Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
A kultúra támogatása legyen polgári erény

L. Simon László a bizottsági munkáról, a mecenatúráról, és a zeneszeretetről 

Folyamatos szakmai egyeztetések, meghallgatások jellemzik az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának munkáját, jövő év elején pedig konferenciát is rendeznek. A testület elnöke, L. Simon László író ugyanis nagyon lényegesnek tartja, hogy tevékenyen részt vegyenek a kultúrpolitika alakításában, és rendszeresen meghallgassák a szakma képviselőit.

Úgy látja, a zenei terület is pénzhiánnyal küzd, akárcsak a többi művészeti ág, és szükség lenne új forrásokra.  Éppen ezért szeretné, ha a kultúra támogatása ismét polgári erénnyé válna.

-    Milyen megoldást lát a Rádió zenei együtteseinek a helyzetére? Korábban ugyanis felmerült az az elképzelés is, hogy a Rádiótól függetlenül, saját költségvetéssel működjenek…

-    A megoldás nem az én hatáskörömbe tartozik. Az előadó-művészeti törvény módosítását tervezi a kormány, a tervek szerint még idén a Parlament elé kerül ez a javaslat. Az előterjesztés tárgyalása során meglátjuk, a törvény mennyiben képes kezelni a Rádió zenei együtteseinek a problémáit. Tulajdonképpen az mindegy, hogy önálló civilszervezet működteti-e az együtteseket vagy a részvénytársasághoz tartoznak, a lényeg a megbízható, kiszámítható működés, gazdálkodás. Én nem örülnék annak, ha a Rádiótól teljesen elszakadnának ezek a nagy múltú, a Rádióról elnevezett együttesek.

-    Az említett elképzelés nem választaná le teljesen a Rádióról az együtteseket, csak önálló büdzsével átláthatóbbá tenné a támogatások felhasználását, és a művészeti vezetésnek nagyobb autonómiát biztosítana a rádiós feladatok és kötődés megtartása mellett…

-    A Rádiónak már új vezetője van, Jónás István személyében, kérdés, hogy ő hogyan gondolkodik a zenei együttesek további sorsáról, fogom keresni vele a kapcsolatot, hogy erről is egyeztessünk. November végétől a bizottság tárgyalni fogja a médiatörvény tervezetével, és akkor meglátjuk, hogyan kezelhető az együttesek ügye. Ha szükséges, akkor egyéni képviselői indítványokkal, módosító javaslatokkal is segíthetünk abban, hogy az együttesek a lehető legjobb helyzetbe kerüljenek. Az az érték, amelyet a zenekar, az énekkar és a gyerekkórus képvisel, az a tudás, tapasztalat, amely az évtizedek során ezeknél az együtteseknél felhalmozódott, nem veszhet el. 


-    Milyen következményekkel járhat az együttesekre nézve, ha értékesítik a Bródy Sándor utcai székházat, amelynek területén található a zenei hangfelvételek készítésére alkalmas – egyben zenekari próbateremként is használatos – 6-os stúdió?

-    A kulturális bizottság elnökeként nincs beleszólásom ebbe, de még az sem biztos, hogy valóban eladják az épületet. Egyébként nem tartom ördögtől valónak, hogy egyetlen helyen működjenek a közmédiumok. Értelmes és határozott érveket hallottam a költözés mellett, de amellett is, hogy maradjanak a mostani helyükön… Arról, hogy mikor és milyen módon célszerű eladni ezeket az ingatlanokat, arról a vagyonkezelő alap dönt majd, amelyet az országgyűlés hozott létre.


-    Említette az előadó-művészeti törvény módosítását. Milyen változások várhatók zenei területen?

-    Ennek előkészítésével a kormány foglalkozik, még nem ismerem a részleteket. A szaktárca feladata ugyanis a jogszabály előkészítése, valamint egyeztetése a szakmai csoportokkal. Egyébként e téren a szakma is kezdeményezhet egyeztetést. Tudják egy ideje, hogy módosításra készül a kormány, javaslom, hogy forduljanak az illetékeshez, és mondják el, mit szeretnének. Személy szerint engem többen megkerestek már, a beérkezett javaslatokat, kéréseket a kormány felé továbbítottam is. A kulturális bizottság ugyanis csak a kész tervezettel fog találkozni, amelyet megvizsgál, és – amennyiben szükségesnek tartják – módosító-indítványokkal javíthat rajta.


-    Milyen a munkakapcsolatuk a Nemzeti Erőforrás Minisztériumával?

