Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
A muzsikusok bére jóval a diplomás átlag alatt van

Dr. Gyimesi László a NEÉT felméréséről, s a következő lépésekről

Az utóbbi időben gyakran merül fel a Nemzeti Előadó-művészeti Érdekegyeztető Tanács ülésein, milyen nehéz helyzetbe hozza a zenekarokat, énekkarokat az alacsony bérezés, különösen most, amikor a pedagógus-életpályamodell bevezetését követően sokan inkább emellett a pedagógus hivatás mellett teszik le a voksukat. Hogy tényleg átláthatóak legyenek a fizetési átlagok, dr. Gyimesi László, az MSZSZ és a NEÉT elnöke a NEÉT elhatározását képviselve a minisztérium segítségével adatokat kért be az együttesektől.  Az összegzésből lehangoló tények derülnek ki, amelyek mindenképpen további intézkedéseket sürgetnek. Ugyanis egyértelművé vált, hogy átlagosan közel százezer forinttal keresnek kevesebbet pedagógus kollégáikhoz viszonyítva, s még a diplomások átlagánál is sokkal alacsonyabb a zenekari, énekkari tagok bére.

-    Mely együttesek adatait vizsgálták a bérek összehasonlításánál?

-    Azok az együttesek kerültek be az adatszolgáltatás körébe, amelyek nemzeti vagy kiemelt minősítésűek. Így a BFZ, a Rádió együttesei kimaradtak. Úgy vélem azonban, ezeknek a társulatoknak az átlaga összességében nem sokat változtatna a kialakult képen… Tényleg olyan sokszor esett szó a NEÉT üléseken a bér-problémákról, hogy úgy döntöttünk, a hosszú évek óta változatlan és statisztikailag fel nem tárt bérhelyzetet fel kell mérni, hogy valóban ez alapján lehessen következtetéseket levonni. Ezért a nyár során szétküldtük az együtteseknek a kérdőíveket, és ezt az ősz elején dolgoztuk fel. A felmérésben az érintett előadó-művészeti szervezeteknek több mint kilencven százaléka vett részt. Így az NFZ is. Külön vettük a költségvetési szervek és a gazdasági társaságok által foglalkoztatottakat. Ha megnézzük a felsőfokú végzettséggel rendelkező, teljes munkaidőben foglalkoztatott művészeket, akik zenekarkarban, énekkarban dolgoznak, akkor 171 és 176 ezer forintos, bruttó havi átlagbérekről beszélhetünk…

-    Ez tényleg döbbenetes szám, hiszen eközben a nemzetgazdasági, átlag szellemi munkavállaló átlagbére 307 ezer forint, a költségvetési szféra szellemi munkavállalóinak az átlaga 244 ezer forint, a pedagógus bértábla idei átlaga alapszakos, főiskolai végzettséggel: 260 ezer forint… 
-    Arról nem is beszélve, hogy a nemzetgazdasági munkavállaló, nem felsőfokú végzettséggel rendelkezők havi átlagbére is 230 ezer forint. És akkor említsük meg a létszámadatokat is. Ennek a felmérésnek az alapján az összes, teljes munkaidőben foglalkoztatott – színész, táncos, zenész – összesen hatezer ember. Bár az adatok nem teljesek, de csupán néhány száz emberrel lehet csak több.
 
-    Mi lett ezzel az adatsorral, a megdöbbentő különbségeket bemutató táblázatokkal?
-    Megkapták már a NEÉT tagjai, s a kulturális államtitkárság, emellett Hoppál államtitkár úrnak küldtem egy levelet, amelyben hangsúlyozom, a terület bérhelyzete elképesztő. A bérátlagok – bármely összehasonlításban –messze elmaradnak a szellemi munka más területeivel összevetve. Ezért azt kértem, hogy minderről mielőbb tárgyaljunk. A bérkérdések mellett – de ezt most csak zárójelben jegyzem meg – a művésznyugdíjakkal kapcsolatban is minél hamarabbi intézkedésekre lenne szükség… Visszatérve a bérekre, a számokból jól látszik, hogy a pedagóguspályának már most elszívó hatása van, sokan elmennek inkább tanítani, hogy jobban keressenek. Az együtteseknek pedig nincs forrásuk rá, hogy jobban megfizessék a zenészeiket, énekeseiket. Egyébként az egész felmérésnek az ötlete tavasszal született. Az akkori helyzethez képest még nagyobb lett mostanra a bér-olló, hiszen ősztől a pedagógusbérek ismét emelkedtek további legalább tíz százalékkal – így jelentősebb a lemaradás. Bár most főleg a zenekarokról, énekkarokról beszélünk, ez a gond a színházi területen is létezik. Balázs Péter, a szolnoki színház igazgatója beszélt arról, hogy milyen megalázó béreket tud csak fizetni a művészeinek, munkatársainak. Amikor elkészültek a kérdőívek, akkor igyekeztünk a létező legegyszerűbb adatokra rákérdezni, hogy az intézményvezetőknek ne okozzunk pluszterheket. Hiszen amúgy is sok a gondjuk.
 
-    Most hogyan tovább?

