Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó
Uniformis, vagy fellépő ruha?
A Zenekar hasábjain többször foglalkoztunk már a szimfonikus zenekarok színpadi megjelenésével, a zenészek estélyi öltözékével. A változó divat, az új helyszínek időről időre szükségessé teszik, hogy a téma napirendre kerüljön. E lapszámunkban több cikket is közlünk a Das Orchester-ből ebben a témakörben, ez adja az aktualitását, hogy magyar szakember véleményét is megkérdezzük. Zoób Kati nemzetközileg elismert és méltán híres divattervező , aki már több zenekar és kórus alkalmi ruhájának a megálmodója volt, legutóbb a Pannon Filharmonikusok ruha együttesét komponálta meg.
 
– Hogy kezdődött a kapcsolata a pécsi zenekarral?
– A mai világnak jobban megfelelő, könnyedebb stílusú megjelenést szerettek volna, ebben kérték a segítségemet. Bár hatásában nagyestélyire törekedtünk, de a kényelmi szempontok mellett a könnyű kezelhetőség is cél volt. A hosszú együttgondolkodás végére kialakult bennem, hogy nem lehet mindenkit egyformába öltöztetni. A honvédség zenekarától elvárható, hogy mindenki egyforma legyen, ahol inkább a művészet üzenete a fontos, ott nem lehet, hogy az emberek uniformizálódjanak. Érdekes probléma, hogy a zenekar tagjai tulajdonképpen személytelenül ülnek egy tömegben, mégis mindenki önálló művész a saját egyéni karakterével. Nagyon sok küzdelem árán jutottunk el az igazi megoldáshoz, közben ötleteket, anyagokat kellett cserélni, de úgy érzem, ez egy nagyon sikeres munka volt. Egy zenekar öltöztetése nagyon nehéz műfaj, de egyben hálás feladat és nagy élmény, mivel az ember látszólag kevésbé fontos részletekkel is segíteni tudja egy zenész életét és a zenekar munkáját. Ez nem hasonlítható a jelmez- vagy a formaruha készítéshez, mert nagyon sok speciális szempontnak kell megfelelni. Volt például olyan anyag, amelyik az asztalon nagyon látványosnak tűnt, de az új pécsi hangversenyterem fényviszonyai között elvesztette a csillogását. Ezért egy elemét az estélyi ruháknak kicseréltük. Egy zenekart soha nem lehet – vállalati uniformisként - egyformába öltöztetni, mégis úgy kell kinéznie a tagoknak, mintha egyformában lennének. Ez nagyon megnehezíti a feladatot.
 
– A tervező egy ilyen munka kezdetén a látványból indul ki, amit befolyásolhat például egy terem megvilágítása, vagy az anyagot és az egyéneket helyezi előtérbe?
– A pályám elején, amikor az első színpadi ruhákat terveztem, még sokkal kevesebb szempontot vettem figyelembe. Akkor elsősorban az attraktivitás számított. Ma már elsősorban a használhatóságra törekszem, ami nyilvánvalóan meghatározza az alapanyag választást és a fazonokat. Már nem gondolom, hogy egy hölgynek a színpadon fűzőt kéne viselnie, inkább tervezek egy könnyű szatén blúzt, vagy estélyi ruhának látszó felsőrészt, amit könnyű kezelni. Azt is fontosnak tartom, hogy a zenei stílusokhoz a ruhák hangulata is igazodjon. Nem szabadna klasszikus szimfóniát ugyanabban a ruhában játszani, mint könnyűzenét. A Pannon Filharmonikusok nagyon sokféle zenei stílusban kalandozik, ezért a ruháknak olyan variálhatóságára van szükség, hogy a különböző műfajokat kísérni tudja. Egy rekviemre egész máshogy kell öltözni, mint egy Strauss koncertre. A dizájn persze nem nyomhatja el a zenészt. Mindenáron a kényelmi szempontokra kell törekedni. ha egy ruha kényelmetlen, és akadályozza például a vonó kezelését, akkor tönkre teheti a produkciót. Míg egy szalonban egy egyéni rendelésre készülő ruhánál minden milliméternek a helyén kell lenni, nem szabad lobogó anyagokat hagyni, addig egy zenekarban, ahol egy zenésznek ülve, a hangszerét akadálytalan mozgással meg kell szólaltatni, egész másfajta bőségekkel kell dolgozni. Ez a férfiakra, nőkre egyaránt vonatkozik. Egy jól szabott zakó a mindennapi eleganciában egész mást jelent, mint egy hegedűsnél a színpadon.
 
– Egy divattervező szerint a frakk még megállja a helyét a színpadokon, vagy már egy idejét múlt viselet?
– Ahogy a borhoz a kehelypohár, úgy bizonyos zenei stílusokhoz nélkülözhetetlen a hozzá tartozó hagyományos viselet. Nem juthatunk el soha odáig, hogy a tradíciókat úgy forgassuk ki a gyökereiből, hogy egy zenésznek már egy frakkja se legyen. 
 
