben kilenc államilag támogatott zenekar működik. Ez képtelenség.

-    Van együttes, amely vezetője úgy vélekedett: jó, mondják meg, hogy nem lehet ennyi együttest fenntartani, de ne adjanak megalázó, semmire sem elegendő összegeket…
-    Zenekarok megszüntetésére nem volt még bátor ember. Sok az együttes, ez biztos, s ez régóta közismert probléma. De azt is tudjuk, hogy mindegyik jó. Ugyanakkor nem biztos, hogy egy ilyen, erőfeszítésekkel teli helyzetben az állam el tud tartani kilenc zenekart a fővárosban.

-    Volt, aki azt mondta, ebből az elosztásból az derül ki, hogy egy budapesti koncert feleannyit ér, mint egy vidéki, és ezt nem tartja igazságosnak.
-    Éppen ez az, ami nem azonnal megoldható probléma. Viszont a bizottság tényleg nagyon fontosnak tartotta, hogy legyen legalább 6-7 olyan vidéki nagyváros, ahol gazdagabb kulturális élet zajlik. Ezért a pozitív diszkrimináció.

-    A Liszt Ferenc Kamarazenekar tagjai pedig annak is örülnének, ha arányosan, foglalkoztatottak szerint kapnának pénzt, tehát egy vidéki nagyzenekar támogatásának az egynegyedét, hiszen így is hátrány számukra, hogyha termet bérelnek, szólistát fizetnek, ugyanannyiba kerül nekik is, mint egy nagy együttesnek.
-    A Liszt Ferenc Kamarazenekar rengeteg értéket produkált, imázs-alakító szerepük vitathatatlan, ahogy az is, többet érdemelnének. De tényleg ne felejtsük el, hogy az állam 80 %-os adósággal terhelten működik. Mindenki a saját érdekeit képviseli, s be kell látni, hogy bizonyos dolgok nem megvalósíthatóak. Ha bárkinek 10 millió forinttal többet adok, azt valakitől el kell venni.

-    Akad nagy nyertese is az idei elosztásnak, hiszen a Szent István Zenekar 40 millió forintot, 567%-kal kapott többet, mint az előző évben.
-    Az ő státuszuk fejlődött a legtöbbet, hiszen professzionista együttessé váltak, álláshelyeket teremtettek, tehát minőségi különbség figyelhető meg náluk a foglalkozatásban is. 

-    Hogyan alakulnak ki a támogatások szorzói? Valóban egyenértékűnek tartják egy operakíséret és egy szimfonikus koncert feladatát?
-    Sokat vitáztunk, de az opera nagyon népszerű műfaj, amellyel szélesebb közönségréteget lehet megszólítani. De muzsikusként és mindkét műfajban szerzett tapasztalataimból tudom, hogy az árokban játszani egyáltalán nem könnyebb, hiszen a koncerthez szokott zenészek sokszor nehezen alkalmazkodnak a színpadon előforduló véletlenekhez.

-    Van, aki azt vetette fel, hogy azt kellene honorálni, hány emberhez jut el egy adott produkció...
-    Valóban ez is nagyon nehéz feladat, ma már kevés együttesnek sikerül egyetlen programmal három este megtölteni a nézőteret. Az együtteseknek erre is ügyelniük kell a következő időszakban, hiszen új helyszínné válik jövőre a Zeneakadémia mellett a Pesti Vigadó is.

-    Többször is mondta, átmenetinek tartják ezt az elosztást. Hogyan javítják ki a hibákat?
-    Egyelőre csak a gondolattal foglalkoztunk, de nagyon tanulságosak lesznek számunkra a körkérdésre adott válaszok, az, hogy az együttesvezetők milyen problémákat vetnek fel. Igyekszünk lefaragni az éleket, az igazságtalanságokat. Ehhez persze nagy szükség lenne a bizottság által kért,100 millió forintos emelésre.

-    Úgy látom, a legnagyobb gondot az okozza, hogy mindenki azt várta a nemzeti címtől, mint korábban a kiemelttől, azaz jelentősen magasabb büdzsét. Miután tudták, hogy különleges kategóriába kerültek, hosszú időn keresztül a támogatásról nem esett szó, így az együttesek a tavalyinál jóval több pénzben reménykedtek.
-    A nemzeti cím szinte ugyanazt jelenti, mint a kiemelt. A különbség annyi, hogy mások a feladatai, s ezeket nem a fővárosban kell teljesítenie. Az egész ország helyzetére kell tekintettel lenni. Tudom, és ezt el is mondtam a közgyűlésen, egyáltalán nem biztos, hogy egy kiemelt zenekar nem jobb, mint egy nemzeti. Tényleg nem minőségi kategóriáról van szó, hanem misszióról. Arról, hogy az ország gyarapodjék, ne csak Budapest. Nem mondom azt, hogy megbántam, de bizony nem túlzottan hálás feladat az előadó-művészeti bizottság elnökeként dolgozni…
R. Zs.

A Zeneművészeti Bizottság tagjai:
1. Devich János (professor emeritus, Érdemes Művész)
2. Herboly Domonkos (zeneművész, a Debreceni Filharmonikus Zenekar és Kodály Kórus volt igazgatója, az Örkény Színház gazdasági igazgatója)
3. Kesselyák Gergely (a Magyar Állami Operaház karmestere, a Szegedi Szabadtéri Játékok művészeti tanácsadója, karmester)
4. Kobzos Kiss Tamás (zenész, előadóművész, zenepedagógus)
5. Igric György (a Filharmónia Budapest- és Felső-Dunántúl Nonprofit Kft. igazgatója, koncertszervező)



 


Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!