Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
Zajvédelem a zenekarban

Aktuális gyakorlat és ajánlás a jövőre

Fizikai értelemben a zenekari muzsikus hivatása abból áll, hogy hangokat bocsát ki. De éppen ez a hang okozhatja feladata elvégzésének ellehetetlenülését, ha a túl erős hang a hallását károsítja. Szükséges tehát a védekezés. De vajon milyen? Ebben az esetben a védekezés tulajdonképpen a hallás csökkentését jelenti, a hivatásos muzsikáláshoz azonban a fülnek olyannyira nyitottnak kell lennie, mint semmilyen más foglalkozásnál.

A fül egy csodálatos érzékszerv, amelynek az emberre jellemző beszéddel vagy zenével folytatott kommunikációban döntő szerepe van. A fül bámulatra méltó teljesítménye a halk zajok, hangok vagy dallamok érzékelésének és feldolgozásának képességében bontakozik ki. Erős zajok, amilyeneket manapság ipari gépek és egyéb zajforrások bocsátanak ki, a természetben tulajdonképpen nem fordulnak elő, és ezért a fül nem jól reagál rá. Ezért a fül az erős hanghatásnak majdnem minden védelem nélkül ki van szolgáltatva. Már régen ismert, hogy a muzsikusok hallása hivatásuk gyakorlásának mindennapjaiban ki van téve zajártalomnak. Hosszabb ideig ható 85 dB erősségű hanghatás a hallást tartósan károsíthatja. Mind a halláscsökkenés, mind a fülzúgás lehetetlenné teheti egy muzsikus pályájának folytatását. Fokozott értelmet nyer ez a probléma az EU zajvédelmi irányelveinek életbe lépésével. Ez a zenei szektorra is nyomatékos gondot fordít.
A következőkben arról a vizsgálatról lesz szó, amit a német zenekarokban az elmúlt évben végeztünk el. A kutatás célja annak felmérése volt, hogy a halláskárosodás megakadályozására milyen zajvédő eszközök alkalmazása volna kívánatos.
A tanulmány céljára kilenc német hivatásos zenekar 429 zenekari muzsikusának véleményét mértük fel kérdőívek segítségével. A muzsikusoktól kapott írásbeli válaszok kiegészítésére személyes beszélgetéseket folytattunk az adminisztratív és művészeti vezetés képviselőivel. A kérdőíveknél lényeges kiinduló pontként tekintettük az olyan kérdéseket, amelyek arra vonatkoztak, hogy mit tudnak a zenészek a zajterhelésről és zajártalomról, hogy ismerik-e a kereskedelemben kapható zajvédő eszközöket és használták-e már azokat, hogy a hangerő, zajártalom és zajvédés a zenekarban játszik-e szerepet és hogy a muzsikusok gondot fordítanak-e saját hallásuk védelmére. A kiegészítő interjúknál arra is rákérdeztünk, hogy miképpen állapítják meg a hangerőt és mit tesznek a zenészek hallásvédelme érdekében.

Az egyéni hallásvédő eszközök fajtái

Az alábbiakban azokat a hallásvédő eszközöket írjuk le, amikkel kapcsolatban a zenészeket megkérdeztük.
1. típus: egyénileg, a hallójáratba helyezhető füldugó, amelyre lineáris (egyenletes) szűrőhatás jellemző. Ez a füldugó, mind zajcsökkentő — és ezáltal védelmet nyújtó — és frekvenciavezető hatása, mind alkalmas formája tekintetében a legmegfelelőbbnek tekinthető.
2. típus: előre gyártott, szintén szűrővel ellátott zajvédő dugó, amely a magas és mély frekvenciákat lehetőség szerint lineárisan csökkenti.
3. típus: iparilag előállított habszivacs-dugó, amely a hallójáratot ugyan jól szigeteli, de a hangot elnyeli, mivel nem biztosítja a lineáris frekvencia-áteresztést és főleg a magas frekvenciákat tompítja.
4. típus: Egyedi módon, papírból vagy vattából készített dugasz. Ez a védőeszköz ugyan csökkentheti a szubjektív hallás-igénybevételi érzést, a hallójáratot azonban nem fedi teljesen és ugyancsak elnyeli a hangot azzal, hogy a magas frekvenciákat erősebben csillapítja, mint a mélyeket. Csak vészhelyzetben alkalmazható.