– A nagy termeken kívül egyre több a koncerthelyszín, ahol nemcsak a frakk, de még a szmoking is megmosolyogtató lenne. Az ezeket kiváltó öltözékek viszont nem mindig a legszerencsésebb választások. Mi a véleménye a fekete ing-fekete nadrág viseletről?
– Egy múzeumkertben délután a fekete ing túlzás. Oda egy világos ing illik stílusosan. Egy esti programnál elfogadható a fekete ing, különösen, ha a program könnyedebb hangvételű, könnyűzene, vagy jazz. A környezetet mindenféle szempontból egyszerre kell vizsgálni, ahhoz, hogy a megfelelő öltözet kialakítható legyen. Fontos a hőmérséklet, a szellőzés, a helyszín eleganciája. Ha egy néző a nagy melegben egy szál ingben megy a hangversenyre, akkor nem várhatja el a muzsikustól, hogy ott üljön zakóban. Ebben a kérdésben a nézők elvárásai is meglehetősen lazultak. Nézőként a zene óriási mértékben színesíti az életünket, ezért figyelnünk kell arra, hogy ne támasszunk túl nagy követelményeket azzal szemben, aki nekünk játszik, hadd lehessen a legoptimálisabb helyzetben, hogy a legjobb produkciót nyújtsa.
 
– Ha a férfiak fekete inget viselnek, miben jelenjenek meg a hölgyek? 
– Számomra ebben a helyzetben a „kis fekete” tűnik kézenfekvőnek, ami  mindenki ruhatárában kellene, hogy legyen. Ez egy könnyed, egyszerű fekete ruha, ami térdközépig ér. Ha egy hölgy testesebb, és nem áll jól neki a ruha, akkor ezt egy megfelelő kétrészessel nagyszerűen kiválthatja. Szerintem a legkönnyebb feketében egyformán és kényelmesen öltözni. Ez valószínűleg mindenki alap ruhatárának része. Ha ezt rosszul gondolom, akkor a tanácsom az volna, hogy mindenkinek egységesen kéne egy divatdarabot találni. Nem félnék az aktuális trendnek megfelelően, viszonylag kevés pénzért egységes, vagy hasonló dolgokat vásárolni. Már egy póló is megoldás lehet, amit manapság már selyemből, csillogó anyagokból is be lehet szerezni.
 
– Milyen összetételű az ideális estélyi ruha alapanyag? Érdemes még a pamuthoz ragaszkodni?
– A zenészeknek le kell győzniük bizonyos beidegződéseket. A pamutnál már van jobb, az úgynevezett lélegző poliészterek. Ma már elképesztő, hogy milyen innovatív textileket fejlesztenek ki. Érdemes ezeket kipróbálni, hihetetlen jó érzés a viseletük. Egyáltalán nem gyűrődnek, egyszerűen tisztíthatók, vasalásra szinte nincs is szükség. Az a nylon, ami a nyolcvanas években a köztudatban volt, ma már szinte nem létezik. A korszerű anyagok felé nyitottnak kell lenni.
 
– Szakemberként, egy hangversenyen mennyire tartja fontosnak a ruhán kívül a kiegészítők, a frizura és a smink egységét?
– Ebben én rendkívül engedékeny vagyok. Minden, ami egy művészt segíti abban, hogy a legjobb produkciót nyújtsa, szerintem elfogadható. Nekem nagyon tetszik, ha valakinek a kócos haj, a sok smink, a nagy bizsu emeli fel a lelkét. Ha egy zenész, tanulással, tudással, tehetséggel felvértezve beül egy arctalan személyiségnek a zenekarba, és van olyan igénye, hogy ki akar tűnni egy pici dologgal, egy lila hajtinccsel, vagy egy sárga cipővel, vagy fáj a lába, és tornacipőben ül oda, azt én mind megengedném. Ha egy kis extravagancia látszik, az számomra azt jelenti, hogy meg akarja mutatni, hogy ő ott van. Ha valaki nagyon el akar tűnni a tömegben, akkor nem biztos, hogy a mögött egy igazi teljesítmény centrikusság van. Aki viszont látszani akar, annak a teljesítménye valószínűleg intenzívebb.

– Megfelelő pénz és hatalom birtokában milyen ruhatárat képzelne el egy szimfonikus zenekarnak?
– Akkor biztosan lenne öt-hat öltözék a csillogó elemekkel tarkított estélyi ruháktól, elegáns frakkoktól kezdve a legegyszerűbb viseletig. Egyetlen öltözéktől nem lehet várni, hogy minden hangulatnak megfeleljen.
 
– Az említett engedékenység mellett, mégis mi az, ami szemet szúr, mi az, ami nem színpadképes?
– Nem gondolom, hogy kilógó melltartó pántoknak, extrém dekoltázsoknak, vagy figyelem elvonó dolgoknak helye lenne a színpadon. Egy kis extravagancia nem azt jelenti, hogy valaki erőszakosan felhívja magára a figyelmet. A legfontosabb szerintem a friss, tiszta ruha, amelynek legalább olyan ápoltnak kell lennie, mint a hangszernek. Persze, ha egy zenekarban elvárások vannak a megjelenést illetően, akkor a zenészek kapjanak olyan ruhát, amit elvárnak tőlük, vagy ha egyénileg öltöznek, akkor fogadják el tőlük, hogy olyat viselnek, ami nekik kényelmes. (W.J.)

Eseménynaptár

<< Előző év / hónap
Köv. év / hónap >>
Mai dátum
Események
Közeli események:

Fórum

Jelentkezzen be az oldal tetején levő bejelentkezés mezőben!