-    A NEÉT-nek az lenne a feladata, hogy mindenki nézze át alaposan az adatokat, s gondolkozzon a megoldáson. A Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége közelről ismerve a problémát, munkabizottságokat hozott létre és szintén szorgalmazza, hogy történjék előrelépés, s talán így együtt eredményt is tudunk elérni. A táblázat – mint minden ilyen statisztika – nem száz százalékosan pontos, de nagy tévedést nem tartalmaz. Ezek a számok katasztrofálisak, akár melyik területet nézzük. Hozzáteszem, nem is annyira rosszak, mint lehetnének, hiszen ebből a hatezer főből ezer az Operaházban dolgozik, ahol azért magasabbak az átlagosnál a fizetések. Az átlagot kicsit felfelé húzza az is, hogy a statisztikában részt vevő együttesek között van a Nemzeti Színház és a Nemzeti Filharmonikusok is. Igaz, hogy munkabéreket, közalkalmazotti illetményeket mértünk és nem jövedelmet, de azért nincs jelentős eltérés. Mások a lehetőségei egy vidéki szimfonikus zenekarnak, mint egy vezető fővárosi együttesnek a jövedelemszerzésre. Ha viszont megnézzük, hogy a fizetésükért milyen színházi szolgálatszámot, koncertszámot kell produkálni, akkor látszik, hogy, nem nagyon tervezhetnek maguknak hónapokon keresztül tartó külföldi turnékat.

-    Vidéken régebben bevált modell volt, hogy a zenekari munka mellett a muzsikusok tanítottak is…

-    Ma már elég ritka az, ami korábban gyakorlatnak számított, hogy valaki két teljes állást be tudjon tölteni, hiszen ez munkajogilag is aggályos. Nehéz lenne megvalósítani, hogy ne ütközzön a két nyolcórás elfoglaltság. Nyilván városról városra változott a helyzet, de inkább az volt általános, hogy valaki valahol félállásban volt, s emellett töltött be egy egész állást. A mostani helyzet, hogy mozgás van a két terület között, azt jelenti, hogy mégsincs mindkét helyen mindenki…
 
-    Mi lehet a megoldás a jelenlegi helyzetre?

-    Erről még nem tárgyaltunk a minisztériummal, ennek most kellene elkezdődnie. Ha közösen meg tudjuk állapítani, hogy ez az állapot így nem fenntartható, akkor gondolkozhatunk már- akár közösen is – a megoldáson. Ami azonban véleményem szerint nem az EMMI, hanem kormány szintjén dől el. Ha netán azonban a kormányzat – s nagyon remélem, hogy nem így lesz – azt mondja, hogy ez rendben, nincs ezekkel a bérszintekkel semmi baj, akkor új helyzet elé nézünk. Bízom benne, hogy nem ez lesz a döntés, már csak azért sem, hiszen nagyon kis csoportról van szó, amelynek a létszáma nem éri el a 10 ezret sem. Ha van jobbító szándék, akkor mindezt viszonylag szerényebb költségvetési eszközökkel meg lehet oldani. Persze, költségvetés szempontjából egy átfogó bérrendezés még mindig nagyon sok pénzt jelent, de a nagyobb csoportokhoz képest azért még mindig szűk körről van szó.


-    Persze, ilyenkor elhangozhat, hogy más hivatások gyakorlói még jóval nehezebb helyzetben vannak…
-    Tudjuk, hogy akadnak olyan csoportok is, amelyek a bérproblémája, életpálya megoldása még sürgetőbb, társadalmi okok miatt. Ezt is akceptáljuk. Ha ilyen sorrendiség születik, nem vitatkozunk rajta. Ezt a helyzetet azonban nem vehetjük szó nélkül tudomásul, muszáj foglalkoznunk vele. Az érdekegyeztető fórum, az egyeztető csoportok, a minisztérium képviselői ismerik most már a helyzetet, csak remélem, hogy valami mielőbb történik. Bár arra sok esély nincs, hogy ez már a következő évben bekövetkezzék, hiszen a költségvetési törvény tervezetét már benyújtották. Mindenesetre, ha változást szeretnénk, akkor el kell kezdenünk a munkát. Ha nem sikerül 2014-ben, akkor majd 2015-ben. S akkor a következő évre talán már történhet valami.

-    Jó megoldás lehetne a művész-életpálya is, amelyről már nyáron sok szó esett.
-    Sajnos augusztus vége óta még nem történt semmilyen előrelépés az ügyben, de várom én is, hogy továbbgondoljuk azokat az elképzeléseket, amelyekről először a veszprémi konferencián beszéltem. A technikája annak, ha meg akarunk valamit oldani, nagyon sokféle lehet. Itt a kérdés az, hogy a döntéshozók hogyan vélekednek, van-e megoldandó helyzet, és ezt meg akarják-e oldani. Ha a szándék politikai céllá válik, akkor már lehet az eszközöket keresni, hogy melyik a legmegfelelőbb. Lehet, hogy az életpálya-modell sokkal nagyívűbb munka, mint egy egyszeri pénz-injekció a területnek. A pedagógusok béremelése teljes strukturális, szervezeti, fenntartói, s nem utolsósorban oktatáspolitikai, szemléletbeli döntési sornak volt a része és az eredménye. Új törvények születtek az oktatás teljes területén. Egyetlen állami intézmény fenntartó lépett az önkormányzatok helyébe. A mi szempontunkból pedig fontos eleme volt, hogy belekerült egy előmeneteli rendszer is, így az életpálya-modell elemei is magába foglalják a szakmai karrier elemeit. Kérdés, hogy az általam készített javaslat megfelelő-e a művész életpályát illetően. Lehet, hogy annál sokkal egyszerűbben kell gondolkodni, s azt is látnunk kell, hogy mindennek van-e forrása… (R. Zs.)
 


Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!