-    Nagyon jó. Rendszeresen egyeztetünk különböző kérdésekben. Nekem személy szerint mind a miniszter úrral, mind az államtitkár úrral – és a helyettesével is – jó a kapcsolatom. Ezt próbálom a kultúra érdekeiben hasznosítani.


-    Mennyiben változott a kulturális bizottság szerepe az előző évekhez képest? Most úgy tűnik, sokkal aktívabb munka folyik Önöknél…

-    Ez talán a vezetési stílusomnak a következménye. Úgy vélem, innovatív bizottsági munkát kell folytatni, így segíthetjük a kormány munkáját, s így tudjuk a kulturális életet is képviselni a törvényhozásban. Bizonyos kérdésekben szakmai vitákat, meghallgatásokat tartunk, s azt tervezzük, hogy a következendő esztendő elején konferenciát rendezünk az egyik szakterület jobb szabályozása érdekében. Jogi értelemben egyébként a bizottság hatásköre, jogköre nem változott, ugyanazok a feladatai, mint az előző ciklusokban.


-    Talán a nagy, összevont minisztérium miatt is érzi azt az ember, hogy szükség van erőteljesebb bizottsági munkára…

-    Valóban felértékeli a bizottságok szerepét, hogy ennyi ágazat került egy minisztérium vezetése alá. Mivel a fővárosban megszűnt a kulturális bizottság, így a miénk maradt az egyetlen olyan jelentős hatáskörrel bíró testület, amely kizárólag sajtó és a kultúra ügyeivel foglalkozik.


-    Említette, hogy többen megkeresik különböző javaslatokkal. Áttekintve a kulturális élet egészet, mennyire látja problémásnak a zenei területet, s Ön szerint melyek a megoldandó problémák?

-    Be kell valljam, a zenéhez kevésbé értek, mint a többi művészeti ághoz. Bár jártam zeneiskolába, zongoráztam nyolc évig, és énekeltem is sokáig. A zene az elmúlt harminc esztendőben a mindennapjaim fontos részét jelentette. Bartók az egyik kedvenc zeneszerzőm, s nálam Stockhausen után is létezik zene. A hangoskönyvemben, amelynek verseit Blaskó Péter olvassa fel, Dubrovay László muzsikája szól, s a kortárs szerzők Minifesztiváljának is rendszeres látogatója vagyok, az Új Zenei Stúdiónak is megszállott rajongója voltam, a pályám alakulása miatt azonban nem kerültem közel ennek a területnek a mindennapi igazgatási kérdéseihez. Ebből következően óvatosabban fogalmazok. Azt látom, hogy akárcsak az ágazat többi területén, itt is finanszírozási gondokkal küzdenek. Kifejezetten fájó számomra, hogy hosszú évek óta zárva van a Pesti Vigadó, ami az épület helyét, múltját, adottságait, s a benne rejlő lehetőségeket tekintve nagy vesztesége a városnak. Főleg most, a Liszt-év előtt. Kifejezetten nagy gondot jelent a Zeneakadémia bezárása, hiszen így egyetlen koncertterem van Budapesten, a Művészetek Palotájában, és ez egy kétmilliós nagyváros, főleg egy olyan zenei múltra visszatekintő metropolisz esetében, mint a miénk, nagyon kevés. Ezeket a gondokat orvosolni kell.

-    Segíthet a helyzeten, ha az Erkel Színház ismét megnyitja a kapuit...


-    A Köztársaság téri teátrum bezárása szintén problémát jelent, hiszen az Operaházban az átlagember számára a jegyek szinte megfizethetetlenek. Szükség lenne egy olcsóbb árakkal működő, másik operai helyszínre. Az Erkel Színház esetében a kérdés csak az, hogy ki üzemelteti, s honnan lesz pénz a felújítására. Ebben a pillanatban ugyanis ennek a költségvetési fedezetét nem látom… Az azonban mindenképpen eredmény, hogy a metróépítés melléktermékeként nem lesz belőle szálloda és bevásárlóközpont, s így a magyar kultúra fontos színhelye maradhat a teátrum. Ez azért is lényeges, mert Magyarországon rendkívüli módon fogy a zeneértő, zenehallgató közönség. Ennek alapvetően két oka van: az oktatási rendszerben nagyon visszaszorult a zeneoktatás, s emellett az iskolarendszeren kívüli művészeti képzés, a tehetséggondozás is katasztrofális helyzetbe került az utóbbi nyolc évben. Sajnos ezekre a problémákra a következő évi költségvetés sem tud megoldást nyújtani, ez hosszabb távú megoldásokért kiált. Mindig azt hajtogatom, amit akkor mondtam, amikor az íróiskolásokat tanítottam írni: lehet, hogy nem lesz minden íróiskolásból jó tollú író, de legalább értő, érdeklődő olvasót lehet belőlük nevelni. A zenei nevelésnek ugyanez a célja. A legidősebb lányom gitározik, a másodszülött gyermekem két esztendeje hegedül, s a két kisebbik is közel száz népdalt ismer a feleségem jóvoltából. Tisztában vagyok azzal, hogy a zenetanulásnak milyen költségei vannak, s tudom azt is, nagyon sokan ezt nem tudják megfizetni. Pedig nem szabadna, hogy anyagi okok miatt kallódjanak el tehetséges gyerekek.
-   
-    Milyen megszorítások várhatók a zenei területen?