A lényeges eredmények

A különböző védőeszközök jól ismertek a zenekari muzsikusok körében. Az egyénileg alkalmazható 1. típust mintegy háromnegyede a megkérdezett muzsikusoknak ismeri, a gyárilag készített 3. típus és az improvizált 4. típus is hasonló mértékben ismert. Csupán a lineáris, nem egyénileg hozzáigazítható 2. típusról hallott csupán a fele a zenekari tagoknak.. Csupán a megkérdezettek fele rendelkezett tapasztalattal a védőeszközök használatára vonatkozólag. Zajvédő eszközöket — gyakorlás, próba és fellépési szituációkat együttesen értve — a megkérdezettek maximum egy-hatoda használ. Próbák alatt a leggyakoribb (15.6 %) az 1. típus használata. Figyelemfelkeltő az a tény, hogy az egyéni zajvédő-használat valóban igen ritka, miután pedig mintegy kétharmada a megkérdezetteknek úgy nyilatkozott, hogy gondot okoz számára a zenekari munka révén bekövetkezhető halláskárosodás. Majdnem a fele a megkérdezetteknek fél attól, hogy hallása hivatása gyakorlása folyamán egyszer oly mértékben károsodik, hogy munkáját abba kell hagynia. Ezután világossá vált a kapott információkban rejlő ellentmondás, egyéni tapasztalat és a védő eszközök konkrét használata és a zenészek gondjai és félelmei között.

 
A rendelkezésre álló védő-eszközök értékelésénél a legjobb osztályzatként „megfelelőt” tudunk adni. (Iskolai 3. osztályzat az 1. típusnak). A muzsikusokat megkérdezték, hogy egy védőeszköz használatánál annak mely tulajdonságát tartják lényegesnek. A legfontosabbaknak a hangzás és zenei szempontok bizonyultak, amelyek az eddig ismert eszközöknél eddig nem voltak ideálisak. Fogyatékosságként említették, hogy az egyénileg alkalmazható zajvédő eszközök meghamisítják a saját és más hangszerek hangképét és ezáltal akadályozzák az összjátékot. A rézfúvósok különösen az ún. „okklúzió-hatás”-ra panaszkodtak, azaz a csontok közvetítésével észlelt, zavaróan felerősödött hangra. Az interjúk igazolták a kérdőívek adatait, ám itt a határértékek ismeretére vonatkozóan néha jelentős hiányosságok mutatkoztak meg. Különböztek a vélemények a rendszeres hallástesztek szükségességével kapcsolatban is. Minden megkérdezett egyetértett abban, hogy fontos a zajvédelem a zenekarban, de a művészi szabadságot mégsem volna szabad különféle hallásvédelmi intézkedésekkel korlátozni.

Vita

Az új előírás mindenekelőtt technikai intézkedéseket céloz meg. (teremakusztika, árnyékolás, stb.) Az egyéni zajvédelem a sor végén áll, bizonyos esetekben azonban nem nélkülözhető, ha az ember a halláskárosodások csökkenését kívánja elérni.
A különböző zajvédő eszközök használatánál és a zajvédelmi intézkedések végrehajtásánál egy zenekarban sok nehézséget kell legyőzni. Először is meg kell állapítani, hogy az egyénileg használható zajvédő eszközök ma még nem mindenben felelnek meg a muzsikusok speciális elvárásainak. Ez bizonyára a fő oka annak, hogy nem eléggé terjedtek el. Az eszközök technikai fejlesztése — különösen az okklúzió-effektus fellépésének csökkentése — még előreláthatóan több évet vesz igénybe, úgy hogy erre most nem lehet várni, a hallásvédelmet a jelenleg rendelkezésre álló eszközökkel kell megvalósítani.
Különösen súlyosan esik a latba az, hogy a zenekari muzsikusoknál a közösen létrehozott zenei hangzáseredmény egyúttal az egészségkárosító zajterhelés forrása is – ellentétben más foglalkozási csoportoknál, ahol a zajterhelés a tulajdonképpeni produktum előállításánál nem kívánatos mellékhatásként lép fel. Mivel a fül számára a legmagasabb zajszint legtöbbször a saját hangszertől származik, az a sajátságos helyzet áll elő, hogy a muzsikusnak az önmaga által létrehozott hangtól kell védenie magát. Ehhez tartozik még az is, hogy egy zenekar közös hangzásprodukciója intenzív kommunikációt kíván meg a karmesterrel és a zenészek között, és a zajvédelem ezt a kommunikációt — valóságosan vagy lélektanilag — akadályozhatja. Ezért az alkalmazott zajvédő eszköznek egyrészt nem szabad a művészi teljesítményt negatívan befolyásolnia, másrészt nem szabad elfogadni azt, hogy a zenekari muzsikus foglalkozásánál fogva a halláskárosodás egészségügyi rizikójának legyen kitéve, amely befolyásolhatja hivatása gyakorlását és személyes életvitelét.
A zajterhelés szempontjából a különböző hangszer-típusok között különbség van a hangkibocsátás erőssége és így a napi zajexpozíció-szintjük között. A 85 dB értéket azonban a zenekarban minden muzsikus túllépi. A karmestereket alacsonyabb hangerő-szint éri és pozíciójuknál fogva lehetőségük van a hangerőt a számukra veszélytelenebb tartományban tartani. A zenekari tagok és a karmester tehát nem azonos mértékben van kitéve a közvetlen zajártalomnak, ezért a karmesternek képesnek kell lennie a muzsikust érő ártalom felismerésére és hozzájárulnia annak csökkentéséhez.
Kutatásaink során bebizonyosodott, hogy a témát mind a zenekari muzsikusok, mind a dirigensek és az adminisztráció fontosnak tartotta. Azonban azt tapasztaltuk, hogy az EU erre vonatkozó előírásaival egyik fél sincs tisztában. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen stúdiumuk során sem a muzsikusok, sem a karmesterek nem hallottak a zajártalomról. Minden megkérdezett csoportnál egységesen mutatkozott meg a tendencia, a hallásvédelem felelősségének másokra hárítására. Ez a téma konstruktív kezelésére bizonyára alkalmatlan helyzet, és blokkolja az aktív cselekvést.