-    Nem tudok megszorításokról. Az kérdés, hogy találunk-e újabb forrásokat… Újabb hiteleket ugyanis nem akar felvenni a kormány.


-    Tervezik újabb adókedvezmények bevezetését?

-    Nagyon fontosnak tartom, hogy találjunk más forrásokat a művészeti terület támogatására. Abban azonban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy az adókedvezmények jelentik az egyedüli megoldást. Azt látom, hogy kevesen adakoznak, ráadásul az adakozási kultúrának nem vált részévé a művészeti terület támogatása. Azt tartanám lényegesnek, hogy a kultúra támogatása legyen polgári erény. Szeretnék olyan programokat kidolgozni, amelyek társadalmi normává tennék, hogy áldozzunk a kultúrára. A két világháború között egy könyv kiadását előbb támogatták mecénások, mint az állam. A művelt, elismertségre vágyó ember mindennapjainak része volt az is, hogy hozzájárult a kulturális élet fejlődéséhez. Mára Magyarországon olyan mágnásréteg alakult ki, amelynek tagjai csak a támogatás reklámértékét nézik. Bár sokan gyűjtik például nagybányai festők képeit, nem áldozzák „éves jövedelmüket a magyar tudós társaság javára”, nem „rendelnek” kortárs operát… Ez mentalitás kérdése. Azt kellene elérnünk, hogy erénnyé, divattá váljon kulturális célokra pénzt fordítani.

-    Hogyan kívánják zenei területen elosztani a támogatást? Úgy vélem, az előadóművészeti-törvény talán a lobbizásnak véget vet, bár természetesen ennek a rendszernek is akadnak bírálói…


-    Teljesen mindenkinek tetsző, teljesen igazságos rendszer sosem volt, és sosem lesz. A zene nagyon szubjektív műfaj, hiszen ugyanazt az előadót van, aki kiválónak, s van, aki pocséknak tartja.  Az értéket gyakran felülírja az ismertség, a médiaképesség. Így nagyon nehéz megmondani, mi méltó a támogatásra, és mi nem. Ezért is tartom jónak, hogy lehetőleg a döntéshozatalban, a források elosztásában mindig jelentős szerepe legyen a szakmának. Most például lesz egy olyan egyéni kezdeményezésem, amely segít lazítani az NKA-ban a törvényi összeférhetetlenséggel kapcsolatos szabályokon.

-    A Kulturális Bizottság fontosságát talán az is példázza, hogy az operaházi változások előtt többször foglalkoztak a dalszínház ügyeivel, s ezekre az ülésekre a szakma képviselőit is meghívták…


-    Sok jelzés érkezett, hogy ezzel a kérdéssel foglalkoznunk kell. Lehet, hogy sokat nem tudtunk lendíteni az ügyön, de a bizottsági üléssel is jeleztük, fontos számunkra az Operaház, a nemzeti operajátszás, s ezért is kértük a szakma képviselőit, hogy jöjjenek el, mondják el a véleményüket. A jegyzőkönyv fontos dokumentum, amelyre később is lehet hivatkozni. Azóta miniszteri biztost neveztek ki a dalszínház élére. Horváth Ádám határozott lépéseket tett már eddig is, hogy rendezze az Opera helyzetét, s azáltal, hogy visszatért a korábbi főzeneigazgató, tudható, hogy művészeti kérdésekben is milyen hangsúlyokra lehet számítani. Szerintem a Kulturális és sajtóbizottságnak foglalkoznia kell az ilyen ügyekkel, ezért teremtünk fórumot a szakma képviselőinek is. Bár a megoldás nem a mi kezünkben van, felhívhatjuk a figyelmet problémás ügyekre, s elindítói lehetünk a változásnak…   (R. Zs.)
 


Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!