Javaslatok a hallás védelmére

Fontos első teendőként — kutatásaink eredményére támaszkodva — az információ-helyzet javítását tartjuk. Felvilágosító központokat kell felállítani. A hallásvédelmi eljárásoknak az egyes zenekarokban történő meghonosításáról szóló tárgyalások  érdekében a szükségességek tényével mind a muzsikusoknak, mind a karmesternek és az adminisztrációnak tisztában kell lennie. A zajvédelmi eljárások megvalósításánál elengedhetetlen feltételnek tartjuk továbbá, hogy minden érdekelt a hallásvédelmet közös ügynek fogja fel és kivegye részét benne. A következőkben olyan javaslatokat teszünk, amelyek megvalósítása a felsoroltak felelősségi köréhez tartozik.

•    Igazgatóság

Az adminisztrációnak a muzsikusok rendelkezésére kellene bocsátania az egyéni zajvédelemhez szükséges eszközöket és biztosítania kellene a megfelelő munkafeltételeket. Az utóbbi a zenekari próbák és előadások teremakusztikai tulajdonságaira, valamint a próbák és előadások erősebb és pihentetőbb zajszintje váltakozásának biztosítására vonatkozik. Az adminisztratív oldalról biztosítani kellene az új rend szerint előírt rendszeres munka-egészségügyi vizsgálatokat.

•    Karmesterek

A karmestereknek — bár ők kevésbé érintettek — osztozniuk kellene a felelősségben muzsikusaik egészségéért. Ide tartozik adott esetben a muzsikus figyelmeztetése a zajártalomra és felhívás egyéni zajvédő eszköz használatára. Habár a muzsikusok ülésrendjének megváltoztatása az össz-zajszintet nem csökkenti, a különösen zajexponált pozíciók rotációja pszichológiai okokból is hasznos lehet. A karmester vezetési helyzetét arra is felhasználhatja, hogy a hangerőt egyes helyzetekben, próbákon, előadásokon az ész-szerű határokon belül tartsa.

•    Zenekari muzsikusok

Kívánatos volna, hogy a muzsikusok saját egészségvédelmük érdekében előírásokat és javaslatokat elfogadjanak. Itt az igazgatósággal, a dirigenssel, valamint különösen az illetékes üzemorvossal való bizalmi kapcsolat fontos. Minden muzsikusnak azt ajánljuk, hogy az előírt üzemorvosi hallás-vizsgálatoknak vesse alá magát és ezt ne tekintse a munkaadó ellenőrzésének, hanem szükséges kontrollnak saját érdekében. Itt még sok bizalomkeltő lépésre van szükség. Különösen fontos volna a hallás-felmérés a zenekari munka megkezdésekor, amelynek eredményéhez képest a későbbi halláskárosodás megállapítható. Egyúttal az audiometriai vizsgálat mellett a diagnózis részletes megbeszélésére és egyéni zajvédelmi tanácsadásra is sort kellene kerítenie az üzemorvosnak. További információkért és tanácsadásért szükség szerint muzsikus-egészségügyi intézmény felkeresése is lehetséges.
Az egyéni zajvédő eszköz alkalmazásához mindenek előtt  türelem szükséges, és hajlandóság annak hosszú időn keresztüli történő megszokásához.. Kutatásaink során azok a muzsikusok voltak elégedettek, akik zajvédő eszközüket több éven keresztül kipróbálták és egyéni igényeikhez hozzáigazították. Éppen a kezdeti stádiumban fordulhatnak elő irritációk, mivel a megszokott hangbenyomás meghamisítódik. Egyes muzsikusok beszámolója szerint praktikus a védőeszköz alkalmazását a partitúrába bejegyezni és a zenei folyamatba beleilleszteni.
Különösen kívánatos volna a hallás és hallásvédelem témáját már a főiskolai képzésben meggyökereztetni, mivel a stúdium védett közegében a zajvédelem megszokása és a téma tabun kívül helyezése könnyebb volna, mint a hivatás gyakorlása közben. A zajvédelem témája és az erre vonatkozó szükséges információk mint zenész egészségvédelem tantárgy lenne beilleszthető a tanmenetbe.


(Zenekar 2007/5 - Bernhard Richter/Mark Zander/Claudia Spahn - Das Orchester 2007/7-8)
 


Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!